2016. május 1., vasárnap

"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus... feltámadott a halottak közül." (2Tim. 2,8)

A feledékenység emberi létünk memória vesztesége az idővel szembeni küzdelmünkben.  Az az érzésünk, hogy alul maradunk egy olyan küzdelemben, amely az értelmes lények kategóriájának komoly presztízsharca. Ez ellen pedig folyamatosan rugdalózunk, mert értékösztönösségünk megköveteli azt, hogy lehetőleg semmi se pusztuljon el belőlünk az örök feledésbe.
Lám... lassan kétezer esztendő és a feltámadott Krisztus dicsőséges győzelmét - az Ő halál feletti győzelmét - még ma is ünnepeljük és nem vagyunk hajlandóak a feledés homályába vesztegetni. Ugyanis az már a mi veszteségünk volna. Mert Pál apostol is azt tanítja: "Ha Krisztus fel nem támadott a halottak közül, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is, mert még bűneitekben vagytok!" (1Kor. 15,14-17)  Bizony... emlékeznünk kell! Minden vasárnapunk arról szól. Attól az Úr napja, azaz Krisztus Urunk napja, hogy mi arról emlékezünk, hogy Ő feltámadott a halottak közül és első zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Krisztus feltámadására emlékezni pedig áldott és szent ügy mindenkoron. Legyen hát ezért a mai napunk is erre szentelve. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése