2015. május 27., szerda

"Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!" (Zak. 7,9)



A kedves anyuka el volt keseredve, mert tíz éves gyermeke otthon sokszor „rossz fát tett a tűzre”. Próbálta mindenképpen, de nem ment a nevelés. Volt sírás, volt hiszti, sőt még füllentés is. Egy szülőértekezleten meglepődve hallotta, hogy mennyire helyes kisfiú az övé, és hogy milyen kedves. Amikor beszélgetésre került a sor, akkor a gyermek annyit mondott: Tudok én viselkedni, ha kell!

Van egy ilyen emberi szabály: Tessék viselkedni! Ezzel csak az a baj, hogy képmutató módon is lehet ezt tenni, ha a helyzet úgy kívánja. Más a helyzet az „éles bevetéssel”, amikor spontán, a mindennapokban kell ezt gyakorolni. Ott mutatkozik meg az ember igazi valója. Milyen empátia, együttérzés van a szívében az emberek irányában? Vannak arcok, amelyek első kézből árulkodnak egy emberi sorsról. De vannak „sikeresen rejtőzködő” lelkek, és nem mindig tudunk helyesen ítélni felőlük. Ezért jobb hogyha megszívleled a következőt: az ember, akivel találkozol, akit hamar elítélsz, akivel veszekszel, akit megbántasz, akit megcsalsz, akit elsőre nem szeretsz – sajátos problémáival áll előtted. Hordozza a maga keresztjét. Először becsüld meg ezért, aztán segíts neki, szeressed! Mert ember ő, mint te magad. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése