"Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened." (Lk.15,18)

     Hosszú út vezet vezet a bűnbánatig. Kezdődik az elszakadással, folytatódik a bűnbeeséssel, akár tobzódással, aztán a csömörrel, a felébredéssel. Majd jöhet a dac, a szégyen,  a bujkálás, a lemondás, a minden mindegy, és végül, nagyon nehezen, a szembenézés, vállalás. Mindeközben megannyi fájdalom, sérülés, végzetesen elvesztegetett idő... És milyen kevesen jutnak el az utolsó pontig! Nyilván emiatt van oly nagy öröm egyetlen megtérő bűnösért a mennyek országában! Magányos út a bűnbe jutó, majd visszatérő ember útja? Vagy meg lehet fogni a kezét, segíteni lehet hazatérni neki? Keressünk választ ma erre. Ámen.