2016. július 31., vasárnap


"Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott." (Zsolt. 33,12)


Olyankor, amikor azt gondolnánk, hogy csak rólunk szól a világ és az élet, a Szentírás rávilágít arra, hogy életünket sokkal nagyobb összefüggésbe kell helyeznünk. A személyes felelősség látszólag csökken azoknál, akik a világvárosban vagy tömegben felszívódnak, ám pontosan fordítva van akkor, hogyha biblikusan szemléled az életed. Része vagy a nagy mindenségnek, egy nemzet testéből születtél, annak dajkameséit hallgattad, édes anyanyelved nélkül semmit sem közölhetnél mással, úgy ahogy magyarul teszed. "Bölcsőd az, s majdan szemfedőd..." Nagy felelősség magyarnak lenned e világban.
Manapság, amikor fölerősödik a nemzetellenes vérszívó ideológia, amikor az a frázis, hogy vegyülj el a tömegben, hited és lelkiismereted segítsen abban, hogy önmagad lelki növekedésével és tisztulásával tegyél azért, hogy az Istentől elszakadt nemzet találjon újból önmagára, és Istenére. Mert ezek nélkül nincs jövendő. Ámen. 

2016. július 30., szombat

"Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (Jn. 13,15) 

Jézus mondja, miután Ő, a Mester, megmosta a tanítványok lábait. Amit tett az szeretet és alázat. Nem ékes szavakat, körmönfont mondatokat, nem valamilyen létfilozófiát adott nekünk, hanem elénk élte a példát. A példát, amelyet nem bemagolnunk és felmondanunk kell egy-egy tízesért vagy, hogy megveregessék a vállunkat, hanem e szerint kell cselekednünk. Könnyebb csak beszélni erről, jól tudom magam is, de nehéz meg- vagy lehajolni, nehéz cselekedetekkel szeretni. Ha ezek azonban meg nem történnek, annak súlyos következményei vannak. Példát kaptunk, ne csak elolvassuk, hanem cselekedjük ma is. Ámen.

2016. július 29., péntek

"Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem!" (Jer. 2,19b)

     A kijózanodás pillanata. Amikor az ember látása, tudata kitisztul, és már nem valamilyen sötét szemüveg, vagy elbódított értelem mögül látja a világot, hanem Istentől teremtett valójában. Már amennyit korunk embere abból egyáltalán láthat a beton és a villanyfény mellett. Nyilvánvalóan nem azért élnek az emberek istentelenül, mert gonosz és keserves állapotra vágynak, hanem azért, mert a látszat kívánatosnak mutatja az istentelenséget. A modern ember a látszat mesterévé lett. Szinte mindent tudunk már pótolni, vagy legalábbis jól el tudjuk takarni, ami éppen kellemetlen lehet. Milliók váltak képtelenné a valósággal való szembenézésre. Nekünk még nem késő. Most térjünk vissza Istenünkhöz. Ámen.

2016. július 28., csütörtök

"Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." (Kol. 3,12)

     Akár minden nap feltevődhet a kérdés: ki is vagyok én valójában? De még ha nem is fogalmazódik meg kérdés formájában, gondolkodásunk és cselekedeteink megmutatják, kik vagyunk. Szülő vagyok, gyermek vagyok, munkás, szerelmes, boldog, elfoglalt, ideges, türelmetlen vagyok... És ez akár mind egyszerre is lehetek. Azt mondjuk, hogy nem árt az embernek reggelente a tükörbe nézni. Végképp hasznos lenne, ha ilyenkor ezt tudnánk mondani magunknak: "én Istennek szent és szeretett választottja vagyok". Ettől nem válunk azonnal szentté, de már a gondolatainkat célirányba rendezzük,  ami segít előhívni a könyörületet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Még épp időben a mai napra. Ámen.

2016. július 27., szerda

"Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? (Lk. 18,7)

Volt az az időszak a múlt rendszer idején, amikor lázadni, avagy megnyilvánulni ideológiailag, vagy éppen kimondani az igazságot, felette veszélyes dolog volt. Tinédzserként én nagyon elégedetlen voltam azzal a rendszerrel, és ezt bizony hangosan mondogattam is. Boldog emlékű anyai nagyapám érett aggastyánként csak annyit mondott csöndesen, bölcs dallamos hangján szüleimnek, hogy ezzel a fiúval még baj lehet, mert tótágast áll benne az igazság és ezért egyszer még nagyon megverhetik...  De az is lehet, hogy pap lesz, mert ennyi igazságot csak a papok mondhatnak ki amennyi az ő száján ki jön... Nagyapám az én jövőm prófétája lett, és bizony mint kiderült utána nemsokára a rendszer is megbukott... Azóta megvan a válaszom életem akkori első nagy kérdésére, hogy Isten szolgáltat-e igazságot? Azóta pontosan tudom, hogy igen, pedig én még akkoriban nem is kiáltottam éjjel és nappal kitartóan hozzá! Hát ilyen jó hozzánk, a mi igazságos Istenünk. Azóta is ezt az igazságszolgáltató Istent hirdetem és szolgálom teljes bizonyossággal. Ajánlom az Ő szolgálatát minden embertársamnak tiszta szívvel. Ámen.

2016. július 26., kedd

"Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban." (Ézs. 50,7a)

Ezzel a gondolattal indultam számos megmérettetésemre és megpróbáltatásomra. Mint utólag kiderült, ez a gondolat önmagában már nem csak a reményt jelentette számomra, hanem főleg azt a bizodalmat inkább, ami folyamatosan összekötött engem az én jóságos Krisztusommal. 
Belátom azt, hogy nagy ügy az ember számára a saját hiúsága: " Ne maradjak gyalázatban!" Azonban rájöttem arra is, hogy büszkeségeinkből és felesleges hiúságainkból minél többet vagyunk képesek feladni, annál több hely juthat bennünk az Úr Krisztus számára.
Szeretem tehát az érzést, a biztatást és ma is ezzel kezdtem a napomat: "Az Úr megsegít engem..." Tudom, hogy ez így lesz és ezt kívánom minden jóra való embertársam számára. Ámen.

2016. július 25., hétfő

"(Isten) nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, lehelletet és mindent." (ApCsel. 17,25)

Apai nagyszüleim egy különleges tanyán éltek. Mindössze 20 ház volt egy kedves hegy-övezte völgy közepében, a szilágyság álomvilágában. Majd két órás gyalogút és egy nagy kaland volt tisztáson, völgyön és nagy dombon eljutni oda, de mindenképpen egy élmény. A nagy hegy oldalában, szinte eldugott helyen volt egy kőkereszt Krisztus. Talán 8 éves lehettem, amikor felfedeztem. Földbe gyökerezett a lábam amikor először rátaláltam és szembesültem vele. Szépen és gondosan körbe volt kerítve kovácsoltvas kerítéssel, és a talapzatánál, bárhányszor arra jártunk, láttuk, hogy friss gyümölcs, friss virág, egy alkalommal pedig egy kissebb méretű házi kenyér volt oda helyezve. Megkérdeztem édesapámat, hogy ki teszi ezeket az ajándékokat oda. Apám elmondta, hogy a hegy másik oldalán él egy remete-életformát élő idős ember és ő minden nap megoszt valamit a "drága Jézussal". Én mondtam apámnak, hogy szerintem Jézusnak nincs szüksége a mi ajándékunkra, mert szerintem nem szenved ő biztosan hiányt semmiből. De apám azt válaszolta, hogy igaz, igazam van, mert kenyérre, virágra vagy gyümölcsre valóban nincs szüksége, de a hálából neki adni akaró szívünkre viszont igen. Valóban mindent neki köszönhetünk, és hálás szívünk mindig örömmel fogadott ajándék a Menny Ura számára. Ámen

2016. július 24., vasárnap

"Az Úr... meghiúsítja a népek szándékait." (Zsolt. 33,10)

A nizzai és a müncheni merényletek miatt volt hangos az elmúlt napokban az európai emberek élete. A legtöbben le is vonhatták a következtetést, hogy a terror a nyugati civilizáció befogadáspolitikáját írta le a józan ész és a jó szándék porondjáról. A baj tehát elkezdődött...   Idegen vallás, idegen ideológia, idegen szándék és idegen csőcselék keveredett az amúgy is már felhígult nyugat-európai társadalmakba, és mint kiderült, mára már kezelhetetlen, gonosz emberekként viselkednek, miközben űzött népek gyermekeiként kértek menedéket Európában
Mi, keresztyén magyarok Európa keleti kapujában, a Kárpát medence oltalmában kaptunk otthont az egyetlen, igaz, örök Istentől. Itt szolgáljuk a megváltó Krisztust és még nemzeti rockoperánkban is azt vallottuk a legsötétebb kommunizmusban is, hogy "nincs más út, csak az Isten útja". Ma is és a jövőben is ehhez kell tartanunk magunkat. Ígéretünk pedig ez: Az Úr ...meghiúsítja a (gonosz) népek szándékait! Ez a mi bizalmunk ígérete és  köszönjük ezt meg a mi jó Atyánknak! Ámen.

2016. július 23., szombat

"Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember!" (Lk. 6,26)

     Pedig milyen jó lenne mindenkivel jóban lenni...  Kerülni minden konfliktushelyzetet, elsimítani minden nézeteltérést, szemet hunyni a kisebb-nagyobb vétkek fölött. Valahogy ilyennek képzeljük a társadalom megbecsült tagjait. De miért a "jaj"? Szinte érthetetlen, hogy valamire, ami jó, azt mondja az írás, hogy "jaj". Akkor mondjanak rosszat rólunk az emberek? Hogy válogassuk ki, hogy ki mondjon jót, és ki rosszat? Hát úgy, hogy ne az emberekkel akarjunk jóban lenni, hanem Istennel. A vele való szoros kapcsolat megrostálja az embereket körülöttünk. Hiszen róla sem csak jót mondanak az emberek. Nem embereknek kell nekünk tetszeni, sokkal inkább Istennek. Ámen.

2016. július 22., péntek

"[Jézust szülei]... a templomban találták meg, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket." (Lk. 2,46)

     Mindannyiunk számára kedves kép a mester lábainál ülő tanítvány. Az élet rendjéhez tartozik, hogy a bölcsebbre, nagyobb tudásúra odafigyeljünk. Nem csak az iskolás gyerek kötelessége az odafigyelés és tanulás, és nem csak a jó pap lehetősége a holtig tanulás. Egy kicsi alázat szükséges csupán, hogy az ember kész legyen befogadni az új ismereteket. Jézus tudása nem e világból való volt, nem földi mesterek tanították őt ismeretre. És mégis oda ült közéjük, hallgatta és kérdezte őket azért, hogy ebben is példát adjon nekünk. Ne sajnáljunk naponta pár percet odaülni mennyei mesterünk lábai elé készen a befogadásra, hiszen annyi mindent kell és lehet tanulnunk még. Ámen.

2016. július 21., csütörtök

"Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik." (Ez.12,25a)

      Az emberek többsége főleg azért nem hallgat Isten szavára, mert nem veszi komolyan azt. Már az első emberpár is ott bukta el az édeni létet, hogy hagyta megkérdőjelezni a tudás fájára vonatkozó tiltást. Valóban, mintha nem egyenesen és azonnal hatna Isten szava... Holott csak mi nem tudjuk, vagy akarjuk észrevenni a különbséget például a tanítás, az intés és a fenyegetés között. Erre pedig még egy oktalan állat is képes: épp tegnap figyeltem, hogy mennyire pontosan tudja a kutyánk, mikor kell haladéktalanul engedelmeskednie. Ehhez semmi más nem kell, csak odafigyelés. Igazán elemi érdekünk, hogy Isten szavát jól értsük. Ámen.

2016. július 20., szerda

"Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt. 4,10)

     Jó, akkor lássuk, ki milyen lelki ajándékot kapott Istentől? Miben vagyok igazán jó, mit tudok kamatoztatni könnyűszerrel? Ugye, máris megtorpantunk egy pillanatra, mert hát a mindennapok nem a lelki ajándékok gyümölcsöztetéséről szólnak rendszerint, hanem munka, fáradtság, pihenés, bajok, örömök egyvelegei.  S ha még maradt idő és energia, akkor gondolkozhatunk afelől, hogy milyen kegyelmi ajándékkal sáfárkodjunk. Mintha a telefonunkat úgy használnánk, hogy egyszer teljesen lemerítjük, azután töltjük egy picit, megint lemerül, megint kis töltés... Holott megfordítva minden jobban működik: a lelki ajándékok feltöltenek minket és másokat is, így erőt nyerünk a bajokhoz, munkához. Hát akkor töltődjünk fel! Ámen.

2016. július 19., kedd

"János ezt mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van." (Mk. 9,38-39a.40)

     Épp tegnap olvastam egy hitvédelmi iratot, amiben a szerző igen keményen támadott minden más keresztyén felekezetet, miközben a sajátját ugyanolyan hévvel védte. Az volt a benyomásom, hogy mindenfajta közeledés lehetetlen a keresztyénségen belül, hiszen az elmúlt évszázadokban annyi sérelem halmozódott fel, annyi kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy a legjobb szándék sem tudja ezeket elsimítani. Ugyanez a helyzet ember és ember között is. Családon belül és a gyülekezetekben is sokféle ellentét, feszültség, sérelem szabdalja szét az egységet. Látszólag és emberi indulattal lehetetlen ezeket félretenni, feloldani. Ám ekkor megszólal Jézus: "aki nincs ellenünk, mellettünk van..." Imádkozzunk, hogy egymás mellett, ha külön utakon is, de Jézusért éljünk. Ámen.

2016. július 18., hétfő

"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra." (2Kor.4,16)

     Sokak számára a hétfő reggel nem a kirobbanó tettrekészséget jelenti. Ahogy mindannyiunk életében vannak nehezebb időszakok, amikor könnyen lehet úrrá rajtunk a csüggedés. Többé-kevésbé tisztában vagyunk testi létünk korlátaival, és bár néha bosszantó, hogy hiába nyújtózkodunk egy üvegért a polc tetején, még sem okoz különösebb traumát. Mindezek mellett tudatában vagyunk annak, hogy a külső ember törvényszerűen megromlik, míg "kinyújtózik a halál oldalán" (JA). Életünk még sem egy szabályos ív, mert a romlandó testben törvény által nem zabolázott belső ember lakik. Ennek a belső embernek napról napra fejlődni, erősödni, újulni kell. Mire ezeket a szavakat olvassuk, már tettünk is érte, de ne álljunk itt meg! Ámen.

2016. július 17., vasárnap

"A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét." (Mt.15,31)

     Azt mondjuk ma, hogy "fogyatékkal élők" azok, akiket az ige felsorol. Mintha a fogyaték éltetné az illetőt. De a mi korunk már csak ilyen: többletnek akarja mutatni a kevesebbet. Nyilván a tehetetlenség vitt el bennünket ebbe az irányba: Krisztus nélkül nem tehetünk mást, csak elfogadjuk a hiányt. A csodálatos gyógyítások révén azok az emberek nem valami többletet nyertek, amivel kitűnhettek a többiek közül, "csak" helyreállt a testi épségük. Gondolkozzunk el, hogy mi mivel állunk ma Isten színe elé: milyen hiányosságunra kérünk gyógyítást Krisztus által? Kik azok, akikért még könyörögnünk kell, és kiért adhatunk hálát? Higgyük, kérjük, várjuk a gyógyító csodát! Ámen.

2016. július 16., szombat

"Jairus..., meglátva [Jézust], lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele." (Mk. 5,22-24a) 

Jairus leborulása nem csupán egy testhelyzet, hanem sokkal inkább egy lelkiállapot. Feladása az örökölt, megszokott, magabiztos farizeizmusnak. Egyetlen mozdulat, ami mindent kifejezett Jézus számára, ahhoz, hogy vele menjen. Jézus áll, Jairus a földön. Egy szintkülönbség, aminek meg kell lennie ahhoz, hogy az ég a földre szállva változást hozzon, csodát tegyen. Mert a csodákra szükség van. Nem csak Jairus áll komoly veszteség küszöbén, hanem sokszor mi is. Te, én, családok, gyülekezetek, egyházunk, keresztyénségünk. Vigyázzunk, mert ha bennünk is van örökölt, megszokott, magabiztos farizeizmus (ti. képmutatás, álszenteskedés) azt le kell vetkeznünk, és nem csupán külsőségekkel kell nekünk Jézushoz mennünk. Ettől függ, hogy elindul velünk vagy nem! Ámen.

