2015. szeptember 30., szerda

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre." (1Pt1,3)

Fungens lelkipásztori szolgálatom eddig letöltött 21 esztendeje alatt beleértve segédlelkészi évemet is legalább 350 alkalommal idéztem a fenti igeszakaszt, ugyanis minden temetési istentiszteleti szolgálat előfohászának kezdősoraként idéztem a liturgia részeként. Néha már csak elsiklok a vigasztaló evangélium csodálatos tanítása felett, ugyanis az éppen aktuálisan elhunyt személy temetési prédikációjára gondolok azzal a szolgálati izgalommal, amelynek számos alkalommal a lelkipásztori megfelelési kényszerem ad alapot. Buta és elítélendő mindez, de a szokás hatalma bennem is számos alkalommal nem adott lehetőséget arra, hogy ez a fenti Ige utat törjön a maga magasztosságával. Pedig Istent áldva a feltámadott Krisztus által rátekinteni az élő reménységre ugyanúgy számomra is a mindenkor erőt keresendő, rátaláló és merítő áldott pillanat. Ugyanis a lelkipásztornak is arról szól az élete sokszor, hogy szép alázattal odahajol Jézus Krisztus forrásához és merít az Ő élő vízéből, hogy lelki szomját enyhítse és felüdülve erőre kapjon. Ezt az áldott feltöltekezést én mindenkinek jó szívvel ajánlom. Ámen.

2015. szeptember 29., kedd

"Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold."(Zsolt. 121,5-6)

Számunkra az a természetes állapot, amikor félelem nélkül kelünk és fekszünk, tulajdonképpen félelem nélkül élünk. Amikor hajlékainkban hajtjuk este pihenésre fejeinket és ott kelünk fel pihenten, hogy nekifeszüljünk majd a másnapi teendőinknek... Ilyenkor fel sem merül bennünk az a gondolat, hogy milyen nagy áldás életünk számára a nyugalmunk és a békénk, hiszen az számunkra természetes és adott. Persze nyilván azt sem éppen abban az idilli létformában szemléljük, ugyanis számos magánéleti feszültség és idegesség rontja nap mint nap közérzetünket, viszont azokkal igyekszünk számolni és együtt élni. De tekintsünk bármiként erre a kérdésre, egyben azonban azonosan láthatjuk ezt: Ha az Úr Isten védelmez bennünket, akkor mi biztonságban érezzük magunkat éjjel és nappal! És aki közülünk értékeli Istennek ezt a mindenek felett való áldott munkáját létünk, dolgaink, nyugalmunk és életünk védelmében, az hálával áll meg egy egy pillanatra előtte és lélekben fejet hajt ez előtt a szerető és védelmező jó Atya előtt. Ámen.

2015. szeptember 28., hétfő

"Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (Ap.Csel. 9:3-4)

Szívszorító érzés arra gondolni, hogy 2015-ben azon az úton Damaszkusz felé, ahol Saul számára a fény ragyogott fel és a hang szólalt meg, ma az Isis (Iszlám Állam) terroristái cirkálnak állig felfegyverezve, Damaszkusz pedig halommá van lőve modern fegyverekkel, utcáin pedig kommandósok harcolnak ádáz módon. Ennél sötétebb képet aligha festhetne az emberiség saját bűnéről a mai Krisztusért esedező társadalom elszomorítására. Saul útjának országa ma a vérontás helye és a több millió otthonából elüldözött ember békességét nélkülöző elátkozott hellyé változott. Hova jutott tehát a világ és benne az ember a Hang és a Fény nélkül? 
Pedig ez a Hang és Fény állandóan kíséri életünket és bennünket is nevünkön szólít azért, hogy elmondja: Övéi vagyunk. Minden eszközt meg kell ragadnunk tehát azért, hogy Övéi maradhassunk. Csak az Általa teremtett jövendő a mi esélyünk és a mi békés damaszkuszi utunk. Ámen.

2015. szeptember 27., vasárnap

"Valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom."(Ésa 44,26a)

Az elrugaszkodás után általában egy nagyobb lendület és azt követő mozdulat történik a fizikai valóság sémája szerint. Ez pedig a természet lekövethetőségét jelzi az ember számára, de vajon mi a helyzet az emberi szavakkal? Egy gondolatot megér számunkra hogy felismerjük és pontosan tudjuk azt, hogy szavaink néha buborékok, léggel teli tartalmatlanságok és nem követi őket a valóság realitása. Isten beszédével azonban ez egész másként történik, Ő ugyanis szolgáinak beszédeibe valós tartalmat helyezett. Olyat amely a cselekvő Isten lendületének, leképzett tettének magasztos mivoltából pontosan érzékelteti azt, hogy Ő mindent megtett és megcselekszik értünk, azért hogy el ne vesszünk, hogy el ne kallódjunk és számára megmaradhassunk. Erre pedig az idők elején már készen állt Isten terve amelyet előkészített és amely ma követei szándékát és az Ő munkáit fémjelzi. Az egyház szolgálatának irányvonala tehát ma is ez: Isten beszédét követve az ő tervének hűséges szolgálatát végezni. 
Becsülni kell és szeretni lehet különösen ezért ezt az európai viszonylatban jelenleg veszélyeztetettségben levő mennyei küldetést szolgáló intézményt amelynek neve keresztyén egyház. Ámen

2015. szeptember 26., szombat

"Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról és megalázottakat emelt fel." (Lk.1,51-52)

     Mária, Jézus anyja dicséri  e szavakkal Istent, amikor Erzsébetnél van látogatóban. Szíve alatt a világ Megváltójával egészen más szemmel látja a világot, mint bárki más a környezetében. Nem a birodalmak ereje, császárok és királyok akarata, hatalmasok cselekedetei mutatkoznak meg számára, hanem a mindenható Isten, aki mindezek fölött uralkodik és rendelkezik. Birodalmak ragyogása, hadseregek hódítása, embertömegek mozdulása mind, mind az ő akaratából van. Eszünk fel nem foghatja, senki szakértő ki nem számíthatja, hogy mikor és hogyan mozdul egyet a világ Isten akaratából. De amikor valami öröm jár át bennünket, lelkünk képes megsejteni valamit abból a szeretetből, amivel Isten a világot igazgatja azért, hogy nekünk üdvösségünk legyen. Ámen. 

2015. szeptember 25., péntek

"Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből." (Zsolt.97,10b)

      Tegnap olvastam egy gondolatot, a szerzője sajnos nem maradt meg bennem: az ember születése pillanatában már érett a halálra. A halál nem valami távoli jövendő, hanem folyamatosan a jelen, hiszen minden pillanatban bekövetkezhet. Hogy kinek mikor, azt egyedül Isten tudja. Ennek a gondolatsornak a fényében kell olvasnunk mai igénket. Nem az elvakult hívő szólal meg benne, aki a mindenkori kötelező kimentést várja Istentől, hanem az életét nyugodtan Istenre bízó lelki ember, aki tudja, hogy élete Isten szolgálatában van a legnagyobb biztonságban még akkor is, ha mások fenyegetik. Naponta százszámra teszünk engedményt a bűn és a bűnösök felé kényelmi, vagy biztonsági megfontolásból. Holott tudjuk, hogy mindenkori legjobb helyünk ott van Isten tenyerén. Ámen.

2015. szeptember 24., csütörtök

"Különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (1Kor.12,6)

     Az ókortól kezdve ismerünk jeles alkotókat: művészeket, tudósokat, akik maradandót alkottak. Hozzáértők azonnal felismerik, hogy egy festményt ki festett, egy jellegzetes épületet ki tervezett, egy versnek ki a költője. Egy-egy híres énekesnek a hangját milliók ismerik világszerte. Személyiségünk jegyeket hagy maga után akkor is, ha nem leszünk világhírűvé. Környezetünk, mindenek előtt gyermekeink, személyiségünk hatására alakulnak.
     Naponta keressük Isten kézjegyét a világban. Egy biztos nyomot, támpontot, kapaszkodót, hogy itt van, segít, hogy ő volt az, aki váratlanul beavatkozott... Istennek nincs szignója. Isten mindenütt jelenvaló.  Ő cselekszi mindezt mindenkiben. Mi "csak" tudatosan bekapcsolódhatunk ebbe a munkába. Jelentkezzünk hát ma reggel is szolgálattételre. Ámen.

2015. szeptember 23., szerda

"A békesség Istene munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké." (Zsid.13,21)

     Életem egy évét a hadseregben töltöttem. Minden reggel azzal indult, hogy felsorakoztattak és számba vettek bennünket. Rendszerint ekkor derült ki, hogy mi az aznapi feladat. A koreai reformátusok minden hajnalban közös imádságra gyűlnek, hogy Isten színe elé állva kezdjék a napot. Úgy száz évvel ezelőtt ez még a mi gyülekezeteinkben is gyakorlatban volt.
     Mi a tervünk mára? Mi a dolgunk, mi a vágyunk, mi a kívánságunk? Mi volt az első gondolat, amikor felébredtünk? Tudjuk mindnyájan, hogy Isten kezében vagyunk, de nem biztos, hogy mindjárt reggel ezzel a tudattal indul a napunk. Tartsunk magunknak egyfajta sorakozót: Isten színe elé állva ajánljuk magunkat napi szolgálatra, s azután jókedvvel vigyük véghez, ami kedves őelőtte. Ámen. 

2015. szeptember 22., kedd

"Jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok." (Mt.25,35-36)

     Kezdhetnénk onnan, hogy mit jelent jövevénynek lenni? Az aktuális események közepette több száz oldalnyi véleményt ütköztethetnénk. Folytathatnánk azzal, hogy pontosan hogyan kell értelmezni a "mezítelen" kifejezést, hiszen aligha történt meg közülünk bárkivel, hogy egyszer csak teljesen ruhátlan ember kopogott az ajtónkon... És zárhatnánk azzal, hogy ki kinek a betege, mennyire teher vagy áldás a látogatás. Ehelyett hadd egyszerűsítsünk, hiszen az eddigiek egyetlen kérdésben így hangzanak:
     "Ki az én felebarátom?" 
     Ugye tudjuk, hogy erre a kérdésre nincs válasz? Csak azt a választ lehet megfogalmazni, hogy én (az olvasó) kinek vagyok a felebarátja. Ennek eredménye pedig csak akkor derül ki, amikor majd ott állunk Krisztus előtt. Vigyázzatok és imádkozzatok. Ámen.

2015. szeptember 21., hétfő

"Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr." (Zsolt.95,2-3a)

     Hálaadás, ujjongás, énekszó szinte soha nincs együtt a keresztyén ember életében. Hálaadás és ujjongás lehet otthon, családban, vagy barátokkal. Ujjongás és énekszó egy-egy koncerten. Hálaadás és énekszó a templomban. Örömeink is feldarabolódtak, szelektálódtak? Bizony, most azt érzem, hogy csak rész szerint töltődünk fel egy-egy ünnepen, eseményen, és már nem is csodálkozom annyira, hogy oly gyakran fáradtak, kedvetlenek, nyűgösek vagyunk. A részekre bontott ünnep gondolatban sem tud eljutni a hetedik mennyországig, beérjük jóval kevesebbel: Isten, a nagy Úr helyett másokat és másokkal ünnepelünk még a templomban is. De talán ma reggel legalább a vágy megfogan bennünk, hogy sokkal, de sokkal több legyen az örömünk. Ámen.

2015. szeptember 20., vasárnap

"Ne a gondolkodásban legyetek gyerekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek." (1Kor.14,20)

     Bár használjuk a "gondolkodás nélkül" kifejezést valamilyen hirtelen tettünkre, igazából nem tudunk gondolkodás nélkül cselekedni. Annyi történhet, hogy a gondolat nem, vagy késleltetve jut el a tudati szintre. A felnőtt ember többé-kevésbé megtanul uralkodni önmagán, így jóval kevesebb spontán reakciót, vagy érzelmi kitörést mutat, mint egy kisgyerek. Egyes helyzetekben azonban nagyon is tudatosan iktatja ki a tudatos ellenőrzést, szabadjára engedve az indulatot, vagy félreállítva az erkölcsi gátlást. A bölcs ember nem szokott ordibálni, verekedni, csalni, lopni... Ez az érett gondolkodás. A gyermeki gondolkodás ellenben felelőtlen: nem törődik a következményekkel, a holnappal. Ha már megtanultunk számolni háromig, gyakoroljuk is, mielőtt felelőtlenül rosszat cselekednénk. Ámen.

2015. szeptember 19., szombat

"A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat." (Jón. 2,9)

Valahányszor a bálványok és a bálványozás kérdése kerül elém Ige olvasás vagy hallgatás alkalmával, eszembe jut a konfirmációm, ahol a Heidelbergi Káté 95. feleletét kellett elmondanom. Megtanultam, hiszem és vallom, hogy ha az igaz Isten helyett vagy mellette valami másba vetjük bizalmunkat, az bálványozás. Jónás imája pedig ma rámutat arra, hogy ha Isten követése helyett valami más köti le figyelmét, idejét az embernek, akkor saját boldogságukat veszítik el. Már pedig nem hiszem, hogy lenne valaki a földön, aki nem vágyik a boldogságra, vagy ha már megtalálta Isten mellett, az nem szeretné megőrizni ezt az állapotot. A jónási felhívás és figyelmeztetés örök érvényű. Ha valaki boldogtalan keresse meg bálványait és hagyja el őket, a boldogok pedig vigyázzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Ámen.

2015. szeptember 18., péntek

"A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká." (1Pét. 5,10)

Az általunk ismert szilárd testeknek más-más a szilárdsági foka. A hidak építésénél például, attól függően, hogy milyen terhelést kell kibírniuk, használnak fát, vasat, acélt. Az Isten dicsőségének szolgálatában mindannyian különböző terheltségnek vagyunk kitéve, nem egyforma az a megpróbáltatás, amit ki kell bírnunk. Ez az ige a tanítványi út kezdetén, a konfirmációkor kapott áldás, ami arról biztosít minket, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ha kell, mellettünk állva és mi reá figyelve, az Úr tökéletessé tesz egy feladat megoldására, erőssé tesz a terheink elhordozására, megszilárdít a hitünkben, hogy a kísértéseknek ellene tudjunk állni, kitartókká formál, hogy képesek legyünk Isten dicsőségét és felebarátaink javát szolgálni. Adjunk hálát ezért ma is Istenünknek. Ámen.

2015. szeptember 17., csütörtök

"Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet." (Zsolt. 139,5)

Egyre fokozódó, ugyanakkor egyre nagyobb félelmet keltő az a felismerés, hogy védelemre van szükségünk. Meg kell védeni egy ország, egy térség határait, meg kell védeni egy kultúrát, amely ha megkopva is, de a krisztusi értékrend jegyeit hordozza magán. Ugyanakkor kerítéseket kell építeni házaink köré és az ajtót éjszakára zárni kell, értékeink megőrzésére biztonságtechnikai eszközöket alkalmazunk. Lelki téren is kiszolgáltatottnak érezzük magunkat és be kell látnunk, hogy sajnos minden igyekezetünk ellenére, ezen a téren is igen-igen sebezhetőek vagyunk. Szeretnénk egy áthatolhatatlan, totális, állandóan működő védelmi rendszert, amelyen belül nyugodtan élhetjük meg testi-lelki életünket. A zsoltáros szerint van ilyen nyugalom, hiszen ő ebben élt. Nem vágyként éli meg a biztonságot, hanem tapasztalatként beszél róla.  Adja Isten, hogy népünk és benne mi magunk, hitünkre kapott isteni válaszként tapasztaljuk az Úr totális védelmét! Ámen.

2015. szeptember 16., szerda

"A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön örökké." (Jel.11,15b)    
     
      Sosem volt közömbös az ember számára, hogy ki és hogyan uralkodik ország-világ felett. Miután Ádámmal már bebizonyosodott, hogy az engedelmesség nem erős oldalunk, igyekszünk a hatalomhoz közel férkőzni, azzal jóban lenni, hogy esetleges kihágásainkkal szemben elnézőbb legyen, ellenségeinket viszont példásan büntesse meg. A történelem folyamán az is bebizonyosodott, hogy a köztes hatalom szerepe időnként és látszólag meghatározóbb a felső hataloménál. Így eshet az örökkévalóság szabadságára emelt keresztyén ember a pillanatnyi lét rabságába. Gazdaságilag, politikailag és társadalmilag is kifizetődőbb a rövid távú gondolkodás, noha a gondolkodó embertől igazán elvárható volna, hogy tovább lásson az orra hegyénél. 
     Minden korban minden vallás követői meggyőződéssel vallották, hogy az ő istenük uralkodik a világ felett. Lett is ebből sok véres háború. Mit jelent ma nekünk, hogy a világ feletti uralom a mi Urunké és Krisztusáé? Imádkozzunk, hogy jó válaszunk legyen. Ámen.

2015. szeptember 15., kedd

"Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki." (1Móz. 12,4a) 

Gondolom mindenki számára ismerős az a belső meggyőződés, amikor gondolatban vagy szavakba öntve kimondja az ember: ezt nekem meg kell tennem. Ilyenkor nem látunk akadályt vagy ha mégis, akkor nem rettentenek el, mert érezzük, hogy le lehet küzdeni azokat. Lehetnek ezek önző célok, a Kísértő szülte gondolatok és lehetnek isteni indíttatások. Nem könnyű eldönteni, hogy melyikről van szó. A megszületett gondolatot, a szorító indíttatást cselekvés, indulás követi. Útközben pedig figyelmesnek kell lennünk, hogy észrevegyük egyezik-e az út a krisztusi úttal vagy nem. Ez az út ugyanis nem öncélú, és sok lemondással is jár mások javára. Legyünk ma is, de mindig nagyon éberek és ellenőrizzük, hogy Isten útmutatása szerint járunk vagy nem. Áldás ugyanis csak így várható. Szentlélek Isten legyen velünk! Ámen.

2015. szeptember 14., hétfő

"Nem hagyod lelkemet a Seolban." (Zsolt. 16,10a)

Talán tudunk elfogadható magyarázatot adni arra nézve, hogy mit jelenthetett az ószövetségi ember számára a Seol, a holtak hazája. Azt azonban, hogy pontosan mire gondolt, mit érzett a zsoltáros, amikor e hitvallás-sort kimondta, igazán megragadni nem tudjuk. Jézus összeköti a halál, az élet és a hit fogalmát. Mártának azt mondja: aki él és hisz én bennem, soha meg nem hal. (Jn. 11,26) János pedig azt írja, hogy aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. (1Jn. 3,14) A Krisztusba vetett hit legédesebb gyümölcse a szeretet. Ha nem tudunk, nem karunk a szeretet szavával, cselekedeteivel járni az emberek között e létben, az a hit hiányát jelenti, ami viszont annak jele, hogy a holtak hazájában vagyunk. Kérjük hát ma is Urunkat, hogy növelje hitünket, hogy a szeretetben élve érezzük, nem maradunk a halálban, hanem élünk, örökké élünk! Ámen.

2015. szeptember 13., vasárnap

"Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok." (Ézs. 55,3a) 

A szülői nevelés során, a pedagógusi munkában vagy a lelkipásztori szolgálatban egyre nehezebb feladatnak tűnik a figyelemfelkeltés, az összegyűjtés és a meghallgatásra ösztönzés. Annyi minden elvonja a felnőttek és gyermekek figyelmét, annyi minden leköti idejüket és annyi érdekesebbnél érdekesebb információ jut el hozzájuk, hogy az igazi életre nevelés már-már lehetetlennek tűnik. De ne keseredjünk el és ne adjuk fel, hiszen a prófétának is meg kellett küzdenie ezzel. Kiállni egy piactérre, egy város vagy falu központjába és minden infrastruktúra nélkül az igazi életre segíteni a rábízottakat, akár ítélethirdetés által is, bemenni a király elé és felróni bűnét, a váltakozó politikai csatározásokban Isten mindenható hatalmát hirdetni - nem volt sem könnyű, sem veszélytelen feladat. Ezt a szolgálatot azonban nem adta fel míg ketté nem fűrészelték. Számtalan életfelfogás létezik, ahány ember, annyi féle. Mi azonban tudjuk, hogy az Istenre figyelő, hozzá közeledő és rá hallgató élet az igazi, mert az örökké tart. Ámen.

2015. szeptember 12., szombat

"Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet." (Zsolt. 86,11)


Sokféle tanítást kaptunk a gyerekkorunktól kezdve. Sok hatás ért mindannyiunkat. Van, akiknek  szívében tisztán megmaradtak a szülői intelmek, a tanítóiknak bíztatása, templomaik gyerekkori hangulata. Olyan is van, aki kimaradt ezekből. Az viszont követhető tíz, húsz, ötven év múlva is, hogy a tanulói folyamat bizonyos momentumai megmaradtak, és végigkísértek eddig mindannyiunkat. Mivel ez így igaz, ezért igyekszünk gyermekeinknek megfelelő tanítást adni, mert ez végig fogja kísérni őket egész életükben. Nem mindegy, hogy milyen kísérőjük lesz. Áldottak a gyermekek, akiket a "szülői ház szeretete, tanítóik bíztatása és templomaik melegsége" boldog emlékként fogja elkísérni.
Az új tanévre készülődve válasszunk az autodidakta mód helyett egy "teodidakta" módot. Olyat válasszunk, aki maga a Teremtő, aki tudja, hogy mivé lehetünk, és engedjük, hogy vezessen az Ő útján, az igazság útján. Engedjük hozzá gyerekeinket, mert az istenfélelem sok áldott gyümölcsöt terem majd az életükben. Ámen.

