„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.” (Lk.12,35)

Az egyházi év utolsó vasárnapját örökélet vasárnapjának nevezték elődeink. Egyházi naptárainkban Diakónia vasárnapnak is nevezik. Természetesen megtalálható a kapcsolópont a két fogalom között, hiszen Jézus figyelmeztet, hogy az örökéletre nézve gyűjtsünk olyan kincseket, amelyek maradandóak. A szeretetszolgálat pedig az örökélet idesugárzó fényétől válik mindig aktuálissá, és szép szolgálattá.

A készenlét és éberség a keresztyén ember szép jellemvonásai. Aki tudatosan odafigyel a Gondviselő Isten szavára és az Úr Jézus tanítására, az tudja, hogy mindig készen kell állnia elszámolni a rábízott javakkal. A derekak felövezése a korabeli ruházattal magyarázható meg. Ahhoz, hogy ne akadályozzon a járásban, a köpenyszerű hosszú ruhát meg kellett kötni derék tájon. Így indulni lehetett bármikor. A lámpást a külső sötétben körülményesebb lenne meggyújtani. Ez arra is utal, hogy nappal vagy éjszaka, mindig készen kell álljunk. Az efézusi levél (6.rész) a lelki fegyverzetről beszél. Igazlelküséggel kell felövezni derekainkat. A hazugság, hamisság gátol a járásban. Legyünk készen. Az Úr közel! Ámen.