2016. június 30., csütörtök

"Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki." (Ézs. 57,18)

Ötvenes évei elején járt csupán. Arcának szürkeségébe lelkének szörnyű bánata és betegsége lapult belső kórként. Kilenc éve volt már a börtön foglya és több időt töltött magánzárkában, mint bárki más fogolytársai közül. Azt mesélték róla, hogy pap volt, de felgyújtotta a templomot és a plébániát, amelyben szolgált, majd hagyta azokat porrá égni. Semmi sem maradt utána csak üszkös falak, mérhetetlen gyász és vad haragba mártott gyűlölet. Meg akarták lincselni az emberek. A rendőrök a börtönbe menekítették. Tizennyolc év letöltendőt kapott enyhítés nélkül. Egyetlen börtöni misére sem ment el a kilenc év alatt. Egyszer azonban végre látogatója érkezett. Pedig vonakodott találkozni bárkivel, végül mégiscsak odaült az üvegfal másik oldalához szemben az érkezettel. Egy öreg, csuhás, szomorú szemű paptestvér látogatta meg. Az pedig csak szétnyűtt hangján olvasni kezdte a szentírásból: "Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki."... Percekig ültek egymással szemben csendben. Majd mindkettejük arcán kövér könnycseppek gördültek le...
Bármely bűnös ember ezt érezheti az Isten jóságos kegyelmétől. Jusson ez eszünkbe mélységeink pillanataiban. Ámen.

2016. június 29., szerda

"Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat." (5Móz. 8,10)

A jóllakottság a megelégedettség egyféle emberi szimbóluma. Az éhes ember éhsége ennek viszont az ellentéte. Átvitt értelemben is használjuk e kifejezéseket és bizony úgy is igazak. Az emberek működéséről ezek a gondolatok és kifejezések így hű és reális képet festenek. Lényegében viszont kifejezik az ember testi-lelki belső viszonyrendszerét. Ha jól lakott az ember, akkor hálából áldani fogja Istenét, ha viszont nem lakott jól akkor bizony nem áldja. Ilyen egyszerű képlet az ember működése.
Isten a mi Atyánk viszont ismer bennünket. Hiszen ő maga teremtett minket jóvá és a maga hasonlatosságára. Ismeri tehát működési alapelveinket. Tudja azt, hogy mire van szükségünk és azt is, hogy ezek az alapelveink mennyire változatlanok még a jelenünkben is bűneink következtében. 
Most sem ígér mást, csupán azt amivel önmaga felé irányít mindnyájunkat. Legyen hát sikeres az Ő szándéka bennünk. Ámen.

2016. június 28., kedd

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" (Jn. 14,27)

Én még mindig keresem ezt a békességet, amit valahol az út közben (életutam közben) elvesztettem. Néha már azt sem tudom, hogy hol keressem, hová induljak, vagy hová meneküljek, hogy békességre találjak. Igaz... válogatós vagyok. Nem jó számomra bármilyen békesség. Különösen nem az  evilági, mert én a krisztusi békére vágyom...
Szolgálati éveim elején írtam le a fenti sorokat egy kis naplóba. Azt a naplót sokszor vettem kezembe később, mert emlékeztetett engem ifjúságom hibáira, azokra,  amelyeket később szerettem volna elkerülni. Krisztus békességére még ma is vágyom. Amikor olvasom őt, amikor figyelmemet egyedül az Ő igéjére fordítom, akkor rá is érzek arra a belső békére, amellyel egyedül csak Ő ajándékoz meg. Máskor pedig csak úgy,... kihasználva lelkipásztori előnyömet, hogy van templomkulcsom, be-be ülök egyedül a templomba. Fontos tehát, hogy mi magunk is keressük ezt a nekünk adott krisztusi békét, amely soha semmiben sem hasonlít arra a látszólagos békére, amit a világ adhat. Ámen.

2016. június 27., hétfő

"Szeressétek az Urat, ti, hívei mind!" (Zsolt. 31,24a)

A múlt század ötvenes éveinek elején történt szülőfalumban a Szilágyságban. Kollektivizálás után a faluban összesen két gazda maradt olyan, aki semmiképpen sem akart belépni és dolgozni a "közös"-ben. Ám az egyik gazdának éppen a sógora volt a helyi gazdaság mozgósító brigádvezetője. A brigádvezető pedig hajnalban végig vonult az egész falun azért, hogy mindenkit kivezényeljen a mezőre az éppen soron következendő munka végzésére. Egy reggelen gondolt egy nagyot és hát belépett a sógora udvarába is. A sógor éppen a kút melletti vályú szélén ült és szivarozott. Megszólította: Gyere te is répát kapálni közénk, Mihály! De az csak a saját portáján kurtán és kérgesen válaszolt: Nem mejek én! Emez viszont kínosan, de szépen vissza kérdezett: ...oszt minek nem jössz? Az pedig erre hetykén: ...Há csak!!! De a brigádvezető sógor nem adta föl: Hallod-e?... ejsze mégis csak jobb vóna ha jönnél...Erre a sógor visszakérdezett: ...Há oszt mond meg, hogy miért menjek?  Erre amaz egyszerűt és frappánsat válaszolt: Há... azé, me úgy sincs más dógod! Az erre megvakarta a fejét, nem szólt semmit és vette a kapáját.
Mai igénk felszólít: Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Erre én csak azt teszem hozzá, hogy szeressétek!... mert úgy sincs más dolgotok! Ámen.

2016. június 26., vasárnap

"Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak." (ApCsel. 4, 13)

A Szentlélek Isten munkájáról a legtöbbször nem veszünk tudomást, miközben attól az még tökéletesen működik. Péter és János képzetlensége - írástudatlansága avagy iskolázatlansága - még nem a csoda tárgya, de a Szentlélek Isten bennük és általuk működő krisztusi bizonysága viszont már az. 
A mai világ emberi korszellemeiben nem az írástudatlanság avagy az iskolázatlanság a gond, hanem az, hogy sokszor még a legképzettebbek sem hagyják azt, hogy Isten Szentlelke vezérelje életüket. "Pedig a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" - tanítja Pál apostol. És ez egyre inkább érezhető is. Kérjük imádságainkban azt, hogy Istenünknek Szentlelke diadalmaskodjon az emberi szívekben, lelkekben. Ámen.

2016. június 25., szombat

"De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét." (Zsolt. 103,17-18)

     Szolgálatom kezdetén a kert végében volt egy öreg körtefa. Alig volt már élet benne, de évről-évre kihajtott mégis. Az elődöm fia mesélte egyszer, hogy kicsi gyermek korában (vagyis olyan ötven évvel azelőtt) jött az édesapja elődjének a fia látogatóba, és azt kérdezte, hogy az az öreg körtefa megvan-e még a kert végében... Én nem fogom megkérdezni, mert bennem itt él úgy, ahogy húsz éve láttam. Tudom, hogy sok-sok ilyen kedves emlékünk van generációkat átölelve. Hát akkor Isten szeretete hogy ne venné körül még az unokákat is, hogy ne vigyázná az őt félőket mindörökké? Ma is ezer jelét tapasztalhatjuk biztosan. Ámen.

2016. június 24., péntek

"Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa." (Jn. 1,6-7)

     Szükség van a világban Jánosokra, Istentől küldött emberekre, akik teljes hittel tesznek bizonyságot a világosságról. Nem, mintha a világ nem látná a világosságot, hisz épp olyan nyilvánvaló bárkinek, mint a Jánosoknak. Az a kép villan elém, ahogy egy kisgyermek valami nagy ajándékot kap, de csak kapaszkodik az édesanyja szoknyájába, nem mer odalépni, csak hosszas biztatás után. Így vagyunk mindazzal, ami a világossághoz tartozik: látjuk, érezzük, vágyjuk, akarjuk, de biztatni kell bennünket. Hadd biztassalak ma reggel: vállaljátok bátran, hogy Krisztushoz tartoztok, mert sok-sok ember várja a biztatásotok. Ámen.

