2014. augusztus 31., vasárnap


"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róm. 8,28)


Gyönyörű bizonyságtétel van az egész bibliai részben. Nem véletlen, hogy nagyon sok ember, köztük fejedelmek választottak vezérigét ezek közül. Akik Krisztusban vannak, akiket a Lélek vezérel, azoknak szól az egész fejezet. Az apostol biztos ismerete és szívbéli bizodalma ez. Először meghökkent a kijelentés, mert azt tudjuk, hogy az élet szép javai, az öröm, a boldogság, és minden tökéletes, igaz ajándék a mennyből száll alá. Azt viszont nehezen tudjuk elfogadni, hogy javunkra válhat bármi azok közül a kellemetlen, sőt rossz dolgok közül, melyek szintén ott vannak életünkben.
A meggyógyult király szenvedése után megfogalmazta, hogy még a keserűség is javára vált. Itt pedig hangsúlyozza, hogy Krisztusban akkora Istenünk szeretete, hogy semmi sem szakaszthat el tőle. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, erődből, és tudni fogod, hogy minden  javadra szolgál. Ezért adjunk ma hálát a gyülekezet közösségében. Ámen.

2014. augusztus 30., szombat

"Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illettél. " (1Sám. 17,45)

Egyik nagy problémánk a keresztyén ösvényen járva, hogy megtartsuk Krisztus Urunknak azt a parancsát, hogy szeressük ellenségeinket. Hajlamosak vagyunk sokkal inkább Isten nevében ellenük menni. Dávid is szembe száll a filiszteus Góliáttal, és le is győzi. Góliát azonban nem azért ellenség Dávid számára, mert a zsidók harcban állnak a filiszteusokkal a földterületek birtoklása miatt. Góliáttal azért megy szembe Dávid, mert Istent gyalázta. Sajnos ma a keresztyén ember hamarabb száll szembe saját ellenségeivel, mint azokkal, akik bármilyen módon, de gyalázattal illetik az Istent. Vigyázzunk, hogy a krisztusi parancs uralkodjon rajtunk akkor, amikor a mi ellenünk cselekvőkkel kell szembe menni. De bátran szálljunk szembe mindazzal és mindazokkal, akik a mi Istenünket gyalázattal illetik. Ámen.

2014. augusztus 29., péntek

"Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk." (Róm. 8,25)

Számtalan beteljesületlen reménység szövi át életünket. Mielőtt a mindennapi munka zakatolása, robaja betöltené gondolatainkat, elcsendesedve az Úrral, vegyük számba váradalmainkat. Annyi minden juthat eszünkbe saját testi lelki egészségünktől kezdve, családi, baráti vagy társadalmi és egyházi szinten. Megbékélés, tisztelet, megértés, igazság, jogosság, szeretet..., örök élet. Mi ezeknek a reménységeinknek a megvalósulását, hiszem, az Úr Isten hatáskörébe tartozónak látjuk. Ő pedig arra kér, hogy türelemmel várjuk, míg Ő szuverén hatalma által megvalósítja a reménységeinket. Tudja, hogy nagy dolgot kér tőlünk, de képesnek tart arra, hogy megtegyük. Na nem magunktól, hanem a Szentlélek Isten ereje által. Kérjük hát a támogatást és tapasztaljuk meg reménységeink valóra válását. Ámen.

2014. augusztus 28., csütörtök

"Mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam." (Ézs. 65,24)

Ékes és gyönyörű magyar nyelvünk sem elegendő ahhoz, hogy megfogalmazzuk Istennek és az ő gyermekeinek kapcsolatát. Valami kibeszélhetetlen érzés ez, ami megnyugtat, biztonságot és erőt ad. Istenünk ma reggel arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen határtalan az ő reánk figyelése. Lehetséges-e ez? A zsoltáros szerint igen, hiszen tapasztalatának ad hangot, mikor azt mondja: "Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!" (Zsolt. 139,4) Rendel mellénk olyan embereket, akiken keresztül megvalósítja törődését. Ránk néznek és már tudják, mit akarunk, szavak nélkül is értik mire van szükségünk. Adjunk hálát értük a mi drága Atyánknak! Ámen.

2014. augusztus 27., szerda

"Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit akartak." (Jn. 6,11)

Nem tudom, hogy jegyez-e a történelem olyan esetet, amikor a király és udvartartása a számukra is kevés élelmet megosztotta volna alattvalóival. Ha történt ilyen, akkor az igen nemes és szeretettel teljes cselekedet volt. Egy csodálatos próbálkozás, hogy mindenkinek jusson, ha jut, egy kevés. A Jézus "alattvalóinak" azonban igazi csodában lehetett részük, hisz ők annyit ehettek, amennyit akartak. Mindenkinek jutott bőségesen a kevésből. A Jézust keresőknek, az Őt megtalálóknak, az Őt hallgatóknak. Akkor ott és ma itt ugyanaz az Úr  elégíti meg "alattvalóinak" szükségleteit. A mellette ülőknek nincs mitől félniük. Ámen.


2014. augusztus 26., kedd

"Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk." (1Sám. 2,2) 

Szeretem a hegyeket. Elkápráztatnak nagyságukkal, biztonságot sugallnak, erőt képviselnek. Ha felkapaszkodok egy sziklára és onnan nézem a tájat, egész más kép tárul elém. Távolabbra látok, felfedezhetem a természeti elemek összhangját, elválaszthatatlan összetartozását. Ilyenkor természetesen rádöbbennek parányi voltomra is, ami azonban nem ijeszt meg, csak megmutatja helyemet, lehetőségeimet a természetben, a világmindenségben. Szeretem Istent. Mellette felfokozódnak azok az érzések és tapasztalatok, melyek a hegyen kerítenek hatalmukba. Valóban nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk! Legyünk ma is Vele. Ámen.

2014. augusztus 25., hétfő

"Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izraelnek, minden ő beszéde szerint..." (1Kir. 8,56a)

Legyen áldott ami Istenünk, hogy eltölthettük a nyugalom napját. Jó volt megpihenni testileg-lelkileg. Áldott legyen azért is, mert eltelt éveink során megszámlálhatatlan alkalommal ajándékozott meg nyugalommal, békességgel csatározásaink, kínjaink, fáradtságos munkánk után. Ezzel az Úrral oldalunkon ébredtünk ma is, hogy szembenézzünk mindazzal, ami ránk vár a mai napon. Nem tudjuk mi vár ránk. Nem ismerjük a mai napon majd elénk tornyosuló akadályokat. Ismerjük azonban Krisztust, aki az Ő beszéde szerint velünk lesz. Nekem, neked, mindannyiunknak elég kell legyen a múlt csodálatos emléke és az Úr Jézus Krisztus ígérete. Napnyugtakor pedig ne felejtsünk el újra hálát adni a mi Istenünknek. Ámen.

2014. augusztus 24., vasárnap

"Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt." (Zsolt. 81,2) 

Nincs olyan pillanat és nincs olyan hely, amikor és ahol ne lennénk Istenünk előtt. Boldog ember az, aki ezt múltjáról el tudja mondani, mint biztos ismeretet. Boldog ember az, aki a jövőjére nézve ezt szívbéli bizodalommal meg tudja fogalmazni. Boldog ember az, aki ma reggel is ezt érzi, tudja, hiszi. Így ma, az Istennek szentelt napon, nem parancsteljesítés lesz az előtte való vigadozás és örvendezés, hanem egy belülről fakadó, természetes önmegnyilvánulás. Legyen a Szentlélek Isten segítségünkre, hogy ne panaszainkkal, vágyainkkal, perlő vagy követelőző lélekkel, hanem örvendező szívvel álljunk Istenünk elé, a Vele való találkozásra szentelt helyeken, szent templomainkban. Ámen.

2014. augusztus 23., szombat

"Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható." (Zsolt. 40,6a)


     Ha máskor kérdezne valaki, hogy szeretnék ébredni, biztosan sokfélét összehordanék: kipihenten, üdülőhelyen, egy jó kávé illatára és hasonlók. A ma reggeli igét olvasva azonban azt mondom: így!  Hálaadással és magasztalással lelkemben Isten iránt. És miközben írom e sorokat rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy fogékony vagyok ezen a reggelen a hálaadásra. Lehetnék rosszkedvű, elégedetlen, és akkor minden bizonnyal mást olvasnék ki a zsoltár szavaiból. De Istennek hála, jó kedvvel ébredhettem. Adja Isten, hogy ti is, akik olvassátok, arcotokon mosollyal ismételjétek a hálaadást! Ámen.

2014. augusztus 22., péntek

"Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." (Dán. 11,32b)


     A félős ember nem látja tisztán a célt, és nem bízik a segítségben. A vakmerő ott is célt lát, ahol nincs, és nem érdekli, van-e segítsége. Bátor ember az, aki tisztán látja a célt, és tudja, hogy van segítsége.
     Az Istenhez ragaszkodó ember gyakran tűnhet vakmerőnek a kívülállók szemében, akik sem célt, sem segítséget nem látnak. Dániel és társainak "vakmerősége" mai napig példaként szolgál a Szentírásban. És ma is éppen olyan kevesen vannak, akik Istenhez ragaszkodva bátraknak bizonyulnak, mint Dánielék voltak a maguk idejében. Kérjünk Istentől nyitott szemeket, hogy őt látva bátraknak bizonyulhassunk. Ámen.

2014. augusztus 21., csütörtök

"Bővölködővé tesz Istened, az Úr kezed minden munkájában." (5Móz.30,9a)


    Olyan jó érzés az, amikor van látszatja az ember munkájának. Amikor nem kell bosszankodni, morgolódni,  fogcsikorgatni. Amikor odatalál az ütés, egyenes a vonal, harmonikus a mozdulat. Amikor a jól végzett munka öröme töltheti el az embert. Vajon hányunknak adatik meg ez az érzés nap, mint nap? Hányan vannak ezzel szemben, akik kényszerből, kevés pénzért, tessék-lássék dolgoznak? Elhangzik vajon bárki szájából reggel: "De jó, mehetek dolgozni!". Milyen táplálék az a kenyér, amit kedvetlen emberek gépekkel készítenek? Mire táplálja lelkünket a világ, hogy a munka csak a szórakozás eléréséhez való szükséges rossz? Orcánk verítékével, Isten iránti hálával, jó kedvvel együk kenyerünket. Ámen.

2014. augusztus 20., szerda

"Az imádkozásban legyetek kitartók, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni." (Kol.4,2)

     Ha imádságainkat Isten minden bizonnyal meghallgatja, sőt a ki nem mondott gondolatainkat is ismeri, akkor miért kell az embernek kitartóan imádkozni? A válasz egyszerű: önmagáért. Nem Istent kell ostromolni a végsőkig kitartva egy-egy kérésünkkel, hanem bennünk kell tisztázódjanak érzéseink, vágyaink, szükségeink, hogy ami igazán fontos, az kerüljön Isten elé. A kérés pedig csak egy része az imádságnak. A hálaadás legalább annyira fontos, és megint csak nem Isten felől nézve. Pál összeköti az éberséget a hálaadással. Vagyis az az ember, aki nyitott szemmel jár, megtalálja az okot a hálaadásra. Adja Isten, hogy számtalan okot leljünk ma is rá. Ámen. 

