"Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk." (1Jn. 3,16a)

Vagy egy határ, amelyet az emberi szív nap mint nap átjár és megsért... és ez pedig a szeretet határa. Ugyanis könnyen és felelőtlenül hol innen, hol onnan járja át és sérti meg számtalanszor pillanatok alatt. És igaz ez az állítás abban az értelemben is, mint a szerelmi igazság nagy törvénye, hogy meglátni és megszeretni csupán egy pillanat műve volt, feledni és nem szeretni pedig úgyszintén. De a szeretet érzése köztudott, hogy nem korhatáros érzés, hiszen gyermektől aggastyánig bárki bármikor érezheti. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen is az a szeretet, amit érzünk. Különösen az önző és öncélú szeretet a legnagyobb ellenségünk, de ebben újra és újra szembesülünk a szeretet legnagyobb hibájával. Az Úr Jézus azonban az Isteni szeretet példás maximumával szembesített mindnyájunkat, hogy ebben a megtapasztalásban érezhessük a tiszta és felemelő szeretet csodáját, az önfeláldozó szeretet mennyei jóságát. Ez pedig e szeretetnek olyan megnyilvánulási formája felénk, amely képes a kihűlt emberi szíveket megtölteni újra és újra ezzel a rendkívül fontos és nélkülözhetetlen érzéssel. Ma is kísérjen minket és töltsön el bennünket Jézus Krisztus odaadó szeretete. Ámen.