2014. június 30., hétfő

"Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozta őket..." (Ap.Csel. 5,19)

Mennyire természetesnek vesszük életünk megannyi Istentől kapott ajándékát. Látunk, hallunk, járunk, ölelünk, simogatunk, ízlelünk... Azt, hogy ezek Isten szeretetének jelei, legtöbbször csak akkor fogjuk fel, amikor meg kell tapasztalni az embernek ennek ellenkezőjét. A nappal, a világosság, a fény szintén az Úr áldásának eredménye. A természet pompája, szeretteink arcvonásai, a biztos tájékozódás, a veszélyek felismerése és még annyi minden, a nappali világosságban lehetnek örömünkre és javunkra. Az éj fénytelensége ráébreszt erre, és legtöbbször megriaszt a sötét. Az Úr azonban az éjszaka felett is uralkodik, angyalai által mellettünk van, hogy őrizzen, védjen, ha kell megszabadítson. A ma reggel fényében így lássuk Istenünket, magunkat és adjunk hálát neki. Ámen.

2014. június 29., vasárnap

"Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat." (1Tim. 4,16)

A történelem egy nehéz időszakában a földbirtokos magához hívatta ügyintézőjét és egy furcsa utasítást adott neki. Megparancsolta, hogy hívja össze a földjén lakókat és adja át a következő üzenetet: Építsetek magatoknak egy nagy házat és műveljétek a földemet, mert nektek adtam. Így vészeljétek át a szegénységet, e nehéz időt, így építsetek jövőt magatoknak. De vigyázzatok, mert időhatáros a feladat. Ha nem lesz kész, mire elmegyek megnézni mit kezdtetek az ajánlattal, mindnyájatokat elzavarlak a földemről. Minden segítséget megkaptok tőlem ehhez a feladathoz. Az üzenet átadása után a szegénységben élők nagy többsége azt mondta az ügyintézőnek: Neked mondta az úr, csináld te. Néhányan csatlakoztak, de a legtöbben nem tettek semmit.
Az Isten üzenete, nem csak Timóteusnak szólt. Mindannyiunknak üzente Urunk a mai igét is. Ne legyünk olyanok, mint a történetben a legtöbben. Mindenkinek tenni kell azért, hogy felépüljünk lelki házzá (1Pét. 2,5) és megmaradjunk. Ámen. 

2014. június 28., szombat

"Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut ... Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem."  (Jn. 10,12.14)

 
Kezdjük a végén. Ha te Övé vagy, akkor már ismerned kellene Őt. Felismered benne a jó pásztort. Ha úttalan utakon jársz, ha nem hallod a hívó szót, ha egyedül érzed magad, akkor kiáltanod kell, hogy Ő találjon meg újra. Nagyon régen, amikor pásztor- királyok uralkodtak, bárki nyugodtan aludt, mert volt biztonság érzete. Reggel minden rendben lesz, mert van Pásztor. Így jutott eszembe a 4. zsoltár: Békességben fekszem le, és legott elaluszom, mert te, Uram, egyedül adsz nekem bátorságos lakozást!
Nagyon jó lenne, hogyha nem a papírszerű életbiztosítás adna nekünk békességet, hanem a jó Pásztorral való élő kapcsolat. Nem az életbiztosítás, hanem az örökéletbiztosítás a lényeges. Ezt csak a jó pásztor adhatja meg, nem a béresek, az üres ígéretek, amelyek cserbenhagynak. Ha eltévedtem, Uram, keress meg újra! Ámen.

2014. június 27., péntek

Jézus így szólt a meggyógyítotthoz:"Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." (Mk.5,19)

 
Szegények és betegek  mindig voltak. Csak elképzelem, hogy az előreformáció, majd a reformáció idején miért tudott olyan gyorsan elterjedni a Szentírás. Talán, mert sokan, akikre addig senki nem figyelt - a kitaszítottak, a szegények, a betegek- óriási vigasztalást, erősítést találtak benne. Saját anyanyelvükön olvashatták. Íme, valaki aki gyógyít, aki törődik velünk.  Az Úr a mi gyógyítónk! Ez ma is így van.
A bibliai vers egy másik fontos dolgot is fölvet: az otthoni, a családi misszió kérdését. Sokan állítják, hogy ez a legnehezebb misszió. Sokan, az otthonmaradottak közül, asszonyos, mellékes dolognak tartják az istentiszteletet. Sokakat megsértenek emiatt otthon. Mégis ez az egyik legnagyobb feladatunk: hazamenvén beszéljünk arról, hogy mit tett velünk az Úr. Könyörült rajtunk, és meggyógyított! Ámen.

2014. június 26., csütörtök

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor.8,9)
 

Vannak helyek, ahol az adakozásra való felhíváskor elhangzik ez az ige. Ráadásul a Korintusi levél kontextusában a puszta anyagi értelmezés is adva van: a ti bőségetek hadd pótolja másoknak fogyatkozását (2Kor.8,13). Nem igazán szerencsés az egyoldalú megközelítés. Könnyen félreérthető, hogyha nem ismerjük a Filippi levél értelmezését gazdagságról és szegénységről. Egymagában a gazdagság és szegénység, mint fogalmak, hozzá vannak kötve az evilági anyagi dolgokhoz. Szegény, akinek kevés java van vagy nincstelen, gazdag az, aki felhalmozta az anyagi javakat. A meggazdagodás ráadásul negatív értelmet is kapott a tisztességtelenűl vagy gyorsan szerzett gazdagság megjelölésében.
A Filippi levél (Fil.2) másfajta gazdagságról és szegénységről beszél. Krisztus nem tekintette előnynek, hogy ő Istennel egyenlő (gazdag), hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel (szegénnyé lett). Ez az alászállás tette lehetővé, hogy hitben mi felemelkedjünk Isten közelségébe, hogy Istenben gazdagok lehessünk. Amikor ezt a cserét megértjük, csak akkor vagyunk elég hálásak, hogy anyagi javainkat aszerint használjuk mások megsegítésére. Bármilyen furcsa, de csak ennek tudatában tudunk örömmel adakozni. A szegény özvegy mindenét odaadta. Istenben legyünk gazdagok! Ámen.

2014. június 25., szerda

"Mert nagy az Ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!" (Zsolt.117,2)
 

Van aki sóhajtásnak nevezi ezt az imádságot. Töredék és mégis egész. Nem lehet beilleszteni sem az előző, sem a következő zsoltárba. Mindenkihez szól, aki embernek született. Az emberlét kegyelmi ajándék, és ez csak Isten szeretetével és hűségével magyarázható. (Ravasz László) Ezért állandó dicséret illeti őt. Igaz a kijelentés minden homály, minden szenvedés, minden kényelmetlen történés  és kételkedés ellenére is: nagy az Isten szeretete irántunk, és az ő hűsége örökké tart.
Közvetlen a nyári napforduló után hadd idézzük D.Block imádságát:"Épp, amikor a leghosszabb a nap, megint elkezd növekedni az éjszaka. Szerető hatalmaddal oldd fel a félelmeinket. Sötétség és világosság, fájdalom és öröm - a te tervedben mindegyiknek megvan a megfelelő helye." Ne félj, mert nagy az Ő szeretete irántunk. Ámen.

2014. június 24., kedd

"Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram!" (Jer. 14,7)

 
A bűneink pedig mindig ellenünk szólnak. Ezért mindig aktuális ez a bocsánatkérés. Mindig aktuális a visszatérés. A zsoltáros ugyanazt érzi, mikor így szól: Ha a bűnöket számon tartod Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! (Zsolt. 130,3-4). Hitvallásaink is tanítják a Szentírás alapján, hogy mi magunk nem vagyunk képesek megfizetni bűneinkért, sőt napról napra növeljük tartozásainkat. Bármilyen vonzóak az önmegváltást hangoztató modernkedő tanítások, ez egyszerűen embert meghaladó világfeladat.
Legyen ez a nap ismét a bűnbánat napja, hogy hitünk lássa meg Isten bűnbocsátó kegyelmét, és vegye észre, mint Keresztelő János, az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. "Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!" (Zsolt. 130,7) Ámen.

2014. június 23., hétfő

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr! Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer.29,11)

 
Terve van a Teremtőnek minden emberrel. Azok számára, akik ennek nincsenek tudatában, az élet puszta véletlenek játéka. Kaland, melyet ki kell színezni vagy gyötrelem, melyet el kell viselni. Sokszor még a hívő embert is megkísérti a gondolat, hogy valaminek nincs értelme. Az a fontos, hogy ma is keressük az Ő akaratát: vajon mi a terve éppen velem, éppen most?  A világ nem véletlenek  játéka, hanem követi a Teremtő tökéletes tervét.
Ma azért is hálát kell adnunk, hogy gyarlóságaink ellenére mégsem ellenséges Istennek viszonyulása ehhez a világhoz. Ez csak az örök szeretet fogalmával magyarázható. Békesség és reményteljes jövő olyan nagyszerű javak, melyekért semmit sem drága odaadni, hogyha igazán szeretjük Istent és lelkünk üdvösségét. Ő egyszülött Fiát adta értünk. Ámen.

2014. június 22., vasárnap

"Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok."  (Jer. 17,14)

 
Amikor Jézus imádkozott nagycsütörtökön, a legnagyobb gyötrelem idején, a szabadítást kérő imádságot azzal zárta: legyen meg a te akaratod. Az Úr imádságában is előfordul ez a kérés. Azért fontos, mert ezt az alapállást az a gyermeki bizalom szüli, amely jól tudja, hogy Isten akarata nélkül mégcsak egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ismerős a hívő bizonyságtétel: Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen.
Ez a bizalom ugyanakkor kimondatja velünk a másik igazságot: teljes gyógyulás és teljes szabadulás csak Istennél kereshető.  A teljes gyógyulást és a teljes szabadulást keresők buzgó imádsága ez: gyógyíts meg, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok! Legyen meg, Uram, a te akaratod! Ámen.

2014. június 21., szombat

"Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat." (Zsolt. 71,17)

Tanév végén a ballagások időszaka megérinti a kortalan diákot. Emlékeinkben saját iskolai pillanataink elevenednek meg egy-egy halvány képben, vagy pedig egy feledhetetlen mély iskolai élményben. Diákok és tanárok képe dereng fel a múltból és a hozzájuk köthető emlékeink ... és azzal együtt a találkozás vágya is... látni őket, hallani őket... beszélgetni velük, mesélni magunkról ...
Most mégis a legszemélyesebb tanitómester laudációja olvasható mai igénkként. Beleremeg a lélek a szavak igazságába. A legrégebbi tanitónk, aki mindig is tanított és mindmáig tanít és egész életünkben tanítónk maradhat. Ő nem más mint Isten. Az Ő leckéi nem puszta vázlatokban maradnak meg lelkünk tábláin, hanem Ő maga vési oda életünk örök leckéit. Gyöngybetüi pedig megszépítik a sorokat, amelyeket nekünk el kell fogadni és meg kell tanúlni. De amíg csak élünk hírdethetjük ezt a csodát. Ámen.

2014. június 20., péntek

Pál írja: "Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal. 5,15-16)

Magyar embereknek való beszéd ez, bárki megmondhatja! Nemzetünket múltjában is sokszor visszavetette az állandó civakodás... az irigységen alapuló egészségtelen rivalizálás, amely árulást, besúgást és az embertárs elpusztítását, tönkretételét szorgalmazta. A békétlenség pedig instabilitást és bizonytalanságot szül... A keresztyének körében is dívik ez a módi, hiszen Pál korában is - mint az ige ezt bizonyítja - Galácziában zajlott a torzsalkodás... Amit a Lélek felépít a közösségben és a szívekben, a Sátán szétdúlja, szétdobálja a torzsalkodás, a civakodás és az aljaskodás révén.
A mai kor keresztyén társadalmának e fenti beteg tünetei komoly aggályokkal rémisztenek. Vigyáznunk kell valóban, mint ahogy erre Pál figyelmeztet is és meg kell fogadni az ő tanácsát: Lélek szerint kell élnünk... éspedig Isten Szentlelke szerint, hiszen az nem szét mar avagy szét dob, hanem közösséggé formál bennünket. Ámen.

2014. június 19., csütörtök

"Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." (1Kor. 1,28-29)

A rang és minőség mind a mai napig megosztja az emberi társadalmat. Sajnos hiába a sztereotípiák sora, hogy kinőttünk belőle, vagy hogy úgyis minden ember egyenlő, no meg, hogy a költőt idézve "nem született senki gazdagnak szegénynek", mert a felrúgott szabályok világában élve pontosan tudjuk, hogy sokaknak nagyon is számít a rang és a minőség. 
Isten azonban ezt a világi hierarchiát érvényteleníti azzal,  hogy rámutat a lényegre: egyedül az Ő kiválasztása számít, mind az üdvösség, mind pedig a szolgálat vonatkozásában. Mert valójában a rang maga a szolgálat, a minőség pedig az üdvösség elérése kell legyen és ezekben pedig nem világi moratórium, hanem a teljes igazság Ura, azaz Isten dönt. Jó ezt tudni, hiszen sok belső vívódástól mentesít sokunkat ez a tudat. Ámen.

