2016. január 31., vasárnap

"Nem a magam hasznát keresem, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek." (1Kor.10,33)

     Egy bibliai pillanatkép: Éva kinyúl a gyümölcsért, mert kívánatos számára. Nem gondol a többiekre (gondolhat egyáltalán?), akik szintén viselik a következményeket. Mózes összetöri a kőtáblákat. Jónás menekül a prófétaság elől. Péter tagad... A sor még hosszan folytatható a legkiválóbbakkal, akik egy-egy pillanatra nem tudtak túlnézni önmagukon. De hol vannak még a többiek? A minden percben megalkuvók, elfutók, tagadók, akik egy-egy segítő, erős kéz nélkül menthetetlenül elvesznek? Ki nyújtson segítő kezet, ha mindannyian a magunk hasznát keressük? Mit használ a kéz, amelyik akár éveken keresztül megtart, de egy kritikus pillnatban mégis elereszt, s a megsegített mélybe zuhan? "Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg..." Engedd Urunk, hogy megtegyük. Ámen.

2016. január 30., szombat

"Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!" (Zak. 8,23)
  
A beteljesületlen ígéretek hatására társadalmunk, népünk immúnissá vált az ígéretek elfogadására. Még az Isten ígéreteihez is szkeptikusan, bizalmatlanul viszonyulnak legtöbben. Na meg, türelmetlenül. A "mikor" kérdőszó alapszavaink sorának toplistáján szerepel. Egy könnyebb, jobb, biztonságosabb életre várnak az emberek, és mivel úgy érzékelik, nem jön, nem valósul meg, mindenkit kérdőre vonnak, még Istent is. Kevesen vannak, akik hittel, türelemmel, konokul követik a Krisztust. Ma még inkább az jellemző, hogy őket is tízen akarják lebeszélni a keskeny útról. De ki kell tartani, mert Istenünk ígéretei a maguk idejében valósággá válnak és nagy szükség lesz azokra, akikbe belekapaszkodhatnak, akik addig más isteneknek hódoltak! Mint szemünk fényére, sőt annál is jobban, vigyázzunk ma is Istennel való jó kapcsolatunkra! Ámen.

2016. január 29., péntek

"Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ad néked." (5Móz. 16,20)

Az igazság az a virág, melynek illatáért, szépségéért bármit megteszünk. Mindenkinek megvan a kedves virága, az igazság, melyért a legmeredekebb sziklaszirtre is kimerészkedik. Életterünk egy virágokkal teli rét, ahol száz meg száz virág múló szépsége, elillanó aromája vesz körül. Feladatunk megtalálni és megőrizni azt a rózsabimbót, mely hajdan nyílt ki egy zsenge tőn, és ami ma is virágzik, hogy illatával, szépségével gyönyörködtessen. Napóleon halálos ágyán Bertrand tábornoknak arról beszélt, hogy ő felismerte Krisztusban az igazságot. Belátta, hogy az az igazság vagy azok az igazságok, amelyet ő is sokáig követett: zsákutca. Egyedül az evangélium az igazság, mert az evangélium nem egy könyv, hanem egy élő valóság, tettekkel, erővel, ami mindent összetör, ami terjedésével szembeáll. Az evangélium, a mennyei örömhír, Krisztus az igazság. Kövessük, hogy élhessünk most és mindörökké! Ámen.

2016. január 28., csütörtök

"Az Úr azt mondta Mózesnek: ... Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked!" (2Móz. 7,1a-2a) 

Gyermekek között gyakran előfordul, ha el akarnak érni valamit a felnőtteknél, hogy egyik a másikat biztatja, küldi, hogy mondja el a mondanivalót. Ez a gyakorlat azonban nagyon gyakran megfigyelhető, manapság is, a korosabb embereknél. Társadalmunk nagy hányada csak korosodik, de nem válik felnőtté. A színfalak mögötti alattomos fülbesúgás kényelmes gyakorlata  sokak választása. A felnőtté válás lépcsőjén mernünk kell egyre feljebb lépni és tudatosítani: neked vállalni kell a gondolatot, beszédet, cselekedeteket. Van, aki bátor vagy éppen vakmerő, és beszél. Nekünk keresztyéneknek, azonban tudnunk kell, hogy nem a saját véleményünkkel kell kiállnunk, hanem Isten szavát kell közvetítenünk mások felé. Ez a beszéd tanít, int, fedd és buzdít, de mindenkor Istenünk szeretetét fejezi ki. Légy bátor és te mond el, amit az Úr parancsol neked! Ma is! Ámen.

2016. január 27., szerda

"Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk." (1Kor. 2,12)

Az emberi tudomány meredek hegyoldalán egyre magasabbra mászik az ember. Meg akarja hódítani a csúcsot, és elért eredményét legtöbbször saját teljesítményének gondolja. Mégis, az élet bármely területét nézzük is, beismerhetjük, hogy őseink, elődeink tudás-hagyatékára építünk. Sajnos nemegyszer így viszonyulunk azokhoz a felismerésekhez is, amikor Isten kéznyomait fedezzük fel világunkban, életünkben. Saját eredményünknek gondoljuk, ha felismerjük, hogy Istenünk gondviselése által, miként irányítja a természetet, miként rendezi népe, gyülekezeteink, családjaink sorsát, hogyan visel gondot reánk az által, hogy táplál, gyógyít, vigasztal, erősít. Be kell azonban látnunk, hogy ez nem a mi teljesítményünk, hanem az Isten Lelkének munkája bennünk! Köszönjük meg ma is, hogy Szentlélek eszünkbe juttatja Isten mindenek felett való uralmát, a mindennapokban, "hétköznapi" cselekedeteiben megmutatkozó szeretetét. Ámen.

2016. január 26., kedd

"Egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek." (Ap.Csel. 16,34b)

Az utóbbi években ritkán volt hó vidékünkön, ezért mikor végre lehavazik a gyermekek, de sokszor még a felnőttek is, önfeledten fejezik ki örömüket. A fiatal, aki hosszú évek keresése után végre rátalál arra a társra, aki kiegészíti őt, szavakkal kifejezhetetlen örömöt és boldogságot él át. Ha manapság a fiatal házasoknak sikerül családjuk számára otthont és biztonságot teremteni, kimondhatatlan örömként élik ezt meg. Érzik, az ilyen örömet meg kell osztani másokkal is, örvendezni kell a boldogságot hozó eredményért. A közös játékban megvalósuló kapcsolat, a társ szeretete, az otthon biztonsága valóban öröm, melyekért hálaadásunkkal fejezzük ki köszönetünket Istennek. Ennél azonban nagyobb örömet jelent, és örvendezésre serkent, ha a hit beköltözik életünkbe, családunkba. Hiszen hitünk ajándékaként örökké tartó kapcsolatokat, örökké tartó szeretetet, örökké tartó biztonságot kapunk Istentől! Kérjük és kapjuk, ha kaptuk őrizzük, a hitet! Örvendezzünk együtt most és mindörökké, hogy hittünk az Istennek! Ámen.

2016. január 25., hétfő

"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." (Zsolt. 115,13) 

A hétvégi és éjszakai pihenés után, már az ébredés pillanatában, láncszemekként összekapcsolódva sorakoznak gondolatainkban azok a tennivalók, melyekhez erőre van szükség, azok az elvárások, melyeknek kitartással meg kell felelni. Ez a lánc félelemként csavarodik ránk és súlya alatt roskadunk. Felszabadító és megkönnyítő ígéretként érkezik ekkor az Isten szava, az ő ígérete. Megáld minket! Ígéretében érthetjük és érezhetjük jelenlétét, mindenre elegendő erejét, mindenek felett való hatalmát, mindent megvilágosító fényét, szeretetének melegségét. Ha ezzel a hittel kelünk fel és indulunk, akkor megvan bennünk az istenfélelem! A kulcs a zárba, mely megnyitja Istenünk gazdag tárházát, hogy onnan minden jó adomány kiáradjon kicsinyekre és nagyokra: reánk, gyermekeinkre, szüleinkre, családjainkra, gyülekezeteinkre, népünkre. Ez bizonyosan meglesz! Ámen.

2016. január 24., vasárnap

"Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek." (1Pt. 5,5b-7) 

Az Úr belénk gyúrta, belénk lehelte a tudás-vágyat, de már a paradicsombeli eset is bizonyítja, hogy ezt nem arra használjuk, hogy élni tudjunk, hanem hogy mi magunk legyünk képesek dönteni a jó és rossz között. Mi akarunk magunknak, általunk jónak gondolt életet építeni. Nem sikerül, de legtöbbször ezt észre sem veszi az ember. Milyen rosszul esik nekünk, ha elkezdünk egy tervet megvalósítani és valaki hozzáértés nélkül belekontárkodik, vagy át akarja venni az irányítást. Istenünk elkezdte megváltó tervét, az ember azonban gőgösen át akarja venni az irányítást. Isten ezt nem engedi meg, még akkor sem ha nekünk néha úgy tűnik, hogy igen. Nem teheti, mert szereti ezt a világot benne téged és engem. Hagyjuk hát, hogy mélységen és magasságon át vezetve minket, felmagasztaljon "annak idején". Keressük ma is engedelmesen és alázatosan akaratát, és vegyünk részt megváltás-tervének megvalósításában. Ámen.

2016. január 23., szombat

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Péld. 12,25)


 Nem hiába nevezik példabeszédeknek a gyűjteményt, hiszen olyan isteni hittel átitatott emberi bölcsességeket szólaltat meg, amelyeket méltán lehet drága emberi „világörökségnek” nevezni. Ismerjük a kollektív tudat révén , és mégis jó, hogy előkerülnek, mert mindig újra tanítanak, éppen az új élethelyzetben. Aggodalom, aztán szomorúság, levertség, felszabadulás, öröm – hát nem így hullámzik az emberi élet? Dehogynem. Ne aggodalmaskodjatok, így tanít Jézus, mert ő is tudja, hogy ez nem visz előre. Mégis hogyan lehet ezt megtenni?

Nagyon fontos tudatosítani magunkban nap mint nap, hogy Istennek gyermekei vagyunk. Istennek egy-egy szép álma vagyunk. A szeretet és szolgálat drága lehetőségei és eszközei ebben a világban. Éppen a felismert, elfogadott és cselekvő szolgálatban adatik meg, hogy örömre forduljon minden aggodalmunk: a Gondviselés mindig előttünk jár egy lépéssel. Örüljetek, és jó szóval emeljétek fel a szomorú embereket! Ámen.

2016. január 22., péntek

"Pál írja: Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot." (2Kor.10,16)


Ez így, ahogy hangzik egy szép világmissziós gondolat. De igazából meg kellene vizsgálni, hogy mi indította el az apostolban ezeket a gondolatokat, terveket. Súly alatt nő a pálma. Az igazság az, hogy nem csupán a modern világban, hanem akkor is kétségbe vonták az apostolok igazát. Vajon kicsodák ők? Vajon mire hajtanak? Olyan kritikák hangzanak el, hogy a levelei súlyosak és kemények, de a megjelenése erőtelen, sőt a beszéde silány (2Kor.10,10). Szóval rávilágít ez a mai protestáns megközelítésre, hogy többek között az a fontos, hogy milyen az igehirdető megjelenése, és milyen a beszéde. Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem hogy van-e bajusza például, vagy a szószékből kilátszik-e egyáltalán.
Pál nagyon egyszerűen fogalmaz: Isten cselekedte meg, hogy általuk eljusson az evangélium a kritikusokhoz is. Úgy reméli szívében, hogy az ige majd megcselekszi a maga dolgát. Az igeszolgálat a kívülállók részéről több tiszteletet és alázatot követel. És több imádságot. Nem baj, Isten igéje győzedelmes, most akkor azokhoz megyünk, akikre ti nem is gondoltok! Ámen.

2016. január 21., csütörtök


„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségéban, a világosságban részesüljetek.” (Kol. 1,12)


Milyen áldott dolog, hogy az apostol örülhet annak, hogy Kolosséban van egy hívő keresztyén mag: hallottuk a ti hiteteket a Jézus Krisztusban (1,4). A hirdetett ige gyümölcsöt terem ma is, és a hitnek áldott következményei vannak. Adjunk hálát azért, hogyha a jó gyümölcsöket meglátjuk mások és magunk életében hitben, jó cselekedetben, kedvességben, örömben, szelídségben, békességben. Mindez a Szentléleknek köszönhető. Éppen Pál írja le a 2Kor. 3,5 -ben, hogy nem saját erőnkből van ez, mert az alkalmasságunk Istentől való. Alkalmasnak mondható egy bizonyos célra kiválasztott személy, akinek megvan a megfelelő képessége, képzettsége, készsége és tulajdonsága, hogy betöltse a feladatot. A világosságban részesülni isteni méltóság. Erre tett alkalmassá bennünket, hívőket. Megszabadított a sötétség hatalmából, melynek nincs többé hatalma felettünk. Ez a legnagyobb dolog. Hála legyen Istennek! Ámen.

2016. január 20., szerda


„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Kor.4,1)

Úgy tűnik, hogy az apostolok már első perctől kezdve meg kellett küzdjenek az „okosak az okosak között” szindrómával. Rögtön figyelmezteti a túlbuzgó híveit, hogy az apostolok példáját követve, nem kell nagyobb bölcsességet hirdetni annál, mint amit már megtalálunk a Szentírásban. (1Kor.4,6) Ez egy józan figyelmeztetés azoknak, akik „alternatív” forrásokból gyakran osztják az észt. A reformátoroknál aranyszabály volt az „üdvösségre” fontos dolgok ismerete. Éppen Pál mondja el Timóteusnak, hogy az Írás ismerete a Krisztusban való hit által bölcsességet ad az üdvösségre nézve. (2Tim. 3,15) És ez elégséges.
Tiszteletben tartjuk a Szentlélek szándékát, hogy mindannyian, az egyetemes papság részeként részt kell vennünk a tanúságtételben. Milyen szép dolog, amikor az egyház hívei ezt komolyan gondolják. Milyen nagy azok segítsége, akik hívő keresztyének. A kérdés adva van: van-e megfelelő írásismeret és alázat? Csakhogy a „kegyesség látszatával” sokan támadják az egyházat, olyan „helyet” követelve maguknak, ami nem illeti meg. Mindig is megkülönböztették az elhívás, és megbízás szempontjából „Krisztus felszentelt szolgáit”. Ők az Isten titkainak sáfárai. Pál azt érezte, hogy az emberek ezt nem vették figyelembe. Manapság is fájdalom, hogy „demokratikusan” eldöntjük a szolgáló felől, hogy nem alkalmas. Hadd döntse el Isten, aki elhívta, hogy alkalmas-e vagy nem. Van feladatunk és küldetésünk: imádkozzunk állandóan, hogy adjon erőt az Isten felszentelt szolgáinak, hogy örömmel, és ne megkeseredve végezzék a szolgálatot. Ámen.

2016. január 19., kedd

"Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat." (5Móz. 6,16)

Na, végre Jézus megmutathatja, hogy ő a minden. Itt van a lehetőség ... Na, gyere, mondja a gonosz: mutasd meg, hogy mit tudsz, milyen képességed van, milyen hatalmad van? Ha te vagy a Krisztus, akkor minden belefér.  (Mt.4,6-7) Lássuk csak... mit ír felőled az Írás? Az angyalok készen állnak, hogy megragadjanak zuhanás közben, hiszen ezt ígérte az Isten. Mi pedig, igeolvasók mintha csalódnánk, mert hozzászoktunk a Superman jelenetekhez, és drukkolunk neki, hogy most mutasd meg! És, nem. Nem mutatja meg, hanem idézi a bibliai szöveget, a jövendőlést. Idézi azt, ami éppen arra a napra volt szánva neki: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Mintha ez lett volna a napi igéje... Mert így van. Lenne hatalma, de neked nem mutatom meg!
Mintha elénk tárulna az a jelenet, mikor nagytiszteletű doktor professzor testvérünk kiadta a legnagyobb művét, elutazott lazítani (Örkény), és amikor a csónakkal kimentek a tóra, akkor megszólalt: Állítsd meg a csónakot, ki akarok lépni! Tényleg ennyire hiú az ember? Igen. De ha megfúrod saját csónakodat, és azt hirdeted, hogy megtart az Úr  - na, ez a keresztyén nagyképűség, impertinencia.  Mi bolondságak nevezzük ezt, mert ez az istenkísértés. Ne az Isten erejét próbálgassuk,  mert amúgy hatalmas Ő, hanem a reménységünket és a hitünket. Valódi, eredeti, őszinte? Ma mire lesz elegendő? Ámen.  

2016. január 18., hétfő



„Ne félj, csak higgy!” (Mk. 5,36)


Amikor egy ilyen biztatást hallunk, először azt mondjuk, hogy ez csak egy megszokott papi frázis. Mit tudja a másik, hogy nekem mekkora bajom van? Ha az én bőrömben lenne, akkor nem így beszélne. Tényleg, megszokottá vált, mint a „hogy vagy...jól vagyok” szóváltás, és ezért van, hogy a székely ember ezek után mindig rákérdez: s másképp hogy vagy? Mert tudja, hogy az igazság máshol van. Az a baj, hogy egy erővel teli bibliai igét, sőt jézusi igét lehoztunk a társalgás megszokott szintjére, és nem tudjuk azzal a tekintéllyel és hatalommal mondani, mint Ő tette. Úgy tanított, mint akinek hatalma van... (Mt.7,28-29). Amit elmondtam akkor válik érdekessé, hogyha figyelembe vesszük az ige elhangzásának körülményeit. Éppen bejelentették, hogy meghalt Jairus leánya, és továbbá felesleges Jézust zavarni. Ilyen beszédeket hall tőlünk is: hagyj békén, ne foglalkozz, már semmi értelme.. Akkor mondja Jézus: Ne félj, csak higgy! Úgy-e, hogy feltámasztotta Jairus leányát?  Úgy-e, hogy a hit elűzte a félelmet? Úgy-e, hogy Jézusnak van igaza? Ma is így bízzunk benne. Ámen.

2016. január 17., vasárnap



„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt, mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (1Kor.9,8)


          Lelkipásztoroknak ez az egyik kedvenc igéje, amikor a híveket felkérik az adakozásra. Igaz, hogy inkább az előző versek ismertebbek: a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten. A hálaáldozat fogalma az emberrel egyidős. Akkor volt „jóvilág”, amikor az ember ezt természetes dolognak látta: Istentől van minden, és én abból akarok hálából „visszaadni” valami kicsit. Jódolog, hogyha a mai adakozás nem egy „láthatatlan zsáknak”, hanem célirányosan történik. Ez így egészséges, és így hasznos. Azért szép ez a bibliai vers, mert eszerint maga Isten teremt lehetőséget a hálaáldozatra. Nem az enyémből adok, hanem a hatalmas Isten cselekszi meg, hogy én mindenben bővölködjek, és ebből mindenhova jusson egy kicsi. Rég mondta Ravasz László helyesen, hogy a szegények kenyere a gazdagoknál van letéve. Mindenki felel a rábízottakért. Ötször fordul elő a „minden” szócska valamilyen formában, és ezért ez a textus pozitívan megterhelt lelki táplálék, hogy világos legyen: mindent megkapok, hogy mindenből adhassak másoknak. Istennek legyen hála! Ámen.

2016. január 16., szombat

"Senki sem szolgálhat két úrnak."(Mt. 6,24a)

Régi hibája az emberiségnek a kétfelé sántikálás. A mindenkinek megfelelni akarás belső kényszerének nevezik ezt a jellemvonást, miközben ez az igazi jellemtelenség, gerinctelenség, amelyre nem lehet senki sem büszke. Istent és a világ gonoszát egyszerre választani úrnak ezért végzetes hiba. A keresztyén karakánság pedig igenis létezik. A reformáció egyházainak utódai soha sem feledhetik el Luther Mártonnak a wormsi birodalmi gyűlésen tett kijelentését, amikor akkori sajátos tanait az evangéliumhoz való hűségről nyilatkozva így védte meg: " Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen."
Ma is kell ez a következetesség. Aki Istent szolgálja, annak Őt kell szolgálnia és nem a sötét ügyeket! Mert aki Istent választotta, az ne akarjon meghajolni a gonoszság fejedelme előtt is!  
Kálvinista magyar ember legyen gerinces és talpra esett, mert csak így méltó Istenéhez és elődeihez! Ámen.

2016. január 15., péntek

"Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem." (Jer. 12,3a)

Amikor először kerestem az életem értelmét, és próbáltam kijelölni céljaimat, akkor eszembe jutott egy sor a bibliából. Nem tudtam, hol található, ezért elkezdtem össze-vissza találomra olvasgatni, hátha vak tyúk is talál szemet alapon megtalálom. Nem sokra jutottam ezzel a próbálkozással. Aztán rájöttem, hogy szisztematikusan kell olvasnom és tudatosan szép sorjában, hiszen akkor előbb-utóbb megtalálom majd azt a sort. És úgy történt, valóban megtaláltam: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek..." (Jer. 1,5). Ez volt az a sor. Tudtam, hogy nem véletlen ennek a sornak az üzenete. Olyan személyességet sugall és fogalmaz meg, amelyet éreztem, hogy nem érthet más, csak az, aki érzi, hogy Isten őt teljes valójában és egész lényegével ismeri, ráadásul már az anyaméhtől fogva. Ez pedig egy egész életre olyan személyes elkötelezettséget jelent az emberi lélekben, amelyet csak így tud megfogalmazni: "Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem." Ezt az érzést kell megőrízni egy életen át, mert ez a mi szívünk életre szóló kincse. Ámen.

2016. január 14., csütörtök

"Jézus így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid." (Mk.2,5)

     Jézus feljegyzett gyógyításai  soha sem egyszerű kórtörténetek. Meggyőződésem, hogy az orvoslás kétezer éve rossz irányba halad, ugyanis legfeljebb érintőlegesen követi azt az irányt, amit Jézus mutatott nekünk. Ellenkező esetben mindenki számára természetes lenne ma, hogy Jézus a béna bűneit bocsátja meg ahelyett, hogy a betegségét kezelné. Pontosabban mindenki számára egyértelmű lenne, hogy azt a beteget úgy lehetett meggyógyítani, hogy az őt megbénító bűnöket kellett levenni róla. Milyen gyakran tevődik fel a kérdés orvosi vizsgálókban napjainkban, hogy hisz-e Istenben? Meg tudja-e kérdezni hittel, meggyőződéssel egy keresztyén lelkipásztor, pap a hívőtől, hogy akar-e meggyógyulni? Mintha a hit és gyógyulás két külön világ lenne... Ugyanazon gondviselő Isten kezében van testünk is, lelkünk is. Bízzuk rá magunkat egészen. Ámen.

2016. január 13., szerda

"Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsolt 91,15)

Sokat jelent az embernek, ha a bajban nincs egyedül. De ha maga mellett tudja Urát, Istenét, avagy megtapasztalja az Ő személyes jelenlétét, akkor az megsokszorozza az emberi tűrőképességet, és közelebb viszi az embert a szabadulás érzéséhez, majd pedig annak felséges öröméhez.
Mai igénk ígérete azt erősíti meg bennünk, hogy Isten, a mi jó Atyánk, sorsközösséget vállalt velünk a bajban, a nyomorúságban azért, hogy majd Ő maga ragadjon ki onnan bennünket és dicsőítsen meg. 
Sokszor elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy drámáink és mélységeink rajtunk kívül lekövethetőek volnának bárki számára, hiszen azok olyan mélységeket járatnak be velünk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy azok csak egyszemélyesek. Abba a nagy bajba és szörnyűségbe nem fér, mert nem férhet bele más is - gondoljuk - pedig hol áll a mi kálváriánk ilyenkor az Úr Jézus értünk hozott áldozatától? Gondoljunk tehát arra, hogy Ő a nagy mélységben is velünk van, hogy Ő maga hozza a szabadulást is, és természetesen Ő ajándékozza számunkra az utána jövő határtalan örömöt is. Ez legyen mai napunk biztató titka. Ámen.

2016. január 12., kedd

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek". (ApCsel. 20,28)

Református keresztyénként felhatalmazásunk van arra az egyetemes papság elve alapján, hogy pásztoroljuk családunk és önmagunk életét. Krisztus Urunk áldott evangéliumát hordozzuk szívünkben, jó szívvel hirdethetjük szánkkal és életünkkel egyaránt. Az Ő új szövetségének korát éljük és ezért teljesen korszerűtlen az az ószövetségi Kaini habitus és gondolkozás, amely így fogalmazta meg cinikusan a múltból átmentett felelőtlen, bűnös kérdést "...avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?..." A válasz a mi számunkra erre a kérdésre ezért az, hogy természetesen igen! Éppen ezért a keresztyén élet nem lehet más számunkra, mint magasztos felelősség önmagunk életéért elsősorban és természetesen másokért is, azaz mindenkiért akit ránk bízott a Szentlélek Isten.
Nem kell ettől a nagy gondolattól megrettennünk és megijednünk, azért sem, mert aki a felelősséget ránk ruházta, nos Ő adja hozzá az erőt és a bölcsességet, a kitartást és a türelmet, a hitet és a bizodalmat is. Jó szívvel és jó lélekkel tegyünk hát eleget szent elhívatásunknak, mert ezt Isten nem égi angyalokra bízta, hanem éppen földi emberekre, felmagasztalva minket általa. Ámen.

2016. január 11., hétfő

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt. 37,4)

Különleges az emberi viselkedés tükör előtt. Van olyan, aki nagyon szereti az érzést és nézegeti benne önmagát, teljesen felfedezi külső megjelenését, még a mozdulatait is szemmel kíséri és van, akit nagyon zavar önmaga látványa hiszen ő nagyon elégedetlen saját kinézetével. Azonban az, hogy gyermeket, felnőttet és idős embert egyaránt befolyásol a tükör jelenléte az nem kétséges. A tükör gondolatánál találkozunk valójában ezzel a kifejezéssel: gyönyörködni, vagy pedig egy életre ránk ragadt pubertás kori kényelmetlenségből fakadóan rossz esetben a másik véglettel: szörnyülködni...
Aki megismeri Istent, felfedezi önmaga számára Őt, és aki érdeklődéssel fejtegeti az Ő csodálatos mivoltát ...nos az olyat lát önmaga lelki tükrében, amely belső látványtól képes arra, hogy gyönyörködjön Istenében. Ebben a gyönyörködésben pedig egyre közelebb kerül Istenhez. E  lelki közelség folytán pontosan tudja és érzi, hogy önmaga szívének kéréseit is Tőle várhatja. Ma reggel Isten erre a hozzá közeledő gyönyörködő bátorságra buzdít, hogy így induljon Vele és Általa az új hetünk. Ámen.

2016. január 10., vasárnap

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor.5,17)

Az emberi élet állandó társa a változás. Nagy paradoxon ez a változatlan Úr Isten vonatkozásában, de mégsem céltalan. Mert míg az ember életében a legnagyobb változás az Istentől való elfordulásban rejlik, addig a változatlan jó Atya kegyelme és szeretete nem változik: nem csökken és nem romlik.
A mi emberi életünk lelki fájdalmát okozó változás viszont a romlás, a testi-lelki csökkenés, az erő apadása, az öregedés és végül a legnagyobb változás a halál. 
Erre azonban Istennek van egy örök válasza számunkra: Az Ő szent Fia, az Üdvözítő Jézus Krisztus, akiben új élet nyerhető az Istentől. Aki által a régi, azaz romlandó, elmúlik bennünk és valami új jön létre. Ennél vonzóbb lehetőség nincs és nem is lehet az ember számára.
Ma is Isten hív erre az új lehetőségre -igénk szavával élve- teremtésre, amit jó szívvel fogadjunk el Tőle. Tapasztaljuk meg tehát, milyen csodálatos a Jézus Krisztus szerinti új élet. Ámen.

