2015. május 31., vasárnap

"Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs. 6,3)


     Vannak mondatok, gondolatok, melyeket nem lehet érzelemmentesen elmondani. Ha úgy mondanánk, csak szavak volnának összefüggéstelenül egymás után sorakoztatva. Vannak mondatok, melyeknek dallama és fensége van, és ha csak olvassa is az ember, már templomban, Isten közelében érzi magát. Ilyen ez a mondat: Isten fensége és dicsősége árad rajta át a lelkembe, és pillanatnyi lelkiállapotom szerint vagy halkan suttogom, mintegy Isten dicsősége előtt félelemmel leborulva, vagy örömmel, kitárt karokkal kiáltom az ég és a világ felé. Akár arra is jó, hogy ellenőrizzem, adott pillanatban éppen ki vagyok: közömbös, fájdalmas, boldog, tettre kész, vagy más gyermeke Istennek? Ha az eredmény nem a legjobb, akkor pedig tennem kell azért, hogy ez a himnusz az én hangomon is a lehető legszebben zengjen! Ámen.

2015. május 30., szombat


"Én majd bekötözöm, és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nékik, milyen kincs az igazi béke." (Jer. 33,6)

A háborúban kevés olyan szanitéc volt, aki a közvetlen robbanás után képes volt odasietni, hogy elkösse az ütőeret, és megmentse az embert. Ha amputációra volt szükség, akkor azt is elvégezte. Ilyenkor nagy volt a "lélekjelenléte". Hiszen erről van szó.
 Örököltünk-e a Teremtőtől ilyen képességet? Képesek vagyunk-e  a szellemi "vérveszteség" gyógyítására?
Orvosaink végzik a maguk dolgát. Nekünk bízni kell abban, hogy a Teremtő általuk is hatékonyan gyógyít. De soha ne feledjük azt, amit a választott népnek mondott az Isten: Én vagyok a te gyógyítód! Teljes gyógyulás csak Nála van. Urunk Jézus! Jöjj közel a te gyógyító kegyelmeddel. Ámen.

2015. május 29., péntek

"Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs. 6,3)
A katolikus testvérek a 4. századtól felfedezték e bibliai rész fontosságát. Damasus pápa a liturgia részévé tette. Azóta megszámlálhatatlan egyházi ének alapgondolatát képezi. A "Sanctus" a mise szerves része. Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet...Ismerős, nem? Ilyenkor történik az, hogy "térdre esik" az ember, mert ez a kijelentés kemény eledelnek számít. Kérdés, hogy mennyire tudatos a mozdulat? Hogy jöhet a "teremtmény", az ember ahhoz, hogy lássa Isten dicsőségét? Mi, reformátusok mit teszünk Isten szentsége előtt? Ézsaiás éppen ezt az emberi méltatlanságot, tisztátalanságot érzi, miközben megdöbbentő jelenést lát. Ilyet ember nem láthatna élve. "Egyeseknek" megadatik az ilyen kijelentés.
Szentháromság vasárnapja következik. A "szeráfok, kérubok" Isten közvetlen szolgái erről a szentségről énekelnek. Háromszor szent. A héber nyelv ismétléssel hangsúlyozza, amikor a teljességre tapint. Nekik lehet belátásuk a Szentháromság titkaiba. A szentség Isten rejtett dicsősége, Isten dicsősége pedig a kijelentett szentség. A bűnös ember nem állhat meg e szentség előtt. A református ember viszont tud arról, hogy Krisztus hozta közel a "szent Istent", és arról, hogy helyettünk áldozatot vállalt a kereszten. A Szentlélek segít nekünk ezt megérteni, és hitet nyerni: nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Lélek szerint járnak! (Róm.8.) Ámen. 

2015. május 28., csütörtök

"Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben." (Zsolt. 23,6)


Érdekes módon egybecsengenek a zsoltárosok bizonyságtételei. Például ezt olvassuk a 84. zsoltárban: egy nap jobb a te tornácaidban, mint ezer máshol... Különösen kedves számunkra a 23. zsoltár, mert  a népek Pásztora megjelenik benne. Milyen jó is lenne, hogyha mindenki vallaná: Az Úr az én pásztorom... Nem véletlen, hogy a hitvallás bátorságot, biztonságot sugall. A mi testvérünk nem kell féljen semmitől, mert olyan pásztora van, aki az életét is feláldozza érte. Ezért abban is bizonyos, hogy az Úr szeretete végig fogja kísérni élete minden napján.
Olyan világban élünk, ahol nincs egy biztos pont, ahol kiszámíthatatlan a holnap. Olyan világban élünk, ahol az általunk választott felső vezetőkről kiderül, hogy nem hitelesek. Ahol bármi megtörténhet, és nincs kiszámíthatóság. Két és félezer éves bölcsesség csendül meg itt, ami kiállta a történelem viharait. Ez elég bizonyíték. Az embernek egyedüli reménye az Isten. Váltsuk be legjobb reményeinket, és keressük Őt, a Mindenhatót. Ámen. 

2015. május 27., szerda

"Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!" (Zak. 7,9)



A kedves anyuka el volt keseredve, mert tíz éves gyermeke otthon sokszor „rossz fát tett a tűzre”. Próbálta mindenképpen, de nem ment a nevelés. Volt sírás, volt hiszti, sőt még füllentés is. Egy szülőértekezleten meglepődve hallotta, hogy mennyire helyes kisfiú az övé, és hogy milyen kedves. Amikor beszélgetésre került a sor, akkor a gyermek annyit mondott: Tudok én viselkedni, ha kell!

Van egy ilyen emberi szabály: Tessék viselkedni! Ezzel csak az a baj, hogy képmutató módon is lehet ezt tenni, ha a helyzet úgy kívánja. Más a helyzet az „éles bevetéssel”, amikor spontán, a mindennapokban kell ezt gyakorolni. Ott mutatkozik meg az ember igazi valója. Milyen empátia, együttérzés van a szívében az emberek irányában? Vannak arcok, amelyek első kézből árulkodnak egy emberi sorsról. De vannak „sikeresen rejtőzködő” lelkek, és nem mindig tudunk helyesen ítélni felőlük. Ezért jobb hogyha megszívleled a következőt: az ember, akivel találkozol, akit hamar elítélsz, akivel veszekszel, akit megbántasz, akit megcsalsz, akit elsőre nem szeretsz – sajátos problémáival áll előtted. Hordozza a maga keresztjét. Először becsüld meg ezért, aztán segíts neki, szeressed! Mert ember ő, mint te magad. Ámen.

2015. május 26., kedd

"Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg."  (Ézs. 59,1-2)

Emberi dolog "elengedni a fülünk mellett" olyan kéréseket, amelyekben segíthetnénk, és ugyancsak emberi dolog "kitérni" olyan feladat elől, melyről azt gondoljuk, hogy nem a mi dolgunk. A napokban láttam egy fényképet, amely egy bizonyos országút szélének a friss festését mutatta. Attól volt érdekes, hogy volt benne egy méteres szakaszon egy hatalmas görbe. Az út szélén ugyanis egy leszakadt faág volt, és amikor az "útfestő" odaért, inkább kikerülte. Nem az ő dolga félretenni az akadályt... vagy mégis? Ilyen az ember, de nem ilyen az Isten. Gyakran kivetítjük ezeket az emberi tulajdonságokat Istenre, és egy meg nem hallgatott imádság, vagy akár egy rosszul sikerült nap miatt felfele mutogatunk: nem segített meg.
Isten hatalmas arra, hogy bármit megtegyen. Nem nála van a hiba. "A hiba az Ön készülékében van" - így is fogalmazhatnánk. Az önvizsgálat és az őszinte bűnbánat, az alázat tanít meg arra, hogy Isten kicsit tőlünk várja a szabadítás, a segítség alkalmas pillanatainak előkészítését. Dolgozzunk ezen, és imádkozzunk ezért, hogy meghallgathasson és megsegíthessen. Ámen.

2015. május 25., hétfő


„Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt. 16,16)

Már Jézus jelezte Péternek, hogy ezt nem test és vér jelentette ki neki, hanem a mennyei Atya. Mindenkinek viszonyulnia kell valahogy a Krisztus-történethez, mindenkinek valahogy állást kell foglalnia Krisztussal kapcsolatosan. Ha messze elkerüli a közösséget, akkor azért, ha pedig a közösség tagja, akkor azért. Kinek tartjuk Jézust? Van, akinek néptanító, van, akinek egy a próféták közül. A hited szerint mutatkozik meg hatalma.  Akinek „gyenge” Krisztusa van, ő maga is gyenge marad. Van, aki a vele való kapcsolatát elintézi a karácsonyi „idill” keretében, és csak annyi mondanivalója van, amit az énekben megfogalmazunk: Szent Fiú, aludjál! Csakhogy az isteni gyermek felnőtt, és áldozatot vállalt, Megváltónkká lett, és beleszól az életünkbe, éppen azért, hogy el ne vesszünk. Boldogság ismerni ezt a titkot.
Pünkösd ünnepén lényeges Pál apostol tanítása: Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által! (1Kor. 12,3)  Íme, mennyire szükségünk van a Lélekre. Hogy „erős” Krisztusunk legyen, akié minden hatalom mennyen és földön. Urunk, add a te Lelkedet, hogy erősödjön hitünk! Ámen.

2015. május 24., vasárnap

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel - mondja a Seregek Ura!" (Zak. 4,6)
Vajon mitől "működnek" a dolgok? Sokszor feltesszük a kérdést. A gépkocsi benzinnel, avagy gázolajjal működik. Az elektromos eszközök árammal működnek. Ha nincs "térerő", akkor hiábavaló a szuper okostelefon. Az emberi szervezet is "működik". Diszfunkciónak nevezzük az állapotot, amikor valami elromlik, és működésképtelen. Vissza kell helyezni működési állapotba.
Pünkösd ünnepén az a jó hír, hogy mindennek a működéséhez éppen a Szentlélek munkájára van szükségünk. Lélek nélkül nincs igazi élet, csak látszat élet. A Szentlélek a terv, az elgondolás és az újjászületés egyben. Amikor a fogságból visszatért emberek hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez, akkor hangzott el ez a kijelentés. Nem külső segítség, nem is befolyás, nem is pénz dönti el a kérdést, hanem Isten Lelke. Ha pedig megnyerik egyesek Isten Szentlelkét, akkor  az akadályok eltörpülnek előttük, a gátak eltűnnek, a bilincsek felengednek. Mert Neki nem lehet ellenállni. Ezt a Lelket kérjük ma imádságban. Isten élő Lelke, jöjj! Ámen.

Áldott pünkösdi ünnepet kívánnak az Ige szolgálattevői: Simon Attila, Képíró Gyula, Szatmári Elemér és Bancea Gábor lelkipásztorok.

2015. május 23., szombat

"Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét." (1Pt. 1, 8b-9)

Egy pillanatra Madách Imre művének gondolata suhant át agyamon: "A célt, tudom, még százszor el nem érem. / Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is? / A cél, megszünte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga." Ez az idézet viszont egyáltalán nem beszél a célba érkezett ember öröméről és annak jutalmáról. Pedig a mai Ige kapcsán ez áll középpontban. Igen értjük azt, hogy nagy küzdelem árán jut el az ember a célig, de soha nem beszélünk a siker örömének természetéről, a győzelem boldogságáról, a hit céljáról és a lélek üdvösségéről. Nem, mert azt érzi az ember, hogy a legtöbbünknek csupán részsikereink vannak és nem érünk el szinte soha  végcélunkhoz. Ez pedig még az öröm megélésében is frusztrál és zavar, hát még az, ha a siker nem is a mi személyes sikerünk. Nos... a keresztyén ember öröme más fejezet kellene legyen! Ez az öröm az önzetlenségben is teljes örömmé tud válni. Mert ez az öröm bárkit el tud vezetni a végcélhoz, a hit céljához, a lélek üdvösségéhez, azaz Krisztushoz. Ámen.

2015. május 22., péntek

"Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak, dicsekedni fogsz Izrael Szentjével." (Ézs. 41,16b)

Amit nem tud az ember magában tartani örömként, azt öntse ki szégyen nélkül ujjongással. Ez a régi szilágysági mondás ragadja meg a mai Ige lényegét. Arra kell gondolnunk, hogy ha az öröm mértéke meghaladja szívünk kapacitását, akkor levetve a visszafogottságot avagy civilizáltként kezelt lelki megnyilvánulást, spontán örömmámor ragad el. Izgalmas élmény elé néz tehát az ember lelke. És szinte nem is értjük: ez velünk történhet? ezt én élhetem át? Én tudok majd annyira örvendezni, hogy dicsekedni fogok az én Urammal és Istenemmel? 
Nos... az ilyen öröm a tiszta hit öröme. Ez annak az embernek a túláradó öröme, aki teljesen átéli és megéli a szabadító Isten csodáját, a Tőle kapott új élet ajándékát, a levetett gondok és bajok utáni boldog élet könnyedségét. Mert ez számunkra is nap mint nap áldott lehetőség, és ez a számunkra is felajánlott csodálatos mennyei evangélium. Ámen.

2015. május 21., csütörtök

" Mária... leült az Úr lábához és hallgatta beszédét." (Lk. 10,39)

A mai ember nagy hibája az állandó rohanás, a szüntelen hajsza. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy ezt kell tenniük különben baj lehet... miközben ők, azaz mi magunk hajszoljuk bele önmagunkat a rohanó, pörgő mókuskerékbe. Nincs idő megállni, leülni, néha valójában megpihenni. Zaklatott a testünk és a lelkünk. Emberi kapcsolataink is sínylik már ezt a szüntelen rohanást, hiszen felületesség jellemez ez által szinte mindenben... És hol van már az életünkből a régi ráérős leülés... figyelés...törődés?
Mária (Márta testvére) mindent félretesz feladatai, dolgai közül, amikor Jézusra akar figyelni. Mert ez a kulcs: az akarat. Isten beszédére figyelni, azt meghallgatni akarat kérdése. Erre pedig időt tépni, szakítani úgyszintén akarat kérdése. Ha ápolni akarjuk lelkeinket és ha ápolni akarjuk kapcsolatainkat, akkor időt kell szakítanunk rájuk és le kell ülnünk és meg kell hallgatnunk Mesterünket és egymást is. Ámen.

2015. május 20., szerda

"Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken." (Zsolt. 65,6b)

Óhatatlanul mindenkori református zsoltárunk kezdősora jut eszembe: Tebenned bíztunk eleitől fogva... Nem véletlen, hogy ez a zsoltárénekünk a legtöbb gyülekezet istentiszteletének záróéneke.  Olyan belső bizalomról és hűségről tesz bizonyságot, amely úgy a személyes, mint a közösségi hit megéléséből fakad, és minél többször énekli az ember, annál inkább növekszik általa szívében ez a bizalom. Mert Istenben bízni és Általa élni a mindennapokat az igazi élet. Egyre jobb megélni azt, hogy sokan járnak ezen az úton, és bármerre jár az ember, vagy éppen jut el élete során, mindenhol talál Istenben bízókat, hozzá ragaszkodókat. Az egymás hite által való épülés pedig mind jobban és jobban segít, hogy megértsük: a jóság és a békesség egyedül belőle fakad. Őrizzük hát szívünkben a belé vetett bizalmat. Ámen.

2015. május 19., kedd

"Az Úr így szólt Mózeshez: Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat mint te. Az én igémet adom a szájába." (5Móz. 18,18)

Hogy kit választ ki az Úr és kit hív el szolgálatra, csupán az Ő szuverén döntésén múlik. Néha a gyermekkor csalóka látványa busás meglepetésként hat abban a tekintetben, hogy kiből mi is válik.  
Talán saját múltamat és gyermekkoromat is ide sorolhatnám. Ebben különösen benne van az a gondolat, hogy gyermekkoromban egyszer sem terveztem azt, hogy lelkipásztor legyek. Minden másnak készültem és elképesztően vad álmaim voltak: cirkuszi bohóc, kötéltáncos vagy színész, oroszlánszelídítő avagy pedig még a leginkább elérhetőnek tűnő álomként mozdonyvezető. Nos... álmaim elmosódtak a gyermekkorom tavában, hiszen egy szép napon Isten rám bízta az ő Igéjét. Nem menekülhettem és nem is akartam. Senkinek sem szabad Tőle menekülnie, mert az Ő igája gyönyörűséges és könnyű. És áldott emlékű nagyapám szerint: Áldott az, akit Isten az Ő szolgálatára elválaszt és elhív. Ámen.


2015. május 18., hétfő

"A töredelmes  és megtört szívet nem veted meg, Istenem!"(Zsolt. 51,19b)

Jó hír ez a mai Ige a töredelmes és megtört szívűek számára, ugyanis mennyei jó Atyánk empátiája és nyitottsága valódi szeretetteljes kitárulkozás feléjük. A sors fintorával ellentétben tehát, Istenünk szent Fia által megértő jósággal és végtelen türelemmel viseltetik irántuk közeledéseikben. Benne ugyanis nincs fanyalgás, elhatárolódás avagy húzódozás, mint köztünk - sokszor - emberek között, hanem nyitottsága, valamint bensőnket értékelő mennyei látása leépíti az emberek közé épített lelki falakat. Sőt... a sorsok által megviselt életűek felé különös érzékenységről tett tanúbizonyságot, ismervén Ő maga is a szenvedést. Mert lám csak, a mi Istenünk mindenben különleges, valóban megtestesítője a legtökéletesebb jóságnak és szentségnek, amiért szálljon örök hála és dicsőség az Ő áldott nevére. Ámen.

2015. május 17., vasárnap

"...a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár és a juhok követik, mert ismerik a hangját." (Jn. 10,3-4)

A feltétel nélküli bizalom a hit legszebb válasza Krisztus követésében. Ezt az Istent kereső ember megérzi szívében, de még inkább meggyőződhet róla a hitélet tapasztalatai során. Jézus Krisztus nem vezeti az övéit oda, ahol még ő maga sem járt. Az Ő követése sokszor tűnik útnak a siralomvölgyön át, de végső soron mégis a lelkileg gazdag füves legelőn eszmél fel a benne bizakodó ember. Erről a bizalomról szól az is, hogy személyesen ismer és néven szólítja övéit kivezetve őket. De ami akár áthallással, akár szó szerintiségében is értelmezhető feltétele a Krisztus követésnek az, hogy az övéi mindenkor ismerjék az ő hangját. Azt a hangot, amely egyedi és összetéveszthetetlen, sajátos és félreérthetetlen, emberien földi, de mégis a földön ható legszebb mennyei hang, amely ugyanakkor felséges Isteni szó. Sokszor tárjuk hát ki szívünket Krisztus áldott hangjára azért, hogy mennyei szava járjon át és életünket pedig iránta való engedelmességre szelídítsen. Ámen.

2015. május 16., szombat

"Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívetekből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!" (1Sám. 12,24)

     A Heidelbergi Káté tanítása szerint az ember napról-napra növeli tartozását Isten felé. Aki ezt az igét olvassa, könnyen arra gondolhat, hogy lelkiismeret-furdalást akar támasztani bennünk, hogy kapjuk össze magunkat, hiszen Isten lám, mennyi mindent tett értünk... Én azt hiszem, egészen más céllal szólít meg ezen a reggelen. A hívő ember tudja, hogy Isten vele van minden pillanatban, csak képtelen ezt ott és akkor tudatosan érzékelni. Legtöbbször visszatekintve látjuk, vagy értjük meg Isten  gondviselő szeretetét. Hát akkor ne legyünk restek visszatekinteni. Ha ebben a pillanatban nem látunk semmi felemelőt, keressük meg azt, amelyik Istenhez emel, és maradjunk nála híven szolgálva. Ámen.

2015. május 15., péntek

"Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív." (Zsid. 13,9)


     Épp a napokban olvastam statisztikai adatokat arról, hogy különböző egészségügyi szempontokból milyen különbség van hívő és hitetlen emberek között. Minden tekintetben jobban állnak a hívők. Azt eddig is tudtam, hogy milyen fontos a beteg-orvos kapcsolatban a bizalom, hogy a beteg ne csak egy "esetnek", vagy problémának érezze magát, amin egy pillanatra összeráncolja homlokát a doktor. Legalább ennyire fontos, hogy az előírt kezelést elfogadja a beteg, higgyen annak hatékonyságában. Mindezek mellett pedig tudjuk, milyen fontos a megelőzés, hogy a rizikófaktorokat lehetőleg kiiktassuk az életünkből. Vajon, ha huszonegy éves korunkban lehetőségünk lenne egy legalább száz évre garantált műszívet ingyen beoperáltatnunk, hányan mondanák, hogy nem kell? De akkor Isten ingyen kegyelmére miért mondják annyian, hogy nem kell? Ugye mi nem, ma nem? Ámen.

2015. május 14., csütörtök

"Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn. 12,32)


     Mennybemenetel ünnepén minden hívő keresztyén  legalább pár pillanatig lélekben odaáll a tanítványok közé, és velük együtt néz a felemelkedő Jézus Krisztus után. Gondolatainkat, érzéseinket ellenállhatatlanul vonzza magához a kifürkészhetetlen túlvilágra távozott Megváltó. A test azonban horgonyként köt bennünket a jelenvaló világhoz, így a rácsodálkozás pillanatai után a tanítványokkal együtt mi is tovább lépünk, ki-ki a maga útján. Szent Lélek pedig gondoskodik róla, hogy az eltávozott Krisztust ne engedjük el. Gondolataink, érzéseink számára ő a kiindulópont, ahová újra és újra visszatérünk, akihez minden mást viszonyítunk. Ma jó alkalmunk van rá, hogy a vele való viszonyunkat rendezzük. Ámen.

2015. május 13., szerda

"Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig." (ApCsel. 1,8b)


     Milyen jól jön, amikor azt mondhatjuk, hogy "Isten a tanúm!", vagy amikor váratlanul igazolódik valami az életünkben, és érezzük, hogy Isten maga rendezte javunkra a világ dolgait. Milyen jó magunk mellett tudni Jézust testvérként, közbenjáróként, aki mindig értünk, és sohasem ellenünk tanúskodik Isten előtt. Holott az ige szerint mi vagyunk - kellene legyünk - az ő tanúi a világban, ugyanazzal a változhatatlan bizonyságtétellel hirdetve az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben... Ez nem kötelesség, ránk rótt teher, hanem lehetőség: angyali küldetés Isten szószólóivá, követeivé lenni. Így tapasztalhatjuk meg, hogy nem csak időnként, hanem szüntelenül velünk és értünk van a mi Urunk Jézus Krisztus. Ámen.

2015. május 12., kedd

"Gedeon azonban ezt mondta az Úr angyalának: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?" (Bír. 6,13a)

      Az a hang szólal meg Gedeonban, amely mindenkiben bármikor megszólalhat, ami többféle nevet kapott már a történelem folyamán onnantól kezdve, hogy az Édenben először megszólította az embert. Nincs olyan istenfélő ember a világon, vallástól függetlenül, akiben ne fogalmazódhatna meg ez a kérdés, amit Gedeon intéz az angyalhoz.  Mivel nem láthatjuk át Istennek a mindenségre kiterjedő gondviselését, a bennünket pillanatnyilag érő rossznak gondolt dolgok miatt kételkedés születik bennünk Isten mindenhatósága és/vagy szeretete iránt. Közben pedig csak annyi történik, hogy a mi bizalmunk és szeretetünk rendül meg Isten iránt. Isten pedig sokszor és sokféleképpen tanított már jó szemmel látni dolgait. Imádkozzunk, hogy megtaláljuk ma is hálaadásunk okait. Ámen.

2015. május 11., hétfő

"A kegyelem napján meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor. 6,2)
     Adventben élő keresztyének vagyunk, szoktuk mondani, vagyis várakozásban élünk. Várjuk a mi urunk Jézus Krisztus visszajövetelét. A várakozás sokféle lehet, és ez a ma reggeli ige arról szól, hogy milyen kell legyen a miénk. Azt az időparadoxont hozza testközelbe, ami Istennél természetes, de számunkra ebben az életben feloldhatatlan: a "most" és a "majd" együttlétét. Jézus eljön majd valamikor, de nekünk ma kell megélni a kegyelem napját, hiszen már rég üdvösséget szerzett számunkra. Múltat és jövendőt most kell kegyelmi idővé egyesítenünk. Nem csupán befogadói vagyunk az üdvösségnek, hanem cselekvő részesei az újbóli eljövetel előkészítésének. Kérjük hát Istent, mutassa meg mai feladatainkat. Ámen.

2015. május 10., vasárnap

"Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr." (Ez. 34,30)


     Ma reggel többszöri nekifutásra sikerült összeraknom a fejemben az ige üzenetét, és amikor összeállt, akkor jöttem rá, hogy éppen ez a célja: addig ismételni, amíg tudatosul az emberben  a mondanivalója. Nincs benne semmi rendkívüli, mindössze nyomatékkal kijelenti, hogy ki kicsoda a szövetségben. Illetve éppen ez a rendkívüli, amire felhívja a figyelmet, amit tudatosítani akar bennünk, hogy szövetségben vagyunk a mindenség Urával. Velünk van ebben a pillanatban is, semmi okunk tehát félelemre, kétségekre, hiszen semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől. Az "akkor" tehát most van, az ébredés, a kávézás, a rácsodálkozás, a minden reggeli újrakezdés pillanataiban. Legyen örömünk forrása, hajtóerőnk ma is. Ámen.

2015. május 9., szombat

"Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt." (Mt. 26,75) 

Nagyon érdekes, de egyben hasznos felmérés lenne, ha megnéznénk, hogy hány szomorú, elkeseredett, zaklatott tanítványa van ma reggel Jézus Krisztusnak és hány örvendező, boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott? Meg merem kockáztatni, hogy azt mondjam, sokkal többen lennének az első csoportban. Azért nem tud sok tanítvány örvendezni, mert még nincs túl a keserves síráson. Az életben szükség van mélységekre, hogy onnan meglássuk a magasságot és oda igyekezzünk - vallja Jung és verseli meg Ady. Szükség van arra, hogy lássuk, magunktól csak helytelen cselekedetekre vagyunk képesek és könnyek között Krisztus "arcára" tekintve megpillantsuk felemeltetésünk zálogát. Péter is így jutott a felismerésre. (Lk. 22,61) Tudom, hogy fájdalmas a visszaemlékezés, a rádöbbenés, a sírás, de igazi békességünk, örömünk csak ezután lehet. Ámen.

2015. május 8., péntek

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratja is." (Gal. 6,7)

Mindenkinek a saját dolga és lelkiismeret szerinti döntése, hogy miben hisz. Igen sokszor hangoztatják ezt ma is. Valóban így van, de minden hitnek megvan a következménye, na meg a felelőssége. Aki nem hisz Istenben, annak nem okoz igazán gondot, hogy mit vessen az emberek közé és felé. Mi azonban azt mondjuk, hogy a mi Urunk hatalmas, mindenre képes, mindenütt ott van... Na nekünk kell nagyon vigyáznunk, hogy mit vetünk az emberek közé és felé. Ha kenyér helyett követ, és közben Krisztus-követőnek valljuk magunkat, akkor legyünk nyugodtak, hogy jobb, ha halomkövet kötnek a nyakunkra és tengerbe vetnek. (Mk. 9,42) Nagyon vigyázzunk, hogy mit nyújtunk ma is szeretteink, felebarátaink felé. Isten megsorozva adja vissza nekünk a jót, de a rosszat is. Vigyázzunk és imádkozzunk! Ámen.

2015. május 7., csütörtök

"Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 6,23b)


     Az emberek nagyobb része naponta ezernyi dologgal találkozik: használja, fogyasztja, termeli, anélkül, hogy különösebben foglalkozna az eredetével, felépítésével, részleteivel. Vannak arra szakosodott tudósok, feltalálók, mérnökök, dolgozók, akik vizsgálják, fejlesztik, termelik ezeket. A hitnek is megvannak a maga szakemberei, akik az írásokat kutatják, magyarázzák, a vallási életet meghatározzák. Mindenki másnak pedig kegyelmi ajándékképpen adatik az örök élet Krisztus Jézusban. Csak élni kell vele és általa, mint a levegővel, vízzel, árammal, és megannyi más kisebb-nagyobb ajándékával az életünknek. Legyen a mai nap is ajándékokkal teljes. Ámen.

2015. május 6., szerda

"Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Mt. 28,20b)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus Krisztus szavai a szó legszorosabb értelmében vett emberekhez szóltak. Nem kell és nem szabad a tanítványokat idealizálni, hiszen jól ismerjük őket a Szentírás leírásaiból. Igen, nyugodtan kimondhatjuk: éppen olyanok voltak, mint mi. A tapasztalat, amit átélnek az, hogy Jézus éppen elhagyja őket. Földi keretek és viszonyok között többé nem látják, nem hallják, nem érinthetik. Ezért csenghet furcsán a: minden nap veletek vagyok kijelentés. Megosztja az ember gondolatait. A hit és a hitetlenség pengeélére állítják. Érezhető csak egy bátorító ígéretnek, amelyet emberek is mondanak egymásnak szeretetüket, ragaszkodásukat kifejezve, s közben érzik ez lehetetlenség. Felfogható és átérezhető azonban valóságnak is, amikor Istenünk ajándékaként, megmásíthatatlan és kétség nélküli állapotként tapasztalom jelenlétét! Így legyen! Így van! Ámen.

2015. május 5., kedd

"Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket." (Ap.Csel. 14,17)

Bevallom ezen a reggelen különösen nagy szükségem volt éppen erre az igére. Sokszor tapasztaljuk és érezzük, hogy Isten "az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni" (16. vers). Megannyi ármánykodás, cselszövés, rosszindulat, kártevés tudja megkeseríteni az életünket, ami semmiképpen nem egyeztethető össze Istenünk akaratával. A reggel első percei szomorúsággal, haraggal, elkeseredéssel teltek. Pál apostol bizonyságtevése azonban lecsendesített, megerősített, de egyben meg is szégyenített. Tudjuk, hogy van Isten, néha mégis eltűnik látókörünkből. Kettős emberi természetünk miatt szükségünk van arra, hogy a mi Urunk Igéje és Lelke által kitisztítsa homályos látásunkat, hogy észrevegyük Isten tanúbizonyságait. Minden rossz között is gondot visel ránk. Hálásak lehetünk, hogy ő jótevőnk földi szükségleteinket tekintve, de leginkább azért, hogy betölti szívünket örömmel. Ámen.

2015. május 4., hétfő

"Tágas térre állítottad lábaimat." (Zsolt. 31,9b)
  
Igen hangzatos és sokat ígérő az emberek számára az a szlogen, hogy kinyílt a világ. Valóban. Az európai uniós tagság, a kettős állampolgárság nyújtotta előnyök, a külföldi munkalehetőségek, a szabad piac, a világháló által felkínált virtuális barangolás, akár az univerzum távolabbi pontjára is - mind arról tanúskodnak, hogy tágas térben mozoghatunk. Ezzel szemben ott áll a sokszor hangoztatott vélemény a keresztyén klausztrofóbiáról. Ezek szerint hitünk beszűkíti az ember lehetőségeit. A sok parancs, elvárás, isteni szabályozás olyan korlátokat szab, amelyek elzárják, beszűkítik mozgásterünket. Valóban? Olyan jó, hogy ez az ige egy olyan régi emberi véleményt, sőt hit megvallást oszt meg velünk, ami felnyitja a szemünket. Isten az ő gyermekeit tágas térre állította. Az egész világ nyitva áll előttünk arra, hogy szeressünk, hogy elmenvén bárhova beszéljünk a Krisztusról és közben félelem nélkül járhatunk, kelhetünk, dolgozhatunk, pihenhetünk, mert Istenünk hatalma mindenütt és mindenkor véd. Ámen.

2015. május 3., vasárnap

"Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját." (Péld. 14,31a) 

Varázslatosan szép, ahogyan a fűszálak, az orgonák és a madárfiókák a reggeli harmat után szárítkoznak a Nap fényében, melegében. Ez azonban nem varázslat, hanem az Alkotó dicsérete, aki erre rendelte a nagy égitestet.  Na meg arra, hogy égre kúszásával jelezze annak a napnak kezdetét, amikor hálát adunk, köszönetünket kifejezzük azok felé, akik azzal dicsérik Alkotójukat, hogy segítik a rászorultakat(Péld. 14,31b). Életet adnak, testükből táplálnak, felruháznak, adnak, adnak és újra adnak, szüntelenül csak adnak, nekünk rászorultaknak. Ez nem csoda és nem varázslat, hanem Alkotójuktól kapott szolgálatuk, melyet oly hűségesen végeznek, hogy hálaadásunk nem állhat csak szavakból, nem lehet csak egy ölelés, egy virág, hanem folytatódnia kell az általuk indított szeretet-láncnak mindenki felé. Rájuk tekintve tudnunk kell, hogy mi sem fordulhatunk el senkitől, aki rászorul szeretetünkre, segítségünkre. Adjunk hálát az édesanyákért és nyomukban járva tanuljunk meg adni, szüntelen csak adni másoknak. Ámen.

2015. május 2., szombat


"Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."  (Mt. 20,28)

Mindig jóérzéssel olvasom a modern monarchiák belső életéről szóló híradásokat. Azért, mert minden színjátszás ellenére van bennük valami krisztusi elem. A herceg felkészítése az uralkodásra tervszerűen történik. Pályát választanak neki, és abban jeles kell legyen. Aztán katona pályára küldik. Együtt él "alattvalóival". Aztán humanitárius "projektek" munkatársává válik. Az alázat erényét az egyik legfontosabb tanulnivalók egyikének tartják. Mindezt azért, hogy kész legyen a "szolgáló uralkodásra". Na, ez hiányzik a mai társadalomból. Bár a "miniszter" megnevezés szolgáló embert jelöl (ld. ministráns), teljesen megfosztották ezt a megnevezést eredeti méltóságától. Tisztelet azoknak, akik ezt egy magas, nemes hivatásnak érzik most is. Mert bizony kevesen vannak.
Szóval az "istenfia" ebben mutatott példát. Áldozat, alázat és szolgáló szeretet nélkül nincs előrelépés az ember számára. Az Ő szolgálata és áldozata nélkül nincs bűnök bocsánata, és nincs üdvösség. Az egyház és az ő hívei csak áldozattal, szeretettel és szolgálattal tölthetik be hivatásukat. Nincs más út. Ámen.

2015. május 1., péntek

"Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most (Krisztus) megbékéltetett emberi testében halála által." (Kol. 1,21-22)

Akkoriban kevés tanult ember járt a földön. A tanítványok sem arról híresek, hogy első látásra kiérdemelnék az "értelmiségi" titulust. Manapság pedig nagyon sok embernek felsőfokú végzettsége van, és mégis nehezen értik az Írásokat.  Csodálkozunk, hogy mennyire összetett üzenetet voltak képesek megérteni akkor. A "primitív" jelzőt gyakran alkalmazták az ateista tudósok azokra az emberekre, és mégis képesek voltak megérteni az isteni üzenetet. Kicsoda a primitív?
Nemrég, Nagypénteken Jézus halálára emlékeztünk. Számunkra gyásznap, de mégis a legnagyobb ünnepek egyike, mert akkor hangzott el: Elvégeztetett! Minden, ami az üdvösséghez, a helyreállításhoz szükséges. Az a megváltás napja. A bűnök miatti isteni haragot Jézus engesztelte ki, a bűnök miatti békételenséget Jézus oldotta föl. De csak a hívők gyógyulnak általa, és csak a hívők találják meg ebben az üdvösséget. A hit számít, nem az oklevelek száma. Isten előtt csak Krisztusban megigazított emberekként állhatunk meg. Ámen.