2015. január 31., szombat

"Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat."(Hós. 11,3)

Sohsem feledem azt, amikor gyermekeim járni tanultak. Szívujjongató élmény volt fogni kis kezüket a bizonytalan mozdulataikkal, az egyensúllyal való küzdéseiket látni a próbálkozásaik szorgalmával büszkén, ahogy megteszik az első lépéseiket. Nagyszerű érzés volt szülőként ennek részese lenni. Nehezen engedték el a biztonságot jelentő szülői kezemet és én pedig sokáig nem is bántam. Ez a gyermek és szülő közötti boldog idill idéződik fel Istennek népével való viszonyából mai igénkből. Csodálatos szeretet szólal meg a sorokon keresztül megragadva a mennyei szülő gondoskodó jóságát, amelyet a "gyermek" valahogy már nem értékel. Mintha megszólaltatná bennünk gyermeki mivoltunk lelkiismereti csengettyűjét és emlékeztetne mindnyájunkat arra a csodálatos és szerető szülőre, jó Atyára, akinek gondoskodása sohsem múlik el, hanem kísér bölcsőtől a koporsóig. Ámen.

2015. január 30., péntek

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak." (Róm. 12,12)

Jó az, ha az ember tudja azt, hogy mikor mit kell tennie; különösen akkor, ha dolgai nem mennek túl rózsásan, avagy helyzete hagy bizony nem is kevés kívánni valót maga után. Mert sokan leledzenek ebben a helyzetben. Tulajdonképpen az emberiség minimum fele küzd azzal, hogy nemcsak jelene, de jövője is, azaz kilátásai sem túl rózsásak. Persze ezzel a megállapítással még nem sokra jutunk, annál inkább sokkal többre viszont Pál apostol levelének tanácsaival. Leírt szavai úgy hatnak az Istenben bízó ember lelkére, mint orvos szavai a páciensére a betegség idején. Ma már a múlttal ellentétben nem szégyen pszichológushoz (a múltban csak dilidokihoz) járni, sőt egyenesen "divat", pedig sokszor csak elegendő volna Isten mindenkori pszichológiájának áldott tanácsait megfogadni és az szerint járni, élni, cselekedni, és akkor mindennél hatásosabban gyógyulna lelkünk, sorsunk, egész valónk. Ámen.

2015. január 29., csütörtök

"Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem."(Zsolt 23,4)

Gyermekkoromban hihetetlenül féltem még a temető felé is járni, nem hogy bemenjek oda. Megmagyarázhatatlan félelem uralkodott fölöttem. Ha a faluban ahol leéltem gyermekkoromat valaki meghalt akkor mi gyerekek még az utcát is kerültük, mert azt hittük és azt gondoltuk, hogy abban az utcában jár akkor éppen a halál. Nagyapám nyugtatott meg és világosított fel gyermeki tévhitemből: nem a halottaktól kell félni -mondta ő- hanem az élőktől, mert azok bánthatnak. De tudjak arról, hogy van aki megvédjen mindentől és mindenkitől: Ő pedig Jézus, az Isten Fia. Ő velem van mindenhol ahova a szívemben magammal viszem. Nagyapám tudománya ma is bölcsességem része. Ma már felnőttként nem félek, mert a "te velem vagy" érzése kísér nap mint nap. Ámen

2015. január 28., szerda

"Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat." (Péld. 8,13a)

Magyar nyelvünk ódon ízességének szépségéhez tartozik az istenfélelem szava. Olyan kifejezés volt ez a múltban, amelynek a hétköznapi használatban is elementáris ereje mutatkozott, mert magába foglalta a keresztyén ember hitét és a hozzá kapcsolódó hitbeli magatartást is. Érzékelhető tehát az a különlegesség, amely határozottságot és tartást sugároz annak habitusáról, akiről ezt a kifejezést elmondták. Vajon ma így van-e jelen a kortárs hívő embernél is? Jó ezt a tükröt néha magunk elé tartanunk és nem kell félnünk az ilyen erős kifejezésektől sem, mint amilyen a gyűlölet szó, mert mi is használhatjuk azt ám kizárólag a rossz, azaz a Sátán és a bűn fogalmával kapcsolatosan. Van tehát hova fejlődnünk Atyánkkal való viszonyunkban és emberi mivoltunkban. Ámen.

2015. január 27., kedd

"Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!"(Zsolt. 142,8a)

Első olvasatra a börtönviselt, ám mégis hitben élő ember portréja és imádságának lényeges kérése rajzolódik ki számunkra mai igénkből. Ilyenkor az emberi kíváncsiság motoszkál bennem: hogy vajon hogyan és miért került börtönbe? mit tett, mit cselekedett azért hogy bezárták?  Persze az igéből nem derül ki, de el sem merem képzelni azt, hogy ártatlanul szenvedhet, hiszen az borzalmas lehet. De nem is az a dolgom avagy feladatom, hogy ezen rágódjak. Azonban az jut eszembe, hogy tulajdonképpen minden ember szenved saját bűnének börtönében, saját hibáinak hálójában, vétkeinek terhe alatt és tudhatja azt is, hogy Krisztus nélkül nincs szabadulás. Ezért tehát csak azt tehetem helyesen, amit a Zsoltáros is tett: imádkozom azért, hogy Krisztus megszabadítson bűneim börtönéből, hogy tovább magasztaljam az Ő áldott nevét. Ámen.

2015. január 26., hétfő

"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."(Ap.Csel. 5,29)

Senkinek sem szeretünk engedelmeskedni. Gyermekként a felnőtteknek, azaz szüleinknek és felnőttként pedig ennek következményeként már senkinek sem. Nyilván akkor, a gyermekkor lelki, szellemi nevelésében meghatározó pillanata van a szeretetteljes engedelmességre való nevelésünknek. Mert az engedelmesség ennek tükrében a jellemünk része, sőt annak különleges erénye. Nagy és sarkalatos kérdés tehát az, hogy felnőttként ez az engedelmesség mennyire marad meg bennünk a mennyei jó Atyánk iránt. Erre vonatkozik igazából mai napi igénk tanítása. Aki Istennek engedelmeskedik az cselekszi a mennyei jó Atya akaratát és az istentiszteletet végez. Aki pedig nem, az viszont kimarad abból az áldásból, ami az Istennek való engedelmesség öröméből és szépségéből fakad. Ámen.

2015. január 25., vasárnap

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is."(Mt. 6,19-21)

Egyszerűbb ma arra hivatkozni, hogy dehogy gyűjtök kincseket (hiszen képtelenség még szinte megélni is, nemhogy kincseket gyűjteni a jelenben) miközben számos műkincsek otthonokban, magánlakások széfjeiben kuksolnak, avagy önmagukban egyes lakások felérnek egy-egy vagyonnal míg tulajdonosaik pedig állítják magukról, hogy nincs semmijük. Remekül jelzi ez a visszásság a modern társadalom birtoklási arcképéről is azt, hogy Krisztus szavai időtlenül ragadják meg a mindenkori harácsoló társadalmat lényegüknél fogva. Az elképesztő pedig nem az, hogy Krisztus megtiltja a gyűjtést, hanem éppen az, hogy Ő maga ösztönzi azt, csakhogy nem éppen a világ értékeinek gyűjtésére teszi a hangsúlyt, hanem Isten országának értékeire, azaz a mennyország kincseinek gyűjtésére ösztönöz. Mert ez a lényeg. Ezt gyűjtsük mi és ebben legyünk mi gazdagok. Ámen.

2015. január 24., szombat

"Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő..." (2Móz. 15,1b)


     Kisgyermekek szoktak játszás közben énekelni meghatározhatatlan dallamot, szöveggel vagy anélkül, igazából oda sem figyelve. Felnőttként rajtakapjuk időnként magunkat, hogy halkan dúdolunk, vagy  fütyörészünk, miközben a dolgunkat végezzük. A lélek oldott, felszabadult állapota az, amikor önkéntelenül dalra fakad.  Így volt Mózes, és vele mindenki, aki átkelt a Veres-tengeren. Aligha készültek rá előre zeneszerzővel, hangszerekkel, hogy majd a túlsó parton egy hálaadó éneket énekelnek. De akkora volt a szabadulás okán érzett öröm, hogy nem lehetett megállni éneklés nélkül. Hiszem, hogy egy ilyen istentisztelet igazán kedves a mi Urunk előtt. Mások számára talán nem nyújt olyan esztétikai élményt, mint egy-egy jól meghangszerelt kórusmű, de a két fél, Isten és éneklő között csodálatos hidat képez. Részünk legyen benne. Ámen.

2015. január 23., péntek

"Krisztus eljött és békességet hirdetett néktek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek." (Ef. 2,17)


     A "békesség" ahhoz a fogalomtárhoz tartozik, amit mi természetes velejárónak gondolunk az életünkben. Lélegzetvétel, szívdobbanás, egészség, évszakok, és sorolhatnánk még, mi minden tartozik az alapvető életfeltételek közé, amik nem igényelnek különösebb odafigyelést, hacsak valami rendellenesség be nem következik. Hogy ezek mégsem önműködő, valamiféle törvényszerűség következtében létező dolgok, azt akkor vesszük rendszerint észre, amikor valami zavar áll be a dolgok működésében. A tüdő, a szív hatalmas energiát felemésztve működik folyamatosan. Az egészségünk egy elképesztően bonyolult rendszer eredménye. Az évszakok változása már kozmikus nagyságokba visz. És az, hogy bűneink ellenére békesség lehet a földön, egyedül Krisztus érdeme. Hála legyen érte. Ámen.

2015. január 22., csütörtök

"Jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére." (5Móz. 8,7)


     Megpróbálom lefordítani ezt az igét aszerint, amit nekem jelent: "Hazavisz téged Istened, az Úr..." Arra a földre, amelyet otthonodnak nevezel akkor is, ha a világ másik végén jársz. Ami mindenki másnak idegen, de neked olyan, mint testednek-lelkednek egy darabja. Amit neked kell művelned, óvnod, aminek a kenyere a te számodra a legjobb ízű, és bora benne válik vérré. Onnan soha többé nem kell elmenned, de ha vágyaid, vagy az élet viharai másfelé sodornak, akkor gyökerét vesztett idegen leszel mindenhol. Hiszem, hogy az embernek is, mint minden más élőnek a földön, helyet adott Isten, neki valót. Boldog, aki megtalálta, és dicséri érte az Urat! Ámen.

2015. január 21., szerda

"A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben." (2Krón. 20,6b)


     Egy uralkodó szájából hangzik el a fenti hitvallás, mégpedig akkor, amikor ellenség fenyegeti az országot.  Abban az időben még természetes volt, hogy egy uralkodó az egész nép élén Isten elé állt segítséget kérni. Ma nem hallhatunk ilyet a hírekben. Vannak katonai szövetségek, vannak geopolitikai célok, vannak tömegpusztító fegyverek és gyilkolásra kiképzett katonák, mindez elsősorban azért, mert nem Isten erejében és hatalmában bíznak az országok és vezetőik. Felteszem, ha ma egy államfő a nagy nyilvánosság elé állna Istenre, mint legfőbb védő hatalomra hivatkozni, azonnal ízekre szednék újságírók és az ellenzék. Ha azonban egy ország egész népe így gondolkozna, akkor az első embere is bátran kiállhatna a világ elé. Nem tudom, mások ma reggel mit gondolnak. De azt tudom, hogy nekem imádkoznom kell. Ámen.

2015. január 20., kedd

"A százados ezt felelte Jézusnak: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám." (Mt. 8,8)


     Úgy érzem, hogy a keresztyénség még ma sem érti ennek a jelenetnek a mélységét és üzenetét. Egyszer és mindenkorra egy pogány magas rangú katona áll előttünk példaképpen hitből és emberségből. Mi pedig kétezer év óta kivételes csodabogárként tekintünk rá, mintha nem az lenne a természetes, hogy mindenki, tehát a római százados is, teljes alázattal közben jár a felebarátjáért. Nagyon vigyázzunk, milyen értékrendet fogadunk el mérvadónak magunkra nézve: kit tekintünk jó keresztyénnek, kit pogánynak, kit ellenségnek, kit felebarátnak. Kaptunk egy nevet, mely előtt minden térd -  még a mi csontos kálvinista térdünk is - meg kell hajoljon. Ámen.

2015. január 19., hétfő

"Kegyelmezz Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg Uram...! Lelkem is csupa reszketés." (Zsolt. 6,3-4a)


     Tegnap olvastam egy internetes oldalon, hogy a mai nap az év legdepresszívebb napja. Hogy mitől, arra nem jöttem rá csak most, amikor elolvastam a napi igét. Adva van a hétfő reggel, itt éppen bőséggel és egyenletesen szakadó esővel, hozzáadva sokak számára korunk divatérzése, a depresszió. "Elcsüggedtem", mondja a zsoltáros, mert még nem ismeri a modern kifejezést. "Kegyelmezz Uram..." mondja mellé, mert nem hallott még pszichoterápiáról. Ellenben tudja, hogy minden lelki baj a forrástól való elszakadásból származik. Ezért nem segítséget, erőt, bátorítást kér, hanem kegyelmet. Hiszem, hogy el is nyeri ingyen. A modern ember pedig marad a nyavalygásával, mert Isten nélkül nincs hova visszacsatolni. Ismét itt egy hétfő reggel. Áldott, kegyelmi idő. Éljünk vele! Ámen.

