2014. október 31., péntek

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké." (5Móz. 29,28)


     Bár így tudnánk hozzáállni életünk dolgaihoz! Meghagyva titoknak, ami nem ránk tartozik, és megőrízve féltő szeretettel a kinyilatkoztatásokat. De hát az ember inkább olyan, mint az egyszeri asszony a mesében: mindent fordítva csinál. Titkokat kutatunk, határainkat feszegetjük,  a ránk bízott drága kincset pedig lomként kezeljük. Ha megkérdeznénk ma a szülőket, mit tartanak a legfontosabbnak gyermekük jövője szempontjából, aligha kapnánk válaszul, hogy a kinyilatkoztatott dolgok őrzését és továbbadását. Istennek legyen hála, ő gondoskodik arról, hogy kellő időben legyen mégis ember, akinek semmi más nem fontosabb. Így lehet ünnep a mai nap. Ámen.

2014. október 30., csütörtök

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn.1,16)

     Minden földi halandó számára  valahogy úgy értelmezhető a teljesség fogalma, hogy sok kicsi rész összeáll egy egésszé. Azután az egészet szét lehet szedni megint darabokra, amíg elfogy. Erre a világképre rendezkedett be az egész társadalom ősidőktől kezdve. Tudjuk persze, hogy hamis a kép, de nem törődünk vele. Jézus leültetett ötezer embert, elkezdett osztani pár darab kenyeret és halat, és az osztás eredménye gyarapodás lett. Erre azt mondjuk, hogy csoda. Holott egyértelmű, hogy amikor Isten adni kezd az ő teljességéből, akkor nem kezd fogyni a készlete. Ha mi is a kifogyhatatlan teljesség részeként mernénk látni falat kenyerünket, adhatnánk bátran belőle minden éhezőnek. Mert kegyelmet kegyelemre kapni azt jelenti, hogy mindenben Isten sáfárai vagyunk. Ámen.

2014. október 29., szerda

"Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van." (Zsid.10,35)


     Vannak életünknek kisebb-nagyobb tárgyai: kütyük, lomok, kacatok, emlékek, ékszerek, iratok. Némely ezek közül haszontalanul ott lapul fiókban, szekrényben, semmi szükség rá, de megszoktuk, hogy ott van, hát marad is. Másokat  ritkán elő kell vennünk, és természetesen éppen akkor nem találjuk, pedig még tegnap meg volt, mikor nem kerestük. Vannak tárgyaink, amik észrevétlenül tűnnek el mellőlünk, és soha többé nem is keressük, mert emlékezetünkből is kiesnek. Vannak, akiknek életéből úgy esik ki a bizalom, hogy nem is tudják, milyen volt, amikor még "gyermekhittel, bátran" nézték a világot Isten tenyeréből. Ha nincs "kéznél" a bizalom, gyorsan keressük meg: nincs semmi fontosabb, amire szükségünk lenne ma. Ámen.

2014. október 28., kedd

"Uram, csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot." (És.25,1b)

     Még a mélyen hívő ember is hajlamos arra, hogy a teremtett világot a pillanat művének lássa, mintha sem  előzménye, sem következménye nem volna annak, ami itt és most történik velünk. Annál is inkább, mert a jövőt semmiképpen nem látjuk, a múltat csak elménk által válogatott képekben, a jelent pedig tükör által homályosan. Ebben a mi, látszólag felgyorsult időben szűk keretek közé szabott jelenünkben nem is akarunk, vagy tudunk egyébbel törődni, mint túlélni a pillanatot, és valahogy előkészíteni a következőt. Pedig, ha megállnánk, hogy lelkünk csendjében átgondoljuk mindazt, amit Isten megismertetett az emberrel a teremtés és gondviselés titkaiból, láthatnánk mi is csodákat, terveket, igazságot. És lenne sokkal több erőnk és hitünk az örökkévalóság részeként élni a pillanatban. Ámen.

2014. október 27., hétfő

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt.7,21)"

     Ádámmal és Évával kezdődött a képmutatás, amikor elrejtőztek Isten színe elől, és próbálták eltitkolni, ami történt. Rögtön utána Kain tett úgy, mintha nem lett volna köze Ábel halálához. És azóta minden korban, minden emberben ott van a késztetés, hogy másnak mutassa magát, mint aki valójában. Emberek között ideig-óráig működik is. Nem látunk bele egymás lelkébe, csak külső jegyek, és főleg jól hangzó szavak alapján ítélünk. A politika és a piacgazdaság is erre épül. Na de Krisztus elé odaállni áhítatos képpel és szavakkal, közben pedig egészen mást gondolni és cselekedni, nagy és fölösleges butaság. Legyen helyette inkább egy pillnatnyi őszinte bűnbánat, hogy abból indulhasson ez a hét. Ámen.

2014. október 26., vasárnap

"Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn. 12,24)

      A lehető legegyszerűbb magyarázata, példázata e mondat annak, hogy miért kell az embernek meghalni. Egy kisgyerek is látja, érti, hogyan változik át a búzaszem növénnyé, hogy ismét búzaszem legyen, de immár megsokszorozódva. És mégis, a felnőttek nagyobb része nem érti, nem akarja érteni, nem tudja érteni, hogy a halál szükséges velejárója az életnek. A mi Urunk nem egy meglévő (egyébként romlott) állapotot akar fenntartani, hanem megújítani kíván. Újjá kell születnünk itt, ebben az életben is, és újjá kell születnünk a halálunk után is.  Mi, reformátusok ne értenénk ezt, éppen a reformáció hetében? Távol legyen! Ámen.

2014. október 25., szombat

"Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden." (5Móz. 15,11)

Az emberi élet egyik nagy kérdése, hogy miért is van szegénység, miért vannak nyomorultak, nincstelenek, koldusok? Miért kell átélni a testi vagy lelki mélységeket? Sokszor szembesülünk ezzel a nyomasztó kérdéssel, amikor körülnézve vagy magunkra tekintve elmondjuk: nincs pénz, nincs ház, nincs egészség, nincs nyugalom, nincs vigasztalás. Miért nincs? Mert Isten így látja jónak! Ő maga mondja: a szegény nem fogy ki a földről. Ezzel azonban megszabja a szolgálat irányát is. Nem lehetőségként bízza ránk a szűkölködőkön való segítést, azért talán, hogy így gyűjtögessünk egy néhány "mennyei kreditpontot", hanem elodázhatatlan feladatként testálja ránk. Nincs, nem lehet kibúvó. Hiszen mindaz amit mi adni tudunk a szűkölködőnek, az életünkben az Isten adománya. Amit kaptunk, abból adjunk örömmel a rászorulóknak, mert ez Isten akarata. Itt a földön meg kell tanulnunk osztozkodni, hogy a mennyei gazdagságban részünk lehessen. Ámen.

2014. október 24., péntek

"Íme eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat" (Jel.3,11)

     Mi lehet az, amit meg kell tartanunk? Ami nem múlandó, nem indulataink hozománya, nem a világ talmi csillogásából magunknak hazudott tört fény? Mit bízott ránk Krisztus, hogy megvigyázzuk, s ha életünk végén velünk lesz, koronát nyerhetünk vele? Úgy érzem magam most, mint amikor valami rég eltűnt apróságot keresek a lomtárban plafonig halmozott kacatok között. Tudom, hogy ott van (mikor nem keresem, rendszerint szemem elé kerül...), de sokadszori átpakolásra sem tudom megtalálni. Van valamink Krisztustól. Valami szent, nem e világból való. Ott van a szívünkben valahol. És teljesen biztos, hogy ma is nagy szükségünk lesz rá. Ámen.

2014. október 23., csütörtök

"Miért pereltél Istennel, hogy egyetlen szóra sem ad választ? Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele." (Jób 33,13-14)

Nem tudom, hogy az élet nagy hajrájában volt-e idő elgondolkodni afelett, hogy hányféle kommunikációra is képes az ember. Beszéd, testbeszéd, mimika, jelbeszéd, telepátia (!?), hangüzenet, képüzenet, költészet, zene, festészet... sorolhatnánk tovább. Akkor vajon az Alkotó, az embert Teremtő Úr ne tudna-e így is, meg amúgy is szólni. Ő ne tudná eljuttatni üzenetét hozzánk? Dehogynem. De éppen úgy, ahogy különböző okok miatt, nem "fogjuk" embertársaink jeleit, üzeneteit, éppen úgy kerüli el figyelmünk és tekintetünk az Úr jeleit és üzeneteit. Közben meg sopánkodunk, hogy nem szól, nem felel, nem segít - magunkra hagy.  Ha életünk iránya és célja az örök élet, nem ártana, ha perlekedéseink helyett jobban figyelnénk mit üzen ma nekem, neked, nekünk az Isten. Ámen.

2014. október 22., szerda

"Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja." (Róm. 10,12) 

Sokszor éppen úgy viszonyul az ember Istenhez, mint amikor megáll egy olyan üzletben, áruházban, ahol a számára kívánatos és vágyott dolgok sorakoznak, de tudja, hogy számára a hőn áhított termékek, árucikkek elérhetetlenek. Mert nincs rávalója, nem tudja megvenni, megszerezni magának. Elismerjük, hogy Isten tárháza gazdag és kifogyhatatlan. Ott van a "mennyei árukínálat" között az egészség, a békesség, a nyugalom, a tisztesség, a mértékletesség, a hűség, az igazság, a szeretet. De elérhetetlennek tűnik. Miért nem lehet az enyém? - kérdezi az ember csalódottan. Velem szemben az Isten miért olyan szűkmarkú? Bárgyú ember. Ne állj és perelj, hanem térdelj le és imádkozz. Bárki megteheti, tegye meg mindenki. Ámen.

2014. október 21., kedd

"Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt. 32,5b) 

Elhatározásainknak se szeri, se száma. Bár bizonytalan talajon áll a világgazdaság, az erkölcs, a társadalmi és sokszor az egyházon belüli együttélés, mi mégis naponként elhatározásokkal vágunk neki napjainknak. Tegnap arra döbbentem rá, hogy engem is behálózott az előítélet bűne. Észre sem vesszük, hogy milyen egyszerűen kerít hatalmába az a fajta gondolkodás, hogy csak a rosszat, csak a negatívumokat vetítjük rá egy másik emberre. Hát elhatároztam, hogy szétszakítom ezt a fojtogató hálót. Te mire döbbentél rá? Te mit határoztál el? Te milyen bűnt vagy bűnöket szeretnél bevallani az Úrnak? Miben vagyunk hűtlenek a Krisztushoz? Mert az Úr Jézustól távol állt az előítélet bűne és minden más bűn. Jól tudjuk, hogy az elhatározás csak az első lépés. Mert csak a megvallott és megbánt bűnöket veti háta mögé az Úr. Hát kérjük az erőt Istenünktől, hogy fizikai életünkre néző és krisztusi tisztaságra igyekvő elhatározásainkat véghez is vihessük. Ámen.

2014. október 20., hétfő

"Jézus így szólt: Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa."(Mt 6,20)

Olyan szegény senki sem lehet hogy legalább ígérni ne tudjon - hallottam sokszor gyermekkoromban az idősebbektől. Imponált számomra ez a gondolat, hiszen általa sohsem éreztem magamat szegénynek. Persze ma sem érzem, főleg úgy, hogy egészségem, családom, hitem és életem kincseimként még mind megvannak. De talán e gondolat kapcsán is ismét mellkasunknak szegeződik a kérdés: Jól értelmezzük-e avagy jól értelmeztük-e a múltban is a szegénységet? Mert ha ma rágondolunk akkor elsősorban a vagyontalansággal azonosítjuk amely egy állapotot jelöl, aztán pedig ez utóbbira gondolva pedig egy önmagát függetlenűl megjelenítő állapotot érzünk amely végülis egy emocionális helyzetté alakul bennünk. Úgy tünik, mintha ez bonyolult volna pedig nem az, mert a szegénységet úgy is kifejezzük hogy azt jelenti amikor az embernek semmije sincs. Pedig ettől még ez egyáltalán nem szegénység. Ezt pedig csak úgy érthetjük meg, ha elfogadjuk azt amit Jézus tanított erről a mai igében. Jézus szerint ugyanis a szegénység nem boldogtalanság, hiszen akinek hite van annak a legnagyobb gazdagsága van, ugyanis Istene van és Istenének országa az ő jutalma. S ha ezt elfogadjuk, akkor pedig megérezzük azt, hogy milyen gazdagság bírtokába is kerültünk hívő emberekként. Ámen.

2014. október 19., vasárnap

"Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagyott esni." (1Sám. 3,19)

A keresztyén ifjúsági táborokban volt egy játék, melynek lényege az volt, hogy egy csapatból egy ember volt a dobó, a többiek pedig a fogók. A dobó és a fogók közé egy nagy takarót feszítettek, így nem látták egymást. A dobó burgonyát vagy diót dobott a takaró mögött álló társaknak, akiknek azt egy tésztaszűrővel kellett elkapniuk. Sajnos voltak olyanok, akik nem vették komolyan a játékot és így a csapatuk veszített, mert a burgonyák vagy a diók a földre estek. Őket nem igazán érdekelte a játék.
Az életünk tulajdonképpen egy játék, amelynek végén a győzelem öröme vár ránk. Sajnos ma is sokan vannak, akik nem veszik komolyan az életet. Nem fontos számukra a győzelem, mert ha az lenne, akkor nem hagynák porba hullni Isten szavait, amelyek a győzelemhez elengedhetetlenek. Egyes szavak kellenek, de vannak kellemetlenek. Ezek nem kellenek. Mi vegyük komolyan az örök élet győzelmét. Ne hagyjuk ma sem porba szállni Isten felénk irányított igéit. Ámen.

2014. október 18., szombat


"Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." (Ef. 5,17)


Az igazi megértés nem csupán intellektuális, de épp annyira lelki tevékenység is. Gondolkodást, átgondolást, mérlegelést, meditációt, lelki ráhangolódást igényel. Az ösztönök szintjén minden tökéletesen működik. Egyesek azt mondják, hogy hallgass a szívedre, és cselekedj. Csakhogy igaz a keresztyén tanítás a bűn veszélyéről, hogy a szív romlottságából származik a rossz. Méghogy nem tudja az ösztön megelőzni a lelkiismeretet? Igazából nem az ösztön, hanem a bűn, a gonosz gondolat tudja megelőzni. Még mielőtt csendben megszólalhatna a lelkiismeret, addig a bűn már továbblépett. Olyan ez, mint amikor a felindulásból megszületett elektronikus levelet elküldjük. Aztán később megbánjuk. Van egy mondás: ha a fogkrém kibújt a tubusból, nehéz visszanyomni.
Beszélni, cselekedni, viselkedni, élni a helyzetet csak akkor érdemes, akkor üdvös, hogyha a Szentlélek ereje által megértjük az Úr akaratát, és aszerint cselekszünk.  Mit szeretne az Úr, hogy cselekedjek? Korlátnak tűnik, de ebben van az egyedüli igazi szabadságunk, és ebben van az áldás. Ámen. 

2014. október 17., péntek


"Uram, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg." (Zsolt. 25,1-2)


Ebből a zsoltárból származik az ismert ének szövege is: szívemet hozzád emelem ... utaid, Uram mutasd meg. Kedves számunkra ez a zsoltár, mert megtanít arra, emlékeztet arra, hogy fentről jön a megtartatás, és fentről adatik a helyes tájékozódás bölcsessége. Az embernek a dolgokhoz való vízszintes viszonyulását kiegészíti a nagyon fontos vertikális tájékozódással.
Azok, akik hatalmas léggömbök (hajó) kosarában állva elrugaszkodnak a földről, gyönyörű kilátást nyernek. Egyszerre láthatóvá lesznek az ösvények, utak, gyönyörű tájak, sziklák, akadályok... ez az egész teremtett világ. Fentről, de mégis nagy alázattal és hálaadással tudnak gyönyörködni azon, hogy milyen gyönyörű helyre helyezte Isten az embert.
Milyen jó, hogy homályos, szűkkörű látásunk megváltozhat. Milyen jó, hogy az akadályok, feladatok felismerése mellett a lelkünk felemelkedhet Istenhez. Milyen jó, hogy látjuk a biztonságos, keskeny utat, látjuk a megtartatást. Milyen jó ma is tudni azt, hogy aki először felfele néz, az nem szégyenülhet meg, mert a megtartó szeretet vezeti az úton. Ámen.

2014. október 16., csütörtök


Pál mondta: "Én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével." (1Kor. 2,3-4)


Erőszakos hódítások, háborúk idején a két fél igyekezett felvonultatni hatalmát a másik előtt, hogy félelmet keltsen benne. A tárgyaláshoz ez a hatalmi erőfitogtatás jelentette a legkomolyabb érvet. Ki lehetett találni, hogy mi következik, hogyha a másik fél nem fogadja el az esetleg erősebb fél feltételeit. A keresztyén szolgálat, igehirdetés, a Krisztus keresztjének felmutatását is lehet ilyen felvonulásnak, lelki harcnak tekinteni, de nem az erőszaknak és nem a nyers fizikai erőnek a felmutatásával.
Isten az ő bölcsességét, Lelkének erejét adja azoknak, akik bizonyságot tesznek róla. Mi magunk érezzük, hogy gyengék vagyunk ehhez egy ellenséges világban. Nincs erőnk elindulni, kimondani a tőle tanult igazságokat. Gondoljunk arra, amit Pálnak mondott: Az én erőm erőtlenség által végeztetik el. A világ számára a kereszt az Úr feletti győzelemnek tűnt, mi tudjuk, hogy a kereszt is Isten győzelme lett a gonosz fölött, az üdvösségért. Bátran szóljunk Isten Lelke által. Ámen.


2014. október 15., szerda

"Jézus meggyógyított sokakat, akik különféle betegségekben sínylődtek." (Mk. 1,34a)


      Sokak számára ez csak egy odavetett félmondat. A "futottak még" kategória. Semmi megrendítő, különleges, tanulságos, "csak" néhányan - pontosabban sokan - meggyógyulnak. Azoknak viszont, akik meggyógyultak, ez a fél mondat az élet. Biztosan regényt lehetne írni róluk is, mint mindenki másról, de csak ennyi lett. Mindössze meggyógyultak. Rólam, és rólad is regényt lehetne írni, de mindössze annyi történt, hogy felébredtünk ma reggel, és ez bekerül egy virtuális jegyzetbe. A mi mennyei Atyánk ma éjjel is gondot viselt ránk. Nem forgatta fel ez ügyben a világot, nem is fog bekerülni a történelembe. Nekünk sem kell viszont cserébe ódákat zengeni, elég pár szóval hálát adni... Ámen.

2014. október 14., kedd

"Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet." (Zsolt. 9,2)


A teremtett világból Isten szeretete tükröződik felénk. Az Ő dicsősége betölti az egész földet. Az embert olyan képességgel áldotta meg, hogy felfoghatja ezt az isteni szeretetet, és a bűnbeesés ellenére megmaradt benne az Isten iránti sóvárgás, vágyakozás. Csak akkor lehet boldog, ha rátalált Istenére, és hogyha látja és érzi ezt a szeretetet. Megszületik a zsoltár, mert valósággal kicsordul a szíve, hogy elmondhassa ezt az egész világnak: Isten szeretet.
Születik-e bennem zsoltár valahányszor érzem az Isten kegyelmét? A hála az egyetlen érzés, amivel érdemes leélni egy életet (Ravasz L.), mert gyakorolva visszahat rám, és elégedett, boldog emberré tesz. Áldottá, mert mindig tudni fogom, hogy oltalmam az Úr. Adjunk hálát mindenkor az Ő kegyelméért teljes szívből. Ámen.

2014. október 13., hétfő


"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!" (Ézs. 43,18-19)


Megrekedt keresztyénségnek nevezhető az az állapot, amikor a régi történetek a múltban maradnak, és emlékezés tárgyaiként kezeljük. Megrekedt keresztyénség az, amely Jézust ott felejti édes emlékezetként a múltban. Olyan, mint hogyha egy gyönyörű rózsacsokrot megszáradva őriznénk a vitrinben. Elég lenne megcsodálni a frissen kibontakozó virágot, és betelni a látvánnyal, annak illatával éppen most.
Állandóan történő teremtés vesz körül, sőt bennünk is lejátszódik minden pillanatban a változás. Isten mindig újat cselekszik. Jézus nem a múltnak Krisztusa, hanem dicsőségesen feltámadott Úr, aki Lelke által újjáteremt bennünket éppen most. Velem vándorol utamon Jézus. Ő adjon erőt ma nekünk! Ámen.

