2016. május 31., kedd

"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." (Jn. 15,12)

Legenda beszél János apostolról, hogy amikor nagyon idős korban bement a gyülekezetbe, csak ennyi volt a beszéde: Fiacskáim, szeressétek egymást! Bizonyosan, úgy értette, mint Jézus, akinek legnagyobb szeretetébe belefért a kiválasztás, biztatás, dorgálás, megbocsátás, visszafogadás,  és önfeláldozás is. A szeretet is valami langyos, mosolygós, protokoll dologgá vált. Azzal a háttér elképzeléssel, hogyha úgy látják, akkor elhiszik: jópofaság, megfelelő póz, mosoly, és kész van. Szeretnek. Sőt, a szeretet jegyében a pillanat sikeréért elnézőek vagyunk: Áh, semmiség, ne búsulj! A hamis szeretet önző, és számító. Az igazi szeretet önfeláldozó, a másik legjavát szem előtt tartó, szigorú legjobb akarat.
Manapság divatos a fényképek alá írt, üresen csengő biztatás: szép vagy, ügyes vagy, te vagy a legjobb. Iskolákban hosszú ideig ráállunk a jeles tanulókra, legjobb jegyekkel jutalmazzuk, és ha nem készültek, akkor elnézőek vagyunk, mert ez  csak véletlen volt. Az igazság az, hogy az igazi barát elmondja, hogy nincs minden rendjén: az a ruha most nem passzolt hozzád, most túl büszke vagy, vannak jobbak nálad. Azt is fontos lenne elmondani, hogy az igazi kritika nem visszahúzó erő, hanem előre mozdító, igazi szeretetből fakadó cselekedet. Tanuljuk meg újra a jézusi őszinte szeretetnek a gyakorlását. Később megköszönik majd barátaink! Ámen.

2016. május 30., hétfő


Jézus Krisztus mondja: "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28,20b)


Nagyon sok ember kedvelt igéje ez. Még konfirmációm időszakából emlékszem arra, hogy ez a kérdés megérintett. Talán azért, mert azzal kezdődött: nincs-e velünk Krisztus... (HK 47.) Nem igazán lehet tömörebb választ adni, mint amit ott találunk: Krisztus valóságos ember és valóságos Isten: Ennélfogva emberi természete szerint nincs többé a földön, de istensége, felséges volta, kegyelme és Szentlelke szerint soha sincs távol tőlünk.
Hirtelen arra gondoltam, hogy milyen szerencsések vagyunk abban, hogy ezt az igét minden keresztelés alkalmával elmondhatjuk. Milyen felemelő az, hogy tudhatjuk: gyermekeinket is elkíséri egész földi életükben. Köszönjük Urunk, hogy velünk vagy ma is! Ámen.

2016. május 29., vasárnap


Jézus Krisztus mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el." (Lk. 10,16)


Az egyik kedves tanárunk világított rá arra, hogy Erdélyország bizonyos régióiban annyira szemérmesen éljük meg hitünket, hogy ritkán foglalkozunk bizonyságtétellel a hétköznapokban. A Biblia és az igehirdetés a lelkipásztor dolga. Ezzel ellentétes és biblikusabb az a felfogás, hogy minden keresztyénnek kötelessége számot adni a benne lévő reménységről. Hiszen sokszor meg is történik: bíztatok valakit, akinek elment a kedve, bátorítok valakit, aki fél, buzdítom arra, hogy változtasson életén. Talán nem is tudom, de sokszor segítettem így az embereken. Csak később derül ki, hogy igét hirdettem, isteni biztatást adtam át. Ne fukarkodjunk a bátorítással, a biztatással. Gyökössy Endre mondta, hogy ne tegyünk bizonyságot a hitünkről, hogyha nem kérdeznek, de éljünk úgy, hogy kérdezzenek.
Az már más kérdés, hogy miként viszonyulnak mások a személyes szolgálatomhoz. Akkor bennem Krisztus tekintélyével szólalt meg az ige. Azzal a feltétellel, hogy az ige szólt, és nem más. Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem, mondta Pál. Ránk is érvényes. Ámen.

2016. május 28., szombat

"Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani." (1Kor. 6,14)

     Gyermekkoromtól kezdve különös izgalommal tölt el minden utazás. 7-8 éves lehettem, amikor Déva és Vajdahunyad várához kirándultunk, és máig emlékszem, hogy már kora hajnalban ébren és türelmetlenül vártam az indulást. Minden alkalommal számtalan forgatókönyvet lefuttatok a fejemben, hogy milyen lesz majd az út, aztán a valóság persze mindig felülír minden variációt. Most napok óta a feltámadással foglalkozom egy dolgozat kapcsán. Látom azt is, hogy mások milyennek gondolták azt a nagy utazást, amit már én is számtalanszor elképzeltem. Nem tudom pontosan, hogy milyen lesz. Csak azt, hogy valamikor biztosan  lesz, és valamennyiünk képzeletét felül múlja majd. Ámen. 

2016. május 27., péntek

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor. 12,9a)

     "Nem jó az embernek egyedül lenni", mondta a teremtés után az Úr, és így lett az ember társas lény. Kapcsolatrendszereink igen bonyolultak és változóak, egyben egész életünkön át meghatároznak bennünket. Ádám azonnal megfeledkezett az Úr szaváról, amint Éva szólt hozzá (az vesse rá az első követ, aki sosem járt még így...), és azóta is minden Ádám és Éva hajlamos a horizontális (e világi) kapcsolatait elé-fölé helyezni a vertikálisnak (azaz a mennyeinek). Holott éppen az volna értelme minden földi kapcsolódásnak, hogy egyrészt a mennyből érkező áldást közvetítse, másrészt a szeretet erejével a figyelmet oda felfelé irányítsa. Ezt a rendszert semmilyen külső erő ki nem kezdheti, de még a magunk belső nyavalyái sem, mert Isten kegyelme mindennél hatalmasabb, és az ő ereje mindenhol hat. Ámen.

2016. május 26., csütörtök

"Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek! Emlékeztessétek őket, hogy magasztos az ő neve!" (Ézs. 12,4)

      Ugyan ki vagyok én, hogy nemzeteknek hirdessem Isten magasztos nevét? Ki vagyok én, hogy másokat rávegyek erre? Vagyok egy a milliárdból, aki megteheti, hogy legalább egy valakinek tudtára adom. Ketten már többre juthatunk. Ha csak fele annyira fontosnak tartanánk Isten nagy tetteinek hirdetését, mint egy harmad osztályú focicsapat eredményét, vagy egy pletykát, már nem így állna a keresztyénség ügye szerte a világon. Sajnos nem csak "őket", hanem minket is emlékeztetni kell. Velem már megtörtént ma reggel, s most veled is, aki olvasod ezt. Tégy róla, hogy mások is emlékezhessenek! Ámen.

2016. május 25., szerda

"Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." (Zsolt. 91,11-12)

     Ezt az igét aligha lehet nyűgösen, fáradtan, morcosan megérteni. De még csak fásultan, közönyösen sem. Ehhez kell valami tűznek lenni a szívben: valami rajongásnak, szerelemnek, amitől mindent másképp lát az ember. Álomvilág? Fájó lehet az ébredés? Az a valóság, hogy szürke, angyalmentes az ég, és kövekkel, szeméttel teli az út? Sokkal inkább ez a rossz álom. A tagadás, a nem akarás, ellenkezés. Mit ér az ember, ha az egész világot megnyeri is, de abban nincsenek angyalok? Isten parancsolt az ő angyalainak, és parancsolt nekünk is. Az angyalok engedelmesek, hát legyünk mi is. Ámen.

2016. május 24., kedd

"Mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?" (2Kor. 6,14)

     Ámulva nézzük egy-egy bűvész jól sikerült trükkjeit, és próbáljuk megérteni mutatványának titkát. Tudjuk, hogy becsap, hogy kihasználja érzékszerveink tehetetlenségét, és mégis ott van a gondolat, hogy talán mégsem, talán valóban csoda az, ami szemeink  előtt végbemegy. Mindeközben mindnyájan magunk is bűvészkedünk. A feketét fehérnek, a gonoszságot igazságnak, a sötétséget világosságnak igyekszünk beállítani. Érdekes, hogy fordítva nem igazán működnek ezek a dolgok. Senki sem akar aranyat sárgarézként eladni. Nem szoktuk bizonygatni, hogy megrögzött hazudozók és csalók vagyunk. Mintha attól félnénk, hogy elfogy az igazság vagy a világosság, ha túl sokat használjuk... Pedig élhetünk velük bátran. Ajándékozzuk meg ma egymást igazi értékekkel, hisz van bőven, mit adhatunk. Ámen.