2015. szeptember 11., péntek

„Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.” (Róm. 10,12b)


A világmisszió gondolata végigvonul a Szentíráson. Ézsaiás próféta beszél azokról az eszkatológiai (végidők) dolgokról, ahol nyilvánvaló lesz, hogy Isten uralkodik. A szolgáját is azért küldi, hogy az üdv a föld végéig terjedjen. A szigetek is várják a Messiást. Zakariás próféta éppen a mai igében (Zak. 2,15a) tudósít: A többi nép is csatlakozik az Úrhoz ama napon, és az ő népévé lesznek. A Filippi levél szintén erről beszél: Olyan neve van Krisztusnak, hogy minden térd meg fog hajolni előtte, és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr! (Fil.3) Lehet, hogy csak mi vagyunk kicsinyhitűek? Milyen szépen magyarázzuk a migráció kérdését, és milyen hajlamosak vagyunk a rémületre. Istennek hagytunk-e egy kis cselekvési felületet, ha lehet ilyet kérdezni? Miután földi viszonyok között kategorizáltuk a vallásokat, talán már nem is hiszünk abban, hogy az igazság  győzedelmeskedni fog? Nem a felekezetiség, hanem a hit fogja meghatározni, hogy ki lesz a győztes. Nincs Krisztusban zsidó, nincs görög ... és folytathatnánk a sort ... mert mindenkinek egy igaz Ura van, aki nem személyválogató, és aki semmi egyebet nem keres, csak a hitet. Csak a hitet. Vajon hívő népe vagyunk-e az Istennek? Ámen.

2015. szeptember 10., csütörtök

  "Én, az Úr, nem változtam meg!" (Mal.3,6a)

Ha ember mondja ugyanezt, akkor hencegésnek vesszük. Dicsekedés, amelyben nincs meg a teljes igazság. Azért, mert a földi emberi élet éppen a változás törvényének van alávetve. Alapvetően nem rossz a változás, sőt természetesnek mondjuk. A változás irányultsága viszont meghatározó lehet az ember lelki életét illetően. Holnap már semmi sem ugyanolyan, mint ma volt, nem beszélve az évekről, amik mögöttünk vannak. Az "idő fogságában" minden más igaz lehet, de ez a kijelentés nem. Mert minden változik.
A soha el nem múló szeretet hangja mellett van ebben a kijelentésben egy érezhető irónia-dózis: Látod, valamikor ilyen voltál, de eltávolodtál. Látod? Valamikor őszintébb, tisztább voltál. Volt úgy, hogy nagy lelkesedéssel kerestél engem. De az első szereteted már elmúlt, most keresed újból azt az érzést, ami hozzám kötött, és nehezen találod. Látod? Miközben te egyéni utakat jártál, addig Én megmaradtam annak, aki voltam. Én vagyok a te Alkotód, Gondviselő és megváltó Istened. Hol maradt az a régi önmagad, aki megtaláltál engem, és boldogabb voltál? Én azóta is rád várok..
A biztos pont az életben ... Na, az nagyon kell! Ma legyen időm arra, hogy keressem meg életem fordulópontjaiban önmagam, és találjam meg azt a pontot, amikor legközelebb voltam Őhozzá, aki soha nem változott. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ámen.  

2015. szeptember 9., szerda

"Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van." (JSir. 3,41)


Gyakran megesik, hogy az ember lehorgasztott fejjel, szomorúan jár az úton. Gyakran megesik, hogy a kezek ellankadnak, a lábak megroskadnak. Vízszintes síkon él az ember, sokszor az is nehéz, hogy embertársaira nézzen. Nehéz a szíve, terhes az élete. Ilyenkor jó dolog újból tanulni az apostol tanítását: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk. (Fil. 3)
Szóval ezt a felfele irányultságot kellene újból tanulni, hogy a Gondviselő Isten őrködik fölöttünk, hogy erőt ad. Ahogy Ézsaiás bíztat: erősítsétek  a lankadt kezeket, és szilárdítsátok meg a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek - legyetek erősek, ne féljetek! (Ézsa. 35)
Nézz fel! Emeld föl szívedet és kezeidet, hogy újból megtanulhasd: Ő ad erőt neked és Ő ad ma is reménységet. Ámen.

2015. szeptember 8., kedd


„Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!” (Zsolt. 3,9)


Az Ószövetségi kultusz ismerte a reszponzórikus istentiszteleti formákat. Helye volt ott az éneklésnek, helye volt a közös imádságnak, de az egyéni panaszok is felhangzottak, díszítve az ünnepi találkozást Istennel. Régen (Pl. Anna imádsága a silói szentélyben) az emberek elmentek, hogy „megkérdezzék az Urat”. Az imádság után pedig elhangzott a pap áldása vagy biztatása: Eredj békében, az Úr meghallgatott téged! 
Nos, az imádkozó azért kesereg, mert megszaporodtak az ellenségei. Sőt, azért, mert csúfolják a hívő embert azzal, hogy nincs segítsége Istennél. Ezért szomorú. Aztán elkövetkezik a dolgok helyreállítása éppen azáltal, hogy a hitébe kapaszkodik: De, te, Uram, pajzsom vagy nékem... Szóval, sohasem haszontalan elkezdeni akár egy panaszkodó imádságot sem, mert a hitem átírja a szavakat, és elkezdem dicsérni a szabadító Istent. Innen már közelebb van a szabadítás, mintha nem imádkoztam volna. A panaszaiba temetkezett személy hirtelen új hitet nyer, sőt a végén meghallja a kultuszban áldást mondó papnak a szavát is, aki dicsőségesen megszólal: Az Úrtól jön a szabadítás! Legyen áldásod népeden! Szüntelen imádkozzatok! Ámen.

2015. szeptember 7., hétfő

"Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!" (Zsolt. 119,154)

Milyen áldás, hogy el vannak raktározva szívünkben olyan igék, amelyek akkor is munkálkodnak bennünk, hogyha nem gondoljuk. Csak úgy hirtelen felbukkannak, amikor nem is számítunk rá, és lelki segítséget adnak.  Először is gondoljunk arra, hogy nem volt hiábavaló egyetlen alkalom sem, amikor igét hallgattunk. A segítség sohasem marad el.
Hirtelen eszembe jut az újszövetségi magaslat, amikor Jézus azt mondja: Aki énbennem hisz, annak örök élete van. (Jn. 6,47) Aztán a kedves énekünk ... Perelj, Uram, perlőimmel, harcolj én ellenségimmel.. Arra gondolok,  hogy a zsoltáros csak akkor képes így megszólítani Istent, hogyha hívő ember. Csak akkor gondolhat arra, hogy valaki erősebb, hatalmasabb megmentheti, hogyha ismeri őt hűségéről, gondviseléséről és szeretetéről. A földi bíráskodás terminológiája áll itt előttünk, de nyilvánvaló, hogy valami nagyobbra utal. Megváltásról, igaz bíróról, ígéretről és életről beszélünk. Nos, ahogy a hitvallásunk fogalmaz, Jézus nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg, és tett a maga tulajdonává. Minden földi pereskedésnél fontosabb az a per, amely bűneink miatt állt elő: adós fizess!
Jézus ígéretében bízva ma még kérhetjük a kegyelmet és az örök életet! Ámen.

2015. szeptember 6., vasárnap

"Elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." (Zsolt. 78,4) 

Az emberiség ma is nagy gondot fordít arra, hogy a múlt kivételes embereinek munkáját, eredményeit, szellemiségét átörökítse a következő generációknak. Könyvtárak, múzeumok, szövetségek léteznek, működnek azért, hogy el ne vesszenek, semmivé ne váljanak, feledésbe ne merüljenek a csodálatos eredmények, teljesítmények. Nagyszerű gondolat, szükséges és hasznos társadalmunk számára. Közben pedig egyre jobban háttérbe szorul az, ami nem csak, sőt nem elsősorban e földi életre vonatkozó feladat: az evangélium naponkénti hirdetése. Bár az is igaz, hogy ma már papírra nyomva, virtuális adatbázisokban tárolva és onnan a világhálón megosztva, rádión, televízión, hanghordozókon keresztül mindenhová eljut a hír. Mégis az igazi útja az Istenről, Krisztusról szóló üzenetnek az emberi hang, ami mögött ott van maga a bizonyságot tevő hiteles keresztyén ember. Vegyük ma is Urunk üzenetét, gondoljuk át saját életünket és beszéljük el a következő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Ámen.

2015. szeptember 5., szombat

"Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak." (Zsolt. 25,6)

     Más az, ha egy imádságot elmondunk (akár kötött szöveggel, akár szabadon), és egészen más olvasni valakinek a már elmondott imádságát. Minden szó, minden hangsúly mögött, gondolatok, élmények, rezdülések, ki nem mondott szavak ezrei sorakoznak, amelyek mint egy jéghegy víz alatti, láthatatlan része követik a felszínen megnyilvánulót. Isten irgalma és kegyelme mindannyiunk számára mást jelent. Ki-ki közülünk a maga módján éli meg ezeket. A zsoltáros önmagát és minket is arra emlékeztet, hogy az irgalom és kegyelem Isten lényegéhez tartozik. Igazából nem Istennek kell "eszébe jutni", hogy ő irgalmas és kegyelmes, hanem nekünk kell tudatosítani, hogy minden körülmények között az irgalmas és kegyelmes Isten kezében vagyunk. Hadd legyen ez ma nyilvánvaló mindannyiunk számára. Ámen.

2015. szeptember 4., péntek

"Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!" (Zsolt. 67,8)

Ha a gyermeknek a szülő megadja a mindennapok szükséges dolgait, ételt, megfelelő ruházatot, a tanuláshoz elengedhetetlen eszközöket, szinte észre sem veszi ezek által a szülői gondoskodást. Természetesnek tekinti és saját határait próbálgatva, sokszor megengedi magának az engedetlenséget vagy a csínytevést. Akkor azonban, amikor egy komolyabb ajándékot kap, rádöbben, hogy milyen jó szülei vannak és sokkal engedelmesebbé válik. Éppen úgy mint mi, az Isten gyermekei. Atyánk naponta gondunkat viseli, ellát minden szükségessel, de ez sokszor teljesen természetesnek tűnik az embernek. Akkor azonban, amikor megáld egy rendkívüli dologgal, amikor visszaadja egészségünket, egy jó élethelyzetet teremt, visszaadja békességünket, megoldja megoldhatatlannak tűnő dolgainkat, mint egy gyermek kapjuk fel a fejünket és eszünkbe jut, milyen jó és szerető Istenünk van. Ilyenkor erősödünk meg az istenfélelem fontosságában, a neki való engedelmesség szükségességében. Vegyük észre és köszönjük meg áldásait, a mindennapiakat és a rendkívülieket, éljünk szava, útmutatása szerint ma is. Ámen.

2015. szeptember 3., csütörtök

"Isten  formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel." (Fil. 2,6-7a)

     Reggeli ébredésünknél feltételezhetően nem az az első gondolatunk, hogy teremtmények és halandók vagyunk. Mindennapjainkban előfordul, hogy korlátokba ütközünk, de  lássuk be, ez a világ úgy van teremtve, hogy egészen jól megélhessünk benne. A maga módján persze mindenki próbálja saját határait feszegetni, de sokkal inkább figyelünk a beilleszkedésre. Tudomásul vesszük, hogy a végtelenben és mégis nagyon is véges lehetőségek között élünk. A hívő ember mindazt, ami túl van képességei határain, Istenre bízza. A keresztyén tanítás szerint Isten olyat tett, ami értelmezhetetlenül magasztos: végtelen lehetőségeit korlátozva emberré lett érettünk. Nem tehetünk mást, mint megköszönjük ma is hálával Istennek, hogy ezzel számunkra nyitotta meg a végtelent. Ámen. 

2015. szeptember 2., szerda

"Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának alapját." (Ezsd. 3,11b)

     " Az egész nép..." - ma már szinte elképzelhetetlen, hogy mindannyian egy akarattal legyünk. Politikai vonalon rendszeresen középtájt van a szakadás egy-egy választásnál, a keresztyénség megszámlálhatatlan felekezetre darabolódott. A fogságból hazatért zsidó népnek még nem volt lehetősége a széthúzásra figyelni. Őket még összetartotta a hetven év traumája. Lám, nem gyásznapot rendelnek, nem emlékhely kialakításába kezdenek, hanem lerakják az Úr házának alapjait. A jövő építésébe fognak, és ez mindannyiukat örömmel tölti el. Ha népként nem is, de családunkban, otthonunkban, vagy akár egymagunkban  keressük meg, mi lehet ma, amivel az Urat szolgáljuk és a jövőt építjük. Ámen.

2015. szeptember 1., kedd

"Hangos szóval magasztalom az Urat, dicsérem őt a sokaság előtt." (Zsolt.109,30)

     Mennyire magánügy a vallás? Kell-e vigyáznunk arra, hogy meg ne sértsük mások érzéseit?  Templomaink általában messze földről jól láthatóan és hallhatóan hirdetik keresztyénségünket, de a modern városokban már meg-megbújnak halkan a tömbházak között. Gyermekeink kiállnak egy-egy ünnepély alkalmával szavalni a gyülekezet elé, a felnőttek is a kórussal, de idegenkedve nézzük a napi hírekben a radikális muszlimok megnyilvánulásait, és aligha tervezzük, hogy valamelyik iszlám államba menjünk hittérítőnek. Milyen hangosan magasztaljuk hát az Urat és milyen sokaság előtt? Meddig terjed a bátorságunk, és hol érezzük elengedhetetlennek Isten dicséretét? Valahol nekünk is ott kell lennünk a sokaságban, vagy a sokaság előtt... Keressük meg helyünket. Ámen.