2014. augusztus 19., kedd

"Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak be téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem." (1Kir. 8,27b)

     Az alkotás kegyelmi állapot. Amikor az ember létrehoz valamit, legyen az egy gyerekrajz, vagy Salamon temploma, a Teremtő mellé szegődik, hogy hozzátegyen a világhoz. Ezért kell az alkotáshoz gyermeki tisztaság és/vagy feltétlen alázat.
     Salamon megépítette azt a templomot, amely a mindenség Urának dicsőségét volt hivatva hirdetni. Mai napig a pompa szinonimája ez a templom. Az építő tudta mégis, hogy Isten dicsőségéhez képest csak kőrakás, bármilyen hatalmas és díszes is lett. 
     Ahogy egy gyermekrajzban meglátjuk a szeretetet, úgy keressük és lássuk meg akár kezünk munkája nyomán, akár mások mesterművét csodálva a mindenütt jelenvaló Istent. Ámen.  

2014. augusztus 18., hétfő

"Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?" (Mk. 2,19a)

     Különös kérdés  ez hétfő reggelre. Amikor be kell állni a szokott rendbe, a hétköznapok ritmusába. Modern életünkben az ünnepek hétvégére tevődnek, akkor érünk rá kikapcsolódni. Csoda-e, hogy vasárnap múltával a vőlegény is ott marad a templomba zártan, míg majd ismét időnk lesz ajtót nyitni rá? Egyébként is, aligha várható el, hogy folytonos ünnepi hangulatban éljük egész életünket. Ott vannak a próbák, fájdalmak, terhek, betegségek... Ott a sok dolog, a kikapcsolódás, a magánszféra, s annyi egyéb. Nem vétek, nem bűn (ha nem is erény...), de semmiképp sem menyegzői tartozék. Vannak persze páran, akik mintegy transzban élik életüket, nem véve tudomást a valóságról. De mi is a valóság: a hétfő reggeli visszaállás a vőlegénytelen szürkeségbe, vagy a násznéphez való tartozásunk? Ne lépjünk túl ezen a kérdésen, és ne adjunk már megint rossz választ... Ámen.

2014. augusztus 17., vasárnap

"A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett." (Zsid.10,23b)

     Minden egyháznak van hitvallása. A hitvallás egybeköt és elválaszt: egyházunkon belül mindnyájan ugyanazt hisszük és valljuk, ellenben  más egyházak hitvallásait nem tudjuk elfogadni. A keresztyénség nagy közös hitvallása az ún. "apostoli hitvallás". (Házi feladat: mitől "apostoli"?) Mai rövid igénk viszont a "reménység hitvallásáról" beszél.
     Ne keressünk most külső kapaszkodót ebben az igében. Ne nézzünk körül, hogy ki van velünk, vagy ki ellenünk. De nézzünk bele lelkünk mélyébe, hogy mit jelent számunkra keresztyénnek lenni? Összefoglalhatjuk ebben az egy szóban: reménység? Derűben-borúban hittel valljuk, hogy Jézus a Megváltó? Gyakoroljunk ma templomainkban, hogy hitvallásunk szilárduljon. Ámen.

2014. augusztus 16., szombat

"Hiszen valamennyien a világosság ... fiai vagytok." (1Thessz. 5,5)

Tömören és lényegre törően fogalmaz az apostoli levél. S mielőtt teljesen elvonná figyelmünket a "világosság fiai"  kifejezés, megakad tekintetünk a "valamennyien" gyűjtőfogalom olvasásán. Ez a fogalom ugyanis jelentésében és tartalmában a humán egyedek teljességét jelenti, és nem enged belőle sem közösségi (azaz csoportos), sem pedig egyéni kimaradást. A célzott közösségre való alaposságot tapasztaljuk, de ez nem meglepő... inkább csak inspiratív. Viszont ezek után már még inkább hangsúlyosnak érezzük azt, hogy a világosság fiai vagyunk. Tetteink, gondolataink és egész habitusunk tehát belőle fakadhat. És jó kimondanunk, hogy számunkra ez a világosság, egyben a világ világossága, aki nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya  tökéletes váltságunkra és igazságosságunkra ajándékozott nekünk. Erősítsen és vigasztaljon minket ez a biztos tudat, hogy Jézus Krisztuséi vagyunk akár élünk, akár halunk. Ámen.

2014. augusztus 15., péntek

"Benned bíznak,akik ismerik nevedet, nem hagyod el,Uram, azokat,akik hozzád folyamodnak." (Zsolt 9,11)

Nem véletlen hogy a tradicionális református istentiszteleten mint ahogy a temetési szolgálatnál is ott az ének: Tebenned bíztunk eleitől fogva... Mert ebből is kiolvasható bárki számára az, hogy mekkora jelentőséggel bír számunkra az Istenbe vetett hitből fakadó bizalom. Ugyanis a református keresztyén erre teszi fel sorsát, életét és az Úrban nem is csalódik soha. Hangzatos ebben a mai megfogalmazásban mindez, de pontosan kell tudnunk és éreznünk önmagunkban az Istenbe vetett  bizalomnak valóságát. Mert aki tapasztalja szívében ezt a bizalmat, annak szilárdúl és erősödik ez a köteléke az Úrhoz a kijelentéstől: "nem hagyod el Uram azokat". Ámen

2014. augusztus 14., csütörtök

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!" (Fil. 4,4)

Sok évvel ez előtt történt ifjú lelkipásztorként velem. A szomszédos település lelkipásztora kért meg, hogy őt szolgálattal helyettesítsem, míg pihenőszabadságát tölti: szombat kora délután esketési szolgálat a szomszédos településen. A fenti Igét választottam alapigeként. Az igehirdetésben biztattam és bátorítottam az ifjú párt arra, hogy örvendezzenek az Úrban akkor és mindenkor, mert jó az Úr az Őt félőkhöz és szelíd az Őt szeretőkhöz... Az egész szolgálat alatt viszont azt láttam, hogy úgy az ifjú pár, mint az egész násznép, csüngeti az orrát és majd hogy nem elsírják magukat. Hihetetlen rossz érzés kerített hatalmába: Valamit elrontottam? Valamit elhibáztam? Az istentisztelet végén a templomból kivonulók közt megpillantottam egy ismerőst. Diszkréten magamhoz intettem és megkérdeztem tőle halkan, hogy mi történt és miért is ez a rettenetes rossz kedv mindenkinél? Válaszként közölte velem az ismerősöm, hogy éppen a lakodalom reggelére a menyasszony édesapja elhunyt... Nos... ekkor értettem meg azt, hogy mekkora jelentősége van ebben az Ígében annak a szónak, hogy "mindenkor". Mert az Úrban nemcsak a felhőtlen boldogság pillanatában lehet örvendeni, hanem akár a gyász pillanataiban is... azaz mindenkor! Ámen.

2014. augusztus 13., szerda

"Elküldött engem az Úr, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak." (Ézs. 61,1b)

Amikor Jézus Krisztus a kapernaumi zsinagógában felolvasta a fenti sorokat, akkor sokakból felháborodást váltott ki a pillanat, és irritálóan nagyképűnek tartották Őt. Pedig csak, mai szóhasználattal élve: ez a programbeszédének ismertetése volt, az, amely korszakokkal előbb megíratott, hogy aztán az Üdvözítő megjelenésével betöltődhessen. És bármennyire meredeknek tűnjön is a gondolat, de az Üdvözítő Ige ugyanezt cselekszi még ma is: örömhírt visz az alázatosoknak, bekötözi a megtört szíveket, szabadulást hirdet a bűn foglyainak..., mert Istennek ügye bennünk és rajtunk is folytatódik. Mi pedig tudjuk, hogy Isten munkatársai vagyunk abban az értelemben, hogy sok áldott, nemes és szép feladattal ruházott fel minket az Úr és elküldött, hogy munkálkodjunk az ő kertjében. Ámen.

2014. augusztus 12., kedd

"Tamás pedig így felelt Jézusnak: Én Uram és én Istenem!" (Jn. 20,28)

Tamásnak látnia kellett, hogy higgyen. Érintenie a szegek helyét, hogy meggyőződhessen. Megjelenésével még erre a hitetlenségre is volt Jézusnak válasza. S közben szinte az új világrend emberének képlékenysége röppen ki a Szentírásból Tamás hitetlenkedéséből. Ma is dívik a mondat: Hiszem, ha látom... Ha nem érzékelem, vagy nem fogom meg, akkor lehet az optikai csalódás. Pedig Krisztus szerint: Boldogok, akik nem látnak és hisznek... Talán hagynunk kellene azt, hogy ne saját érzékeink, hanem maga Jézus segítsen a boldogság elérésében, hiszen akkor belőlünk is a lefegyverzett én bizonyságtételeként hangzana: "Én Uram és én Istenem!" Ámen.

2014. augusztus 11., hétfő

"Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!" (Zsolt.117,1)

A keleti ember számára nem volt idegen a hódolat orációja, szavakba, mondatokba és sorokba szedése. Nem szégyellte, sőt nem érezte frusztrálónak dicsérni, dicsőíteni avagy magasztalni azt, aki előtt hódolni kívánt. Kiváltképpen Urát, Istenét dicsőítette nagy előszeretettel, másokat is buzdítván arra a nemes és magasztos gyakorlatra, amely számára hitéből és meggyőződéséből fakadóan természetes cselekedet volt. Ám vele szemben nem így cselekszik a mai modern nyugati szemléletű ember, aki méltóságon és rangon alulinak tartja mindezt, és éppen ezért nehezére is esik még akár a főbiccentés is... A Lélek töredelmessége azonban képes lehámozni a népek, nemzetek büszkeségét az igaz Isten előtt és ebben van a Szentlélek Isten áldott munkája... És nem szégyen kimondani azt, hogy jó volna ebben látni a népek, nemzetek holnapjait. Ámen.

2014. augusztus 10., vasárnap

"Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal." (2Kor. 13,13)

Az istentiszteletre járók pontosan tudják, hogy mint istentiszteleti (liturgiai) elem, pontosabban mint áldásformula, úgy hangzik el sokszor ez az Ige a lelkészi szolgálat végén. Most pedig Pál apostol korinthusiakhoz írt második leveléből idézve, a könnyhullatással írt levél utolsó fejezetének utolsó verseként érezhetjük azt, hogy különleges sorok ezek...  Igen, mert mint Isten lelkünket gyönyörködtető áldása különleges és megmagyarázhatatlanul magasztos esemény önmagában. A mindenkor Istent és az ő jelenlétét biztosító csodát invokálja az életünkre. Tudjuk és érezzük, hogy erre van szükségünk! Kell nekünk! Lét és életszükséglet mennyei "genetikumunk" számára. Benne minden lelki ásvány és vitaminszükségletünk, amitől egészséges lehet az életünk és hitünk... A mai napon is Isten templomában ezt az igényünket szándékunkból fakadóan kielégíthetjük. Ámen.

2014. augusztus 9., szombat

"Jézus mondta: én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben." (Jn. 12,46)

     Bárki közülünk nagyon hamar képes alkalmazkodni a sötétséghez. Pupilláink gond nélkül kitágulnak, önkéntelenül jobban figyelünk a hangokra, óvatosabbá válik  a mozgásunk. Hosszan tartó sötétségben idővel egész jól elboldogulunk. Az élősködőkön kívül viszont minden más elsatnyul a sötétben.
     Sötétségből  a világosságra nem olyan könnyű az átmenet. Alkalmazkodni kell a pupillának, fájdalmas a hirtelen fény. A világosság megmutatja a részleteket, nem enged elrejteni semmit sem. Nyilván ezért nehéz odaszegődni Jézus mellé. Fájdalmas, de akár szégyenteljes is lehet. Ahogy halogatja az ember a reggeli felkelést amíg csak lehet, úgy halogatjuk a világ világosságával való találkozást. Pedig kelni kell, ott az idő. Ámen.

2014. augusztus 8., péntek

"Mert te voltál segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok." (Zsolt.63,8)

     Gyermekkorom egyik kellemetlen - és most már biztos, hogy meghatározó - élménye volt, amikor keresztszüleimnél  megfogtam egy kiscsirkét, gondolva, hogy a kotló nem fér ki azon a kis résen... Kifért, és én begyűjtöttem az első csípést. Egyben megtanultam, hogy anyaállattal nem jó kikezdeni. Azóta is számtalanszor megcsodáltam, ahogy egy-egy kotló szárnyai alá gyűjtötte kicsinyeit.
     Nyilván a zsoltáros is innen veszi a képet, hogy kifejezze Istennel való viszonyát. A rá leselkedő veszedelmet Isten hatalma fogja fel, s ő az oltalom tudatában ujjonghat. Hiszen nekünk sincs más dolgunk, mint veszedelmek elől odagyűlni Isten oltalmazó szárnyainak árnyékába. Óvjon minket ma is a Mindenható szeretete. Ámen.

2014. augusztus 7., csütörtök

"Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez." (Zsolt.42,9)

     Íme, így is lehet nézni az élet dolgait: áldást, kegyelmet látva ott, ahol mások semmit, vagy éppen panaszra való okot találnak. Lehet-e mérni a szeretetet? Mekkora ajándék, milyen széles mosoly, mely szavak igazolják csalhatatlanul a szeretetet? Honnan tudhatom, hogy valaki szeret? Érzem... Valahol a bensőmben fogalmazódik meg. 
     Isten szeret. Ennek tudatában van minden keresztyén ember, de sokkal kevesebben vannak, akik érzik is ott belül. Ők azok, akik szüntelen maguk mellett tudják az Urat, akiknek szája könnyen nyílik Istent dicsérő énekre, imádságra. Akik kevesebbet panaszkodnak, többet segítenek, sokat mosolyognak... Akik lehetünk mi is, ma is. Ámen.

2014. augusztus 6., szerda

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor.5,17)

     Bár a "teremtés" szavunkat használjuk olykor emberi cselekvés kifejezésére, az mégis kizárólag Isten alkotó munkáját jelentheti, amivel a semmiből valamit előállít. Az ember csak "hozott anyaggal" tud dolgozni. Az új teremtésnek  atomjaiban sincs köze a régihez. Isten nem felújít, megjavít, felturbóz, hanem újat teremt. 
     Krisztusban lenni: új teremtés. Igen, ez egy feloldhatatlannak tűnő ellentmondás, hiszen én, aki Krisztusban újjászületek testemben és lelkemben is a régi maradok. Emlékeim, szerzett ismereteim mind megmaradnak, és mégis új jött létre Krisztusban: nem egy fokkal vagyok jobb, nem a régi énem gyúródik át tetszetősebbé, hanem egészen újjá leszek.
    Nem mondom, hogy már elértem volna... Szeretném, hogy így legyen. Ámen.

2014. augusztus 5., kedd

"Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn.4,9)

      Nem tudhatom, milyen lenne a világ Isten egyszülött Fia nélkül, de az biztos, hogy nem szeretnék úgy élni, hogy ő nincs velem. Látom, tudom, tapasztalom, hogy lehet élni nélküle is, de úgy érzem, én nem tudnék. Nem gőg ez, nincs benne semmi felsőbbrendűség másokkal szemben. Tisztelem más vallások emberjobbító igyekezetét, de úgy vagyok vele, mint Petőfi: "Itthon sokkal jobb ízű énnekem / A fekete, mint máshol a fehér." Mert ugyan a földi teste Krisztusnak megannyi földi nyavalya jelét mutatja, azért mégis Krisztus teste ez, s mi tudott-tudatlan, hálás-hálátlan módon élünk általa. Ma is Isten kegyelméből. Ámen.