2016. január 9., szombat

"És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején." (Zsolt. 9,10)

Régi, robusztus kőtemplomaink háborúk idején szó szerint menedékként, kővárként szolgáltak a kiszolgáltatottak, védtelenek, elesettek számára. Oda menekültek, hogy védelmet, megmaradást, így jövőt biztosítson számukra. Jelképezik azonban azt a biztonságot, erőt, védelmet, amelyet egyedül csak az Úr, a mi Istenünk tud nyújtani számunkra. Nemzetünk, keresztyén közösségeink, családjaink, s mi magunk is újabb és újabb harcok megvívására kényszerülünk. Lehet az Úrhoz menekülni, nála védelemre és biztonságra találni, amikor e küzdelmek során sebeket szerzünk, amikor vereséget szenvedünk, amikor elgyengülünk, mert Ő ma is kővár a szükséghelyzetekben! De jobb, ha ezekbe a csatákba már eleve úgy indulunk, hogy a Krisztus Fővezért követjük, aki küzd és hadakozik érettünk! Ha az Ő szavára hallgatunk sokkal több győzelmet arathatunk, s majd a végső harcon át, mennybe felvezet! Ámen.

2016. január 8., péntek

"Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." (Hós. 10,12b)

     Ez a kép egykor egyértelmű üzenetet közvetített a hallgatóságnak, ma már magyarázatra szorul. Hóseás korában csak kevesen voltak, akik nem kötődtek közvetlenül a  szántóföldhöz, ma pedig már alig vannak, akik abból élnek. Akkor is voltak olyanok, akik a fejükbe vettek valamit, és attól nem tágítottak. Konok kitartással, akár összeszorított fogakkal, netalán időnként öklüket rázva az ég felé nyelték a port, tűrték a bajokat, és várták a jó szerencsét. Hóseás egy másik lehetőséget mutat: elhagyni a régit egészen. Nem csak a földet, hanem az istentelen konok kitartást is. Újat kezdeni Istenbe vetett hittel. A hit azért kell, mert nem jön az eső mindjárt másnap, azt bizony meg kell várni. De közben a keserűség, düh helyett az imádság a lelkünkben másfajta termést hoz. Hát mindenképpen megéri már ma újat kezdeni. Ámen.

2016. január 7., csütörtök

"Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." (Tit.2,11)

     Amikor elindul egy szökőár a tengeren, tudnivaló, hogy ami az útjába kerül, elsodorja. Ha időjárási front érkezik, akkor tudjuk, hogy hatással lesz ránk. Ha az árak nőnek, vagy csökkennek, akkor  nyilvánvaló, hogy nem csak a szomszédainkat érintik a változások. Miért gondolnánk hát, hogy Isten üdvözítő kegyelme szelektíven áradt volna ki a világra? Hogy csak a jó családban született gyermekek kapják, mint a gazdag karácsonyi ajándékot? Hogy csak a fehérek, a feketék, a jobb, vagy a balkezesek... Hallottunk már olyat, hogy "Isten üdvözítő kegyetlensége"? Még a szókapcsolat is elképeszt, pedig, ha lenne kegyelem nélkül való ember, az kegyetlenség volna. Istennek legyen hála, hogy még a fogalmát sem ismerjük a kegyelem nélküli embernek, és azon legyünk, hogy hasson ma is életünkben a kegyelem! Ámen.

2016. január 6., szerda

"Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt." (Zsolt.89,12-13)

     A becsületes ember a máséra mindig jobban vigyáz, mint a sajátjára.  A huszonegyedik század embere olyan korban él, ahol csak nagyon kevés rálátása van arra, mit is jelenthet vigyázni a máséra. Amikor kenyerünket esszük, nem tudjuk, ki vetette a magot a földbe, és azt sem, milyen vegyszerek kerültek mellé. Amikor autóba ülünk, nem tudjuk, hogy honnan van az üzemanyag, és mi minden történik, amíg hozzánk kerül. Ezzel pedig letesszük a felelősséget. A hívő ember Isten tulajdonában tudja az egész teremtést, tehát vigyáz rá tudatosan. Minden fűszálra, minden porszemre, lecseppenő vízre... Mert Isten nem nekünk adta, hogy kényünk-kedvünk szerint bánjunk vele, hanem ránk bízta, hogy gazdálkodjunk benne. Tegyük dolgunk ma is Isten teremtése iránti féltő vigyázással. Ámen.

2016. január 5., kedd

"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!" (Zsolt.90,14)

          Egyetlen mondat, és mégis benne van az Istenben bízó ember másokétól eltérő gondolkozása. Amikor Jézus imádkozni tanított bennünket, megtanított kérni mindennapi kenyerünket is. Mai napig a keresztyének döntő többsége úgy mondja el a kérést, hogy közben már azt tervezi, hogyan biztosítsa a holnapi és a jövő heti kenyeret. 
     A zsoltáros Isten kegyelmét kéri jó reggel. Mint a felkelő nap fényére, úgy van szüksége az embernek Isten kegyelmére ahhoz, hogy munkáját, szolgálatát elvégezhesse. A logika szabályai szerint a reggelenként kiáradó kegyelemnek "egész nap", vagy "napjainkban" örülhetünk. A zsoltáros azonabn nem logikusan gondolkodik, hanem hittel. Ez pedig tudjuk, a világ szemében bolondság. Annyi baj legyen, mi örüljünk és vígadjunk egész életünkben! Ámen.

2016. január 4., hétfő

"Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 139,23-24)

Világunkban akkor megy el valaki orvosi vizsgálatra, ha valamilyen betegségtől szenved és akkor kér valaki átvilágítást maga számára, ha tiszta életvitele van, ha nincs mit rejtegetnie. Ez az általános és emberi gyakorlat. Kevesen vannak, akik egészségmegőrzés végett folyamodnak szűrő- vagy kontrollvizsgálatért, s talán még kevesebben, akik tiszta élet- és munkafolytatás vágyától hajtva ellenőrzést kérnek valamilyen világi hatóságtól. A mennyei világgal való kapcsolattartásában ez a fajta gondolkodás még inkább felerősödik. Sokan vannak, akik "nem fekszenek az Ige kétélű szikéje alá" és ha csak lehet "elkerülik az Ige mindent meg- és átvilágító fényét". Mi ne ilyenek legyünk! Kérjük a zsoltárossal együtt Istentől a teljes körű vizsgálatot életvitelünkre, sőt gondolkodásunkra nézve, szem előtt tartva, hogy csak így mehetünk tovább az örökkévalóság útján! Ámen.

2016. január 3., vasárnap

"Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!" (Zsolt.95,6)

     Két okból borulhat térdre az ember. Az egyik lehet külső kényszerítő erő: a szokás, szertartás részeként, vagy valamilyen hirtelen jött, elviselhetetlen súly alatt, vagy pedig ha erőszakkal megragadják, és térdre kényszerítik az embert, kimutatva ezzel alárendeltségét. A másik ok belső késztetés. A legnagyobb csodálat, szeretet, hódolat kifejeződése. A mozdulat jelentése: megtorpanok, tovább menni nem akarok, a földhöz közelítek az előtt, akit magamnál mérhetetlenül többre tartok. Földiek között ilyen szívből jövő belső késztetés talán csak a szerelmes szívében van, olyan uralkodók nincsenek már, akik előtt bárkinek le kellene borulni. Annál nehezebb, de éppen ezért annál fontosabb, hogy tudjunk leborulni alkotónk, az Úr előtt! Nem azért, mert körülöttünk mindenki azt teszi, és adja meg ő maga, hogy ne is csapások súlya alatt roskadjunk elé. Legyen meghajlásunk, leborulásunk ünnepi, boldog, mert színe elé állhatunk ma is! Ámen.

2016. január 2., szombat

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (Jn. 10,27)

Jézus szava egyszerű és tiszta beszéd, minden szóvirágtól mentes és mégis megragadja az embert. Ma reggel éppen jellemrajzot készít azokról, akik hozzá tartoznak, hogy az elcsatangolt birkái felismerjék a jó Pásztor nyáját. Az övéinek jó a hallása. A világ dübörgő diszharmóniájában hallják a halk és szelíd szót, ami nem az élvezetekre, hanem az életre vezet. Az övéinek van állandó gondviselésük. A világ Teremtője és Ura ismeri az övéit, azaz tudja mire van szükségük és azt meg is kapják Tőle. Az övéi összetartanak és egy irányba haladnak. Elől halad a Szeretet, az övéi pedig le nem veszik a szemüket Róla, hanem közös erővel igyekeznek lépést tartani a keskeny ösvényen. Jó nekünk lemérni így esztendő elején, hogy illik-e ránk ez a jellemzés? Ámen.

2016. január 1., péntek

"Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme." (Zsolt. 136,3-4)

Boldog új Évet! Ki tudja hány újévi jókívánság került az ünnepi szemét közé vagy keveredett el az alkalmat kiszolgáló ünnepi ruhák kavalkádjában. Az ünnepi jókívánság megvalósulásának alap feltétele, hogy az új esztendő első reggelén mi is bekapcsolódjunk a zsoltáros magasztalásába, aki tudta, hogy egyedül kitől függ a saját és mások jó-léte és boldogsága! Az Úr egyedül elég nekünk, hogy ebben az esztendőben is csodák sorozatában részesüljünk! Az Ő kegyelme nem csak a múltban lehetett a miénk, hanem ma is és ezután is megtapasztalható. Ne feledjük hát, amit annyiszor megtapasztalt már az ember: ha Isten velünk, senki és semmi nem lehet ellenünk! Magasztaljuk hát az Uraknak Urát és váljon mindannyiunk számára megtapasztalható valósággá az újévi jókívánság! Ámen.

Istentől megáldott Boldog Új Esztendőt kívánunk mindenkinek! Bancea Gábor, Képíró Gyula, Simon Attila és Szatmári Elemér lelkipásztorok.