2016. május 23., hétfő

"A tiszteletadásban legyetek egymást megelőzők." (Róm. 12,10)

     Két jelenet elevenedik meg előttem az ige olvastával. Az egyikben egy nagydarab, önmagát sokra tartó fiatalember vonul be egy társaságba, láthatóan elvárva mindenkitől a tiszteletadást. Színpadias, mesterkélt minden mozdulata, szemei folyton kutatják a többiek arcán a hatást. A másikban idős, törékeny asszony elevenedik meg, vállain az özvegység, sok-sok eltelt év és a háztáj megannyi gondja. Szemében mégis ott a derű, lehetetlen előre köszönni neki, és mire az ember valamit kigondolna, ő már teljesítette is. Az előbbinek addig lesznek látszólagos tisztelői, míg abból hasznot vélnek. Az utóbbit legtöbben észre sem veszik, de akik mégis, azoknak áldás az életében. Isten áldja a tiszteletadásban másokat megelőzőket! Ámen.

2016. május 22., vasárnap

"Krisztus által van szabad utunk egy Lélekben az Atyához." (Ef. 2,18)

     Szentháromság vasárnapján kell-e, lehet-e ennél tömörebben, lényegretörőbben összefoglalni azt, amit Isten hármas személyéről tudunk? Aligha. Az egyszerű szavak mögött azonban a hit és tapasztalat olyan gazdag tárháza van, amely egy egész emberi éltet kitölt. Amikor valami nagy dologra készülünk, az lefoglal bennünket teljesen. Mégsem beszélünk minden álmatlan percről, a felkészülés  apró részleteiről, csak a cél a fontos. És ha igazán fontos számunkra amit tervezünk, két szóból megérti bárki, mert látszik rajtunk az elszántság, az akarat. Vajon látszik, hogy az Atyához készülünk? Szavaink, tetteink ezt mutatják? Legalább most, vasárnap reggel azzal ébredtünk, hogy mennünk kell pár lépéssel közelebb hozzá? Az út szabad, induljunk hát! Ámen.

2016. május 21., szombat

"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?" (Mt. 6,31)

Mi, akik az Ige asztaláról naponta magunkhoz vesszük a lelki táplálékot, ha nem is egyforma mértékben,  de rendelkezünk olyan ismerettel, tapasztalattal, amit, ha szavakba kell önteni, elmondjuk: Isten megsegített, hogy munkát találjak, az Úr velem volt, ezért nem lett semmi bajom, Krisztus megerősített és gyógyulást adott... Ezekkel a beszédekkel Isten nagyságát, hatalmát, szeretetét munkáljuk az emberek között. Természetesen minket is elér a kísértés szele, és ha átsöpör gondolatainkon, bizony nagyon nehéz rendet rakni magunkban. De rendet kell raknunk, ki kell takarítanunk lelkünket. Ki kell dobnunk kételkedő kérdéseinket, mert ha nem, előbb utóbb szavakká, mondatokká formálódnak és beszédünkkel másokban Istenünk nagyságát, hatalmát és szeretetét áshatjuk alá! Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Ámen.

2016. május 20., péntek

"Ne fogj kezet a gonosszal, hogy hamis tanú ne légy." (2Móz. 23,1b)

A mi Urunk az elítélés jogát megtartotta magának, de nekünk adta Szentlélek által a megítélés képességét. Igen képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz között, helyes és helytelen között. Sokszor azonban fordítva történik világunkban. Nyíltan, de legtöbbször titokban elítéljük a másikat, de a konfliktusokat elkerülve, ha kell kezet fogunk a gonosszal! Mert a kézfogás a másik ember elfogadásának, a vele való hallgatólagos egyetértésnek az aktusa is. Nem dolgunk az elítélés, de felelősségünk a megítélés, és a jó, a helyes, az igaz melletti kitartás. Sem magunknak, sem a felebarátunknak, de legfőképpen Krisztus ügyének nem teszünk jót, ha teret adunk a gonoszság és hamisság terjedésének. Isten adjon Lelke által mindannyiunknak bölcsességet, bátorságot, erőt! Ámen.

2016. május 19., csütörtök

"Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! (...) Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!" (Ézs. 40,6.8)

Úgy tűnik, hogy Istenünk újra és újra paradigmaváltásra kell felszólítsa az embereket! Azaz, szava által figyelmeztet, hogy a korszellemet el kell űzni, a megszokott gondolkodásmódot, a divatos értékrendszert, az életmegoldó módszereket le kell cserélni. A próféták koronként, Jézus Krisztus a maga földi korában és azóta a Szentírás által, már-már fájdalmasan egyszerű képben, egy felhívást juttat el az emberekhez! A képet értjük, de amit a kép hordoz magában, azt hajlamosak vagyunk elfelejteni! Ha minden nap úgy élnénk, mint akik tudjuk, hogy bármelyik pillanat magában hordozza "elhullásunkat", legtöbb dolgunkat másként csinálnánk. Több időt szentelnénk szeretteinkre, a velünk és körülöttünk élő emberekre, döntéseinkben máshová helyeznénk a hangsúlyt stb. Még jó, hogy bár annyi nemzedék elhullt, de az Isten beszéde ma is figyelmeztet! Ha érted a szót, változz, majd kiálts! Ámen.

2016. május 18., szerda

"Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef. 4,24) 

Milyen könnyed mozdulatot sugall ez a felhívás. Mintha olyan könnyű lenne - gondoljuk ellenkezéssel. Pedig hányszor okoz keserűséget nekünk és másoknak, amikor átéljük Shakespeare szavainak valóságát: "Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...". Amikor az ember kivetkőzik önmagából, amikor nem fér a bőrében, amikor egoista köpönyegforgatóként mások sorsát is meghatározza. Amikor fellép vagy lelép a másik ember színteréről, nem törődve azzal mi lesz tovább. Teszi az ember mindezt oly könnyedséggel, mintha az élet valóban színház lenne. De a darab egyszer mindenkinek véget ér s haza kell menni. Oda, ahol csak úgy ismernek meg, ha a "saját bőrünkben" vagyunk. A mi Urunknak csak úgy tetszünk, ha rajtunk az isteni igazságosság és a Krisztushoz tartozás valódi öltözete van! Ámen.

2016. május 17., kedd

"Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által." (2Tim. 1,6)

Pereg az idő életünk homokóráján és talán a legtöbb ember csak a lakóhelye körüli természetet ismeri, pedig bolygónk telve van csodálatos tájakkal. Ha megadatik a lehetőség, az idő és az anyagiak is adva vannak, teszünk egy-egy kisebb-nagyobb világfelfedező túrát és rácsodálkozunk, mennyi előlünk rejtett szépség van világunkban. De nem csak az univerzumot alkotta Istenünk ilyen gyönyörűvé, hanem az embert is. Sajnos, bár más nem kell hozzá, csak szándék és idő, önmagunkat sem ismerjük igazán. Elteltek az ünnep napjai, de ne múljon el nyomtalanul! Fedezzük fel és hozzuk elő magunkból Isten kegyelmi ajándékait, amelyek bennünk rejtőznek, bennünk szunnyadnak. Az Úr belénk oltotta a Lélek gyümölcseit. Gyönyörködtessük szeretteinket, a körülöttünk élőket türelmünkkel, jóságunkkal, hűségünkkel, szelídségünkkel, szeretetünkkel! Ámen.

2016. május 16., hétfő

"Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez." (1Pt. 2,25) 

Van, hogy szándékosan és van, hogy csak úgy spontán, de általában megfigyeljük az emberek viselkedését. Véleményt is alkotunk róluk, néha őszintén, néha pedig előítéleteinktől meghatározva. Megtörténik, hogy véleményünket elmondjuk nekik, mert a segítségükre akarunk sietni, de sokszor a pletyka szintjére süllyednek a megfigyelések eredményei. Ha a másik oldalra kerülünk, van, hogy örömmel fogadjuk a rólunk alkotott véleményt és van, hogy elfogadni nem akarjuk, vagy éppen el nem fogadhatjuk. Történetesen Isten is megfigyel minket. Ő szánt szándékkal alkot rólunk véleményt és természetesen tudtunkra is adja. Jó lenne, ha nem állnánk ellen, hisz ő a legeslegmélyebb szeretettel hozza tudtunkra, mert javunkat akarja! Ha ma ránk tekint, így pünkösd alkalmával, elmondhatja-e rólunk, hogy mi megtértünk lelkünk pásztorához? Ne feledjük, Ő látja a tévelygést és az engedelmes követést is, és meglátását befolyásolni nem tudjuk. Ámen.

