2014. szeptember 30., kedd

"Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud." (1Jn. 3,20)
    Biológiailag a szív a test motorja, és fő dolga, hogy egyenletes ritmusban pumpálja a vért az erekbe. Ehhez képest működésén pontosan lekövethető valamennyi érzelmi megnyilvánulásunk. Még a tipikusan emberi hazugság is. Tetszik, nem tetszik: a szív árulkodik mindarról, ami lelkünkben zajlik. Ha emlékezetünk mindent világosan megőrizne, vissza tudnánk követni életünk minden apró hibáját, bűnét a pulzusunkon. Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, mert bár ő valóban tudja valamennyi rezdülésünket, kegyelemmel és szeretettel van irántunk ma is. Ámen.

2014. szeptember 29., hétfő

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor." (Józs. 1,9a)

     Látszólag ellentmondás van ebben a felszólításban, hiszen  sem az erő, sem a bátorság nem parancsra áll elő. Lehet inaszakadtig dolgozni erőnk függvényében, és lehet parancsra borzasztó dolgokat véghezvinni, de  az erő és bátorság megszerzése hosszú folyamat. Vagy mégsem? Ha Isten parancsol valamit, annak nyilván megvan a fedezete. És mindannyian ismerünk eseteket, amikor félénk, törékeny alkatú emberek hihetetlen dolgokat vittek véghez, mert az adott pillanatban mégis erősek voltak és bátrak. Úgy hát erő és bátorság nem izom és gondolkozás kérdése, hanem a hité. Akkor hát hiszem, hogy mindenben van erőm a Krisztusban, úgyhogy bátran vágok neki az előttem álló hétnek. Ámen.

2014. szeptember 28., vasárnap

"Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok." (Lk. 6,21b)

     Alapvetően két ok miatt szomorodunk sírásig: nem ismerjük a jövőt, és nem vesszük személyesnek az üzenetet. Nem állítom, hogy e két ok megszűntével minden sírás is megszűnne a földön, de az biztos, hogy nagyságrendekkel kevesebb lenne belőle. A két ok pedig igazából egy: nincs elég hitünk. Hiszen Isten ismeri a jövőt, az ő kezében van, és amit ő mond a jövőről, az nem alaptalan ígéret, hanem elkövetkező valóság. Ugyanakkor mindaz, amit kijelentett nem másoknak szóló üzenet, hanem mindig személyesen a hívőnek küldött biztatás. Áldott legyen, aki nevetést készít számunkra. Ámen. 

2014. szeptember 27., szombat

"Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk." (1Jn. 3,23)

Istenképűségünk elvesztésének ékes bizonyítéka, hogy bár uralkodásra teremtettünk (1Móz. 1,28), mégis szolgalélekkel élünk. Minden ember parancsolatoknak engedelmeskedik. Nem tudunk uralkodni magunkon, a természeten és a szó nemes értelmében, egymás felett sem. Szolgalélekkel engedelmeskedünk a szív parancsainak, az érzelmek és test parancsolatainak, a pénz, a hatalom, a hiúság, a világi hatalom parancsolatainak. Hitünk szerint eljön majd az az óra, amikor visszakapjuk elvesztett Isten arcunkat. Az alkalom, amikor beülünk Isten mellé, az Atya, a Fiú és a Szentlélek mellé, a királyi székbe. Addig azonban szolgai lélekkel Istennek kellene engedelmeskednünk. Neki is vannak parancsolatai, melyeket ma átismételtet velünk: higgyünk Krisztusban és szeressük egymást. Segítsen az Úr minket, hogy akarjuk és tudjuk őt szolgálni ma és mindenkor. Ámen.

2014. szeptember 26., péntek

"Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!" (Ézs. 26,4) 

Még nem jött fel a nap és felhős az ég, de a félhomályban is kirajzolódó Várhegy csúcsa a diófa lombja fölött biztosít arról, hogy itthon vagyok. Minden reggel ott van a helyén évek óta, sőt emberöltők óta. Ézsaiás, a zsoltárírók, de mások is, az Urat a Földön a legidőállóbb hegyhez, sziklához hasonlítják. Az Úr minden reggel itt van mellettünk. Látni őt akkor is, ha homályos az élet. Biztosít minket arról, hogy minden rendben, nem kell félnünk. Jó annak, aki ezt látja életében. Tud hálát adni, és képes félelem nélkül élni. Igaz, hogy évmilliók alatt a hegyek változnak. Felemelkednek és eltűnnek. Az Úr azonban mindenkor velünk és mellettünk lesz. Ámen.

2014. szeptember 25., csütörtök

"Isten mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?"  (4Móz. 23,19b)

A lelkigondozás során a szakember sokszor használ kérdéseket. Kérdez, hogy a lelki zavarok, útvesztések, elgyengülések idején elgondolkoztassa a lelki beteget arról, hogy mi okozza a zavart az életében, hol tévedt el, mi vette el az erejét. Isten ma ugyanezzel a szándékkal fordul felénk. Jó lenne, ha gyógyulásunk érdekében, nem tennénk úgy, mintha nem értenénk miért kérdez erről. Valami mindig hiányzik az életünkből. Mindig keresünk valamit. Soha nem elég mindenre az erőnk. Az emberi ígéretek, segítségek nem vagy nem mindig válnak valóra. Hazudnak, felejtenek, elerőtlenednek az emberek. Isten azonban nem hazudik, nem felejt és mindenre van ereje. Adja Isten, hogy elcsendesedésünkben nem gépi automatizmussal, hanem végiggondolt, őszinte válasszal feleljünk a kérdésre. Mert csak ez segít nekünk. Ámen.

2014. szeptember 24., szerda

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt. 11,28) 

Amikor az istentiszteletek, főleg a bűnbánati alkalmak, gyülekezeti létszámát szemlélem, arra is gondolhatok, hogy lám milyen sok ember erős, könnyedén néznek szembe a mindennapok kihívásaival és nincsenek gondjaik. Amikor azonban az első alkalommal megtudtam, hogy van olyan televíziós műsor, amelyen keresztül ezoterikus gyógyítók kínálták "segítségüket", megerősödtem abban a sejtésemben, hogy ez nem igaz. Emelt díjas telefonbeszélgetéseken keresztül fordult sok-sok ember az ilyen "gyógyítókhoz". Ez pedig csak egy a sok kínálat közül. Telefonáljon azonnal, hívjon, mert csak most, csak itt csak én tudok segíteni. Nem tudom, hogy akik ezekhez a lehetőségekhez folyamodtak, mit kaptak. Azt azonban tudom, hogy akik Krisztus hívását elfogadják, azok ingyen, megnyugvást, lelki békét és minden szükségest megkapnak. Ma is forduljunk Hozzá az imádság vezetek nélküli és ingyenes vonalán. Ámen.

2014. szeptember 23., kedd

"Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről... És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma." (Jób. 2,11.13) 

A szónak, a beszédnek nagyon nagy fontosságot tulajdonítunk. Valóban nagy dolog, hogy szavakba tudjuk önteni érzéseinket, tanácsot tudunk adni, irányt tudunk mutatni, figyelmeztethetünk, s ha kell dorgálhatunk. Az a baj, hogy sokszor nem vesszük észre, hogy tudnunk kell hallgatni is. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az emberi beszéd nem segít, sőt többet árt, mint használ. Jób barátai is talán többet segítettek akkor, amikor hallgattak, mint amikor beszélni kezdtek. Néha csak annyi kell, hogy ott legyünk a beteg mellett, a haldokló mellett, az elkeseredett, magányos, e világ próbáitól félő ember mellett. Gyermekeim sokszor mondják: apa gyere ide. Miért? - kérdezem meg gondolkodás nélkül. Nincs semmi, csak legyél itt - mondják. Nagy feladat egy gyors telefonbeszélgetés, a villámposta, egy pár szó erejéig megállok megoldás helyett, ott lenni a másik ember mellett. Legyünk ott, ahol szükség van ránk ma is. Ámen.

2014. szeptember 22., hétfő

"Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld." (2Móz. 19,5)

Isten szavának teljesítésével sokszor úgy vagyunk, mint az emberi elvárások és kérések teljesítésével. Nem mondjuk, hogy nem tesszük meg, amit kérnek, de legyenek türelmesek, várják meg amíg eljön az ideje a cselekvésnek, segítségnek, engedelmességnek. Most dolgom van. Most nem érek rá. Most fáradt vagyok. Most... én vagyok a fontos. Most magamnak élek. Ha azonban belegondolunk, hogy nincs múlt idő és nincs jövő idő, csak a jelen, csak az itt, csak a most, akkor át kell értékeljük a cselekvéseinket, engedelmességünket. Ha most Istenre hallgatunk, ha most megtartjuk a szövetséget, akkor a mindenség Ura gondviselésének részesei leszünk. Hiszem, hogy ezt akarjuk, hát értékeljük át az időnket, időbeosztásunkat és cselekedeteinket. Ámen.

2014. szeptember 21., vasárnap

"Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!" (Zsolt. 144,15b) 

A tudományok tanulmányozása során találkozunk az axióma kifejezéssel. Az axiómák a tudománynak olyan alaptételei, alapigazságai, amelyeket senki nem von kétségbe. Ezek egyben a tudományos ismeretek olyan sarokkövei, amelyek nélkül egy-egy tudományág kártyavárként dőlne össze. A mai hetedik nap elsősorban arra kínál kihagyhatatlan lehetőséget, hogy megvizsgáljuk életünket. Boldogok vagy boldogtalanok vagyunk? Érzem és érzed, hogy mi a helyes válasz erre a kérdésre. Látjuk, ha figyelmesen fürkésszük népünk, egyházunk, családjaink, barátaink életét. Boldogságunk, boldog életünk alapköve, alaptétele az, ha az Úr a mi Istenünk. Ha nem Krisztusra építjük fel életünket, akkor boldogságunk kártyavárként dől össze. Az a csodálatos, hogy ha már összedőlt, akkor van Krisztusunk, akire újra ráépíthetjük. Ámen.

2014. szeptember 20., szombat

"Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." (2Thessz. 3,5)

Eszembe jutott a Példabeszédek könyvéből az az ige, amely arról szól, hogy az Úr oda hajlítja a király szívét, ahová akarja (21,1). A Teremtő ismeri a szívünk titkait. Azt is tudja, hogy a szív megromlott, hogy ott van a bűn gyökere is. Ezért történik az, hogy az ember szívét sokminden kormányozza, irányítja. Ha a kormányos rossz helyre irányítja általa az embert, akkor eltéved, elvész, megromlik az emberi élet.
Nem véletlen, hogy az apostol az Úrra irányítja a figyelmet. Egyedül a Krisztus ereje győzheti le a bűnös természetet a Lélek által. A megszentelődés útján elengedhetetlen ez a belső változtatás. Kell, hogy Ő ragadjon meg, kell, hogy Ő vezesse szívünket, ahhoz, hogy áldott életünk legyen. Ma is figyeljünk az engedelmességre: szeretetre tanít és állhatatosságra. Győzni tanít az Ő ereje által! Ámen.

2014. szeptember 19., péntek



"Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük." (Mt. 9,29-30)


Milyen csodák vannak manapság, amik természetessé váltak.. Nagy csoda, hogy az ember maga is gyógyítóvá vált. Ha a tudomány pozitív oldalát nézzük, milyen nagy dolog, hogy segíteni tudunk nagyon komoly betegségek legyőzésében. Ezek bizony csodával határosak, és ezekért hálát kell adnunk mindig. Az ragadott meg az igében, hogy míg komolyabb műtétek órákig tartanak, addig a Jézus érintésére azonnal meggyógyultak az emberek. Nagyon sok esetben Jézus a beteg hitét kereste, aztán a gyógyulást a bűnbocsánattal hozta kapcsolatba. Hit – bűnbocsánat – gyógyulás – hálaadás, leegyszerűsítve ezek lennének egy gyógyulás hátterében. Hinni azt, hogy megbocsátotta vétkeidet, hinni azt, hogy Ő a te gyógyítód, és bízni benne – ez a mi gyógyulásunk titka.

Nézni és látni – két külön fogalom. A lényeges dolgok meglátására adja vissza látásunkat. Hála legyen! Ámen.

2014. szeptember 18., csütörtök

"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk." (Róm. 15,1)


     Mennyivel másképpen szól ez, mint a reklámok üzenete, a "mert megérdemlem". Önzetlenség az önzéssel szemben, szolgálat a közönnyel szemben, gyülekezeti közösség a "békés egymás mellett éléssel" szemben. Így élhettek az első keresztyének, akiknek "mindenük köz vala", akik nem gondolták magukat többeknek másoknál, sem vissza nem éltek esendő voltukkal. Ma mindkét oldalán megromlott a társadalmi egyensúly: az erősek legfeljebb holmi alamizsna erejéig hajlandók cseppenteni valamit a gyengéknek, a gyengék viszont elvárják, hogy kötelességszerűen segítve legyenek. Okot arra, hogy miért ne fogadjunk szót az igének, kétezer év óta folyamatosan találunk. Ideje lenne megkeresni okát a szófogadásnak. Ámen.

2014. szeptember 17., szerda


"Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok." (Zsid. 12,12-13)


Vannak más vallásban, szentnek nevezett könyvek, amelyekből hiányzik Istennek emberekhez lehajló szeretete. A személyes megszólítás, a biztatás, az erősítés viszont lépten nyomon ott van a Szentírásban. Ezek is bizonyítják, hogy szereti Isten e világot. Ez a biztatás az Ószövetségben is elhangzik (Ézs. 35). Az elnyomatás, a nyomorúság, a bűn miatt szenvedők abból a puszta tényből nyernek reménységet, hogy jön a szabadító Isten.
A Zsidókhoz írt levélben a szentíró a múltba tekint, a hit hőseire gondolva elmondja, hogy immár megváltott seregnek a tagjai. Bizonyságok fellegei vannak előttünk, és sokan vannak, akik mintegy "drukkolnak" a mi győzelmünkért. Életünk Isten színe előtt való élet. Akik az Úrban bíznak erejük megújul. Megerősödnek a lankadt kezek és a megroskadt térdek, hogyha az Ő szabadítását várjuk. Ezzel a biztos tudattal járjatok a keskeny úton! Ámen. 

2014. szeptember 16., kedd


„Szenteltessék meg a te neved.”  (Mt. 6,9)

Az Úr imádságának első kérése van itt leírva. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy Jézus, miután imádságban megszólítja az Atyát (mi Atyánk), éppen ezt tartja a legfontosabbnak, hogy Isten neve az emberek szívében  ne veszítse el a szentségét. Egyébként szent az Isten, és nem lehet ezt sem elvitatni, sem megváltoztatni.  Az ember szempontjából azonban ennek csak úgy van értelme, hogyha ezt a szentséget megérzi, felismeri, és önmaga szempontjából mércének tartja. Csak akkor élhet annak szellemi ereje által.

Ez elsősorban megteremti a szükséges istenfélelmet, áhítatot, állandó dicséretet az ember szívében. Aztán arra ösztönzi, hogy gondolatait, beszédét, cselekedeteit úgy kontrollálja, hogy Isten szentséges nevét miatta szidalom ne érje, hanem szálljon arra dicséret és dicsőség. (Heidelbergi Káté 122.) Minden más fölött Isten neve szent legyen a te életedben, és akkor sokféle áldás követi ezt. Tapasztald meg, és áldjad a szent Istent! Ámen.

2014. szeptember 15., hétfő

"Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!" (Zsolt. 118,24)

Még nem mondtam, hogy szeptember 15.-e van? Ha valaki szó szerint értelmezi a mai igét, akkor úgy jár, mint a kedves szülő, aki azt mondja, hogy igen, ez az! Neveltem, próbáltam nevelni pár hónapon keresztül gyerekeimet, nocsak nevelje őket a rendszer, hiszen adófizetők vagyunk. Vége van a hosszú nyári szünetnek, végre délelőtt nem zavar a gyerekhad. Na, ez az a nap.
Ámde kissé mélyebbre kell nekünk ásni, hiszen az alkalmas idő kérdése merül fel az igében. Az alkalom, amikor valakinek felcsillan a fejében, szívében a gondolat, hogy ez az a nap, amikor megtérek, ez az a nap, amikor Isten közelébe kerülök. Ez az a nap, amikor megszabadulok vétkeimtől, és amikor veszem a bűnbocsánat ajándékát. Fentről meghatározott személyes ünnepnap ez azoknak, akik éberen figyelik az isteni kegyelem kiáradását.
Megélni a napot, az új napot, mint kegyelmet - átélni azt, hogy megkegyelmezett emberek vagyunk - ez az a nap, amikor örülnünk és vigadnunk kell. Egyébként áldás legyen az új iskolai éven, hiszen ez is kegyelemből van. Ámen. 



2014. szeptember 14., vasárnap


"Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Gal. 5,14)


Ha a törvénykönyvek történetét megvizsgálhatnánk, bizonyára észrevennénk, hogy terjedelemben és részletességben folyamatosan fejlődnek. Gyakorlatilag minden le van szabályozva, és mégis fejleszteni kell. A szabályozással párhuzamosan nő a bűnözés rafináltsága. Mindig sikerül egyfajta rendet teremteni, de ez a kívülről parancsolt rend csupán. Van egy másik, a belső emberben működő "etikai kódex", amit a Teremtő adott az embernek. A lelkiismeret szava igazít el ebben, amennyiben tisztán szól vagy nincs elaltatva. Az apostol a jézusi mércét alkalmazza, aminek az a lényege, hogy a szeretet határán kívül vagy a szeretet ellenében nincs igazi, helyes törvény. Ha a szeretet lelkülete nem hatja át a törvényt, akkor egyszerű betű vagy paragrafus marad. Ha tehát szeretetben cselekszem, akkor betöltöttem a törvényt. Ehhez legyen mindig erőnk. Ezt csak a Jézus erejével, a Lélek által tehetjük meg. Ámen.

2014. szeptember 13., szombat

"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm. 8,31b)

Komoly támasza a keresztyén önbizalomnak mai igénk. Azt sugalmazza bensőnknek, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, hiszen Isten velünk van. Vagdalkozó világunkban, egymással küzdve kenyereinkért, munkáinkért, juttatásainkért, pénzeinkért, jussainkért, előnyeinkért, vagyonokért, boldogságért ...valójában ki ellen szállunk harcba és kinek az oldalán? Nos, legnagyobb csatánk a bűn ellen volna hivatott  harcba szólítani, mégis néha éppen a bűn zsoldosaiként ébredünk az egyre gyarapodó világi hadseregben a sátán oldalán... Ezért Isten megfúja a lélek kürtjét, akárcsak Gedeon korában és aki csak akar közülünk, az boldog lélekkel, szabad akarattal állhat az Úr Jézus lassan, de biztatóan gyarapodó táborába. Nekünk pedig nem kell félnünk, mert az Úr harcol értünk. Az egyetlen mindent eldöntő csatát már megvívta és diadalmaskodott. Az Ő győzelme pedig a mi győzelmünk biztos záloga! Ámen.

2014. szeptember 12., péntek

"Ha Isten segít, a falon is átugrom." (Zsolt. 18,30)

Nem a képességeinkkel van a hiba, hanem azzal, hogy nem ismerjük azokat. Számomra ez a gondolat ugrott be elsőre, elolvasva mai igénket. Persze már másodszorra olvasva inkább azon akad meg tekintetem, ami e rövidke szakaszban a lényeg: "Ha Isten segít"... Bizony az ő segítsége a benne bízók és általa munkálkodók számára elképesztő akadályokat leküzdő csoda: hol a várfal omlik össze a kürtszóra(Jerikó bevétele), hol pedig maga az ember képes a falon átugrani, mert Isten segíti őt. Az a baj, hogy sokan éppen azt vonják kétségbe, hogy Isten segíthet és meg is teszi, hiszen képtelenek elhinni azt, hogy ez a világ Isten kezében van. Ember-centrikus gondolat ez abban az értelemben, hogy a világ és a civilizáció a fejlődő emberi tudomány eddigi terméke és csupán akkor képednek el Isten csodáin, amelyekkel az övéit segíti, amikor már képtelenek logikus magyarázatokat találni a csodákra. Nem hiába mindnyájan tudjuk még a legmodernebb korban is, hogy ahol véget ér a tudást kereső ember számára az észbeli logika, nos ott kezdődik a hit legvalóságosabb isteni határa. Isten célja az, hogy ezen a határon végül minden földi gyermeke átjusson. Ámen.

