2015. augusztus 25., kedd

"Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot, olajat, hogy jóllakjatok vele." (Jóel 2,19)

Szívesen emlékezem vissza gyermekkorom élményei közül a vallásórák nagy énekléseire. Számomra már akkor leírhatatlan rajongással betöltő örömmámor volt az, hogy alkalmanként 35-40 gyerek együtt spirituálézott egy parányi templomi portikusban ütemesen, szinte versengve hangjaikkal az ég földi sátrában. Akkortájt a templomban a gyülekezet lassított, vontatott énekléséhez viszonyítva a gyermeki szívekből csak úgy röppentek és felpördültek a Hallelújás könyv ropogós dallamai: "Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel! Dicső Király, az ég a föld Ura! Szívem Tiéd, légy annak is Ura!"...
Ma visszaköszön a gondolat az Igéből: rád gondot ő visel! ...azaz Neki köszönhető minden földi jó adomány ami számunkra adatik. Tudnia kell ezt ma minden felnőttnek, gyermeknek, aggastyánnak és ifjúnak egyaránt, hogy az Istennek köszönhető minden földi áldás, ami a mi jólétünket biztosítja. Hála és köszönet illesse ezért hát Őt magát, a mindenség örök és felséges Urát. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése