2014. november 30., vasárnap

"Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas." (Zak. 9,9)

Az Adventtel elkezdődik a karácsonyi ünnepkör, és ugyanakkor kezdetét veszi az új egyházi esztendő is. A szebbnél-szebb négy gyertyás fenyőágakból készült adventi koszorúk méltán foglalják el helyeiket templomaink és otthonaink asztalain, ünnepi módon felváltva az egykori töviskoszorút, íme most egy csodás örökzöld lombjában megszépítve hirdetik: a keresztyén léleknek Megváltó királya érkezik! A mai napon meggyújtjuk az első gyertyát és a világ világosságának igaz ígérete betölti szíveink: Drága Advent köszöntünk! Szívünk téged epedve várt! Sok szívben szólal meg ma ez a kedves ének és dallam. Hát így üdvözöljük ma ünnepélyesen lelkeinkben Őt, aki eljött, megkeresett és megtart! Ámen.

2014. november 29., szombat

"Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn." (2Kir.19,30)

     Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mi szükséges a megmaradáshoz? Az élet viharaiban: háborúkban, elszegényedésben, járványokkor kik azok, akik megkapaszkodnak erős gyökerekkel, és ha megtépázottan is, de megmaradnak? Hiszen vannak köztük bátran kiállók, vannak megalkuvók, vannak rejtőzködők. Azt hiszem, egyetlen szó maradt a megmaradás feltételeként: kegyelem.  És hiszem, hogy a kegyelmet hittel lehet elfogadni. Csak a hit képes gyökeret verni lenn és gyümölcsöt teremni fent. Bár naponként imádkozunk, hogy bántás ne érjen bennünket, most kérjük a mi Urunkat, hogy ha mégis veszedelem fenyeget, kegyelme által erős hittel tudjunk megkapaszkodni és a hitnek szép gyümölcseit teremni. Ámen.

2014. november 28., péntek

"Az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok." (Róm. 11,29)

     Érzek némi humort a ma reggeli ige választásában: a világon sokfelé ma indul a vevőcsábító karácsonyi akció, ami minden bizonnyal milliókat mozgat majd meg. Lelki szemeim előtt megjelent egy  óriásplakát ezzel az igével, amint valamelyik nagyáruházban reklámozza Istent, mint minden ajándék forrását. Nem, nem áll össze a kép. Nem illeszthető be sem Isten az ajándékgyártók közé, sem a pénzen vett ajándékok az isteniek közé. Én "cédulás" bevásárló vagyok, fel kell írnom, mire van szükség, másképp elfelejtem. Hadd tanácsoljam ma reggel jó szívvel: írjuk fel magunknak azokat a mennyei ajándékokat, amikre nekünk és szeretteinknek szükségünk van, és "szerezzük be" Karácsonyig. Hiszem, hogy így már az elhívás sem lesz kétséges. Ámen.

2014. november 27., csütörtök

"Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." (1Thessz. 5,14)

     Bárhogy nézem, ez az ige nem egy tétlen, kívülről  szemlélődő egyház képét mutatja. Korunk betegsége, hogy félnek, vagy kényelemből nem akarnak beleszólni az emberek mások életébe. Sajnos ez már a szülő-gyermek, tanár-diák, lelkipásztor-gyülekezet viszonyára is jellemző. A mindennapos rohanásban ráadásul a türelmünk is ugyancsak véges. Aligha megoldás önmagunkra és korunkra nézve, ha ma csak egy picivel több intés, biztatás, felkarolás, türelem nyilvánul meg általunk. De mégis több, mint tétlennek lenni, magunkat az árral sodortatni. Ma reggel nekem jutott a feladat, hogy intsem a tétlenkedőket, és lesz ma még bőven dolgunk az ige szolgálatában. Ámen.