2016. június 23., csütörtök

"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (1Kor. 4,20)

     A szavaknak is van súlya, ereje. Jó esetben fel is tudjuk mérni, hogy egy-egy szó mennyit ér. Sajnos egyre ritkábban, hiszen a kimondott, vagy az adott szónál nagyobb súllyal bír a papír. Hogy adott pillanatban mit jelent nekünk egy-egy szó, azt rengeteg tényező befolyásolja. Ugyanaz a szó egyik ember szájából semmit, másikéból élet-halált jelenthet aszerint, hogy milyen erő van mögötte. Isten szavában teremtő erő van. Amit ő mond, az feltétel nélkül teljesül. Tehát nem csak bátorít, hanem bátorságot ad. Nem csak vigasztal, hanem eltörli a bánatot. Nem csak örömöt hirdet, hanem eltölti a szívet örömmel. Segítsen hát minket ma is az Ige ereje. Ámen.

2016. június 22., szerda

"Aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk." (1Jn. 2,5)

      Korunk egyik sajátos vonása a következménynélküliség. Meg sem kísérlem felsorolni, hogy a kicsi gyermektől kezdve országos vezetőkig hol érhető tetten a felelősségrevonás hiánya. Az még a jobbik eset, ha legalább észrevesszük, ha még nem fásultunk bele teljesen, ha legalább a lelkiismeretünk megszólal. Vannak persze dolgok, melyek nem változnak, melyeknél épp úgy számolni kell a következményekkel, mint ezer évekkel ezelőtt. Erre hívja fel a figyelmet ma reggeli igénk. Megtartani - teljessé lenni - megtudni: ma is működik. Isten igéjének megtartása olyan következményekkel jár, melyek áldást jelentenek az ön és környezete számára! Erre pedig ma igen nagy szükség van! Ámen.

2016. június 21., kedd

"Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!" (5Móz. 4,39)

     "Jól csak a szívével lát az ember..."  Bár mindannyian egyetértünk ezzel a szép gondolattal, azért jellemző, hogy a történetben egy róka mondja a kis hercegnek. Figyelmeztetésként hangzik a Szentírásból is ilyen formán a felhívás: "tudd meg azért ma..." Mert minden nap megfeledkezünk róla. Mintha minden reggel azzal kezdődne, hogy nekimegyünk a falnak, mert elfelejtjük, hogy ott van. Tudd meg, és szívleld meg: amit az eszed rögzített, azt a szíveddel becsüld fel, mennyire hasznos és fontos. Ha pedig megtudtuk, hogy az Úr az Isten, és a szívünk hozzá húz, áldott lesz a napunk. Ámen.

2016. június 20., hétfő

"Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót." (Zsolt. 138,6)

     Ha belegondolunk, egészen megdöbbentő, hogy az érzelmeink mennyire befolyásolni tudják a látásmódunkat. Ha szeretünk valakit, akkor szépnek és kedvesnek látjuk, ha megharagszunk rá, csúnyának és visszataszítónak.  Ha valaki segít rajtunk, szimpatikussá válik, ha visszautasít, ellenszenvessé. Csak akkor változna a látásmódunk, ha mindenkit egyformán tudnánk szeretni. Ez az az "isteni" látás, amely nem érzelemmentes-ridegen, hanem a szeretet fókuszában mutatja a világot. Meg kell próbálnunk így nézni mindent és mindenkit körülöttünk. Attól még a megalázott megalázott, a fennhéjázó pedig fennhéjázó marad, de sokkal jobb eséllyel arra, hogy szeretetünk és empátiánk révén állapotuk javuljon. Ámen.

2016. június 19., vasárnap

"Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem?" (Ézs. 66,1)

     Kétféle ajándék van: az egyikkel megmutatjuk, hogy mi kik vagyunk, a másik megmutatja, hogy az ajándékozott kicsoda nekünk. A hangsúly tehát azon van, hogy "tőlem", vagy "neki" szól az ajándék. Persze, mindegyikben benne van ez is, az is. Minden templom egy felajánlás, vagyis ajándék Istennek.  Mindegyik magán hordoz bizonyos stílusjegyeket, ezek alapján azonosítani lehet, tehát mutatja, hogy kik az építők. Az is kiderül, hogy számukra mit jelent Isten. Amikor pedig a templomba megyünk, ugyan így visszük felajánlásunkat Istennek. Minden alkalommal ott van valahol a hangsúly: "én" vagy "Ő". Vigyázzunk, nehogy istentiszteletünk, életünk "ÉN" és "ő" legyen. Ámen.

2016. június 18., szombat

"Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük." (Jer. 33,9a)

Ha jól belegondolunk, akkor statisztikai adatok nélkül is elmondhatjuk, hogy városainkat és falvainkat túlnyomó többségben keresztyének lakják. Bár le nem mosható rólunk az elégedetlenség és telhetetlenség bűne, ha őszintén magunkba szállunk, akkor azt is elmondhatjuk, hogy sok jóban van részünk. Igaz ez viszonyítás kérdése. Gondoljunk egy háborús övezetre, egy diktatúrában élő országra, éhínségtől szenvedő városokra és falvakra, földrengés sújtotta településekre. Vannak viszonyítási pontok, s ha megvannak, akkor vegyük észre, mennyi jóban van részünk. Kinek tulajdonítjuk mindezt? Ha Istennek, akkor néma keresztyének vagyunk vagy hitvallók? Tudják-e, hallják-e tőlünk a föld népei, hogy milyen dicsőség és tisztesség és hálaadás jár a mi Urunknak, Istenünknek? Nem hallgathatunk, mert akkor a kövek fognak kiáltani helyettünk. (Lk. 19,40) Ámen.

2016. június 17., péntek

"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn. 4,1)

Nem házon kívül kell keresni a bajt. A béres és a tolvaj az aklon belül van. Veszélyes állapot, amikor már nem a jó Pásztor szava az egyetlen szó ami felhangzik. Majdnem lehetetlen feladat elé állít minket az Isten szava. Szörnyen nehéz ugyanis eligazodni, helyesen dönteni. Nehéz, de nem lehetetlen, sőt kötelező, hiszen éppen az Úr rója ránk a feladatot: próbáljátok meg! Nem lehetőség, hanem parancs: tegyétek próbára, vizsgáljátok meg, alakítsátok ki a saját véleményeteket! Nem egyszerű és nem hálás feladat, de feladat. Fel kell emelni a fejünket, szét kell nézni, mert nem bújhatunk az ujjunk mögé. Kezünkben az Isten igéje, mienk a Szentlélek segítsége! Vigyázzunk, mert csak "aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül". (Mt. 24,13) Ámen.

2016. június 16., csütörtök

"Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint." (Róm. 12,16b) 

Képes vagy rá! Csak magadra számíthatsz! El tudod érni! Ezek és az ezekhez hasonló biztatások nem csak kecsegtető kihívások, hanem súlyos terhek is egyben. Rövid ideig talán szárnyakat adnak, de igen hamar ólomsúlyként nehezednek az emberre. Bár igaz, hogy teher alatt nő a pálma, de tudni kell, hogy mekkora terhet bír el. Ha nagyobb a súly, biztos kettétörik. Körülnézünk és láthatjuk a terveik szövevényében elveszetteket, a felelősség súlyától kínjukban mosolygókat, a magabiztosság gondolatától megzavarodott tekinteteket. Jót tenne, ha ma is komolyan fontolóra vennénk az Ige figyelmeztetését. Nagyszerű lenne, ha azzal szeretnénk egymást, hogy óvnánk a másikat ezzel az intelemmel. Ne magadtól próbálj bölcs lenni, mert a bölcsességnek kezdete, az Úrnak félelme. Kérjük hittel a bölcsességet az Úrtól, mint Salamon, mert erre Istenünk válasza így hangzik: „Olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem." (1Kir. 3,12) Ámen.

2016. június 15., szerda

"Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?" (4Móz. 23,12)

Megszoktuk, hogy hallgatunk. Kényelemből vagy félelemből, de megteszem és megteszed, hogy bár bennünk feszül a szólás kényszere, mégsem hagyja el hang az ajkunkat. S ha szólunk? Áthangoljuk hangszálainkat és azt mondjuk, amit elvárnak tőlünk az emberek, a helyzetek. Pedig hányszor megtapasztaltuk már ennek tragédiáját, mégis visszaeső bűnösökként önmagunkat is meg akarjuk győzni, hogy így van jól. Elvárás és teljesítés szorításában Szentlélek adjon nekünk erőt, hogy inkább Istennek, mintsem embereknek engedelmeskedjünk. Bálám kérdése legyen a mi kérdésünk is, az ő engedelmessége bátorítson minket szolgálatunkban a Krisztusi ígérettel felvértezve: "ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok." (Mt. 10,19) Ámen.

2016. június 14., kedd

"Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." (Zsolt. 37,5) 

Mindennapi közlekedéseink során sokszor bosszankodunk  az utak állapota miatt, mert valóban nehéz a közlekedés. Vannak útszakaszok, amelyeket emberemlékezet óta nem javítottak, sokat bár elkészítenek, de nem jó a minősége, hosszan tart a felújítási munkálat. Sorolhatnánk. Ritkán járunk jó utakon. Az életutak is nagyon hasonlóak. Járhatatlanok, göröngyösek, baleset- és életveszélyesek. Lehet belefásulva, közömbösen vagy éppen felelőtlenül fittyet hányva nem törődni ezzel. Lehet emberekre, földi hatalmakra bízni életünk útját. A legnagyobb lehetőséget, melyet választani lehet, ma Isten szava átismételteti velünk. Hagyd az Úrra utadat! Bátorság és bizalom kell hozzá, mert nem látjuk, hogyan munkálkodik! De te csak lépj és Ő lábad alá simítja az utat. Ámen.

2016. június 13., hétfő

"Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy." (Ézs. 58,11b)

Miért? Milyen vagyok? Sokszor fáradt, türelmetlen, aggódó. Ez pedig nem, hogy gyönyörködtetné, mint egy megöntözött, élettel teli kert a velem és mellettem élőket, hanem elszomorítja, lelombozza őket. Nem, hogy felüdítené őket a velem való együtt-lét, hanem eltikkadnak a figyelem, az igazi, mély, tartalmas, bátorító jelenlétem hiánya miatt. Olyan leszel! Jó tudni, hogy Isten mássá akar és tud tenni. Nagyszerű ígéret a mai napra, erre a hétre, életem napjaira nézve. Nem én változok, hanem Ő változtat olyanná, amilyenné valóban szeretnék lenni. Olyan leszek? Lehetek élettel és reménnyel teli, türelmes, derűt vivő és boldogságot adó? Lehetek, mert Istennek, Istennel semmi sem lehetetlen. Van előzménye ennek az ígéretnek: "kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok." (Ézs. 58,9) Ámen.

2016. június 12., vasárnap

"Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton." (Zsolt. 143,10) 

Útkeresés, útvesztés, zsákutca, útkereszteződés. Ezeket és ehhez hasonló fogalmakat használ ma is az ember, ha meg akarja fogalmazni helyét az életben. Nehéz élethelyzetek ezek. De úgy látszik, és Dávid imádsága példa rá, hogy az egyenes úton való járás sem könnyű. Nem csak akkor van szükség Isten segítségére, ha eltéved, elkallódik az ember, vagy ha nehéz döntés előtt áll. Az egyenes úton való megmaradás is nagyon nehéz. Akkor még nem volt Szentírás, így Isten Lelkének segítségéért könyörög Dávid. Mennyivel könnyebb nekünk, akik a Lélek vezetése mellett, Isten szavát is egy mozdulattal elővéve kereshetjük benne az útbaigazítást vagy éppen a "biztonsági korlátot" jelentő támogatást. Dávid megállt az életútján és imádkozott. Álljunk meg mi is, ma is, olvassuk és hallgassuk az Igét és kérjük Szentlélek segítségét! Ámen.

2016. június 11., szombat

"Szolgádat is figyelmeztetik (törvényeid)." (Zsolt. 19,12)

A leggyakoribb hiba, amit egy lelkipásztor elkövethet gyülekezeti szolgálata során nem más, mint amikor az Ige kapcsán prédikálva csak arra figyel, hogy jól megdorgálja az egész  gyülekezetet, miközben ő maga úgymond szent és sérthetetlen. Egy vadász barátom viccesen jegyezte meg: nagyon nem mindegy az, hogy az ember a puskacső mely oldalán áll, mert lehet elkövető, vagy pedig lehet áldozat is. Az Isten szolgájának, Jézus Krisztus követőjének szívében állandóan ott kell lennie az örökkévaló Isten szeretettörvényének. Ez kell legyen a természetes állapot és semmi más. Ámen.

2016. június 10., péntek

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Mt.7,24)

     Kicsi odafigyeléssel bárki ellenőrizheti, hogy életének rövidebb-hosszabb periódusában milyen beszédek határozzák meg mindennapjait. Persze, már ahhoz is szükséges némi bölcsesség, hogy egyáltalán odafigyeljünk arra, mi által hagyjuk befolyásoltatni magunkat. Az elmúlt hetekben politikai beszédek ömlöttek tudatunkba. Naponta sokszor reklámszövegekkel (f)árasztanak  bennünket. Szóbeszédek, pletykák, hírek, féligazságok, hazugságok - szóval aligha panaszkodhatunk, hogy híján volnánk a beszédnek. Van, amire csak "felülünk", de van olyan is, amire építünk - mint utólag kiderül, légvárakat. Bizonyítottan időtálló egyedül Krisztus beszéde. Éljünk hát vele és általa. Ámen.

2016. június 9., csütörtök

"Az írástudók... így szóltak (Jézus) tanítványaihoz: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Mk. 2,16-17a)

A vallásos sznobságnál már csak a merő istenellenes gonoszság a rosszabb. Ennek megfelelően azonban minden korszaknak meg voltak sajnos a krisztusellenes sznob írástudói, azok akik ott kellemetlenkedtek ahol csak tudtak. Miértjeikre pedig a jelenben sokszor nekünk kell válaszolni a Jézustól tanult bölcsességünkkel. Mai igénket az egyik kedvenc teológiai professzorom a következő magyarázattal illette: Nem az Úr Jézusnak kellett a vámszedők és bűnösök gonoszságainak szintjére lesüllyednie, hanem éppen fordítva, azaz a vámszedőknek és bűnösöknek kellett felemelkedniük bűneik fertőjéből a krisztusi magasztosságba, oda ahol a lelkük és az életük meggyógyul. Hagyjuk ezt mi is, hogy Általa a mi életünk és lelkünk is meggyógyuljon. Ámen.

2016. június 8., szerda

"Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket."(Zsolt. 146,8)

Az emberi test tartása méltóságról és életkörülményekről egyaránt árulkodik. Sokakat a munka és a nem megfelelő életkörülmény görnyeszt nap mint nap látványosan. Fáradt, meggyötört emberek tömkelege a mai társadalom nagy része és sokaknak még kilátása sincs egy jobb élet reményében. Őket különösen találóan érinti a mai rövid ige üzenete: Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket! Mert az Isten szánalmat érez az általa teremtett és szeretett emberiség iránt. 
Egyetlen esetben fogadható el jó szívvel az emberek görnyedezése: amikor a templomban imádkozás közben görnyedeznek és az Istenhez fohászkodnak. Ámen.

2016. június 7., kedd

"Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."(Róm. 6,23)

