„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Fil. 2,3)

Az élet dolgairól mindig az tudott többet, aki tudatosan mindig előbb köszönt a közeledő embernek. Hogyha tanult a közeledő, és igyekezett előbb köszönni, akkor még hamarabb köszönt. Legtöbbször ő győzött. Igen, vannak olyan emberek, akiknek nem lehet előre köszönni, mert meglepnek. Az alázat együtt jár az igazi tudással, bölcsességgel.
A szelíd, alázatos embert gyakran kinevetik, gúny tárgyává teszik a mostani világban. És milyen érdekes, hogy az egyszerű ember önzetlenül segít: ha éhes vagy enned ad, ha szomjas vagy vizet ad, ha beteg vagy egyszerűen meglátogat. Mert onnan felülről tanulta. Az onnan származó etikett pedig mindennél többet ér. Szerezzünk tudást onnan felülről. Ámen.