2014. november 26., szerda

"Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn. 20,29)


     Bármely részét olvassuk Jézus életének, tanításainak, bátran kijelenthetjük, hogy mindegyik olyan igazságokat tartalmaz, melyek egyszer és mindenkorra helyreigazítják az emberi gondolkozást. Hát ki szeretne Tamásként még egyszer megszégyenülni (vagy Péterként a háromszori tagadás után)? És mégis, nem csak alkalomszerűen, tévedésből tamáskodunk, hanem valósággal elválaszthatatlan része az életünknek a gyanakvás, a bizonyosság keresése. Talán csak a hozzánk legközelebb állóknak hiszünk, vagy kivételesen tisztességesnek ismert embereknek. De hiszen itt van a megoldás: legyünk egymáshoz közelállók, és kivételesen tisztességesek, hogy nem látva is hihessünk és boldogok legyünk. Ámen.

2014. november 25., kedd

"Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok, bensőm háborog, vergődik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam." (JerSir. 1,20a)

 Mint édesanyja szoknyája  mellé épp az anyai szigor elől bújó kisgyermek, úgy menekül a lelkiimerettől gyötört ember Isten színe elé. Aki azelőtt egy óvatlan pillanatban azt hitte, kijátszható az atyai féltő tekintet, már semmi másra nem vágyik, csak feloldozásra. Higgyük el, nem színjáték a nyomorúság, belső háborgás és vergődés felemlegetése, hogy a büntetés mértékét csökkentse: bármilyen büntetés feloldozást jelent az engedetlenségére ráébredő léleknek. Milyen jó annak, akiben tisztán megszólal a lelkiismeret! Nem kell az engedetlenséget hazugsággal leplezni, sunyin továbbjátszani az ártatlant, tehetetlenül nézni a következményeket. Ahogy egy apró bacilus átveheti az irányítást az egész szervezetünk felett, megbetegítve azt, úgy tud uralkodni rajtunk egy apró engedetlenség, ha immunrendszerünk, a lelkiismeret meg nem szólal. Figyeljünk rá, erősítsük imádságokkal. Ámen.

2014. november 24., hétfő

"Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle elvenni való." (Préd. 3,14a)


      Kezdettől fogva kísérti az embert a gondolat, hogy Istennek teremtőtársa legyen. A felfedezésen, megismerésen, titkok feltárásán túl bennünk van a vágy, hogy valami maradandót, vagy addig nem létezett dolgot alkossunk. Már pedig nem kaptunk hatalmat a teremtésre, ez a ma reggeli "rossz hír". A jó viszont az, hogy pusztítani sem vagyunk képesek, legalábbis nem a teremtés rendjébe belenyúlva. A teremtés kerek, egész, tökéletes. Benne mi darabosak, részek, tökéletlenek vagyunk. De jól meghatározott helyünk és célunk van e földi életben. Ma is Isten munkatársai lehetünk. Ámen.

2014. november 23., vasárnap

"Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme élek, örökkön-örökké." (Jel.1,17a-18)

     Különleges kapcsolatot tár fel az ige, melyet érteni aligha, legfeljebb hinni tudunk: az örökkévalóság végtelenjébe helyezi egy zárt rendszer keretében az embert. De, hogy ez ne csupán egy elvont filozófiai gondolat legyen, megszólít mindannyiunkat: "ne félj!" A halállal, elmúlással, nemléttel szembe állítja önmagát Megváltónk: ha az első és az utolsó is él, akkor a kettő között lévők is élnek. Az emberi gondolkodást sötétre festő rövid élet-hosszú halál kép helyén a "halott voltam, de íme élek" végtelen látóhatárát kívánja megnyitni ébredő szemeink előtt. Mint sötétből hirtelen fényre jutó ember, csak hunyorogva, a sötétséghez még vissza-visszatérve tudjuk fogadni a világosságot. De nyitogassuk bátran szemeinket, hogy mielőbb készen legyünk a teljesség befogadására! Ámen.

2014. november 22., szombat

"És íme, két vak, a ki az út mellett ült, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltottak, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!" (Mt. 20, 30-31)

Meg lehet szokni azt, hogy "benne ül" az ember a nyomorúságában. Volt egy ember akit ismertem, akinek lebénult a lába. Várta a gyógyulást. Mindent megadott volna, hogy újra járhasson, mint régen. De nem tett egyebet, mint naphosszat ült és sajnálkozott állapota miatt. Haragudott Istenre, haragudott mindenkire, aki tudott járni. Nekikeseredett, lassan feladta. Néhány év múlva meghalt. Van egy másik ember is, akit ismerek, az édesapám, aki mikor megtudta, hogy lebénult, nem adta fel. Hosszú éveken keresztül tornáztatta béna lábait, minden emberi segítséget igyekezett felkutatni, ami segítségére lehet a gyógyulásban. Mindemellett és elsősorban, kiáltott Jézushoz is és kiáltottunk az Úrhoz vele együtt mi is. Most jár. Vannak más nyomorúságok is, vannak olyanok is, akik az Istenhez való kiáltásban akadályoznak, akadályozhatnak. Azonban a két vaknak, édesapámnak és sok meggyógyultnak a kitartó Istenhez kiáltás lett a megoldás. Kiáltsunk mindig, kitartóan az Úrhoz, mert nem marad el a segítség. Ámen.

 

2014. november 21., péntek

"Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem." (Dán. 6,22a)

Egy információéhes társadalomban ért minket a reggeli világosság. Már kora reggel sok-sok ember bekapcsolja a számítógépét, televízióját, rádióját Elolvassák az elektronikus leveleiket, megnézik az új facebook bejegyzéseket, rákeresnek a legfrissebb hírekre, telefonálnak, megnézik a híradót, meghallgatják az éter hullámain át érkező információkat. A sok információ pedig hatással van az emberre. Ma reggel is eljut hozzánk Isten információja. A hitetlen ember mosolyogva lehetetlennek minősíti, a hívő azonban ezt mondja: ez semmi. Ez semmi, mert az én Istenem ettől nagyobb dolgokra és képes, sőt az én Uram bármit megtehet. Ki tudja ma milyen "éhes oroszlán" feni ránk a fogát. Jó azzal indulni, hogy átismételjük: Ha Isten velünk, senki és semmi nem árthat nekünk. Ámen.

2014. november 20., csütörtök

"Vajon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!"  (Jer. 2,17)

A szerzés, a beszerzés, a birtoklási kényszer olyan mélyen van belénk kódolva, hogy úgy tűnik nem tudjuk kiirtani magunkból. Minden a tied, ajánlta fel Isten az Embernek a teremtett mindenséget, de a tiltott gyümölcs kényszere úrrá lett rajta. Nem enyhítő körülmény, hogy rávétetett a Kígyó által. Egy kivitelező cég vezetője a börtönben meséli keserűen, hogy egy ház összedőlt, amelyet ő épített. Nem érzi magát hibásnak, mert mindent a terv szerint végzett el. Annyi történt csupán, hogy a ház alapjába nem a megfelelő vasalatot tették bele, hogy kicsit spóroljanak a kiadásokon. De ettől még állnia kellett volna. Nem állt, összedőlt. Vigyázzunk, mert csak egy kis oldalra lépés is, az útról, amelyen Isten szava által akar vezetni, és máris a szakadékban találhatjuk magunkat. Mindent megad nekünk Istenünk, amire szükségünk van. Kérjünk erőt ahhoz, hogy tudjunk megelégedni és tudjunk az Úr segítségével határt szabni birtoklási kényszerünknek. Ámen.

2014. november 19., szerda

"Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak." (Ézs. 65,17)

Vannak olyan mondataink, kijelentéseink, amelyeket tudatmódosító szerként alkalmazunk. Egyik ilyen: Csak a szépre emlékezünk! Szeretnénk, de jól tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Néha vagy sokszor elemi erővel törnek ránk olyan emlékek is, amelyek megkeserítik, megmérgezik boldogságunkat. Elemi erővel törnek ránk veszteség-emlékeink, bűn-emlékeink. A bennünk megszólaló lelkiismeret hangja újra és újra fel tudja kavarni lelkünk állóvizét. Legyen ez bármilyen nehéz teher, tudnunk kell, hogy ez is Istenünk munkája, hogy az előkerült emlékek által tanítson vagy bűnbánatra vezessen. Ez ég alatt és e földön ezzel meg kell békülnünk, ezt el kell fogadnunk és hasznunkra kell fordítani, hogy majd az új ég és új föld világában megtapasztalhassuk a véget nem érő boldogságot. Ámen.

2014. november 18., kedd

"Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek." (Mk. 9,24)

Hiszek, ezért nekem semmi nem árthat. Kijelentjük, teljes meggyőződéssel és valami leírhatatlan bizalommal Krisztus iránt. Csakhogy képesek vagyunk makacsul megragadni e mondat mellett akkor  is, ha vízben süllyedő Péterek vagyunk, ha az élet kötéltáncosaiként megrezeg alattunk a kötél. Jó lenne azonban megragadni azt a lehetőséget, melyet ez az apa, akinek fiát gyermekségétől fogva néma lélek gyötörte. Ha lehet, segíts Jézus! - könyörög. Ha lehet... Ugye, hogy nyelvünkre jön nekünk is szorultságainkban. Hiszek és mégis hitetlen vagyok. Ekkor jön el a pillanat, amikor e lelki feszültséget fel kell oldanom a ma tanult imádáságban. Nem a bennem visszhangzó hitetlenkedés a bűn, hanem az, ha nem tudom, hogy nekem ezt is be kell vallanom Istennek és segítséget kell kérnem. Ha megrezeg a kötél tanítványokként kell kérjük az Urat: növeljed a mi hitünket. Ámen.


2014. november 17., hétfő

"Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra." (Jn. 4,34-35)

Figyelem, fegyelem. Gondolom mindannyian ismerjük azt a közlekedési táblát, még ha nem is szerzett valaki vezetői engedélyt, amely egy piros szélű háromszög benne egy felkiáltójellel. Arra ösztönzi a vezetőt, hogy fokozza figyelmét, legyen előrelátó, mert valami veszély fenyegeti. Na. Mielőtt tovább folytatnánk e héten életutazásunkat, éppen egy ilyen mennyei figyelmeztetőtáblát helyez utunkba Jézus Krisztus. Fokozottan ügyeljünk arra, hogy a testi táplálék mellett sokkal jobban figyeljünk a lelkünket erősítő eledelre, az Isten akaratának teljesítésére, ami erőt ad az örök élet felé kapaszkodni. Nem érünk rá, mert még van idő, a mennyei aratásban részt venni, nem érünk rá, arra, hogy majd lelkeket megnyerjünk az Úrnak. Tegyük fel az Ige szemüvegét, ha rövidlátók lennénk. Ámen.

2014. november 16., vasárnap

"Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!"  (Jób 42,5-6) 

Még a racionálisan (ésszerűen, logikusan) gondolkodó filozófusok legnagyobb része is eljut arra a felismerésre, hogy van e világot meghatározó, mozgató, irányító Valaki, aki örök és végtelen. Bölcselkednek, okoskodnak, kételkednek, mérlegelnek, mint Jób is tette. Aztán Isten, akiről addig csak hírből hallott megmutatkozik számára, mint világkormányzó, mint erő és hatalom. Gyermekeink konfirmációra készülve megtanulják, hogy Istent megláthatjuk a teremtésben, a lelkiismeretünkben és életünk eseményeiben is. Ezek a látások személyessé kell váljanak, hogy terheink és próbatételeink ne egy önkényúr kegyetlen játékainak tűnjenek, hanem megérdemelt nevelőeszközöknek, melyek által Atyánk arra ösztönöz, hogy elérjük a mennyei magasságot, hogy hitben felnőjünk ahhoz a feladathoz, hogy meglássuk helyünket e földi létben és az örök életben. Ámen.

2014. november 15., szombat


"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett." (Jel. 4,11)


"Fenn a mennyei, angyali karban, nevét végtelen áldom én" - énekeljük már itt a földi gyülekezetben, mert hisszük és valljuk, hogy az örökkévaló országban lesz olyan tökéletes,  igazi és őszinte az Isten dicsőítése, aminek csak árnyéka létezik itt. Úgyis mondhatnánk, hogy itt lent melegítünk, itt hangolunk, ráhangolódunk a mennyei harmóniákra. Közben megtörténik a csoda, pillanat töredéke alatt is, és békesség tölti el szívünket.
Az Úr imádságának záradéka itt is segít. Azért szólíthatjuk meg Őt, azért kérhetünk tőle, mert Övé az ország, a hatalom és a dicsőség. Hiszen ki ismerné jobban a teremtett világot, ki ismerne jobban bennünket, mint a saját Teremtő Istenünk. Urunk, Teremtőnk, aki ismersz minket, adj nekünk imádságos, hálaadó szívet, hogy dicsőíthessünk téged most és egykoron! Ámen.

2014. november 14., péntek



"Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól!" (Ez. 14,6)


Az első szép dolog, ami ebből az igéből sugárzik, az a személyes kapcsolat, ami a prófétát Istenhez köti. Nem ismeretlen és nem általános vallásfilozófiát közöl, hanem a megszólítottsága folytán tudja továbbadni mindazt, amit Isten szólt. Az Úr imádságát közösségben mondva teljesen értelmet nyer a Mi Atyánk megszólítás. Közös Ég, közös Atya - milyen szép. De vajon személyesen az én Uram-e a Mindenható? Törekedjünk a személyes kapcsolatra.
Sokan leragadunk a gondolatnál, hogy klasszikus értelemben nincsenek bálványaink, és ezért nem vonatkozik ránk a parancs. Micsoda a bálvány? A bálvány nem más mint pótlék-isten. Lehetőleg legyen a mi kezünk alkotása, lehetőleg ne szóljon bele életünkbe. Mi teremtjük, ezért annak semmi hatalma nincsen. Szája van, de nem beszél, szeme van, de nem lát. Merjünk megfordulni, elfordulni ezektől, és merjünk megállni őszintén az igaz Isten előtt. Csak neki van valódi hatalma segíteni, felemelni, megszabadítani. Ámen.

2014. november 13., csütörtök

"Az Úr kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára."  (5Móz. 4,13)

Ma már elfogadott tény, hogy Mózes a korabeli vazallusi szerződések mintájára öntötte formába a Tízparancsolatot. Ezek a szerződések úgy születtek, hogy egy erősebb ország hadvezére a kisebb országot megszabadította az ellenségtől utólagos szerződési feltételek mellett. Rögtön arra gondolunk, hogy a megelőlegezett isteni kegyelem komoly kötelezettségekkel, engedelmességgel jár.
Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából... így kezdődik a Tízparancsolat. Ez pedig nem ajánlás, nem megfontolásra ajánlott olvasmány, nem csemege, hanem isteni kijelentés. Csak egy valaki tud megszabadítani a bűnöktől, a kárhozattól. Csak egy valaki tud megszabadítani a halál kötelékéből. Annak, aki ilyen hatalmas, csak neki van joga megparancsolni, hogy engedelmesek legyünk. Csak Ő szabályozhatja a tíz igével életünket. Mennyire komoly nálad Ő, és mennyire a tíz ige? Ámen.

2014. november 12., szerda

"Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak." (Zsolt. 118,18)


Az igét  olvassuk, de nem mindig akkor, amikor szól. Én az intenzív osztályon hallottam vissza, amikor súlyos műtét után egy kedves barátom személyesen értelmezte. Én mentem lelkigondozni, de ő volt az, aki igét olvasott nekem. Ez volt az ige. Csak azért, hogy ne kelljen feleslegesen gondolkodnom, mit is mondjak neki. Bizony egészen másképp szól, mint vasárnap a szószéken. Van itt egy nagyon érdekes dolog. Az, hogy valaki kinek kezében látja az életét. Sokan vannak, akik a sötét sors kezében látják életüket, és úgy gondolják, hogy véletlenek sorozata keseríti az életet. Az már jó jel, hogyha jót és rosszat Istentől tudunk elfogadni. Ilyenkor bízni kell abban, hogy egyedül Ő az, aki a rosszat is javunkra fordíthatja.
Igenis létezik földi tisztulás. A betegség sokszor amolyan kényszerböjt. Ami térdre kényszerít, ami jelzi, hogy az erő nem egyértelmű adottság, hanem mindig kegyelem. Megpróbál az Úr, de nem ad át a halálnak. Megpróbál az Úr, de a kárhozatnak nincs ereje rajtunk. Megpróbálja az Úr a szeretteinket, mi elalszunk, de megtart minket a halálban is, hogy megmaradjunk azoknak, akiket szerettünk. Ilyen nagy az Ő hatalma. Ámen. 

