"Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem!" (Jer. 51,50b)

Ha apró kis földgömbömmel játszom forgatva azt, akkor nem érzékelem parányi létem porszemnek is kevés lényegi voltát. Pedig a Föld hatalmas, jó magam pedig aprócska teremtmény vagyok rajta. Ami elképesztő és megdöbbentő számomra e játékban: az arányok és a belőlük fakadó távolságok és látszólagos anomáliáik. Ami kevésnek tűnik, az valójában elképesztően sok, ami pedig soknak tűnik, nos az pedig szokványosan elég ahhoz, hogy az ember visszavonhatatlanul konstatálja: atomjai vagyunk a Naprendszernek! Az ember azonban elképesztő sebességekkel száguld át a távolságok felett... De vajon így van ez a lelki távolságokkal is? Vajon a lelki távolságokban az Úr teret és időt kap-e tőlünk  a hozzá való közeledésre? Mert Jeruzsálem városa már múltjában követelte a hithű zsidótól a hozzá való lojalitást... Isten azonban mára csak a legalapvetőbbet ajánlja figyelmünkbe! Azt, hogy kudarc nélkül tekintsünk az áthidalhatatlan testi, szellemi és lelki áramlatainkra. Ha tehát minket Krisztus isteni csendes "nagy-szele" késztet keresésre, nos, akkor Istenünk utunkba sodorja akarata szerint majd a jövendő áldásait is. Erre biztassuk magunkat holnapjainkban is. Ámen.