2016. július 15., péntek

"Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt." (Zsid. 13,4) 

Furcsán cseng e felszólítás egy olyan társadalomban, ahol egyre inkább tárgyakhoz kapcsolódik a megbecsülés. Meg kell becsülni az új cipőt, a kerékpárt, az autót, a házat, a fizetést. Értékek, melyeket legtöbbször verejtékes munkával szerez meg az ember magának. Értékek, melyek közül sokat bebiztosítunk, megfigyelő vagy riasztó rendszerrel védünk. Na de a házasság is érték? A házasság egy kölcsönös érzés megpecsételése, egy közös házba, otthonba költözés, egy szerződés, melyben a felek jogokkal rendelkeznek és kötelességekkel szembesülnek. Ez a házasság? Igen, és nem. Mint ahogy a gyémánt egy ásvány, egy kő, aminek van keménysége, csiszolás után van fénye, ragyogása, formája és mégsem csupán ettől drágakő, érték. A házasság a tiszta boldogság, a biztonság, a megtalált nyugalom, a társsá, sőt felebaráttá formálódás helye és ideje. Isten adománya. Ő tudja, hogy érték, ezért ma megszólalt a "mennyei riasztó" hangja. Adjuk tovább! Ámen.

2016. július 14., csütörtök

"Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!" (Zsolt. 97,10a) 

Nem fér meg egymás mellett az Úr és a gonosz. Tévedés, önámítás, sőt blaszfémia a két úrnak való szolgálat. Igen, hozzánk szól, akik az Urat szeretjük! Ne bújjunk az ujjunk mögé, mert ugyanúgy megkísértetünk, mint Jézus Krisztus, csak mi sokkal gyengébbek vagyunk! Ezért kell gyűlölni a gonoszságot. Ha gyűlölünk valakit, amit nem lenne szabad nekünk, akkor elkerüljük, s ha ő keres, falat húzunk fel elé, hogy ellenálljunk. Megy ez felszólítás nélkül, sőt lebeszélés ellenére is, zsigerből tesszük! Milyen jó lenne, ha ezt a képességünket a Gonosz, gonoszság ellen vetnénk be! Szeressük ma még jobban az Urat, mint tegnap, kerüljük vagy álljunk ellene a gonoszságnak! Így nem csak a Napnak fénye, hanem az Isten dicsősége is ragyogni fog reánk! Ámen!

2016. július 13., szerda

"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (Ef. 4,29) 

E szabad, sőt szabados világban sok ember leoldotta a nyelv béklyóját és beledobta a feledés feneketlen tavába. Akár az élő beszédet, akár a virtuális világ nyelvét figyeljük, bátran elmondhatjuk, hogy hemzseg benne a rothadt beszéd. Ma ez már nem szégyellni való, hanem egyenesen sikkes. Pedig ahogy a rothadás során egy szerves anyag elemeire bomlik, úgy tud az ilyen beszéd is bomlasztani. Igen, képes megrontani emberi kapcsolatokat, felmorzsolni közösségeket. A káromkodás, az egymásra vicsorgás, a sárdobálás, az egyéni vélt igazságok röpködése bomlaszt, nem épít. Pedig manapság lenne mit megjavítani, építeni. Omladozó világunknak és közösségeinknek áldásos beszédre van szükségük!  Vigyázzunk beszédünkre, igyekezzünk, hogy ma is legyenek építő beszélgetéseink! Ámen.

2016. július 12., kedd

"Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek." (Ámós 5,14) 

Egy üzenet, ami többféle módon fogadható. Lehet úgy fogadni, mint egy kérést ígérettel, vagy mint egy felszólítást figyelmeztetéssel, de akár akképpen is, mint egy parancsot feltétellel. Habitustól, lelkiállapottól, élethelyzettől függően, ugyanaz az ige, különbözőképpen csapódhat le bennünk. Ettől függetlenül fel kell figyelnünk arra, hogy Istenünk szándéka az élet fenntartása számunkra. Az Ő kezében van a döntés földi és mennyei létünk felől. Az, hogy élünk, nem egy véletlen műve. Oka és célja van, és e kettő egy szóban foglalható össze: szeretet. Isten szeretetének okán élünk, azért hogy szeressünk. Ennek felismerése pedig megkönnyíti dolgunkat a jó és rossz közötti döntésben. Ma is "minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (1Kor. 16,14) Ámen.


2016. július 11., hétfő

"Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Íme, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és íme sarjú vala a királyi kaszálás után! És lőn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Megengesztelődék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr." (Ámós 7,1-3)

Vannak emésztő események, amelyek olyan hirtelen köszöntenek reánk, mint a nyári zápor. Tenni ellenük nem igen tudunk. Ezekben meg kell állni, ki kell tartani, ha elmúlnak tanulnunk kell a történtekből. Vannak azonban előre látható, emberileg számítva, biztosan bekövetkezendő történések. Hányszor hangzott el már a mi ajkunkról is: előre látom, sajnos ez fog következni, nincs más lehetőség... De vajon ugyanennyiszer következett az Istenhez fordulás is? Nincs Istenünk akaratán kívül semmi, ezért egyedül Ő a kompetens abban, hogy az emberileg előre látott, kiszámított, várható eseményeket átgondolva, megengesztelődve kimondja: Nem lesz meg! Figyeljünk, lássunk, imádkozzunk, hogy minél kevesebb, előre látott, embereket, családokat, közösségeket emésztő élethelyzet történjen meg! Ámen.

2016. július 10., vasárnap

"És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében." (Ézs. 62,3)

Gyermekként, gyermeki értelemmel, nagy csodálattal néztem, ahogyan a bűvészek kezében átváltoznak a tárgyak. Ma már tudom, hogy csupán trükk, illúzió, szemfényvesztés, amit tesznek. Manapság is látok átváltozásokat. Emberek és élethelyzetek változnak. Jézus kezének érintése nélkül megbetegszenek a lelkek, tönkremennek a kapcsolatok, elidegenednek az emberek egymástól. Olyan jó azonban hallani, tudni, látni, hogy Isten kezében emberek és élethelyzetek változnak, gyógyulnak, helyreállnak. Ez nem illúzió, délibáb, szemfényvesztés, hanem a csodák valósága. Ez egyeseknek még ígéret, egyeseknek már reménység, de sokaknak átélt valóság. Keressük ma is Krisztus közelségét, hogy szava által változást, gyógyulást, boldog jelent és jövendőt adjon. Ámen.

2016. július 9., szombat

"Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet. Neked semmi sem lehetetlen!" (Jer. 32,17)
Az a szent rácsodálkozás, ami ott volt gyermek- és ifjú önmagunkban miért kell hogy elhalványuljon idővel? Miért válnak a dolgok természetessé? Miért veszítik el csodaízüket? Miért kell harcolnunk naponta a szürkeség és homály ellen? Hirtelen ezek jutottak eszembe. Megvallom azonban, hogy az univerzum, amelynek egy piciny szeletét kezdtük föltárni újabb rácsodálkozást vált ki belőlem, valamennyiszer arra gondolok, hogy milyen porszemek vagyunk.  Ma úgy fogalmazunk, hogy az univerzum erői eddig barátságosan viselkedtek velünk. Mert hogyha egyetlen paraméter elmozdulna egy kicsit, akkor lehetetlenné tenné az életet a földön. Én azt mondom, hogy mindez lehetetlen lenne Isten hatalma nélkül.
A Szentírás ugyanezt a kifejezést használja, amikor Isten népének az Egyiptomból való szabadulására utal. Nagy hatalommal és kinyújtott karral cselekedte Isten. A kisisten, a tehetetlen isten képzeteink helyett végre lássuk be, hogy hatalmas az Úr, a mi Istenünk. És ehhez képest fogalmazzuk meg kéréseinket. Nincs nála semmi lehetetlen! Ámen.