2016. május 15., vasárnap

"Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!" (Zsolt. 119,10)

Az igazi imádkozás alkalma olyan, mint egy pont életünk folytonos vonalán, hiszen az időtlenség Urával való találkozásunkkor a jelen feloldódik. Minden egyéb megszűnik létezni, csak az a fontos, hogy Istennel vagyok, vele beszélhetek. Vajon elmondhatom-e neki, hogy igazi elszántsággal, minden erőmmel, mindig és minden helyzetben Őt kerestem, az Ő akaratát kutattam? Volt, hogy nem találtam, hát van okom a bűnbánatra is, a vétkekért való bocsánatkérésre! Volt, hogy megtaláltam, ezért kérem, hogy a jövőben ne engedjen elcsatangolni az Ige mellől. Hálaszónak is lennie kell, mert a parancsolatokban való megmaradáshoz a legnagyobb Segítőt adta nekem! Magát Szentlelket küldte el, hogy emlékeztessen mindarra, amit Krisztus tanított nekem! Éljünk ma is a felkínált lehetőséggel, hogy az úr asztala mellet ily módon imádkozzunk!  Ámen.

Áldott Pünkösdöt kívánunk!
Bancea Gábor
Képíró Gyula 
Simon Attila
Szatmári Elemér 

2016. május 14., szombat

"Ne kívánd felebarátod feleségét!" (5Móz. 5,21)

A legnagyobbak sem tudtak ellenállni ennek a kísértésnek. Dávid király megkívánta Betsabét, és hogy feleségévé tegye, gyilkolnia kellett. A téma az elhallgatott textusok között található, mert mindenki azt feltételezi, hogy mégiscsak rend van ezen a téren. Pedig nem így van. Nagyon sok házasság borul föl a szerelmi háromszög bermudai mintájára. Mindig abból a feltételezésből, hogy a harmadik jobb lenne. Igazából a gyakorlat azt mutatja, hogyha megkapta a harmadikat, akkor "történelmi szükségszerűség" a csalódás.  Én továbbírnám ezt a szabályt emberi mérték szerint, és azt mondom, hogy fordítva is igaz: Ne kívánd a te felebarátod férjét! Hogy nincs ilyen? Pedig van. A közösségi média megengedi, hogy ártatlan chattelésben dumáljunk másokkal. Nem igazán vesszük észre, csak másnap esetleg, hogy flörtöltünk házasokként. Mert nagyon jólesett! Némelyek tisztázzák magukat.
Az igazság az, hogy Jézus, a hegyi beszédben nagyon mélyen keresi, és meg is találja a probléma gyökerét. Minden a szívben dől el. "Ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Mt.5,28) Érdekes, hogy a "lányokat" nem említi  (smile). De ők a gyerekek kategóriájába tartoznak. Őket pedig úgy kell szeretnünk és becsülnünk, akár a saját gyerekeinket. Isten szerelmére, tartsd meg a házassági esküdet! Ámen.

2016. május 13., péntek

"De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged." (Zsolt. 130,4)

A bocsánatra azért van szükség, mert a bűn mindent bemocskolt. Az ember szívében kezdte a destruktív munkát, és aztán ez behálózta az egész világot. Nincsen bűnmentes hely a világon, és ez azt jelenti, hogy igazi biztonság sincs. A szeretetre nem is lehetne semmi kilátás, hacsak az Isten nem könyörült volna rajtunk. Reményik Sándor az elveszett szíve miatt panaszkodik: ..Elhagyott engem az én szívem is. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, Hová vittétek az én szívemet? Hozzátok vissza az én szívemet, -Szeretni akarok. Még szerencse, hogy a magyar nem maradt "Reményiktelen" és reménytelen.
Szóval a bűnnel nem lehet élni. A bűnt csak Isten szüntetheti meg, azzal, hogy megbocsátja. Ez a zsoltár az óegyház hét bűnbánati zsoltárainak egyike. Luther szeretett zsoltárai között találjuk. Újszövetségi reménységgel tárgyalja a bűn és kegyelem viszonyát. Márpedig nekünk nem maradt egyéb, csak a kegyelem. Jól jönne egy kis istenfélelem. Ámen. 



