„Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” (Zsoltár 14,3)

Eszünkbe jut a római levél tanítása a bűnről és megigazulásról (Róm.3). Sőt, az is eszünkbe jut, amit a nagyszerű ember, Pál apostol mondott önmagáról: Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én (1Tim. 1,15). Valahogy mégis felkavar bennünket a zsoltárvers, mivel egész életünkben a megfelelés kényszere alatt állva, azon munkálkodunk, hogy a látszat erejéig bár, de önmagunkat igaznak mutassuk. Én rendes ember vagyok, én jó egyháztag vagyok, én jó ember vagyok, én igaz ember vagyok... Nem baj, hogyha megvan bennünk a jóra, rendesre, igazra való törekvés. A Biblia jóság- és igazság értelmezése különbözik a mienktől. Mert látja azt, hogy az eredendő bűn senkit sem kímélt meg.

Legyen meg bennünk a jóra való törekvés, de ne csapjuk be önmagunkat: egyedül kegyelemből, hit által, Krisztus által igazulhatunk meg. Az önigazult ember esete reménytelen. Az Isten előtti és önmagunk előtti őszinteség a lelki élet fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Dolgozzunk ezen. Ámen.