„Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt. 16,16)

Már Jézus jelezte Péternek, hogy ezt nem test és vér jelentette ki neki, hanem a mennyei Atya. Mindenkinek viszonyulnia kell valahogy a Krisztus-történethez, mindenkinek valahogy állást kell foglalnia Krisztussal kapcsolatosan. Ha messze elkerüli a közösséget, akkor azért, ha pedig a közösség tagja, akkor azért. Kinek tartjuk Jézust? Van, akinek néptanító, van, akinek egy a próféták közül. A hited szerint mutatkozik meg hatalma.  Akinek „gyenge” Krisztusa van, ő maga is gyenge marad. Van, aki a vele való kapcsolatát elintézi a karácsonyi „idill” keretében, és csak annyi mondanivalója van, amit az énekben megfogalmazunk: Szent Fiú, aludjál! Csakhogy az isteni gyermek felnőtt, és áldozatot vállalt, Megváltónkká lett, és beleszól az életünkbe, éppen azért, hogy el ne vesszünk. Boldogság ismerni ezt a titkot.

Pünkösd ünnepén lényeges Pál apostol tanítása: Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által! (1Kor. 12,3)  Íme, mennyire szükségünk van a Lélekre. Hogy „erős” Krisztusunk legyen, akié minden hatalom mennyen és földön. Urunk, add a te Lelkedet, hogy erősödjön hitünk! Ámen.