"Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? (Lk. 18,7)

Volt az az időszak a múlt rendszer idején, amikor lázadni, avagy megnyilvánulni ideológiailag, vagy éppen kimondani az igazságot, felette veszélyes dolog volt. Tinédzserként én nagyon elégedetlen voltam azzal a rendszerrel, és ezt bizony hangosan mondogattam is. Boldog emlékű anyai nagyapám érett aggastyánként csak annyit mondott csöndesen, bölcs dallamos hangján szüleimnek, hogy ezzel a fiúval még baj lehet, mert tótágast áll benne az igazság és ezért egyszer még nagyon megverhetik...  De az is lehet, hogy pap lesz, mert ennyi igazságot csak a papok mondhatnak ki amennyi az ő száján ki jön... Nagyapám az én jövőm prófétája lett, és bizony mint kiderült utána nemsokára a rendszer is megbukott... Azóta megvan a válaszom életem akkori első nagy kérdésére, hogy Isten szolgáltat-e igazságot? Azóta pontosan tudom, hogy igen, pedig én még akkoriban nem is kiáltottam éjjel és nappal kitartóan hozzá! Hát ilyen jó hozzánk, a mi igazságos Istenünk. Azóta is ezt az igazságszolgáltató Istent hirdetem és szolgálom teljes bizonyossággal. Ajánlom az Ő szolgálatát minden embertársamnak tiszta szívvel. Ámen.