„Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” (Zsolt. 40,5)
Létezik felelőtlen vak bizalom, amit istenkísértésnek is nevezhetnénk.
Amikor például lyukas csónakkal vágunk neki a tengernek, mert az Úr úgyis
megsegít. Nem fog megsegíteni az emberi hülyeség ellenére. A háborúban a gyors
kiképzésen az ejtőernyősöket megtanították egy lényeges dologra. Ugrás után ők
maguk kellett összeszedjék az ejtőernyőt, és lelkükre kötötték, hogy ezt a
műveletet ne bízzák senki másra. Mert hamarosan megint ugrani kell. Az emberi
felelősséget nem iktatja ki semmiféle hamis dogma, amelyik a feltétel nélküli,
olcsó isteni Gondviselésről szól. Ne dőljünk be ezeknek.
Bár tudományosan nem nevezhető teljesen elfogadottnak, valakik a fejezetek
és versek alapján megjelölték a Biblia középpontját. Központi üzenet? Ez nem
máshol van, mint a legrövidebb 117. zsoltár és a leghosszabb 119. zsoltár
között, éppen a 118. zsoltár 8. versénél. Az pedig így szól: Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben
reménykedni. A számításokról privát üzenetváltásban hajlandó vagyok beszélgetni. Itt egy
a lényeg: teljes bizalmunk kell legyen Istenben, de hozzá kell tennünk
személyesen e bizalomból fakadó kötelezettségeink parancsát. Akkor leszünk
boldogok, egyedül Istentől függők. Ámen.