2016. május 12., csütörtök

"Harcold meg a hit nemes harcát." (1Tim. 6,12)

Amikor új szolgálattévő érkezik egy gyülekezetbe, akkor bibliai modell szerint iktatják be, tehát bibliai igével bátorítják. Ez így van rendjén. Jónak tartom, hogy az elhangzott ige, állandó figyelmeztetésként maradjon meg neki, tehát legyen leírva neki emlékeztetőül. Ugyancsak fontos, hogy a konfirmandus ismerje azt az igét, amivel áldást kértek rá. Sokféle esetben alkalmazható. Az is fontos lenne, hogy az újévi igehirdetés igéjét mindenki megkapja, mert egész esztendőben igazodhatna ahhoz. Miért hasznos ez? Mert hamar elfelejtjük az Istentől nyert áldást, bátorítást és ha lenne lehetőségünk, akkor hamar előkeresnénk emlékeztetőül.
Timóteusnak volt amire emlékezzen, mert Pál gondoskodott erről. Nekünk van-e ilyen emlékeztető igénk? Szedjük elő. Ez az egyszerű mondat nagyon gazdag tartalommal bír. Az élet küzdés és harc. A legnemesebb harc hitben történik. Kié leszek? Kiért harcolok? Mit nyerek? Panaszkodunk, hogy ebben a világban már nincs igazi kihívás. Kipróbáltuk? Meglátjuk mennyire nemes és nehéz küzdelem hitben élni, és állhatatos maradni. És milyen öröm, amikor önmagunk fölött győzelmet szereztünk. Ehhez a harchoz kérjünk ma erőt, mert szükségünk lesz rá! Ámen.

2016. május 11., szerda

"Majd (Jézus) megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi! Ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt, és járt." (Mk.5,41-42)


Az orvosi újjáélesztés szintén csodaszámba megy, hiszen azoknak, akik szívrohamot kapnak megfelelő időben segíteni tudnak. Azt látjuk viszont, hogy nagyon sok esetben ez nem sikerül. Így történt a napokban a fiatal sportolóval is. Egyszerűen be kell látnunk mi emberek, hogy nem rendelkezünk élet és halál fölött. Ott is igaz, mint Ezékiás esetében, hogy az Úr meghosszabbíthatja valakinek az életét, mert hatalma van erre.
Még népmeséinkben is benne van a gondolat, amit a király előtt mond az ifjú jelentkező: Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom. A hatalmasnak adja át életét és halálát. Mert tudta, hogy csak a hatalmas rendelkezik élet és halál fölött. Amit Jézus cselekszik, az ennek a hatalomnak a kifejeződése. Élet és halál Ura. Ezek a földi csodák győznek meg bennünket erről a hatalomról, hogy a saját halálunk ne a félelmet jelentse nekünk, hanem a reménységet. Az Ő ereje által föltámadunk! Ámen.

2016. május 10., kedd


"Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasok arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van." (2Kor. 3,5)


Az eszközöket, mellyel munkát végzünk, az alkalmasság elve alapján válogatjuk. Nehéz és hosszadalmas lenne kiskanállal homokot rakni egy teherautóra. Alkalmasabb erre a rakodógép. Tökéletesebb feladat elvégzéséhez kifinomított eszközök kellenek. Nehezebb, összetettebb feladatok elvégzésére alkalmassági próbát tesznek a jelentkezők. A rátermettség meghatározó.
Pál valami olyasmit mond, miszerint az ember önmagától nem alkalmas semmire. Nem a saját ereje, ügyessége a döntő, mert ezek a teremtettség lenyomatai. Istentől van minden. Neki kell hálát adni ezért. Létezik egy olyan Istentől rendelt szolgálat, amely az emberiség megváltásával van kapcsolatban, és ezért ez magasabbrendű és hasznosabb mindenféle szolgálatnál. Ő tesz alkalmasakká arra, hogy az újszövetség szolgálói legyünk, a Léleké, mert a Lélek megelevenít. Bátran végezhetjük ezt a szolgálatot, mert Ő küld. Ha emberek térnek meg szolgálatunk révén, akkor adjunk hálát Istennek. Ámen.

2016. május 9., hétfő

"Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr." (Ez.16,62)


Egyénieskedő, individualista világunkban lassan elmaradnak mögöttünk a közeli barátok is. Már nem úgy látogatjuk egymást, ahogy ezelőtt tíz évvel. Minimális az emberi kapcsolat. Nem szeretjük, hogyha állandó készenlétben kell lenni otthon, mert folyton vendégek jönnek. Megszűntek a régi szövetségek, barátságok,  vagy legalábbis halványabbak lettek. Pedig ez is fontos, ez is egy plusz fájdalom. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy minek az érdekében építettük le kapcsolatainkat, íratlan szövetségeinket. Megéri?
Különös szövetségre hív a Mindenható Isten. Nem erőszakos, nem használja ki abbéli előnyét, hogy Ő az alkotó, övé minden, és én is övé vagyok. Csak úgy megszólal. Kinek ne kellene egy ilyen szövetséges? Legyünk őszinték. Nem akárki lép a színre, hanem a Mindenható. Hogy ez jó szöveg? Ez nem szöveg, hanem valóság. Akinek ilyen szövetségese van, az megtapasztalja az ő hatalmát. Csak legyen időnk foglalkozni vele. Állandóan megszólít, nyisd ki a kapukat, és megtalálod Őt. Ámen.

2016. május 8., vasárnap

"Jézus Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." (Jn.12,32)


A mennybemenetel hittétel: fölment a mennybe, ott ül az Atya Istennek jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Az ismerős hittétel több dolgot közöl. Először is azt a reménységet, amelyet Jézus a tanítványoknak adott, amikor azt mondta, hogy elmegy helyet készíteni nekik, majd ismét visszajön, magához veszi őket, hogy ahol ő van, a tanítványok is ott legyenek. A mennyei világ valóságát erősíti meg. István, az első vértanú látta a megnyilatkozott egeket és Krisztust Istennek jobbján ülni. Ez erősít meg abban, hogy van közbenjárónk Istennél. A harmadik fontos dolog az, hogy megmutatja az emberi élet igazi célját, irányultságát. Ez pedig a "fölfele". Földi küzdelmeink között, ahol sokminden lefele húz,  áldott dolog érezni Krisztus "vonzását". "Kell ott fenn egy ország..."  -megvan, oda hív bennünket is. Ámen.

2016. május 7., szombat

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt. 7,21)

A szájhősöknek az Úr Jézus sem ígér nagy jutalmat, mert kiderül az, hogy aki csak szájával vallja Őt, de nem cselekszik, nos az nem jut be a mennyek országába. El se hinnénk, hogy ez mekkora szűrő a mennyországba való bejutás vonatkozásában, ugyanis mai kifejezéssel élve elég sok szájkaratés "keresztyén" él a nagy világban, az Isten ügye pedig általuk mit sem halad előre. Pedig lenne és volna feladat mindenki számára, nem is kevés.
Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen Jézus nem kizárni akar ezzel a tanításával senkit az Ő országából, hanem sokkal inkább arra akar mindnyájunkat késztetni, hogy ne csak a szánkkal valljuk Őt Úrnak, hanem megnyilvánulásainkkal és cselekedeteink által is jusson érvényre a mennyei Atya akarata. Igyekezzünk abban, hogy ez így legyen. Ámen.

2016. május 6., péntek

"A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt." (Péld. 15,1)

Az emberek közti párbeszéd egyik lényeges aspektusára hívja fel mai igénk a figyelmünket. Beszélgetéseinkben megőrizni a tárgyszerűséget és a higgadtságot bizony néha nem egyszerű. Különösen akkor nem, ha beszélgető partnerünkről kiderül az, hogy ismeretei hiányosak, modora pedig darabos és sértő, szándékáról pedig jobb, ha nem is minősítjük.
Indulataink felett uralkodni pedig ilyenkor Krisztus türelmével és bölcsességével nagy erény. A megfékezett, avagy féken tartott indulataink a mi keresztyén erényeink. Igyekezzünk megmaradni bennük! Ámen.

2016. május 5., csütörtök

"Jézus így szólt: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Mt. 28,18)

A mai napon, azaz Áldozócsütörtökön, Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepli a keresztyénség. A mennybe fölemelkedő Krisztus azzal vigasztalta tanítványait, hogy azért emelkedik az Atyához, hogy övéi számára helyet készítsen és ott értük könyörögjön. Földi és mennyei szolgálatát átható emberszeretete tökéletesen jelzi: azé a hatalom mennyen és földön, Aki áldott módon és soha azzal vissza nem élve gyakorolja.
A világ földi hatalmait minden időben megkaparintani kívánói számára ez egyértelmű üzenet: Csakis azé lehet a hatalom mindenkor, aki azt egyszerre mennyen és földön képes gyakorolni, azaz csupán Jézus Krisztusé! Áldott legyen hát az Ő neve! Ámen.