2014. szeptember 11., csütörtök

"Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!" (4Móz. 6,25)

A templomi istentiszteleteken legtöbbször elhangzó ároni áldás részlete a mai igénk. Felidézi bennünk képi mivoltában a jelenetet, amikor Mózes találkozhatott Istennel a Sinai hegyen azért, hogy az Isten által felajánlott szövetség kézzel fogható tízparancsolatának zafírtábláit átvegye. A találkozás után a mennyei ragyogás ott maradt Mózes tekintetében is. Különös ez a ragyogás, mert Isteni eredetű, de lényegében a bűn belső sötétségét űzi ki hordozójából, és Isten végtelen jóságának, szeretetének oltalmába ajánlja őt. Az Úr arcának ragyogása tehát nagy áldás bárki személyes életén, amelyhez párosul a cselekvő Isten szelídsége. A bűntől megszabadult egyén jutalma Isten könyörülete. Nem büntetés következik, hanem a legszebb atyai bizalom, biztatás és támogatás. Ezért ad lelki lendületet ez az Ige, mint áldás mindenkor, így ma is számunkra. Ámen.

2014. szeptember 10., szerda

"Annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben." (Lk. 10,20)

A múltam iskolai emlékét idézi a mai ige. Amikor a tanár, avagy az osztályfőnök valamiért nem tudott bejönni az osztályterembe órát tartani, akkor a csend és a fegyelem megőrzése érdekében megbízta az osztályfelelőst, hogy álljon a tábla mellé és a rendetlenkedőt, rendetlenkedőket, hangoskodókat írja fel a táblára. Helyesebben azok nevét írja fel és az... illetve azok büntetésre számíthattak (sokszor szerepelt ott a nevem és nem is lett jó vége a táblán szereplésemnek!). Ezért aztán nagyon nem örült senki, akinek neve fel került a táblára, sőt olyan is volt, aki próbált alkudozni annak érdekében, hogy neve lekerüljön... Minden bizonnyal nem így van ez a mennyei nagy tábla, avagy az élet könyvében való bejegyeztetés kapcsán... Oda bekerülni dicsőség és jutalom... Annak tudata bátorít és erőt ad a tiszta, keresztyén életvitel folytatásához. Különösen az boldogíthatja az embert, hogy maga Krisztus jegyzi fel az ő nevét! Hát így legyen mindnyájunknak! Ámen.

2014. szeptember 9., kedd

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef. 2,8)

Jézus Krisztus egyetlen tökéletes áldozata megváltoztatta a világot. Milliók értelmetlen áldozata és halála viszont nem. A titok pedig az Ő áldozata kapcsán az, hogy a tökéletes, bűntelen Isten feláldozta magát a bűnösök helyett. Ezzel pedig a mai szóhasználatot alkalmazva nem csak a számlát egyenlítette ki, hanem feltámadásával a halált legyőzve, elképesztő előnybe hozta az emberiséget. Ettől kezdve a benne bízók és az őt követők a legnagyobb nyereséget könyvelhetik el: az üdvösséget. Ez viszont vitathatatlanul Neki köszönhető. Nos...hogy miért is tette? Mert szeret... mert megszánta a haláltól, avagy a pokoltól rettegő embert... mert azt akarta, hogy az ember megtapasztalja a megbocsájtás örömét, a bűnből való szabadulás boldogságát..., hogy megérezze a kegyelem Istenét, mert ezzel akarta megajándékozni őt. Aki pedig ezt az ajándékot elfogadja, az egész életében hálás lesz érte Krisztusnak. Adjunk hálát ezért ma is Neki és kérjük Őt, hogy oltalmazza lépteinket és vezéreljen minket nyomdokain. Ámen.

2014. szeptember 8., hétfő

"Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!" (Zsolt. 84,13)

Bár némileg közhelynek számít, ennek ellenére sokan mondják ki azt, hogy milyen boldogtalan is a világ...Tele van boldogtalan emberekkel... népekkel...társadalmakkal. Statisztikák szerint a magyar társadalom előkelő helyet foglal el az önsajnálkozó boldogtalan nemzetek sorában. Ebben az értelemben viszont még ez a tény sem vigasztalhat bennünket. A boldogtalanság okait megnevezték már a létszámcsökkenésben, a rengeteg munkában, a történelmi sorstalanságban, az állandó elégedetlenségben, és még sorolhatnánk a többi vélt vagy valós indokot. Egy okra viszont, amely mindennél előbbre való, nem igazán gondolnak: hiányzik az Istenbe vetett bizalom! Amíg ez a bizalom helyre nem áll az emberi lelkekben, addig a boldogtalanság erőt vesz az ember, a társadalom, a magyar nép, a magát boldogtalannak minősítő magyar nemzet felett. Ezért kérjük hát a magyarok Istenét, a mi Urunkat hogy állítsa helyre szívünkben a bizodalmat önmaga iránt! Ámen.

2014. szeptember 7., vasárnap

"A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el." (Ézs. 42,3)

Az Úr szolgája sohasem lesz eutanázia-párti. Nem támogatja a halált, sem világi értelemben "kegyesen", sem szakmai értelemben "jogilag", sem puszta emberi empátiából avagy szánakozásból... Ő az összetört életet (megrepedt nádszál) is fölemeli, a már fénytelen és kihűlő életet is (füstölgő mécses) megszánja és felhasználja, mert Ő maga az Életnek Ura és mindenkor hűséges támogatója. Erről biztosít minket Ézsaiás próféta ebben a szakaszban... Ezt az Urat ismerhetjük meg ma az istentiszteleten, és az Ő Igéje keresi az utat szíveinkbe, mert az Ő üdvössége kopogtat lelkünk ajtaján. Ma is bennünket hív Hozzá a harang, ezért halljuk meg hát az Ő hívogatását, és a megszentelt napon álljunk elé az Ő gyülekezetében, és adjunk Neki hálát buzgón imádkozva. Ámen.

2014. szeptember 6., szombat


"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm. 8,14)
A tudomány alkalmazási területeinek legfontosabb elve az irányíthatóság. Semmit nem ér egy találmány, hogyha nem kontrollálható. Semmit nem ér valami, hogyha hiányzik az irányítás lehetősége. Vezérmű gondoskodik a dolgok jó menetéről. Így van ez a társadalomtudományban is. Úgynevezett vezetési elméletek léteznek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a vezető tudjon is vezetni. Nem is beszéltünk a sofőrökről. Úgy-e tudnak vezetni? Az embert az indulatai, az akarata, a benyomások, a körülmények, a divat, az anyagiak vezetik. Nagyon sok ilyenszerű dolog határozza meg életünket.
Az ige azokról beszél, akik életüket átadták az Úrnak, és engedelmesen vezettetni hagyják magukat. Van, aki ezt szolgaságnak tartja, de éppen ebben van az igazi szabadsága az embernek. Nincs többé semminek kényszere alatt, mert az Úr akaratát cselekszi. Az az igazi fiú, az igazi gyermek, aki szót fogad szüleinek. Isten gyermekeit a Lélek vezeti. Nem más, hanem maga Isten. Ámen.

2014. szeptember 5., péntek


„Kezedben van sorsom.”(Zsolt. 31,16)


Meglepett, hogy milyen rövid az ige... Vajon elég ennyi manapság az olyan embernek, akinek számít a mennyiség? Egyetlen rövid mondat, és mégis többet mond, mint nagyon sok hosszúra sikeredett értekezés. Nem becsülöm le az emberi gondolkodás erőfeszítéseit filozófiában, versben, regényben, tudományban stb. – mégis azt mondom, hogy az igazságot csak nagyon egyértelmű és egyszerű formák képesek hordozni. Luther még nem ismerte az elmúlt pár száz év szellemi alkotásait, de már akkor jelezte, hogy ő kevés, jó könyvet olvas, de azt sokszor. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el az olvasást, csak azt, hogy legyünk körültekintőek abban az értelemben, hogy milyen szellemi érték befolyásolja lelkünket.
A mi Bibliánk, a „kevés” és jó, amit nagyon sokszor meg kell ízlelnünk, mert ebben van Lélek által a mi üdvösségünk. Van Gondviselője a világnak, és Ő akkor is munkálkodik, amikor mi szabadságra megyünk. Nem személytelen sors, nem fátum, hanem mennyei Atya, akinek mindannyian fontosak vagyunk. Egyedül az Ő kezében van a sorsunk, ezért ne féljünk semmitől! Ámen.

2014. szeptember 4., csütörtök



„Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mik. 7,19)


A próféták az ősatyákkal való szövetségre hivatkoznak, amikor Istenhez könyörögnek. A választott néphez való kötődés egyféle garancia, de felelősséggel és kötelezettségekkel jár. Aki vétkezik, nem csupán önmagát, de a népet is veszélybe sodorja. Mikeás az, akinél megcsendül az ismert bibliai vers, amely arról szól, hogy Efratának Betleheméből származik a Messiás. Kell a megbocsátás, és Mikeás olyannak ismeri Istent, aki gyönyörködik az irgalmasságban.

A bűnbocsánathoz elengedhetetlen az igazi bűnbánat. Ha ez megvan, akkor ne kételkedjünk abban, hogy többé nem vagyunk a bűn kényszere alatt, mert nagyon messze elveti vétkeinket az irgalmas mennyei Atya! Jézus nem kárhoztat, csak annyit mond: Eredj el, és többé ne vétkezzél! Ámen.

2014. szeptember 3., szerda

"Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem." (Zsolt. 16,2)


Ki tudja, hogy egyénenként mennyit várat magára egy ilyen gyönyörű imádság? Nagyon fontos, hogy az életünk során megcsendüljön bennünk. Ma reggel talán önvizsgálatra késztet, mert hogyha jól meggondoljuk, akkor nem Ő volt a legfőbb jó nekünk az elmúlt időszakban. Az ember életének alakulása nagyban függ attól, hogy mit tart legfőbb jónak az életben, és hogy ki vezeti életét. Vargabetűs, kanyargós életünkben sokmindent megtapasztalunk, sokmindenből kiábrándulunk, amíg megvilágosodik előttünk ez az igazság.
A tékozló fiú ugyanúgy elment életet élni, és nagyon kiábrándult, aztán nagyon megkeseredett, amíg rájött, hogy a legfőbb jót hagyta el. Ezért nem volt boldog, amíg újból meg nem találta. Térjünk vissza, a haszontalan vándorlás senkinek sem jó. Ízlelgessük, majd tanuljuk meg ezt a gyönyörű imádságot, hogy boldog legyen a szívünk. Ámen.

2014. szeptember 2., kedd

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." (Fil.4,6)


Könnyű mondani - hallanánk, ha minden gondolat megjelenne most a képernyőn. Tulajdonképpen az a baj, hogy az éjszakai álom nem szünteti meg az aggodalmat, sőt dolgozik az emberi agy éjszaka is, hogy megoldja problémáinkat. Ha sokszor fáradtan ébredünk, ez annak lehet a jele, hogy lelkünkben nincs békesség. Luther Márton azt mondta, hogy amikor nehéz napja következik, akkor reggel kétszer annyi időt tölt imádsággal. Nem tekintette elveszett időnek, hanem az erőfelvétel nagyszerű és egyetlen lehetőségének.
Az imádság és könyörgés kifejezések egymásután való említése arra utalhat, hogy az imában tudatossági, fokozati szintek léteznek. Aki imádkozik, az kopogtat, aki könyörög, az döngeti az ajtót. Előfeltétel tudni azt, hogy van, aki meghallgassa kéréseinket. Továbbá fontos érezni a helyes hozzáállást: kéréseink csak a hálaadás hangnemében hoznak áldást. Mielőtt kérünk, legyünk hálásak mindenért. Hallgassa meg az Úr kéréseinket! Ámen.

2014. szeptember 1., hétfő

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban." (Ef. 1,3)

A hívő ember számára a menny nem az égboltozat, nem a világűr, hanem valóságos lelki, láthatatlan világ, amely körülveszi vagy éppen átszövi a mi látható világunkat. Nem az érzéseink vagy a hangulatunk, nem az értelmünk terméke ez, hanem isteni kijelentés és igazság. Azért tudunk erről a láthatatlan világról, mert Isten kijelentette azt. Az Úr Jézus imádságában úgy fogalmaz, hogy a mi Atyánk a mennyekben van. De azt is elmondja, hogy Isten országa tibennetek (közöttetek) van. Pál apostol a híres athéni beszédében elmondja, hogy Isten nincs távol senkitől sem, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk. Olyan ez, mint a halnak a víz. Az az élettere. Ha térben és időben egy gömb felszínének képzeljük az emberiség, a világ történelmét, akkor a mennyei világ az, ami körülveszi ezt, és mindenkihez, mindenkor ugyanolyan közel van. Krisztusban pedig végképp közel jött a teremtett világhoz.
Áldott dolog tőle tudni, hogy áldottak vagyunk. A mennyei világ erői, a szeretet hatalma közöttünk és bennünk van. Fedezzük fel, és éljünk általa áldott életet. Ámen.