Gyermek voltam, életem második évtizedének elején tartottam amikor egyre többet figyeltem a világra és egyre jobban eszméltem a környezetemre. A szüleimet akkoriban igyekezett meggyőzni anyai nagyanyám arról, hogy az ő öregedő, család és gyermektelen barátnőjéről az én szüleim jó volna ha majd gondoskodnának, hiszen öregszik és egyedül marad. Nagyanyám halála után valóban nekünk jutott ez az idős és kissé kacifántos öreg nénike. A szüleim nagy türelemmel és hűséggel gondoskodtak róla nekem pedig sokat kellett beszélgetnem vele. Állandóan azt panaszolta, hogy számára soha semmi nem jutott az életben: sem család, sem férj, sem gyermek, sem boldogság, gyakorlatilag semmi. A néni akkor már közeledett a 90-ik életévéhez, de teljesen tisztán gondolkozott és minden betegség és fájdalom nélkül élte az életét. Egyszer édesanyám meghallotta, amint a néni éppen nekem panaszkodott hangosan, hogy neki semmi sem jutott... Ekkor édesanyám oda jött hozzánk és ezt mondta: Erzsi néném! Magának hálásnak kéne lennie a jó Istennek! Mert nézze csak meg, lett gyermeke is aki idős korában gondoskodjon magáról, meghallgassa magát, de a legjobban a jó Istennek legyen hálás, mert látja milyen szép hosszú kort megélt betegség nélkül? Ez mind a jó Isten kegyelme... és ebben meg az a jó, hogy nem fejeződik be itt a Földön, hanem folytatódik odaát is az örök életben! Tudtam, hogy anyámnak igaza van... és ma már tudom azt is, hogy mennyire! Ámen.

2016. június 6., hétfő

"Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!" (Ézs. 5,8)

Vannak olyanok, akiknek soha semmi sem elég, mert telhetetlenek. Egyre csak a szerzésen, a tulajdonuk, illetve a vagyonuk gyarapításán fáradoznak szüntelen, miközben az már nem csak egy emberi életre elég. Házat házhoz ragasztanak, mezőt mező mellé szereznek, amíg hely sem marad másnak - találjuk Ézsaiás próféta könyvében - amíg már csak ők laknak abban az országban.  Ez a kapzsiság, törtetés, túlméretezett vagyonosodás, befolyásosság, eltúlzott gazdagság nem vezet jóra. "Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt. 6,21) Ezt tanítja a mi Urunk Jézus Krisztus és mi pontosan tudjuk, hogy ez mennyire igaz. Ezért ne feledjük és szívleljük meg mai igénk első két szavát is: "Jaj azoknak..." Szerénység és mértékletesség az élet minden területén. Ez a titok a jó keresztyénség mindennapjaiban. Ámen.

2016. június 5., vasárnap

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." (Jn. 16,13a)

Gyermekeink nevelése során, mintegy pedagógiai fogásként előkerül az "igaz vagy hamis" játék. Valójában nem is játék, hiszen így igyekszik a nevelő, a segítő, a gyermeki gondolkodást edzeni, hogy észrevegye és megkülönböztesse az igazat a hamistól. Bár felnő a gyermek és egyre gyakorlottabbá válik e tekintetben is, mégis érezzük, hogy lehetetlen feladat mindig, minden helyzetben az igazat, a jót, a helyeset választani. A világi gondolkodás kísértései, a különböző bódítások, a báránybőrbe bújt farkasok színjátéka igen-igen próbára teszi az igazat, az igazságot kereső embert. Ami egykor ígéret volt, ma már használható segítség. Kérjük az igazságnak Lelkét ma is, hogy tisztítsa meg látásunkat, hallásunkat, gondolatainkat, emlékeinket, vezéreljen minket az igazság útján! Ámen.

2016. június 4., szombat

"Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." (Róm. 9,16)

Legalább két síkon zajlik az élet. Vannak, akik e világon örökre berendezkednek. Vagy legalábbis úgy gondolják. És vannak, akik e világon már beépülnek az igazi otthonba, az Isten közelébe, a mennyországba. Ezen a világon úgy tűnik, hogy minden az akarat és a megfelelő rohanás függvénye. Minél nagyobbat akarsz, minél többet rohansz, annál nagyobb a siker. De közben az áldás elmarad. Mert alapjában véve nem a földi sikerekért, és sikeres berendezkedésért teremtettünk, hanem azért, hogy a mi földi létünk túlmutasson önmagán, és Istenre irányítsa a figyelmet.
Nagyon nehéz megérteni, de Isten nélkül egyetlen lépést sem tehetünk. Ha akarja, akkor némelyeket megkeményít, ha akarja némelyeken könyörül. Tisztán felcsendül a 127. zsoltár üzenete: hiába nektek későn feküdnötök és korán kelnetek, fáradtsággal szerzett kenyeret ennetek, szerelmesének álmában ád eleget. Minden, de minden attól függ, hogy könyörült-e rajtunk Isten. A hívők tudják, hogy megtette ezt a Krisztusban. Csak az a kérdés, hogy hisszük-e teljes szívből. Könyörülj rajtunk, Urunk!  Ámen.

