2015. július 31., péntek

"Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek." (Kol. 4,2)

Lelki öntörvényűségem felfogása szerint az imádságban az a szabály, hogy nincs szabály, hiszen az imádság legyen szabad és szárnyaló. Persze az már komolyan elgondolkodtató, hogy vajon Isten gyönyörködhet-e a csapongó, szétszórt emberi gondolatok, valamint az alázat nélküli szokványosan elmormolt és betanult szövegeken?
Nyilván eszembe jut gyermekkorom imádságtanulásának szép szabálya, amely így hangzott: ... a jó Istentől ne tagadj el semmit, ne hazudj neki, hanem vallj meg előtte őszintén mindent és tégy neki ígéretet arra, hogy megjavulsz! Még ma is hallom a lelkemből ezt az egyszerű és örök szabályt, de ma már hozzá teszem azt is, hogy az imádságban és a hálaadásban kitartónak és ébernek kell maradni. Az életünk hozhatja ennek próbáját is, akárcsak Jézus tanítványai számára, amikor nagycsütörtök estéjén ők az Olajfák hegyén a Főpapi imáját imádkozó Jézustól egy kőhajtásnyira elaludtak és már csak arra ébredtek fel, hogy erőszakkal elviszik mesterüket. A keresztyén lélek ébersége és kitartása ezért minden korban a mindennapok kihívása kell maradjon. 
Fogadjuk hát meg az apostoli bölcs tanácsot: Az imádkozásban és a hálaadásban legyünk kitartóak és éberek! ...hiszen ez a keresztyén lélek szép és nemes szolgálata. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése