2014. július 31., csütörtök

"És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét." (Lk. 10,39)

Okos és értelmes embernek tartjuk azt, aki felfogja, hogy a földi élethez szükséges legfontosabb dolog a tudás. Gyermekeinknek is ezt hajtogatjuk: tanulj, mert a tudás az, amire szükséged van az életben, amit nem vehetnek el tőled. Pál apostol is járt iskolába, ahogy ő fogalmazott: "Gamáliel lábainál taníttattam". (Ap.Csel. 22,3) A zsidó lányok akkor nem jártak iskolába, hát Mária Jézus lábainál tanul. Jézus szerint pedig ez a jobb rész, amit nem vesznek el tőle (42.vers). Minden nap szorgosan dolgozunk, szolgálunk, Mária testvéréhez, Mártához hasonlóan (40. vers). Így van rendjén! De időt szakítunk arra is, hogy naponta hallgassuk (olvassuk) Isten szavát. Jézus lábainál tanulunk, mely tudás nem csupán a földi létre, hanem az örök életre elvezető ismeret. Hála legyen ezért az Úrnak! Ámen.

2014. július 30., szerda

"El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét." (5Móz. 16,19)

A nyáj számára a karám nem a szabad mozgásban való korlátozást jelenti, hanem a védelmet. Igaz, az oktalan állat oldaláról nézve nem így van. Ha szeme megpillant egy kívánatos zöld ágat, nem tudja lelegelni, mert a karám útját állja. Az Isten törvényeit az oktalan ember olyan korlátoknak tartja, amelyek útját állják kívánságainak. Ki lehet szökni a karámon kívülre és ki lehet próbálni az elfordított ítéletek, a személyválogatások, az elferdített igazságok, az ajándékokkal megvakított szemek világát. De a karámon kívül nincs védelem. El lehet tévedni, meg lehet sebesülni, mélységbe lehet zuhanni. Ne legyünk oktalanok, hanem legyünk olyan bölcsek, akik Isten törvényeinek ajándékát elfogadva, vakká lesznek a világ mindennemű csábítására. Ámen.

2014. július 29., kedd

"A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak." (Jak. 4,17)

A mai üzenetnek nem a megértésével van a gondunk. Értjük, hogy bűn az, ha nem a jót tesszük. De mi a jó? Milyen sokszor töprengünk azon, hogy mit tegyünk, mondjunk vagy hogyan gondolkodjunk, hogy az "a jó" legyen. A szándék ott él bennünk... Jézus egy embernek azt mondta, hogy az Isten jó (Mt. 19,17). Ő mindent jól, helyesen tesz, gondol és mond. Ha egy feladat előtt állsz kérdezd meg magad: mit tenne most Isten? Vagy kérdezd meg magát az Urat: mit tegyek, hogy jó legyen? Megkapod a választ, ha hittel kérdezed. Baj azonban az is, hogy a jó tudata mellett, más is van bennünk, ami gátol a cselekvésben. Az önző, háborgó, gyűlölködő, kárörvendő ó emberünk. Ne hagyjuk felülkerekedni. Ámen.

2014. július 28., hétfő

"Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után." (1Móz. 2,3) 

Nagyon hatásos nevelői fogás az, amikor a gyermeknek ígérünk valami jutalmat egy munka előtt. Jókedvvel és szorgalommal fog hozzá a tennivalóihoz, mert  tudja, hogy eljön a megjutalmazás ideje. Atyánk ma ugyanígy indít el hatnapi tennivalóink felé. Jutalom ez számunkra, mert így nem folynak össze napjaink egy egész, végtelennek tűnő, embert próbáló időfolyammá, hanem mint mentőszigetek kerülnek elénk a megáldott és megszentelt nyugalomnapok. Ezzel az ismerettel és szívbéli bizodalommal fogjunk hozzá munkáinkhoz. Hass, alkoss, gyarapíts földiekben is, de ne felejtkezz el a legfontosabbról a  lelkiekről. Teremts szeretetet, békességet, nyugalmat magadnak és a rád bízottaknak. Nem a semmiből, hanem abból, amit naponta Isten ad neked. Ámen.

2014. július 27., vasárnap

"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe." (Lk. 19,8)

A kis emberből nagy ember lett azon a napon. Kíváncsiságának eredménye az lett, hogy teljesen megváltozott. Felmászott a fára, hogy lássa Jézust, az embert, akiről azt beszélik, hogy csodákat tesz másokkal, és megadatott neki, hogy meglássa az Urat, akinek szeretete által átélhette a csodát. Az elvevőből, a harácsolóból, adó, adakozó ember lett. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miként változott meg Zákeusban a szolgálat iránya. Eddig saját magának gyűjtött senkit nem nézve, most másoknak ad magát nem tekintve. Ráadásul nem kényszerből ad, hanem örömmel. A találkozás sorsfordító volt. Ma is az. Tegyünk meg mindent, hogy mi is ott legyünk ma is, ahol át lehet élni a csodát Krisztus által. A csodát, a megmagyarázhatatlanan változást, amire nekünk van szükségünk. Ámen.

2014. július 26., szombat

Jézus mondta: "Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." (Jn. 6,37)

 
Istentiszteleten a bibliaolvasás után szoktuk mondani azt, hogy Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek gazdagon. Azért van ez, mert amit Jézus mond az egészen más értékkel bír minden egyéb tudományhoz, ismerethez képest. Ő nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Péter apostol is felismerte a Lélek által, hogy örök életnek beszéde származik Jézustól. Figyeljek oda, hogy saját "életem könyvét"  milyen bibliográfia alapján szerkesztem.
Gyerekkorunk óta félünk az elutasítástól. Szorongtunk, amikor szüleinktől kéreztünk, vagy tanárainktól. Ha pedig már megtapasztaltuk az elutasítást, akkor még nehezebb volt, mert gyakran lemondtunk szándékainkról. Előítéletté vált, hogy úgysem sikerül. Nos, ezt az előítéletet Jézus szeretné fölszabadítani bennünk: olyan nincs, hogy Ő valakit elutasítana! Ha pedig próbára tesz, ha megvárakoztat, akkor ez azért van, hogy igazán erősödjön bennem az elhatározás. Legyek meggyőződve arról, hogy Ő nem utasít el. Jézushoz jöjjetek megfáradtak,/ Igéje néktek is nyugalmat ad,/ terhe könnyű, irgalma nagy. Ámen.

2014. július 25., péntek


Jézus mondta:"Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg." (Mt. 25,45)

A mindennapi szolgálat lehetősége és szükségessége áll ennek az igének a középpontjában: segíteni az éhezőt, a szomjúhozót, befogadni a jövevényt, látogatni a foglyokat, betegeket. Ezeknek az elmulasztása éppen a Krisztus elárulásával egyenlő. Nem lehet két fele választani a Krisztus-követést  és a mindennapi életet. Nem lehetek vasárnap keresztyén úgy, hogy hétköznap nem cselekszem az irgalmasság és szeretet cselekedeteit. A Krisztus követése életforma.
Először is imádkozzunk ma a rászorulókért, mert ezáltal is enyhül a terhük. Imádkozzunk a jövevényekért, foglyokért, betegekért. Az imádság aztán természetes módon belőlünk is felszabadítja a szeretet cselekedeteit. A jócselekedetek apró lehetőségei mindig előttünk vannak. Vegyük észre ezeket, és legyünk igazi Krisztus -követők. Ámen. 

2014. július 24., csütörtök

"Ne legyetek tehát olyan nyakasok...! Adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe." (2Krón. 30,8)
A nyakasság, a keményszívűség sokszor sodorta veszélybe Isten népét. A nyakas ember valahol mélyen tudja, hogy nincs igaza, mégis meg szeretné mutatni környezetének, hogy véghez viszi, amit eltervezett. Érdekes, hogy nyakasság és fejetlenség ilyen értelemben összetartoznak. Értelmetlen az ilyen viselkedés.
A kézfogás valami olyasmi lehet, ami az emberrel együtt jelent meg. A segítség konkrétuma. Az érintés, a találkozás lehetősége. A megbocsátás eszköze. Azt tudjuk, hogy mit jelent kezet fogni az emberrel. Vajon tudjuk-e mit jelent kezet fogni a Teremtővel? Mindenképpen megbékélést jelent. Egyszerre van benne  a bűnbánat,a megtérés, a csodálkozás, a szégyenkezés, és a visszatérés öröme. Szeret az Isten, kezet nyújt. Te mit teszel? Ámen.

2014. július 23., szerda


"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket." (1Jn.1,8-9)

A lelkiismeret, ahogyan nevezzük, magával hozott valamit az egyetemes isteni rendelésből. Nem csupán tanítás kérdése a bűnnek ismerete, szinte velünk születik az, hogy tudjuk: mi jó és mi rossz. Nyugtalan a lelkünk, hogyha bűnt követünk el, mert azonnal tudja "lelkünk", hogy újabb merénylet történt. Ha pedig némelyek igazaknak tartják magukat, akkor feltételeznünk kellene, hogy nincs lelkiismeretük. Valószínűbb, hogy nem mondanak igazat. Ahogy olvassuk: önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
A bűn feltárásában, megvallásában azért van szükség az ember döntésére is, mert azt szeretné a Teremtő, hogy meggyőződésből akarjunk szabadulni bűneinkből.  Az önmagunkkal való küszködésben pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Egyedül kilátástalan lenne a küzdelem, az Úr segítsége viszont győzelmet hoz, és békességet terem. Te segíts Uram ma is a bűn elleni harcban! Ámen.

2014. július 22., kedd


"Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk." (Zsolt. 103,14)

 
Aki pontosan tudja származását, az vakmerő ember, mert Istennel perelhet. Eszembe jut Ábrahám, aki alkudozni kezdett Sodoma ügyében. Akkor így szólt: Merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok! (Gen. 18,27)
Az a megfontolt ember, aki  mélyre ás, és biztosan tudja, hogy Isten nélkül nem is létezne. Az anyag megelevenedett valami folytán, mostanság a tudomány is a Szentlélekre gyanakszik  (habár nem tudja megnevezni), de egyre inkább bebizonyosodik, hogy nincs ember a Teremtő nélkül. Van valami nagyszerű a teremtés történetben. Gazdája, Teremtő Istene van a világnak.
 Uram, te teremtettél - mire való az én életem? Mit kezdjek vele? Most segíts, mert bajok vettek körül! Úgy-e nem hiábavaló a küzdés, a harc? Úgy-e segítesz engem? Semmik vagyunk Isten nélkül, de az Ő segítségével mindennel bírók. Ámen.
 

2014. július 21., hétfő


„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt.5,4)


Lassan mi elfelejtettünk sírni is. Gyenge vagy – ezt mondja a világ. Ha pedig a politikus sírni mer, akkor vége a karrierjének. Kemények vagyunk, ember! Igaz ez, vagy csak áltatás? Nyugtatókat szedünk, és lassan a koporsó mellett sem illik sírni, hiszen mind erősek vagyunk. Talán a gyógyulás és vigasztalódás útját akadályozzuk meg  ezzel. A Biblia sok síró férfiról is tud: sír Ézsau, Jákób, József. Sír Saul király, Dávid, sír Ezékiás, a nagy szenvedők, Jób. Aztán Péter apostol, és lám, sír Jézus is. Ezékiásról írták, de Jézusra is igaz: egyedül van keserű könnyeivel, de mégsem magányos. Ott abban a pillanatban neki is szüksége van arra, hogy egyedül legyen Istennel, de mégsem magára hagyott ember (B.Szabó István).

A sírásban léted alapjáig megrendülsz, itt kezdődik az igazi önismeret, a léted alacsonyságának felismerése. Ugyanakkor itt veszed a bátorságot, hogy ismét felkapaszkodj Isten térdére. Mert már érzed a visszafogadás örömét. Sírj tehát bátran, és vigasztalódj meg! Boldog leszel! Ámen.

2014. július 20., vasárnap

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát.” (Zsid. 12,1)
Iskolai kiránduláson a hegyek között, cipelve a nehéz „csöves hátizsákot”, valaki megtalálta a forrást. Ösztönösen ledobtuk magunkról a zsákot, és futottunk a forráshoz, mert akkor az valami nagyszerű felfrissülést jelentett. A katonaságnál viszont tapasztaltunk olyat, hogy gyakorlaton a legnehezebb felszereléssel bírni kellett a menetelést. Micsoda különbség.
Az a nagyszerű üzenet ebben a rövid igében, hogy le lehet tenni a ránk nehezedő terheket. Boldog, aki úgy érzi és boldog, aki tudja, hogy Krisztus magára vállalta terheinket. Figyelnünk kell, mert állandóan megkörnyékez a bűn. Olyan, mintha agyagos, sáros utcán menetelnénk, és folyamatosan rétegekben ránk ragad a sár.
Tegyük le ma terheinket, a forráshoz hívogat ma is az Úr: megtisztulni és felfrissülni.  Ha tehetjük, legyünk ott közösségeinkben, és dicsérjük az Urat! Ámen.

2014. július 19., szombat

"Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül - így szól az Úr."(Jer. 2, 29)

Sértett önérzet szólamaként olvasható a mai Ige, amelyből egyébként az is kiolvasható, hogy Istennek fáj népének hűtlensége és azt várja, hogy övéi visszatérjenek hozzá. Bizony, ebben az értelemben gondolkodva, a múlt hitbeli elhajlásai nemcsak hogy nem vetnek jó fényt a választott nép lelki erkölcsi mivoltára, hanem egyenesen rámutatnak a romlás és elhajlás okozta bizalmatlanságra, amely az emberi gyarlóságot terheli.
Sokan a jelenben is hűtlenek Istenhez. Lelküket, erkölcseiket könnyen adják fel a világ könnyű adományainak oltárain. Hátat fordítanak a tiszta hit Urának és élni akarják életeiket percistenek avagy istentelenségek mindennapjaiban. De tart ez addig amíg a baj, avagy a gondok és bűnök tengere el nem árasztja őket. Akkor ostromot intéznek, imádságnak színlelve, az ég Urához...
A válasz pedig meglepő... A válasz Jézus Krisztus, és általa Istennek jóságos kegyelme. Ma is ez a kegyelem áradjon életünkre és oltalmazzon mindnyájunkat bárhol járunk. Ámen.

2014. július 18., péntek

"Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten."(Ézs. 44,6b)

..."Én vagyok az első és az utolsó..." azaz a honnan hova, avagy a mikortól meddig, azaz a hogy hogyan ... de a lényeg, hogy nem a mindent alkotó valami,... hanem a teljességet létre hozó Valaki!
Mintha az ember egyetlen félelmének tökéletes sebtapasza volna a fenti Ige, hiszen az elmúlástól való félelmében az ember éppen abbéli sajnálatát fejezi ki, hogy el kell hagynia ezt a világot, azaz ezt az életteret, amelyhez ember-állati ösztönnel foggal-körömmel zsigerből ragaszkodik.
S ha valamire nagyon haragszik az ember, nos az tulajdonképpen a múló (a számára haladó)  idő, amely  kórként gyűl először vállaira majd később pedig lelkére. Ám Isten az idő Ura. Ő uralkodik és rendelkezik felette és az időút végén is Ő maga várakozik az "érkezőkre". Ezt azonban a hívő ember nagy vigasztalásnak érzi, és ezért boldogan vallja Urának és Istenének az Idő korlátlan Urát. Őt aki megnyugtatóan jelenti ki az egész teremtett világmindenség felett: ..."rajtam kívül nincs Isten." Jó volna, ha ezt minden értelmes emberi lény boldogan és büszkén vallná. Ámen.

2014. július 17., csütörtök

"Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van és esedezik is értünk?" (Róm. 8,34)

Szinte teljesen el is tűnt a mai köznapi beszédből a kárhozat szó. Ritkán, de akkor is többnyire pejoratív értelemben van felhasználva a beszélgetésben, és gyakorlatilag ezzel be is záratott egyféle egyházi elavult fogalomtárba. Van még egynéhány, erre a sorsra "kárhoztatott" bibliai eredetű egyházi kifejezésünk és félő, hogy a jövendő generációja csupán az értelmező kéziszótárból ismerheti csak meg magvas tartalmaikat.
Pedig Krisztus kereszthalálában ott a kárhozat tökéletes megjelenítése. Az ember megszemlélheti tettének és elveszettségének szörnyű fokát, és van is mitől rettegnie. Jó példaként viszont a hitében bátorságosan lakozó embertárs lelkében ott a mennyei kép a feltámadt Úrról, arról, aki az Isten jobbján van, és esedezik érette. Ennek az esedezésnek és  fohásznak pedig győztes dicsősége megmenti őt a rettegett "kárhozattól"! Ámen.

2014. július 16., szerda

"Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon." (Zsolt. 77, 12-13)

A múlt nem tér vissza sohasem, de az emberi emlékezetben sokáig megmarad. Érelmeszesedett idős emberek emlékezetében szinte tökéletesen él saját gyermekkoruk emléke annyira, hogy az a meghatározó élmény elfedi bennük a viszontagságos felnőttkor minden nehézségét... Talán így még inkább érthetjük az egyik régi sláger nagy igazságát: Csak a szépre emlékezem... Mert a sok szép és sok jó kincsként marad meg az ember lelkében, sőt... idővel egyre inkább megszépülve...
A zsidó nép is sokszor tekintett vissza saját múltjára, arra a múltra, amelyet Isten tett feledhetetlenné számukra. Heroikus múlt volt az, de magasztos csodák és kimagasló élmények övezték egész történelmüket. Volt mire visszanézniük, akárcsak a zsoltárosnak. Isten Újszövetségi népének is van mire visszanéznie, de a legfontosabb viszont az, hogy van kire vissza és előrenéznie. Mi Krisztus Tettére tekintünk, a kereszt csodájára. Ez a bizakodó hittartalom szépíti meg múltunk, jelenünk és jövőnk egészét. Ámen.

2014. július 15., kedd

"Isten ezt mondta Salamonnak: Mivel... nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet." (1Kir 3,11-12a)

     Egyáltalán nem biztos az, hogy a mai ember bölcsességet kérne Istentől akkor, ha olyan monopol helyzetbe kerülne, mint Salamon. Tűnődhetünk ezen ugyan, de közben beláthatjuk azt, hogy a ma embere vagy hosszú életet kérne, vagy Bill Gates-féle nagy gazdagságot,  huncutkodva azzal a belső tudattal, hogy pénzért a mai világban már mindent lehet... Értelemszerűen sajnos ezért ebbe a gondolkozásba nem fér bele "a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme" bibliai ideológia. Pedig ez a gondolkozás a korral változik az emberben, de addig is jó a lélek előre látásával tekintgetni a holnapokba...
Isten bölcsességre nevel... a mai Ige különösen érzékelteti az élet legfőbb bölcsességének eredetét. Merítsünk hát belőle bizalommal. Ámen

2014. július 14., hétfő

"Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Fil. 4,8)

Több, mint tanács az új hét reggelére. Több, hiszen Ige,  Istennek Igéje. Az, ami által az emberi élet egészséges értékrendje helyreállhat. Nyilván akkor, ha engedelmesen elfogadja a  mindenkori bibliai útmutatást ...
Nem kell ezt a világot különösen elemeznünk ahhoz, hogy megérezzük életünkre gyakorolt torzságait, de annál inkább lehetünk nyitottak arra a mennyei tanácsra, amely hozzásegít a mindennapokban történő mérlegeléseinkhez. Ez az Ige pedig éppen olyan. Szükségünk van arra, hogy biztasson az igaz, a tisztességes, a tiszta, a szeretetre méltó, a jó hírű, a dicséretes, valamint a nemes felismeréséhez és azoknak értékeléséhez, mert ettől válhat különlegessé keresztyéni humanitásunk. Mert ez az elvünk és ettől ember az ember és persze ettől is keresztyén a Krisztust követő keresztyén. Ámen.

