"A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall." (Mt. 13,16)

     Az emberi érzékszervek legfontosabbjai és egyben talán legalapvetőbbjei is, mint a látás és hallás, Jézus fenti kijelentése szerint boldogságunk pillérei. Mire értheti ezt? Örüljünk annak, hogy egyáltalán láthatunk és hallhatunk? Csak ennyi lenne a boldogságunk alappillére? Akkor egy elrugaszkodott gondolattal akár oda is érhet e kijelentés folytán az ember, hogy lassan az Üdvözítő szerint már annak is egyáltalán örülni kell, hogy élünk? Vagy talán még az sem lesz távol e gondolatfüzértől, hogy ha már fülem van, akkor örüljek, hogy nem vagyok szatyor... Nos: távol legyen tőlünk, hogy elvessük gondolatunk sulykát! Jézus fenti kijelentésével arra utal, hogy boldog az az emberi lélek, amely látja az Ő csodáit és hallja az Ő beszédeit, mert ez alapozza meg a hívő emberi létet. E gondolatot latolgassuk szívünkben a mai, hét kezdő reggelen, és vigyük magunkkal e krisztusi biztatást és bátorítást. Áldás jöjjön szent nevére! Ámen.