2016. július 8., péntek


"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk." (Zsid. 1,1-2)


Az első lényeges dolog, amire az ige tanít, hogy szólt és szól az Isten. Nem néma bálvány vagy kitalált istenség imádói vagyunk, hanem a Teremtő Isten gyermekei. Jó lenne megvizsgálni önmagunkban, hogy a 'saját' Istenünk valóban Ő, aki kijelentette magát és nem más. Az igével szólok: aki azt mondja, hogy szereti Istent, de gyűlöli embertársát, az nem mond igazat.
Az Isten kijelentése folyamatos. Jézus elmondta az Atya akaratát szóban, cselekedetben. Megismerhető az út. A végső időkben élünk. A Szentírás nem egy könyv a sok közül, hanem a Könyv. A holt betű akkor válik élővé, hogyha a Szentlélek lefordítja számunkra, megérteti velünk Isten akaratát. Az imádság pedig élő kapcsolat Istennel, aki ma is kijelenti magát. Közeledjetek hozzá, és közeledni fog hozzátok. Ne legyen késő. Ámen.

2016. július 7., csütörtök

"Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer. 1,7)

Mindannyian meglepődünk azon, hogyha a gazdasági szférában olyan intézmény vezetői állást hirdetnek meg, ahol fontos a többféle képzés, nyelvtudás, és lehetőleg harminc körüli legyen a jelentkező. Ma már nem téma, hogy valaki már húszas éveiben lehet parlamenti képviselő. Ismerjük mindannyian az ellenérveket is, amelyek a tapasztalatra, kipróbáltságra, bölcsességre és tekintélyre vonatkoznak. Az ige mégis áthúzza elképzeléseinket. Isten ebben az esetben a fiatal Jeremiásnak ad feladatot. Kiderül az is, hogy ismeri őt még mielőtt megszületett volna. Intézménnyé izmosodott egyházaink nem merik és nem akarják használni túlzottan az ifjakat a szolgálatban. Amikor nem igét hirdetünk, akkor azt mondjuk: túl fiatal vagy még! Ha igét hirdetnénk, akkor azt mondanánk: Ne mondd, hogy fiatal vagy, menj, és cselekedjed Isten akaratát. Ő ismer téged, és ő fog győzelemre vezetni! Hirdessük az igét! Ámen.

2016. július 6., szerda


"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1Kor. 16,13)


Pál az "atyai szeretet" felismerhető hangján szólal meg, és ezzel buzdítja a közösség tagjait. Először az ragadott meg, hogy teremtettségünknél fogva örököltünk valami felismerhető részt abból a szeretetből, amely a vigyázással, megőrzéssel kapcsolatos. A szülőnek természetes, hogy így óvja gyermekeit: Vigyázz magadra fiam, leányom! Állítható, hogy régebben ez a vigyázó szeretet az ember részéről kiterjedt az egész világra, környezetre, természetre. Kissé sarkítva ma úgy mondjuk, hogy a régiek harmóniában éltek a természettel, és tisztelettel voltak iránta. Ma hogy állunk ezzel? Vajon nincs ugyanígy veszélyben a testvéri szeretet? Az ötvenedik zsoltár szerint az a hálaadó élet, amelyik vigyáz az útra. A krisztusi "út" követőinél éppen az elhajlások mértéke miatt sokkal hangsúlyosabb a parancs. Csak az tudja betölteni őriző és művelő szerepét, aki naponta hitet kér és hittel harcol, bátran, férfi módjára. Bátran, erősen lányként, asszonyként is! Növeljed a mi hitünket Urunk! Ámen.

2016. július 5., kedd

"Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat."  (Zsolt.119, 73)


Amikor a gazdag ifjú Jézussal találkozott, és az örök élet felől érdeklődött, azonnal felvetődött a kérdés, hogy ismeri-e a parancsolatokat. Az üdvösség útja vajon ennyire kötődik a parancsolatokhoz? Igen és nem. Igen, hogyha lélek szerint, teljes szívből törekszünk, hogy azokat megtartsuk. Nem, hogyha  a parancsolatokat betéve tudjuk, de nem aszerint cselekszünk.
Ismerhetjük elméletben nem csupán a parancsolatokat, de az egész Szentírást. Ez mégsem elég, mert kell hozzá az értelmes szív, hogy befogadjuk és aszerint cselekedjünk. Milyen szép, ha valaki  felismeri, hogy az értelmes, engedelmes szívet a Teremtő Isten adhatja meg. Kérjük tőle ma is. Ámen.

 

2016. július 4., hétfő


"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." (Ef. 5,19)

Naponta, különböző élethelyzetekben többféle beszélgetést kezdeményezünk. Szoktuk is mondani, hogy megtörjük a csendet. Néha fájdalmasan, mert kevésbé figyelünk beszédünk tartalmára, stílusára. Van benne panasz, önigazolás, magamutogatás, üres fecsegés,  felesleges és haszontalan beszéd, erőszakos beszéd, néha káromkodás. Beszédben öntjük ki a lelkünket, így közöljük önmagunkat. Figyeljünk arra, hogy mivel van teli a szív, mert azt szólja a szánk. Áldást vagy mérget, hálát vagy panaszt ad magából.
A hála érzése az, ami tudatosítja bennünk teremtettségünket, a gondviselés csodáit, a megváltás titkát. Örömünkben énekelünk és boldogan dicsérjük Istent. Keressük meg újra ezeket a csodákat életünkben, és mondjunk dicséretet a Teremtő és szabadító Istennek. Hála legyen! Ámen.




2016. július 3., vasárnap

"Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit." (Róm. 13,12)

Ébredés, új nap, győzelem! - tartották a régi mondás szerint. Értelemszerűen  ma sem változhat ez a gondolat, de a biblikus biztatás egyszerű metaforája a mai napon közérthetőbben ragadja meg a cselekvő keresztyén élet lényegét. Néha pedig azt érzi az ember, hogy tetteinkkel együtt hiányzik még beszédünkből is ez a szép, letisztult, félreérthetetlen egyszerű nagyszerűség. 
A mai nap vasárnapként az Úr napja. Áldott alkalom arra, hogy az Isten hajlékában viharvert lelkeinket az Ige küzdelemre kovácsolja. Ha tehetjük, ne hagyjuk ki tehát a lehetőséget arra, hogy magunkra ölthessük a világosság fegyvereit. Ámen.

2016. július 2., szombat

"Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba." (Zsolt. 30,4)

Az élet-veszélyből szabaduló ember hálája, manír nélküli őszinte hála. Nem másért, hanem azért, mert a legkiélezettebb helyzetben az ember rádöbben arra, hogy semmi sincs értékesebb az életénél. A közelről megszemlélt haláltól való félelem, valamint az emberi pusztulás lehetőségének ténye, elemi erővel készteti a szabadulót a legnagyobb örömnek és hálának a megélésére. 
Nem egy olyan embertársamról hallottam, aki második születéséről beszélt és azzal együtt arról is, hogy ma már egy értékesebb életet akar élni, olyat amelynek minden pillanata hálával töltheti el őt. Ebben a hálás életigenlésben pedig ott van az ember leborulása a kegyelmes Isten előtt, felismerve Őt teljes hatalmával és jóságával együtt. Legyen ezért hála és köszönet az élet-adó Istennek. Ámen.

2016. július 1., péntek

Pál írja: "Azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azoknak hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen." (2Kor. 8,13-14)

Az őskeresztyének egyenlőség elve a tökéletes ésszerűséget jeleníti meg napjainkban. Nehéz ez ellen bárkinek szólni, hiszen megkérdőjelezhetetlen hitlogika szerint, egy működőképes elvről és egy áldott gyakorlatról volna általa szó. Viszont mindnyájan tudjuk, hogy mennyire "fáradt" már a mai keresztyének kölcsönös segítő szándék-elve és talán ezért az egyenlőség elvét ma már ki sem merjük mondani. Különösen úgy nem, hogy annak neve kommunizmus...
Az Úr Jézus Krisztus azonban a segítőkészség lelkületét szívünkbe plántálta. Érezteti velünk azt, hogy testvéreink baját és nyomorait ne érzéketlenül, hanem empátiával és segítőkészséggel karoljuk fel gondolva arra, hogy ma ők, de talán holnap mi magunk láthatunk szükséget. Jó tehát Pál apostol bölcsességét végig gondolni, hiszen a mennyei bölcsesség, földi szívélyesség, hitbeli testvériség és világi könyörület egyszerre van jelen e gondolatsorban. Mérlegeljük tehát az olvasottakat jó szívvel és bölcs értelemmel. Ámen.