2014. július 13., vasárnap

"Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!" (Zsolt. 25,7)

      Az érett kor akkor kezdődik, amikor az ember már nem büszke ifjúságának bűneire, olvasható egy laikus közmondásban. Bár a gondolat kísért, hogy a múltjával mindenkinek el kell számolnia, de lelkünket biztathatja a reformáció Lutherének nagy kérdésére kapott válasza, miszerint - hogyan találhatok egy kegyelmes Istent? - számunkra ez a kérdés már Krisztusban a teljes válasz garanciáját jelenti. Ugyanis előtte nem kell múltunkat rejtegetnünk, bűneinket takargatnunk, hiszen a bennünk munkálkodó szégyen lelkiismereti munkája éppen az elé teszi le e terheket, aki mindezek alól felold és felszabadít. A mai napon Isten hajlékában a templomi istentiszteleten, gyülekezeti közösségben adhatok hálát Neki azért, mert Ő kegyelmesen gondol rám, hiszen jóságos Úr. Ámen.

2014. július 12., szombat

"Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!"(Zsolt. 108,2)

       A legszebb dalok megérintik az ember szívét, mert szívhez szólóak. Nem is csoda hiszen ott születnek, mint tiszta és őszinte érzések, amelyek feltörnek belőlünk. Ezért is lehet a zene sokakat megszólító közös nyelv, azaz egyféle kommunikációs híd a sokféle indivídum között.
      Azonban úgy, mint zsoltár és lelki ének, áldott eszköz még a jelenben is az ember és Ura, Istene között. Megérzi az ember azt a pillanatot, amikor alkalmas és kész az ő szíve arra hogy énekeljen, zengedezzen, daloljon az Úrnak, azaz zengedezzen zsoltárt, énekeljen lelki éneket, dallamban mondjon magasztalást az Úrnak az ő Istenének. A lélekben érzett belső késztetést pedig engednie kell azért, hogy szárnyaljon szívéből fel az egekig, egészen fel... az Úr zsámolyáig. Ámen.

2014. július 11., péntek

"Aztán a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden birodalmat és hatalmat és erőt." (1Kor. 15,24)
     
      Ki adhatja át az országot? Természetesen az, aki birtokolja. Ki tud eltörölni birodalmat, hatalmat és erőt? Az, aki felette áll mindezeknek. Miért adja át Krisztus mindezeket az Atyának? Mert az a vég, amikor minden elhívott megváltásra került, és a Fiú átadja befejezett művét, hogy az Atyával együtt uralkodjon örökkön-örökké. Túl van ez a mán, a holnapon, a megismerés határán. De része a jelennek, lehetőségeinknek, a mai nappal szemben támasztott elvárásnak: hogy ma is úgy éljünk, hogy ott legyünk majd, amikor az írás beteljesedik. Ámen.
     

2014. július 10., csütörtök

"Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." (1Kor. 10,13b)

     Az üvegfúvó mester  pontosan tudja, hány fokra kell hevíteni a kvarchomokot, hogy mestermű kerüljön ki keze alól.
     Az ékszerész hidegen-melegen képes megmunkálni a nemesfémet, hogy szemgyönyörködtető eredmény szülessen.
     A jó háziasszony tudja, meddig kell gyúrni, keleszteni  a tésztát, hogy a sütemény finom és kívánatos legyen.
     A jó szülő tudja, mikor kell dicsérettel, és mikor fenyítéssel nevelni a gyermeket...
     Hát akkor a mi jó Istenünk ne tudná, hogyan kell minket a kísértéseken át az ő útján vezetni???
     Ő legyen ma is egyedüli vezérünk. Ámen.