2016. május 4., szerda

"Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: ...Fölemelte jobbját az Úr, az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!" (Zsolt. 118,15-16)

A felszabadult, kendőzetlen és leplezetlen öröm megélése a hit Urának győzelmét követően, az emberi lélek nagy, ünnepi pillanata. Mámor és lelkesedés, bizalom és magasztosság, hevesség és megelégültség ragadja magával az embert ebben az érzésben, ha ezt megéli. Ugyanis ezzel együtt megszűnik az ő félelme és vesztesége és helyébe költözik szívében az öröm, a mindennapokból kitörő csodás pillanat, a legjobb életszakasz megélése, megünneplése.
Amikor egy hatalmas futball-arénában  egyszerre kiállt fel több tízezer ember a gólörömben és zúg és őrjöng az örömteli pillanatban, egymást ölelgetik és szabadjára engedik addigi izgalmukat. Nos, így hasonlítható az igazak sátorának örömhangja, mert az Isten jobbjának jósága diadalmaskodott. Számunkra pedig jó érzés azt tudni, hogy mi ebben a világban ébredünk nap mint nap. Ámen.

2016. május 3., kedd

Jézus mondta: "Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumokban!" (Mk. 1,15)

Micsoda program! Lassan kétezer éve hangzott el az Üdvözítő ajkairól és azóta is örök aktualitással, megfelelő tömörséggel ugyanazt a lényeget hangsúlyozza, amit ma is meg kell hallania az Isten országa polgárainak. Hiszen míg a világ világ, és abban az ember pedig változik - sajnos legtöbb esetben nem pozitív előnyére történve - addig az evangélium Ura viszont változatlan és általa pedig a meghirdetett kegyelmi idő és mennyei polgárjog úgyszintén. Van tehát állandó a világban és az pedig az örök változhatatlan, romolhatatlanság Istene, akinek lelkeket, életeket megragadó örömhíre mind a mai napig  megújító változást követel az emberi megromlott életektől! Megtérni és hinni az evangéliumokban!  Szükséges és ez kétségtelen! Erre kell kihegyezni a jelenünket és a holnapjainkat! Ez a feladat. Adjon hozzá Istenünk számunkra az Ő Szentlelke által erőt és segedelmet! Ámen.
 

2016. május 2., hétfő

"Sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért." (Ézs. 53,12)

Én csak azon gondolkodom, hogy abból a sokból mennyi lehet az enyém. Mennyivel terhelem én Krisztust, hiszen bűnről és vétekről van szó. Sohsem tudtam mi a kettő közt a különbség, azaz a bűn és a vétek között, ugyanis mindegyiket megítéli a mennyei jó Atya. Egy dolgot azonban tudhatok: az Ő szent Fia az enyéimet is magára vállalta és értem is közben jár  - az Atya színe előtt nekünk közbenjárónk - (H.K. 49).
Hogy ez lelki könnyedséget okoz? ...hát igen!  Csak felelőtlenné ne tegyen saját gyengeségem. 
Az embernek végig kell gondolnia azt, hogy Krisztus milyen csodálatos szolgálatot végez érte. Ámen.

2016. május 1., vasárnap

"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus... feltámadott a halottak közül." (2Tim. 2,8)

A feledékenység emberi létünk memória vesztesége az idővel szembeni küzdelmünkben.  Az az érzésünk, hogy alul maradunk egy olyan küzdelemben, amely az értelmes lények kategóriájának komoly presztízsharca. Ez ellen pedig folyamatosan rugdalózunk, mert értékösztönösségünk megköveteli azt, hogy lehetőleg semmi se pusztuljon el belőlünk az örök feledésbe.
Lám... lassan kétezer esztendő és a feltámadott Krisztus dicsőséges győzelmét - az Ő halál feletti győzelmét - még ma is ünnepeljük és nem vagyunk hajlandóak a feledés homályába vesztegetni. Ugyanis az már a mi veszteségünk volna. Mert Pál apostol is azt tanítja: "Ha Krisztus fel nem támadott a halottak közül, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is, mert még bűneitekben vagytok!" (1Kor. 15,14-17)  Bizony... emlékeznünk kell! Minden vasárnapunk arról szól. Attól az Úr napja, azaz Krisztus Urunk napja, hogy mi arról emlékezünk, hogy Ő feltámadott a halottak közül és első zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Krisztus feltámadására emlékezni pedig áldott és szent ügy mindenkoron. Legyen hát ezért a mai napunk is erre szentelve. Ámen.