2015. január 18., vasárnap

"Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (1Tim. 6,7-8)


      Tagadhatatlanul eszünkbe jut ez a tanítás, ha nem is lépten-nyomon, de meglehetős gyakorisággal. Mintegy vigasztalásul, amikor nem sikerül valami, vagy éppen anyagi veszteség ér. Ám nem ezt az igét szoktuk kitűzni az ágyunk fölé, vagy az ajtófélre. És az iskolákban sem ez az oktatás példamondata. Aki mifelénk megelégszik némi élelemmel és ruházattal, az a társadalom különce, lecsúszott egyén,  esetleg távol-keleti vallás gyakorlója. Hogy Jézusnak sem volt háza, vagyona? Hogy a keresztyénség nem a földi gazdagságot hirdeti? Bizony, lenne mit újraértékelni a 21. század emberének... De legyen ma reggel mégis biztatás az ige: a bűnnel fertőzött emberiség lehetőségét hordozza. Hiszen a bűneset után elsőként az ember ruhafélét szerzett magának az Édenben. Hát akkor legyünk szemérmesek, és szégyelljünk bármi további bűnt elkövetni. Ámen. 

2015. január 17., szombat

"Ti meg hasonlók legyetek az olyan emberekhez, a kik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki." (Lk. 12,36)

A modern kor emberének nem igazán fér bele a világlátásába a szolgaság. A felvilágosult ember nem akar szolga lenni. Az is igaz, hogy jó urat is nehezen találunk manapság. Voltak korok, amikor az emberek elfogadva helyzetüket, szívesen szolgáltak egy jó gazda birtokán. Volt munkájuk, volt megélhetésük, élték az életüket és tették a dolgukat. Ha megjött az uruk, ajtót nyitottak neki. Eszembe jut, hogy gyermekkoromban, ha hazajöttek a szülők és kopogtattak, akkor megtörtént, hogy nem nyitottunk nekik azonnal ajtót, mert valamit még rendbe kellett tenni, hogy ne lássák csínytevésünk eredményét. Az ajtó előtt állok és zörgetek - mondja a mi Urunk! Elfogadva helyzetünket, jó szolgákként azonnal ajtót kell neki nyitnunk és be kell engedni életünkbe. Az emberek elől elrejthetjük bűneinket, azoknak következményeit, de Krisztus elől nem lehet. Jobb nekünk, ha azonnal beengedve hagyjuk, hogy Ő tegyen rendet életünkben. Ámen.

2015. január 16., péntek

"Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené." (Róm. 9,16)

Olyan könnyen kimondjuk, hogy Isten irányítja az életünket. Olyan egyszerűen kijelentjük, hogy az Úré minden. Aztán rádöbbenünk, hogy milyen nagy közbevetés van az emberi kimondott szó és a gondolat, a cselekedet között. Már gondolatainkban is ott sorjáznak a miértjeink, tetteink pedig arról árulkodnak, hogy sokszor meg akarjuk változtatni a változtathatatlant. Sok-sok időre van szükség Isten lábainál megtanulni minél jobban összhangba hozni a szót, gondolatot, cselekedetet. Gondoljunk bele, hogy mit érdemlünk? Gondoljunk bele, hogy Isten mégis nekünk adott mindent. Azt, hogy a mindenből mit, mikor és mennyit oszt, az az ő hatásköre. Egy ifjúsági ének legyen irányadó: Rád bízom, rád bízom, a fényes napokat rád bízom/Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat is./Sorsom legyen a Te kezedben,/Biztos helye van a féltő szívedben! Ámen.

2015. január 15., csütörtök

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város." (Mt. 5,14)

Oka és célja volt annak, hogy a városokat magaslatokra építették. Nehezebben bevehető volt az ellenség számára, így biztonságot nyújtott a falai között élőknek. Sőt a városok nyújtottak lehetőséget a kultúra fejlődésére, a tanulásra, a vallás gyakorlására. Lehetetlenség és értelmetlen próbálkozás lett volna elrejteni. Akkor miért a hegyre építették? Oka és célja van ma a Krisztus követésnek. Oka és célja van annak, hogy mi vállaltuk, hogy a krisztusi világosság hordozói legyünk. Szükség van ma is arra, hogy lássák Istenben a biztonságot, a krisztusi igazságot, erkölcsöt, az igazi szépet, a boldogság forrását. Miért vállaltuk, hogy fényhordozók leszünk? Hagyjuk ma is, hogy a Krisztus fénye, az ő igazsága, szeretete, jósága, megbocsájtása ragyogjon rajtunk keresztül másokra. Ámen.

2015. január 14., szerda

"Szólj Uram, mert hallja a te szolgád." (1Sám. 3,9b)

A világ különböző részein élünk, de az Isten szava hozzánk minden nap egy virtuális térben találkozó gyülekezetté formál minket. Megszűnik a tér és idő meghatározottsága. A mai ige ránk is kérdez: hogyan fogadjuk az Úr szavát? Lehet a mai igét egy ősrégi vallásos formulaként is tekinteni, amelyet automatikusan, reflexszerűen, ösztönösen elmondunk. Lehet azonban úgy is, hogy ott dobban a szívem minden szó mögött. Ott vagyok, egy vagyok a kimondott szavakkal. Szólj, mert hallani akarom, kívánom, hogy beszélj hozzám. Uram vagy, kitől várom az én oltalmamat. Hallom, azaz mindent kizárva figyelek, hogy pontosan értsem, amit mondasz. A te szolgád vagyok, aki tudja, hogy attól függ minden, hogy mennyire tudom minél pontosabban megérteni és cselekedni parancsaidat. Lehet-e így kimondani e szavakat? Lehet, mert a Szentlélek Isten késszé formál erre. Hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk! Ámen.

2015. január 13., kedd

"Vajon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr." (Jer. 23,24)

Két kisgyerek áll a szekrény előtt, melynek tetején ott a játék, amit szeretnének megszerezni. Az egyik azt mondja: - Az én apukám le tudja venni, mert olyan magas, hogy eléri. A másik gyerek azonban fejét rázva mondja: - Nem hiszem. Ha a mai ige igazságát elmondjuk sokan mondják majd: - Nem hiszem. Ezért mer ma is sok ember Isten szava ellenére cselekedni. Vajon nem tudta az Úr, hogy hol van Ádám? Ezért kérdezte: - Hol vagy? Vajon nem tudta Isten, mit tett Kain Ábellel? Ezért kérdezte: Hol van Ábel, a te atyádfia? Jól tudta Isten mit tett Kain. Kérdése lehetőséget biztosít a színvallásra. Ott akkor és ma itt. Vajon van mit rejtegetni előle? Ha van álljunk elé, valljunk színt, tapasztaljuk meg kegyelmét és ne feledjük, hogy Ő előle elrejtenem semmit nem lehet. Ámen.

2015. január 12., hétfő

"Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által, hisszük, hogy megtartatunk..." (Ap.Csel. 15,11)

Nem csak az esztendőforduló egy határvonal földi pályánkon. Egy hét-kezdet is hasonlóan egy új ciklust jelent életünkben, és mint minden kezdet, ez is nekünk szorítja a jövő ismeretlenségének problémáját. Sokan úgy indulnak tovább, hogy a magyar Sing Sing együttes egyik nótájának címét tűzik zászlajukra: Valamiben hinni kell. Hisznek is ma sokan sokféleképpen sok mindenben. Minket keresztyéneket azonban ezen az új hét-kezdeten emlékeztetve figyelmeztet Isten szava: mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által tartatunk meg. Bízz magadban, hogy képes leszel Istennek engedelmeskedni mindenben, mindenkor. Bízz másokban, hogy képesek lesznek irgalmas samaritánuskét törődni veled és másokkal. Legfőképpen pedig bízz Krisztusban, mert ő kegyelmes az elbukókkal, tévedőkkel, sőt az engedetlenekkel is. Ámen.

2015. január 11., vasárnap

"Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-é menni? Felelt néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad." (Jn. 6,67-68)

Egyre többször panaszkodunk, hogy manapság minden mű. Ami régen fából, fémből volt, azt ma műanyagból gyártják. De vannak mű ételeink, mű ruháink, mű fáink és sorolhatnánk. Ezek hasonlítanak az eredetihez, de mégsem olyanok. Szépségük, erősségük, időtartamuk messze alul múlja az igazit, eredetit. Sajnos az emberi kapcsolatok is hasonlóak. Olyan ígéretek, szavak, beszédek vannak ma, amelyek minőségükben messze elmaradnak a régi beszédektől, amikor például "a magyar ember szava szerződés" volt. Sajnos az emberek Istennel való kapcsolata is meggyengült. Nem tudom sokan ma mit várnak Jézustól. Mit nem kapnak meg, amiért elhanyagolják vagy elhagyják? Tudnunk kell és fel kell ismernünk, sőt tovább kell adnunk, hogy nála van az örök élet beszéde. Pétert és a többi tanítványt ez kötötte az Úrhoz. Hadd kössön minket is ez a beszéd Krisztushoz. Menjünk és hallgassuk ma is. Ámen.

2015. január 10., szombat

"Halld meg, Izráel: Az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr!" (5Móz. 6,4)


A "Sömá Jiszráél" az egyik legfontosabb bibliai rész a kegyes izraelita számára. Ebben fogalmazódik meg, hogy hitünket, szokásainkat, liturgiánkat, az egész életünket isteni érvekkel alátámasztva át kell örökítenünk a következő nemzedéknek. Olyan etikai kódexet adunk így át a jövendőnek, amelyben megvan a megtartatás lehetősége. Ahhoz, hogy semmit ne felejtsünk el, szükség van külsőségekre is: az igét kösd kezeidre karkötő gyanánt, homlokkötőűl szemeid közé, ajtófélfádra kösd fel. Azért, hogy amikor felkelsz, vagy jársz, vagy lefekszel, lássad állandóan, és ne felejtsd el.  Ne felejtsd el, hogy ki az Úr a mindenségben.
A fordításokat illetően ez egy jó bibliai hely, mely minősíti a fordítást. A Károli úgy fogalmaz, hogy az Úr, a mi Istenünk egy Úr. De ebben benne van a hangsúly, mely élesebbé tehető: az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr! Egy percet se kételkedjünk, hogy olyan Istennek  a gyermekei vagyunk, aki mindenható, mindenütt jelenvaló, aki megváltó és irgalmas Isten. Nincs rajta kívűl más, és nincs nála lehetetlen. Ámen.

2015. január 9., péntek

„Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk!” (Jer. 3,22)

A párbeszéd lehetősége egy nagy ajándék. Ember és ember között is milyen nagy dolog. Lassan azt mondjuk, hogy a természetesnek vélt lehetőség veszélyben van. Sok helyen megszűnik a párbeszéd a szülők és gyerekek között, testvér és testvér között, férj és feleség között. Gondoljuk át, hogy milyen lehetőségeket hagyunk ki, hogyha megszüntetjük a kommunikációnak ezt a formáját. Ha ilyen fontos a párbeszéd két ember között, mennyivel nagyobb dolog az, hogy maga a Teremtő párbeszédet kezdeményez az emberrel.
Nehéz vele szóba állni a bűneink miatt, mert szégyelljük, hogy elpártoltunk. Nehéz, mert megtérésre hív. Akkor nyílik meg a szívünk, hogyha értesülünk a megelőző szeretetéről, ha tudomást szerzünk a visszafogadásról, a megbocsájtásról. Akkor már bátorságunk lesz a szólásra is: itt vagyunk, Urunk, Istenünk! Szentlelked szabad, hogy mindenhová eljusson! Gyógyítsd meg a mi lelkünket. Ámen.

2015. január 8., csütörtök

"Indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok!" (Jer. 1,17)

Nem elég, hogy túl fiatal. Nem elég, hogy nézetei nem egyeznek az Isten akaratával. Nem elég, hogy népszerűtlen dolgokat kell hirdessen. Menni kell, képviselni kell Isten ügyét, akkor is, ha kellemetlen, ha kedvezőtlen a széljárás. A meggyőzés pillanata az, amikor fény derül a saját létére. Isten az, aki ismerte őt, mielőtt megszületett volna. Isten az, aki döntött az élete felől. Aki prófétává rendelte. Úgyhogy Isten tudja a legjobban, hogy mi a feladata.
Általában távol tartjuk magunkat a konkrét feladatoktól. Egyszer megvizsgáljuk, hogy mi a hasznos, mi az érdek, utána pedig döntünk. Isten gyermekei ezeket félre teszik, és keresik a mennyei Atya akaratát. Nem egy könnyű döntés, mert rögtön azzal jár, hogy a számunkra kedvezőtlen helyzetekben Őt kell képviselni. De hiszen hallottuk, és tudjuk, hogy Ő ismer minket, mielőtt megszülettünk volna, és konkrét feladatra bízott meg bennünket. Életünk ennyire az ő kezében van. Most csak az a kérdés, hogy elhisszük-e, hogy neki van igaza. Életünk csak általa válik teljessé. Ha érzed, hogy valamit tenned kell az Ő nevében, ne habozz, indulj, és cselekedd az Ő akaratát. Ez az a sors, amit neked szánt. Ámen.

2015. január 7., szerda

"Uram, nyisd meg az én ajkaimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet."(Zsolt. 51, 17)

A szív és az elme  szóra bírja az embert. Főleg a rosszra. Bármennyire furcsa is, a zsoltáros idejében értették ezt a mechanizmust. Meggyőző parancsra, pillanatnyi ingerre, az atomok szintjén történő parancsra van szükség ahhoz, hogy valaki megszólaljon. Eszembe jut Mózes elhívása, amikor a kibúvót kereső Mózesnek azt mondja az Úr: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? (Ex. 4,11) Továbbá eszembe jut Zakariás, aki hitetlensége miatt megnémult. És eszembe jut sok alkalom, amikor akartam szólni, de elszorult a torkom. Továbbá eszembe jut olyan vívódás, amikor arra gondoltam, hogy vajon megengedi-e az Úr, hogy elmondjam, amit akarok.
Olyan könnyen beszélünk, pletykálunk, ítélkezünk, csevegünk, dicsekedünk. A régi ember ösztönösen engedelmeskedik ennek a parancsnak. Pedig hallgatni kellene mindezekben azért, hogy a nagyobb parancs eljusson szívünkbe, elménkbe. Hát nem azért adott szívet, elmét és szájat az Úr, hogy Őt dicsérjük? Ámen.

2015. január 6., kedd

"Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Ján. 2,8)

Igazi emelkedettség és lelki fényesség jellemzi ezt a napot. Ez egy különösen fontos nap a keresztyének számára. Ráadásul még a Hold is teljességében világít. Vízkereszt ünnepe van a keresztyén hagyományban. De háromkirályok napja, Jézus megkeresztelkedésének napja, Jézus első csodatételének napja is. Epifánia napja, azaz Jézus megjelenésének napja. Mindezekben egyetlen igazi üzenet fogalmazódik meg: Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.. (Tit.2) Mit jelent mindez számomra?
Az igazi világosság Jézusban adatik meg számunkra. A Naptámadat meglátogatott bennünket a magasságból.(Lk.1) Minden homályos gondolat, minden sötétség és sötét szándék csak általa válik semmivé. Minden félelem csak általa tűnik el. Minden fényesség, és minden bizonyosság, minden békesség csak általa jön közel. Mert megjelent, és vele együtt megjelent az üdvözítő kegyelem. Nekem is csak egyedül rá van szükségem. Keressem Őt, kérjem Őt - jöjjön közel hozzám. Legyen világosság! Ámen.

2015. január 5., hétfő

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved." (Mt. 6,9)

A pihenés arra való, hogy testileg, lelkileg felfrissüljünk. Valahogy eltűnnek a napi gondok, valahogy helyreáll az, ami este még problémát jelentett. Tényleg, egy pillanatig érezhetjük azt, hogy az új nap egészen más. Aztán hirtelen azt tapasztaljuk, hogy "betöltődnek" elménkbe a tegnap gondjai, a tegnap csalódásai, kudarcai, a tegnap terhei és kísértései. Mintha nem is lett volna pihenés. Gyorsan rájövünk, hogy ismét küzdőtéren vagyunk.
Ezért fontos a lelki "betöltődés", beteljesedés. Ezért vagyunk ma hálásak. Van hatalmas Istenünk, akit Mi Atyánknak szólíthatunk. Aki magasságban, hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Atya, aki világosságot gyújtott a mi szíveinkben, aki velünk van a Krisztusban. Ha az Ő nevét megszenteljük, főhelyre tesszük, és ezzel a hatalmas lelki fegyverrel indulunk, akkor az új szép napnak ismét igazi értelmet adunk. Így akar Ő békességet adni ma is. Ámen.

2015. január 4., vasárnap

"Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." (Mt. 6,12)

     Egyik legnehezebb próbája a keresztyén embernek a megbocsátás. Még akkor is nehezen megy, ha számtalan feltételt szabunk mellé: ha helyrehozza, ha többet soha, ha kedves lesz, ha nem jut eszembe... Mindennapi imánkban nem a feltétlen és visszavonhatatlan megbocsátást kérjük Istentől. Ő ilyet is tud, hogy soha többé meg nem emlékezik bűneinkről. De a gyarló ember szájából a kérés csak így hangozhat: úgy bocsáss meg, amint mi megbocsátunk... Mert naponként meg kell élnünk a teljes megbocsátás örömét, de ugyanakkor éreznünk kell a feltételes megbocsátás ránk nehezedő terhét, hogy okulva abból, könnyebben hajlandók legyünk megbocsátani. Ámen.
 

2015. január 3., szombat

"Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." (Lk. 12,15c)

Ezt a nagy igazságot sokan tudják, ismerik. De sokszor úgy tűnik, hogy éppen az "érintett", azaz a bőségben élő embertársunk erről nem hajlandó tudomást venni. A bibliai gazdag ifjú is saját beszámolója szerint a mózesi törvény szabályait igyekezett betartani, de amikor arról lett volna szó, hogy vagyonától is meg kell válnia, nos akkor végül mégis csak szomorúan kullogott el. Az ő értékrendjében a földi vagyon előkelőbb helyet foglalt el, mint Isten országának elnyerése. A lényeg viszont az, hogy életünk bölcsességéhez hozzátartozik már az a fontos felismerés, hogy egyedül csak Isten kegyelme, azaz Jézus Krisztus tarthat meg. A bőség csak komfortot ad sorsunkban, de talán éppen az szakíthat is el minden áldástól és magától az áldást adó Úrtól is. Ezért hát életünk megtartójához könyörögjünk mindig, hogy jóságát a szükségben is a legjobb áldásként nyerjük el Tőle. Ámen.

2015. január 2., péntek

"Urunk, Istenünk, benned reménykedünk!" (Jer. 14,22c)

Nem tudom, hogy trendi dolog-e még az újévi fogadalom, de ha igen, akkor e napon már lévén az esztendő második napja, illik a fogadalmak teljesítésére is odafigyelni. Ilyenkor derül ki az, hogy komolyan gondolta-e az ember fogadalmát, vagy sem. Igaz, itt még nagyon az elején járhat bárminek, de a lényeg a kitartáson és a megvalósításon van. Ám ilyenkor szinte szó szerint fogalmazódik meg a fenti ige az emberi elmékben Istent jelölve meg a reménység Uraként. Talán ezzel az apró hitalappal is lehet valamit kezdeni a jövendőre nézve. Arra kellene kérnünk Istenünket, hogy azt adjon a csupán reménykedőknek, amitől a reménység Urának hite lelkeikben megszilárdult élő bizonyossággá válhat, hiszen sokaknak látniuk és tapasztalniuk kell ahhoz, hogy higgyenek és bízzanak benne. Sokunknak viszont marad Krisztus Tamásnak adott válaszának felemelő igazsága: Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Ámen.

2015. január 1., csütörtök

"Amit szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kol. 3,17)

Egy új esztendő méltó vezérigéje vagy zsinórmértéke lehet mai igénk. A köszöntők és jókívánságok csokrában ékeskedve induljon az új esztendő tehát a leglényegesebb és legmeghatározóbb útbaigazítással. Jézus nevében szólni, cselekedni és általa az Atya Istennek adva hálát ez esztendőben a mi feladatunk. Egyetlen Krisztust követő keresztyén atyánkfia sem mondhatja azt, hogy céltalan és értelmetlen az élete vagy pedig szolgálata. Sőt, igyekezettel, szorgalommal, telve buzgósággal találhatja meg célját a szolgálatban. Erre Istentől erőt és egészséget kérhetünk imáinkban bízva abban, hogy jósága és gondviselése szavatolja a sikert. Ehhez adjon Istenünk Mindnyájunknak jó reménységet, Szent Lelkének erejét és Szent Fiának kegyelmét, hogy az ő dicsőségére folytathassuk földi pályánk megfutását ebben az új esztendőben. Ámen.

Szeretetben, békességben és kegyelemben gazdag áldott Új esztendőt kíván az Isten szava hozzánk blogoldal lelkipásztori munkaközössége:

     Simon Attila - Tamásváraljáról
     Szatmári Elemér _ Pusztadarócról
     Képíró Gyula - Lázáriból
     Bancea Gábor - Sepsiszentgyörgyről