2014. november 11., kedd


"Kiszáradnak-e az idegenben csörgedező hűs patakok? De engem elfelejtett az én népem." (Jer. 18,14-15)

Valahogy az egész teremtett világ engedelmeskedik a Teremtőnek, kivéve az embert. Ebben az egyszerű kérdésben hatalmas bölcsesség van elrejtve. Az idegenben lévő források és hűs patakok szintén az Úr kegyelméből élnek, szolgálnak. A fogságba hurcolt népet meg kellett győzni, hogy nem csupán a jeruzsálemi templomban Úr az Isten, hanem betölti az egész földet. Nemcsak a közelben, de a távolban is Úr az Isten.
Nincs olyan távolság, nincs olyan rejtekhely, nincs olyan nyomorúság sem, amely ne lenne ismert a Teremtő előtt. Ő nem feledkezett meg rólad. Lehet, hogy a te szívedben támadt a kétség, hogy elhagyott az Úr. Nézz körül, lásd meg, érezd meg, hogy semmi sem szakíthat el az Ő szeretetétől. Közel van hozzád, hogy megszólítsad. Ámen.

2014. november 10., hétfő



"Azt pedig tudjátok, hogy az Isten Fia azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket." (1Jn. 3,5)


Sokmindent tudunk. Sokszor az a baj, hogy sokat tudunk egy-egy dologról. A tudás hatalom – szokás mondani. A modern társadalmak alapja a tudás. Íme, mennyi közhelyet tudunk hirtelen fölsorolni, némelyik még igaz is. A kérdés mindig az, hogy melyik az a tudás, amelyik átnemesíti az embert. A felvilágosodás eszméi közé tartozik a gondolat, hogy a tudomány fölemeli az embert. Kipróbáltuk: nem emelte föl. Kiderült, hogy a tudomány olyan gyorsan képes fejlődni, hogy éppen az „erkölcsi lény” maga veszélyezteti az életet, mert nem tud élni felelősen a felfedezések adta lehetőségekkel.

Van egy ismeret, amely előbbre visz. Ez pedig nem más, mint Isten szeretetének ismerete, hogy Isten a Krisztus áldozatában a bűnöket elvette azért, hogy megszabaduljunk a kárhozattól. Tudni ezt és hálásnak lenni: ez a legszentebb ismeret. Éljünk általa. Ámen.

2014. november 9., vasárnap

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor. 6,2)

Íme, itt van. A bizonyságtevő szinte kézben hozza, és elénk tárja. Érdekel a kegyelem? Érdekel az üdvösség? Íme, tessék, itt van! Itt pedig nagyon hangsúlyos a most. Nem volt, nem később lesz, most van. Alkalmas isteni idő. A kegyelem ideje most van. Most kéne valamit tenni érdekében, később már nem biztos, hogy lesz rá alkalom. Most kellene imádkozni, most kellene bűnbánatot tartani, most kellene megragadni a kegyelmes Isten kezét. Most.
Ha megadta  Isten, hogy elmehetsz a gyülekezetbe, akkor semmit ne habozzál, ott van a helyed. Hallgassad igéjét, és akkor fogadd be, mert a befogadott ige áldást jelent számodra. Ez maga a kegyelem és az üdvösség. Ámen.

2014. november 8., szombat

"Elesett vagyok, de az Úr megsegít." (Zsolt. 116,6)

Bizalomtól duzzadó hangvitelű a mai zsoltár ige. A legszebb optimizmus, amely büszkén vállalható és mégis taníthatóan egyszerű. Ugyanis az elesettség nyilvánvalóan úgy fizikai, mint lelki állapotot, ugyanakkor gazdasági avagy anyagi körülményt is jelölhet. Ebben a tág körű értelmezésben pedig szinte mindnyájunkra  értelmezhető. Talán éppen ez adja meg érintettségünk lelki patináját, hiszen sokszor fogalmazódhat ez meg bennünk is éppen így. S ha a belső emberünk bizalomteljes arcának ez a belső fénye talpra állít, akkor Pál apostol szavaival élve: Mindenre lesz erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít! Ámen.

2014. november 7., péntek

Jézus mondta: "Nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk. 15,7)

A tapasztalat mondatja velem, hogy legalább kilencvenkilenc magát vallásosnak minősítő atyánkfia háborodik fel most, hallva vagy olvasva Jézusnak ezt a mondtatát. Ugyanis sérti önérzetüket az a félrehallott és félreértelmezett információ, miszerint le van sajnálva a kilencvenkilenc igaz, ráadásul ezt mélyen igazságtalannak is tartják. Azonban Krisztus mondatának számukra használandó és nagyon nem elhanyagolható részletére már nem figyelnek oda, miközben számukra ez a lényeg:  akinek nincs szüksége megtérésre! 
Lám csak, bibliaolvasó nagyapám bölcsességét vallom jómagam is, aki ezt mondta: Fiam! aki felháborodik ezen, annak szüksége van a megtérésre, és annak biztos, hogy nagy öröm jár a mennyekben! Hát adja Isten, hogy majd mindnyájan ott találkozhassunk az örvendezőkkel! Ámen.

2014. november 6., csütörtök

"Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" (Zsolt. 42,3)

Szervezetünknek azért, hogy jól működjön, állandóan kellő mennyiségű folyadékra van szüksége. Különösen a nagy nyári forróságok idején érezzük, hogy a víz felüdít, a víz megtisztít, erőt ad, vagyis a víz életet jelent. Nem lehetünk meg ivóvíz nélkül! A szomjúság azonban nem csak élettani szempontból alapvető emberi tapasztalat, mert a szomjúságot megélni lelki értelemben is lehet. A Szentírás legszebb képei közé tartozik a lélek szomjúságának képe:  Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.” (Zsolt. 63,2) Talán az sem véletlen, hogy Jézus Krisztus a keresztfán függve is így szólt: Szomjazom! Felemelően magasztos ebben a képben megérezni a krisztusi test és az emberi lélek egyazon igényét. Ma is sokan érzik meg a lélek szomjúságát és vágynak arra, hogy megjelenhessenek, azaz Isten elé állhassanak. Csak azt kívánhatjuk, hogy gördüljön el minden fizikai és lelki akadály azok elől, akik ma is élni kívánnak az élő víz forrásával. Ámen.

2014. november 5., szerda

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."  (Mt. 5,3)

Sokszor hallottam már idézni ezt a bibliai igét a cinizmus hangnemében az értelmi képességek és a szellemi tőkék emberi jelzőjeként. Frappánsnak tűnt bizonyos ideig,  aztán rájöttem, hogy sértés ez, még pedig  az igét megfogalmazó Mester felé, hiszen az ő szándékai messze köszönő viszonyban sem álltak a cinizmussal.
De hát ilyen ez a világ, a legtisztább mennyei tanítást is képes elferdíteni a saját érdekei számára. 
Én ma mégis a számomra értelmezett üzenetét kívánom itt megfogalmazni Jézus boldog mondásának: drasztikusabban értelmezem a szegénységet és egyenesen koldulásnak nevezem. Így pedig ezt olvashatnám: Boldogok a lelki koldusok... Hiszen, aki lelkileg koldul, az kéreget, vagyis az imádkozik. Az imádkozó ember pedig valóban boldog, mert tudja azt, hogy jutalma a mennyek országa. Hát ezért én sok lelki szegényt kívánok a jelen társadalmának. Ámen.

2014. november 4., kedd

"Több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr." (Ez. 36,11)

Még jó, hogy a mai ige nem egy politikai hirdetés a romániai államelnök-választás kapcsán! De félretéve a tréfát: sok mai embertársunk fordítva üli meg a hit paripáját és ezért következteti ki ennek kapcsán azt, hogy őt nem szereti Isten. Azokra gondolok, akik nem életük jó dolgaiért erősödnek a hitben (lásd egészség, erő, család, viszonylag rendezett anyagi állapot, béke stb.), hanem akik azonnal kiábrándulnak egy-két nehézség, pillanatnyi próbatétel, avagy váratlan esemény, netalán dráma, elhalálozás miatt. Ők akkor és azonnal hátat fordítnak Istennek, persze haraggal a szívükben! Talán nekik lehet a mai ige egy különleges üzenet! De természetesen különleges ez mindnyájunk számára, hiszen a hívő szív nap, mint nap tapasztalja ennek az üzenetetnek igaz tartalmát, amelyért hála legyen a minket szerető jóságos Istennek! Ámen.

2014. november 3., hétfő

"Áldjátok Istent a gyülekezetekben!" (Zsolt. 68,27)

A vasárnap elmúltával megbomlik az emberi nyugalom. Munkahelyek, iskolák, utcák zsongnak, zsibongnak, pezsegnek a  hétköznapok allegórikus teljes gőzével. Csendesek a templomok és környékeik. Teljesen a múlté már a vidéki lelkipásztor számára azon kép, amely szerint a hétfő reggeli hétkezdő istentisztelet előtt a templom oldalának voltak támasztva a kapák, kaszák, gereblyék és egyéb mezei szerszámok, mert a falu népe Isten dícséretével kezdte munkás hétköznapjait. Ma másként izzaszt be a világ és nem ez a jobb sors.
A ma reggeli ige azonban arra buzdít, hogy áldjuk Istent a gyülekezetben! A hétköznapokra nézve ez sem lehetetlen. Ha van hétközi alkalom a gyülekezetben, akkor azt ne hagyjuk ki, ha pedig nincs, akkor családi gyülekezetünkben se feledkezzünk meg Isten dicséretéről! Ámen.

2014. november 2., vasárnap

Pál írja: "Mégis írgalmat nyertem." (1Tim. 1,13)

Nehéz pillanatokat követő sóhajként, veszedelemből való szabadulás pillanatában, vagy akár idős emberek reggeli hálálkodó szavaiból köszön vissza a jelenben mai igénk. Számtalan emberi miértet dönt a logika követhetetlenségébe Isten csodálatosan gyakorolt hatalma, mert mi csupán az eredményt tapasztaljuk, hogy élünk! Akár úgy is ébredhetünk fel a mai reggelen, hogy mégis irgalmat nyertem, mert élek. A halottak napján pedig ezzel kérkedni mégsem szemtelenség, sokkal inkább Istent magasztaló és neki hálálkodó jó érzés. Jó volna mindig ezzel a hálával indítani el a napot szíveink mélyén, hiszen nem tudjuk azt, hogy ránk mikor kerül sor. Mert ugye mi csak az élő ember lehetőségét ismerjük a hálára. Nosza: ma is éljünk hát vele! Ámen.

2014. november 1., szombat

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." (1Kor.2,12)

     Annyira egyszerű a kép, ha jól belegondolunk: Istent, és az isteni ajándékokat Isten Lelke által ismerhetjük meg. A világ lelke csak a világ megismerésére alkalmas. Ezért azt nem is tartjuk igazi léleknek,  csak az egyszerűség kedvéért nevezzük annak. A "jó lelkű" ellentéte a "lelketlen". Nyilván nem véletlen, hogy jelen társadalmunk legfőbb törekvése, hogy olyan dolgokat hozzon létre, ami olyan, mint az eredeti, de persze nem az: a virtuális világ, a televízió, a tejszerű zacskós ital, a fűrészporból készült eperaroma, mind ennek a lélekszerű valaminek a terméke. Akinek pedig van szeme látni a csillagos égboltot, ne elégedjen meg annak fényképével. Ha megismerhetjük Isten ajándékait, miért elégednénk meg azok makettjével? Ámen.