2014. október 12., vasárnap

"Megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérünk tőle."  (Ezsd.8,21)


Ezsdrás a fogságból hazavezette Isten népét, hogy az újjáépítés elkezdődhessen. Szavaiból kiderül, hogy idegenben is missziót folytatott, hiszen a királynak úgy mutatta be Istent, mint akinek a kegyelme azokon van, akik őt keresik és az ő javukat szolgálja, haragja pedig azokon van, akik elhagyják őt. (22.vers) Annyira erős volt a hite, hogy ebben a tudatban a hosszú útra nem kért katonai kíséretet sem. Fontosnak tartotta azonban a böjtöt, az imádkozást, hogy kedvet találjon Istennél. Hazaérkezve pedig boldogan megvallotta, hogy Isten meghallgatta a könyörgést.
Utak, napok, esztendők vannak előttünk és megannyi akadály. Tőle kérjünk szerencsés, jó utat. Tőle kérjünk kegyelmet, mert irgalmas Ő. A testvérek közösségében pedig erősítsük egymást ebben a hitben. Ámen.  

2014. október 11., szombat

"Az alázatosok kívánságát meghallgatod,Uram. Megerősíted szívüket." (Zsolt. 10,17)

Szinte ismeretlen az alázat szónak jelentése a mai gyerekeknél és a mai ifjúságnál. Értetlenül néznek a kifejezés hallatán és idegenül, viszolyogva tekintenek a kifejezésre. A büszkeség társadalmát neveljük- fogalmazta meg nemrég egy szakmailag elismert szocio-pedagógus és ez a megállapítása egyre inkább úgy tűnik, hogy nem túlkalibrált. Miközben a gyermekeinket egyre jobban féltjük és óvjuk a megrázkódtatásoktól és egyben a megaláztatásoktól, annál inkább ér az bennünket felnőtteket. Ezzel együtt az alázat pedig egy rossz értelmű szolgalelkűséggé savanyítja a felnőtt emberi karaktert és a társadalmat is beleviszi mind jobban egyféle hierarchikus mókuskerékbe, amely igazságtalanságokon gördül. Ezzel szemben Isten igazságossága maga a megtestesült tiszta vágyálom, amely világba egy alázatos, őszinte imádság már belépést biztosít. A sokat szenvedő és még többet magába rejtő emberi szív az Isten előtt imádságaiban meghallgatást talál és gyöngülő fájdalmas szíve pedig az élet Urának szeretetétől a vigasztalás erejét nyeri. Erre gondoljunk alázatos imádságaink pillanataiban. Ámen.

2014. október 10., péntek

"Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!" (Kol. 4,17)

Nem jelent gondtalan életet az Úr szolgálatában állni. Pedig kívülről szemlélődő laikusok tekintetében például a lelkipásztor élete egy felhőtlen és gondtalan élet, sőt hozzá tevődik ehhez, mint egy rossz ízű  bírálatként az is, hogy semmit, avagy alig dolgoznak valamit, ergo meg sem érdemlik a fizetésüket. Még mielőtt a mundér becsületéért szállnék harcba, csupán annyit jegyzek meg: talán nem véletlen az sem, hogy kit, avagy kiket is hív el magának erre a szolgálatra az Úr, vagy kire meri és kire akarja bízni ő az ő nyájának sorsát, életét és szolgálatát. Magyarul mondva kinek gondjaira meri az Úr rá bízni az övéit... Mert ez határozza meg ezt a szolgálatot: az isteni bizalom, a kiválasztottság, a hivatás, a küldetés és a lelkiismeretesség. De így van ezzel mindenki hittételünk, az egyetemes papság elve szerint. Amit pedig Isten ránk bízott, azt a legnagyobb odaadással és gondossággal végezzük az Ő dicsőségére. Ámen.

2014. október 9., csütörtök

"Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják." (Zsid 11,24)

A hívő ember kellően tisztán látja múltját, mert ebben Isten segít neki azt meglátnia, megismernie. De csak akkor érdemes múltjának tisztaságába révednie, ha az ember ez által vállalni is akarja az Isten által számára készített jövőt. Ez Mózes számára különleges sorsot jelentett, ugyanis ezért az utókor számára a hit ószövetségi korának magasan jegyzett személyiségeként tartható számon. Mégis múltjának szinte mitologikus gyermekkorát hol így, hol úgy kezdte ki a személyét megítélők társadalma. Ma is kísért ebben az értelemben a múlt, hiszen a mai ember is állandóan kénytelen azt magyarázgatni, hogy honnan jött, hogy ki ő, és hogy merre tart. De ezek a kérdések a hitben megválaszolva egyszerűbbé válnak. A kulcs szó pedig csupán a hit... az ember hite... a múltban, a jelenben és a jövendőben. Ámen.

2014. október 8., szerda

"Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!" (Zsolt. 97,1)

Elképesztő különlegesség lehet űrturistának lenni, de kényelmes, ergonomikus számítógép-foteljeinkből szemlélni tökéletes felbontású műholdképeken 45 km-es magasságból a Föld felszínét, sem boldogtalanság. Szinte elképzelheti az ember azt, ahogy Isten akár a múlt emberének fantáziájában látja és "onnan felülről" szemléli a "mi" földünket és gyönyörködik a pazar látványban, főleg esti fényeinkben. Ugyanis ez a fantáziakép elevenedik meg bennünk mai igénk által egy gondolat erejéig. Megnyugtató belső magasztos élményként formálódik bennünk a tudat és a hit közös gondolatgyümölcse: Uralkodik az Úr! És jó tudni azt, amikor a szíveink és gondolataink felett is uralkodik. Ezt a teremtménynek mindig tudnia kell, hiszen csak ebben az Istenélményben képes nap, mint nap lelki táplálékát örömként és biztonságként elfogadni. Szükségünk van ezzel a gondolattal nyugtatni magunkat, hiszen így képesek vagyunk a "békesség fejedelme" jövőt ígérő kezeiből elvenni a nekünk járó életet. Ámen.

2014. október 7., kedd

"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1Kor. 16,13)

Katonásnak tűnő felhívás. Némileg alsónadrágba rázza azt, aki ezt hallja. Még akkor is, ha az illető hölgy! Persze nem éppen a humor kedvéért élhetünk a fenti kijelentéssel, de természetesen a szó pozitív értelmében ez még "belefér". Néha talán éppen arra van szüksége az embernek, hogy ráncba szedjék, azaz rendbe szedett legyen. Így álljon be nap, mint nap az élete hadrendjébe, mert amúgy is az a trendi ismérv, hogy az emberi élet küzdelem. Viszont nagyon nem mindegy az, hogy az ember kinek az oldalán harcol, azaz küzd: Istenén avagy az istenellenességén. A keresztyén ember nyilván Isten oldalán Krisztusban bízva, az Ő erejéből táplálkozva és az Ő Lelkének áldásait igényelve kell küzdjön. A mai nap is egy hadrendbe állás. A napi küzdelem előttünk. Férfiak, nők... gyermekek, felnőttek, aggastyánok: szolgálatra fel! Isten óvjon mindnyájunkat! Ámen.

2014. október 6., hétfő

"Az Úr angyala...megérintette Illést, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!"(1Kir. 19,7)

Hétfő. Hét kezdet. Sokak szerint még említeni is súlyos... A legnagyobb internetes közösségi oldal (Fb) szórva van tréfás, vicces és kínos, azaz a hétfőt dehonesztáló képekkel, feliratokkal, animációkkal és vele ellentétben pedig a pénteket üdvözlő, csalogató és örömforrásként feltüntető megjelenítéssel. Mert hétfő a hét, a munka, a robot, az iskola, azaz a megszokott és nem szeretettnek kezdete. A péntek viszont ennek a végét jelenti, azaz a hétvége, a pihenés, a bulik és a felhőtlen jókedv kezdetét. Nem tisztem ezt minősíteni, de az annál inkább igen, hogy az Isten Igéjének érintésétől, életünk erő feletti útjaira továbbra is biztassak, bátorítsak és felhívjam a figyelmet arra, hogy Isten nem csak erő feletti utakat, hanem azokhoz való erőt is ad. Sokszori agóniáink és depresszív pillanataink, amelyek erőtlen és bátortalan kiszolgáltatottságra ítélnek pörgő életünk közben, egyre többször, arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne csak a pénteket várjuk kitörő lelkesedéssel, hanem minden napot és különösen az Úr napját, amikor vele találkozva lélekben feltöltekezhetünk erőink feletti útjainkra. Erre gondoljunk egyre többször. Ámen.

2014. október 5., vasárnap

"És íme , nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették és ezt mondták: Uram ments meg minket, elveszünk!" (Mt. 8,24-25)

Szárazföldön élő ember számára a tengeri vihar csupán elképzelhető: talán mert láttuk a televízióban, vagy éppen olvastunk róla. Nyaralásunk helyszíne egy viszonylag békés tengerparti vidék volt ahol a dinári Alpok belemosták "lábaikat" a tengerbe. Ez a békés, napos és csodaszép táj nem egészen fél óra alatt kvázi pokollá vált, amikor egyszerre elsötétült az ég és hatalmas vihar kerekedett. Valódi halálfélelem kerített hatalmába, amikor a tenger vize látványban összemosódott az ég vizével, s közben eget és tengert összekötő végtelen hosszú és hatalmas villámcsapások csattogtak mindenhol. Háborgott az addig békés tenger, a költő szavaival élve "feltámadott a tenger", és úgy éreztem, el akarja nyelni a világot. "Hullámok ha rémítenek mérhetetlen víz felett" - jutott eszembe az ének sora. Csak egyetlen reményem maradt: Drága jó Istenünk ments meg minket! Mert a kétségbeesett emberi szív azonnal az egyetlen biztos menedéket választja, mert az olyankor mindennél tisztábban látszik. Ezt választották Jézus tanitványai is... Így hát nekünk is mindig Ő az egyetlen menedékünk: a Mester! Ő ma is vár mindnyájunkat a templom hajójában! Ámen.

2014. október 4., szombat

"Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál." (Péld. 29,25)


     Rettegés és bizalom: melyik áll közelebb hozzánk? És valóban rettegünk az emberektől? Noha "az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva", azért mégsem páni félelemmel szoktunk kilépni az utcára. De nem azért, mert meg vagyunk győződve arról, hogy az ige ellenében az emberek jók, hanem mert valamennyire bízunk Istenben. Aki nem így tesz, az bizony egész életében védelmi rendszert épít maga köré. Az egész társadalomnak ez az alapja: "biztosítani". Tanulást, munkát, pihenést, nyugdíjat... Istennel persze nem kalkulál a társadalombiztosító. És csodálkozunk, hogy csapdának érezzük az egészet...  Talán mégis jobb az Istenbe vetett bizalom... Ámen. 

2014. október 3., péntek

"Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid." (Péld. 16,3)


   Különös helyzet ez. A szándékaim, dolgaim az enyémek. Bennem fogalmazódnak, én akarom véghezvinni, a saját lehetőségeimhez kell szabnom azokat, és mégis gyakorlatilag azonnal át kell adnom másnak. Ezzel megszűnik az intimitás, a kizárólagosság, a birtoklás. Igazán megértem azokat, akik görcsösen ragaszkodnak dolgaikhoz és szándékaikhoz, a "segíts magadon" elv alapján. Nehéz lemondani arról, ami a miénk, és csak a miénk. Egészen addig, amíg az ember meg nem tapasztalja, hogy milyen jó az Úrral közösben lenni. Olyan pártfogóval, segítővel bírni, akihez hasonló sincs a világon. Bátran ajánlom: legyünk teljes bizalommal iránta. Ámen.

2014. október 2., csütörtök

"Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki." (Lk. 17,15-16a)


     Hányan mondják vajon magukban, olvasva a tíz bélpoklos történetét, hogy "én bizony nem mennék vissza Jézushoz!". Vagy hányan gondolnak betegségükben Isten segítségére úgy, hogy "csak gyógyuljak meg, be nem teszem a lábam a templomba..." Ugye, milyen visszásnak tűnik a gondolat? Pedig az 1:9 arány ma is éppen úgy érvényes, mint a történetben. A tízből csak egy tér vissza dicsőíteni és hálát adni. Ennek pedig egyetlen súlyos következménye van: a másik kilenc ott folytatja, ahol abbahagyta, vagyis ismét a betegség útján járnak. Egyikük viszont új utat talál. Imádkozzunk, hogy a statisztikák ellenében mégis a visszatérők között legyünk. Ámen.

2014. október 1., szerda

"Isten eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." (Kol. 2,14)


     Gyönyörűen megfogalmazott, világos kép arról, mi módon nyílik meg az út az ember számára Isten országába.  Mindaz, amit elkövetünk Isten és ember ellen, nem mintegy varázsütésre lesz semmissé, noha következményeinek terhét nem nekünk kell viselnünk. A Krisztus keresztjére szegzett adósságlevél emlékeztet rá, hogy más fizetett meg érettünk. Aki nem néz Krisztus keresztjére, nincs tudatában tettei súlyának. Aki nem keresi adóslevelét, nem találja meg a keresztet. Mi pedig azon legyünk, hogy felettébb sok tétel ne legyen a rovásunkon. Ámen.