2014. augusztus 4., hétfő

"Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé." (2Móz.13,18a)

     A puszta számunkra különös, idegen, furcsa, vad hely. Ott nem lehet megélni, csak a törvény elől bujkálók, vagy rossz szándékú emberek vernek ott tanyát. Még az egész nép bűnét jelképesen hordozó bakot is a pusztába kergették az ószövetségi rendtartás szerint.
     A puszta mégis jelentheti a megmaradást és a kegyelmet a Szentírásban. Az Ószövetségben negyven éven át tanulja a nép az Isten kegyelmére hagyatkozást a pusztában. Illés ott nyer megerősítést küldetéséhez. Keresztelő János a pusztából jön elő, hogy utat készítsen. Jézus a pusztába vonul, mielőtt nyilvánosan megkezdené működését.
     Ne féljünk hát a pusztától, ha arra vezet is utunk. Isten nélkül lehet ugyan vad és félelmetes hely, de a történetek tanúsága szerint ott könnyebben lehet Istenre találni. Ámen.

2014. augusztus 3., vasárnap

"Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef. 5,14b)

     Mi az, ami reggelente fölkelt bennünket? Család? Munka? Hivatás? Kötelesség? Megszokás?  Álmatlanság? Amikor este lefekszünk, gondolunk a holnapra? És ha igen, mivel töltjük meg képzeletünkben? Van elképzelésünk a holnaputánról? 
     Ha fel is kelünk, attól még egyáltalán nem biztos, hogy ébren vagyunk. Nem látjuk meg az orrunk előtt lévő dolgokat, nem halljuk, mit mondanak a fülünk mellett, rácsodálkozunk arra, ami másnak nyilvánvaló.
     Nem szeretjük az ébresztő hangot. Kellemes az álom, az öntudatlanság, a semmittevés. Lehet ennél jobb az ébredés? Lehet, ha valamit is jelent nekünk Krisztus. Vele lenni mindig és mindennél jobb. Legyen ez a napunk is vele áldott. Ámen.

2014. augusztus 2., szombat

"És szólnak ama napon: Íme Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ézs. 25,9)

Az első világháború után Asbóth Oszkár és társai azt mondták, hogy építenek egy olyan  gépet, ami egy helyből emelkedik fel majd a magasba és ezt helikopternek fogják nevezni. Volt aki hitte és volt aki nem. Aztán eljött a nap, 1928. szeptember 9, amikor a gép felszállt a magasba. Isten azt ígérte, hogy elkészítette számunkra az örök életet. Van aki hiszi és van aki nem. Ettől még eljön az a nap, amikor a hívők serege együtt dicséri majd Istent szabadításáért. Várni kell még és e hitben kitartani. Addig is ad olyan napokat, amikor ráébredünk, hogy a szabadító Úr ereje és hatalma velünk van. A tegnap este csak hittem, hogy ma felragyog rám a nap, és együtt ébredhetek szeretteimmel, most pedig átélem ennek megvalósulását. Köszönöm Uram. Ámen.

2014. augusztus 1., péntek

"...az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el." (Ézs. 44,21b)

Régi filmekben sokszor előbukkan az utazó bőrönd képe, ami tele van ragasztva cetlikkel. Minden utazás során felcímkézték, a címkékre pedig ráírták, hogy kihez, hova tartozik. Ahogy telnek az évek, a mi életünk is hasonlóan tele van aggatva ilyen címkékkel. Mondjuk úgy, hogy egyre többen tartanak ránk igényt, különböző okok miatt. Enyém vagy mondja a társ, a gyermek, a szülő, a barát a főnök vagy épp az ellenség. Ma reggel Istenünk leszaggatja a címkéinket, hogy látsszon az első, az eredeti cetli, amelyre Istenünk írta: az én szolgám vagy te! Családunkkal, barátainkkal, szolgatársainkkal, de amúgy embertársainkkal egymás mellé rendelt minket, egymás javára adott minket, de a tulajdonjogot fenntartotta magának. Az emberek, ha úgy alakul letépik saját cetlijüket rólunk, elhagynak, elfelejtkeznek rólunk. Isten nem felejt el minket. Köszönjük meg, hogy Hozzá tartozhatunk, hogy sajátjának tart és mond minket. Ámen.