2014. július 9., szerda

"Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk." (Zsolt. 48,11)

     Bizony még most is vannak alkalmak, idők, ünnepek, amikor az egész föld kerekségén dicsérik Istent. Karácsony, Húsvét táján elhalkulnak az egyéb hangok - na nem azért, mert pár napra hívővé válnak az emberek, hanem mert a sokaságnak mindig erős hatása van az egyénre. Ezért fontos, hogy az ember a gyülekezetben, közösségben gyakorolhassa hitét. Hangja, imádsága egybefonódjon másokéval, érezze, hogy nincs egyedül. Ehhez pedig nem kell megvárni a vasárnapot. Ma is lehet közösségben, akár sokaságban Istent dicsérni. Merjük elkezdeni, hogy mások is csatlakozhassanak. Ámen.

2014. július 8., kedd

"Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére." (Róm. 15,2)

     Mikulás, Karácsony körül szokás iskolákban, intézményekben, munkahelyeken sorsolás útján egymást meglepni valami ajándékkal, aminek nem az értéke számít, hanem a gesztus, az egymásra figyelés. Milyen jólesik, amikor törődnek velünk, odafigyelnek ránk. Csak ne lenne bennünk a félsz, hogy nem kapjuk vissza amit másoknak adtunk, hogy csalódnunk kell,  hogy kiégünk... "A szeretetet szét kell osztani,/ mert természete szerint oszthatatlan./ Mikor már másnak nem jut,/ magadnak sem marad belőle." (Garai Gábor) Legyünk hát bátran tékozlók felebarátaink javára, épülésére. Ámen.

2014. július 7., hétfő

"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk." (Zsid.1,1-2)

     Mindannyian két szállal kapcsolódunk Istenhez: mint egyének és mint közösség tagjai.  A kezdet kezdetétől Isten szólt az emberhez, és szólt a közösséghez. A mindenkire tartozó dolgokat törvényekben, próféciákban, Jézus tanításaiban ismerjük meg, de mindannyiunknak meg kell legyen a személyes kapcsolatunk Istennel. Amit a Szentírásban olvasunk, az tökéletes iránymutató minden ember számára, hogy hogyan juthatunk Isten országába, de az úton egy-egy lépéshez mindannyiunknak külön kell kérni Isten segedelmét. Ne elégedjünk meg azzal, ami másoknak is adatott: kérjük ma is Istent, hogy szóljon hozzánk személyesen. Ámen.

2014. július 6., vasárnap

"Isten ad mindenkinek életet, leheletet és mindent." (ACs.17,25)

     Olyan természetes, hogy felébredtem. Felkelt a nap, madárcsicsergés szűrődik be az ablakon, lélegzem, és készen állok fogadni mindazt, amit ez az új nap hoz nekem. És mindezért nem kellett az éjjel aggódnom, fáradnom, rendelkeznem. Kaptam, kaptuk mindannyian gondviselő Atyánktól. Hála legyen érte ma különösen, hiszen biztosan van mulasztásunk, bepótolni valónk az Istennel való beszélgetésben. De ma nem kell többségünknek lótni-futni, a perceket zsugorian beosztani. Vagy ha mégis, biztosan mindennél jobban megéri pár percet, órácskát Istennel tölteni. Házának ajtaja nyitva áll, kezei áldással telve. Életem, leheletem és mindenem legyen hát ma az Úrnak szentelt. Ámen.

2014. július 5., szombat

"De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul." (Jn. 4,23)


Tulajdonképpen mindig a jelen, a most szorításában élünk. Minden reggel megújul a kérdés: most mit teszel? Aztán tolulnak a gondolatok, jönnek a feladatok és éljük a jelent. Dolgozunk, pihenünk, szórakozunk, veszekszünk, ölelünk, bántunk. Nem egyszer olyanok vagyunk, mint az a hajótörött, aki ott ül utolsó néhány szál gyufájával a lakatlan sziget partján és tutajt készít ahelyett, hogy mentő-tüzet gyújtana. Arra gondol, majd akkor, ha a tutaj elkészült, és majd akkor ha felbukkan a láthatáron egy hajó, akkor lesz ideje a tűz meggyújtásának. Az Atya imádatának nem majd jön el az ideje, mert az most van. Minden jelen pillanat annak az alkalma, hogy lélekben és igazságban imádjuk az Istent. Lélek szerint járva és az igazságot cselekedve, Krisztust követni és keresni az Isten országát, az ő igazságát, és minden egyéb megadatik nékünk. Ámen.
 

2014. július 4., péntek

"A messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában..." (Zak. 6,15a)

Isten szolgájaként nem csak feladatom, hanem szívügyem is a szó szerinti és a lelki építkezés. Tudom, tapasztalom, hogy ezzel nem vagyok  egyedül. Vannak templom közeli emberek, akik a belső égető tűz hatására, szintén jönnek és építik, javítják, fenntartják az Isten házát és részt vállalnak a lelki ház építésében is. De az Úr mindenkié és mindenki az Úré. Van úgy, hogy az övéi eltávolodnak, messze kerülnek Tőle. Számtalan emberi próbálkozás, terv, szándék fogalmazódik meg és kerül megvalósításra, hogy a "messzelakók" is eljöjjenek és vegyenek részt az építkezésben. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha az Isten eléri őket, ha az Úr szava eljut hozzájuk, ha a teremtő ige újjáteremti az embert. Ugyanis a mai ige így folytatódik: "...és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!" Ámen.


2014. július 3., csütörtök

"Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget." (Ézs. 60,18)

Manapság ismét felerősödött a keletről nyugatra való népvándorlás. Sokan ma is úgy indulnak el, egy jó, vagy jobb világ reményével szívükben, hogy saját szemükkel nem látták az országot, ahol élni szeretnének. Leif Eriksson viking harcos is úgy vágott neki az óceánnak, és jutott el a mai amerikai földre, hogy nem tudta százszázalékosan van-e új világ, van-e másik part. Mi sem láttuk még az erőszak, pusztítás és romlás nélküli új világot, de azzal a hittel igyekszünk oda, hogy ott majd megtapasztaljuk mindazt, amit Isten szava által elmond nekünk az Ő országáról. Ma is ezen az úton haladva, kérjük Krisztustól hitünk erősítését, és szenvedjük el, ha kell, az út próbatételeit reménységgel és türelemmel. Ámen.

2014. július 2., szerda

"Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől." (1Kor. 11,11-12)

Igen sokszor halljuk, olvassuk életünk minden területével kapcsolatosan, hogy bonyolult, nem egyszerű. A nemiség kérdése, a házasság témája egy ilyen területe a földi létnek. Minket keresztyéneket is "bevisznek az erdőbe", és megtörténik, hogy valóban nem tudjuk, mit is gondoljunk, mi a helyes, milyen álláspontra helyezkedjünk. Ezért hálaadással tartozunk ma Istennek, hogy szava által oda állít a biztos alapra, a helyes álláspontra, az ige szikla-talajára. A világban valóban létezik férfi és nő számtalan elegye, akár egy személyben is. A világban feloldódhat a házasság fogalma. Az Úrban azonban nem. A Krisztust követő úton a férfi és a nő a házasságban összetartozik. Ez pedig nem kényszer, hanem az Isten ajándéka. Köszönjük Istenünk! Ámen.

2014. július 1., kedd

"Sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz." (Zsolt. 71,20)

Az első kép, amit ma láttam, amikor kinéztem az ablakon és az ige, ami ma reggel megtalált, szépen kiegészítik egymást. Látóteremben az eget szürke egybefüggő felhő borítja be, csak a látóhatár legalján pillantható meg az ég tiszta kékje, s a nap fénye. De megpillantható. Igen. Sokszor életünk egére tekintve, csak a bajok és nyomorúságok feloszlathatatlannak tűnő, egybefüggő, szürke fellege az, amit érzékelünk. De ha figyelmesek vagyunk, megláthatjuk, hogy ott van, mindig ott volt, a megelevenítő, életet adó, életünket megtisztító és átmelegítő fény, az Isten világossága. Ezzel a reménységgel éljük hát át ezt a mai napot is, hogy ha lesznek is nyomorúságaink, azokat feloszlatja majd az Isten megelevenítő szeretete, hatalma, gondviselése. Ámen.