"Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban." (Ézs. 50,7a)

Ezzel a gondolattal indultam számos megmérettetésemre és megpróbáltatásomra. Mint utólag kiderült, ez a gondolat önmagában már nem csak a reményt jelentette számomra, hanem főleg azt a bizodalmat inkább, ami folyamatosan összekötött engem az én jóságos Krisztusommal. 

Belátom azt, hogy nagy ügy az ember számára a saját hiúsága: " Ne maradjak gyalázatban!" Azonban rájöttem arra is, hogy büszkeségeinkből és felesleges hiúságainkból minél többet vagyunk képesek feladni, annál több hely juthat bennünk az Úr Krisztus számára.

Szeretem tehát az érzést, a biztatást és ma is ezzel kezdtem a napomat: "Az Úr megsegít engem..." Tudom, hogy ez így lesz és ezt kívánom minden jóra való embertársam számára. Ámen.