2016. június 3., péntek


"Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!" (Zsolt. 84,4)

A 84. zsoltár a templom utáni vágyakozás letisztult éneke. Valamennyiszer elolvassuk, azt kérdezzük: hogy lehet ilyen sóvárogva vágyakozni a szent hajlék után? Közeleg a vasárnap. Közel három ezer éve valaki így vágyott a templomra. Két nap van még vasárnapig. Van-e benned vágyakozás, hogy ott legyél?
A magyarázók szerint egy pogány környezetből érkezett zarándok éneke ez, aki valósággal szomjúhozza az igaz Istennel való találkozást.Végre itt van az élő Istennek orcája előtt. Megakad a szeme a madarakon, amelyek a templomban fészkelnek. Eszébe jut erről, hogy ami a madárnak a fészke, az neki a templom. "A lélek nyugtalan, fáradt madár, csak az Úr közelében, csak az ő tenyerében van otthon. Oda tér pihenni, ott éri el célját. Fészekrakásban és költésben, ez az ő rövid madárélete. De csak itt énekelheti el a hálaadás énekét." (Ravasz László) De gyönyörű történet! Bárcsak veled is megtörténne ez a csoda. Gyere haza az Úr hajlékába! Imádsággal készülj. Ámen.

2016. június 2., csütörtök

„Egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk. 15,7)

Nem arról beszél, hogy valaki nem örül a kilencvenkilencnek, hanem arról, hogy sokkal nagyobb öröm van, ha a bűnösök közül megtér valaki. Most lehet azon gondolkodni, hogy beleférek-e én a kilencvenkilencbe vagy pedig éppen nekem örülnek olyan nagyon ott fenn. Az ige azt akarja tanítani, hogy nem kis dolog, hogyha valaki rászánja magát az istenes életre. Ez a komoly feladat, a mindennapi hitből fakadó harc, hogy márpedig én az Istené vagyok, és az övé akarok lenni. Valamennyiszer megszületik bennünk egy ilyen elhatározás, annyiszor mosolyog ránk a mennyország. Ilyen örvendező mennyországért tegyünk valamit, és ezért imádkozzunk. Ámen.

2016. június 1., szerda


"Eléjük tártam rendelkezéseimet, és megismertettem velük törvényeimet, hogy aki teljesíti azokat, életet nyerjen általuk." (Ez. 20,11)

Az ókori gladiátorok az életükért harcoltak. Egyetlen döntő mérkőzés határozta meg, hogy éljenek vagy pedig meg kell halniuk. Igaz, hogy még a győzelem után is kockázatos volt a végső döntés, mert a közönség másképp is szavazhatott. Itt most az a lényeg, hogy nagyon komoly volt a szabály: élet vagy halál volt a fizetség.
Az igében történő utalás az életre egy emberi lét fölötti életre, az Istenben megnyert életre vonatkozik. Ha valaki ismeri az Ószövetség világát, akkor tudnia kell, hogy feltételes az isteni szövetség. A kegyelemtan ott van az Ószövetség világában is, de hangsúlyos a szabadítás személyes előmozdítása is. Nagyon fontos elem volt az ember engedelmessége. Gyakorlatilag ez jelentette a menekülést, a szabadítást. Van aki az Újszövetség talaján állva az olcsó kegyelmet hirdeti, pedig nem olcsó a kegyelem, ahogy Bonhoeffer is kifejtette: drága áron váltattunk meg. Ezért hangsúlyos a jézusi kijelentés: Nem minden, aki azt mondja Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. A labda a te oldaladon pattant. Mit cselekszel? Ámen.