2014. június 18., szerda

"Tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak !" (1Krón. 29,9a)

Lassan tíz éve történt és sajnos a történet főszereplője már nincs az élők sorában: Egy középkorú vállalkozó férfi keresett fel a parókián. Tudtam, hogy a gyülekezet tagja, hiszen járulékai be voltak fizetve, de templomba szinte soha nem jött. Elmondása szerint azért, mert csak pár évvel azelőtt indította vállalkozását és éjjel nappal dolgoznia kellett azért, hogy jól fusson a szekér. Éreztem, hogy szavai nem a kibúváskeresés szavai és nem is a lerázás szándékát leplezik, hanem az őszinte igazságot takarják. Kiderült, hogy ő azért keresett fel mert "önkéntes adományt" hozott az ő jó Istenének. Az adomány összege pedig igen jelentős volt, annyira, hogy jómagam - a lelkész - el is képedtem. Ekkor a vállalkozó elmondta, hogy ő "megbeszélte" Istennel azt, hogy ha az első komolyabb munkamegbízatása bejön, akkor ő a teljes összeget megfelezi Istennel. Hát ez történt akkor! És a vállalkozó boldog volt, mert ígéretét betartva: tiszta szívvel, önként adakozott az Úrnak! Tudtam, hogy nem fogom elfeledni ezt a történetet, mint ahogy Isten sem..., hiszen mindent elfogad tőlünk Atyánk, amit tiszta szívünkből Neki adunk, ugyanúgy mint Ábel áldozatát! Ámen.

2014. június 17., kedd

"Jézus mondta: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyjetek abban, akit ő küldött." (Jn. 6,29)

Úgy gondolom nem blaszfémia az, ha jó értelemben, enyhén parafrazálva, de amolyan Fészbuk nyelven is megfogalmazom ezt az Igét, gondolva ez által a több-generációs Fészbuk-felhasználókra: Isten azt lájkolja, ha hiszünk abban akit Ő küldött! És ne feledjük azt sem, hogy az Ő nagy Face-book könyvében az a mennyei lájk mindennél többet ér...
Olyan világban élünk, amikor Krisztusban hinni és bízni a sok életstílus közül csupán csak az egyik választható. A kínálat tág és napról napra a túlreklámozott információáradat tengerén egyre szilajabb a vihar. Nekünk pedig választanunk kell: KI az - és nem mi az - ami megtart! Jézus Krisztus azonban számunkra az egyetlen üdvösség és ez nem lehet kétséges! Őt az Atya küldte számunkra, hogy "megkeressen és megtartson". Áldott legyen hát az Atya küldötte! Ámen.

2014. június 16., hétfő

"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől..., mert az Úrban bizakodhatsz." (Péld. 3,25-26)

Egy édes álomból felriadni kész borzalom. A nyugalom testet-lelket pihentető világából hírtelen felriadni pedig, úgyszintén nem leányálom. Pedig a mai kor emberének sokszor osztályrésze a hirtelen fölriadás. Rémitő zajok a környezetből, netalán egy besurrant tolvaj neszeire riadni, a házőrző kutya heves csaholására riadni, tűzoltó autó avagy mentő szirénájának hangjára felrettenni..., hogy csak néhányat említsek az esetleges zajforrások avagy okok közül. 
A megváltás nyugalmával és belső lelki békéjével pihenő keresztyén ember álmát már nem riaszthatja meg a világ zaja. Őt Krisztus lelkét kitöltő békéje nyugtatja: a tudat, hogy a mennyei Atya akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshet le az ő fejéről... És azt is tudja, hogy jó az Úr az Őt keresőkhöz, ezért teljes bizalommal van a mennyei Atyához... Így pontosan tudja: nem kell félnie... 
Hétkezdet reggele van, vizsgáld meg önmagad: te mennyire bízol az Úrban, mert ha teljesen, akkor soha nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől sem. Ámen.

2014. június 15., vasárnap

"Megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt, és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet, és én felelni fogok néki." (Zak.13,9)

     Lássuk be, nem minden tekintetben vonzó az a lehetőség, amit a mai ige tár elénk. Az ezüstöt és aranyat nemes fémeknek ismerjük, és a Szentírás is ilyen értelemben, pozitív jelentéssel használja többnyire, ám tudjuk, hogy előállításuk egyrészt fáradtságos munka, másrészt iszonyatos hőben olvasztják szét a tiszta fémet a salaktól. A keresztyén embernek pedig igen nehéz megérteni, hogy a tökéletesség felé vezető út nem csupán simogatások és mosolyok láncolata. Istennek legyen hála, nem bízza ránk, hogy akarunk-e megtisztulni és megpróbáltatni. Ő lát bennünket már most minden salaktól mentesen, és tudja: minden fáradtságot és fájdalmat megér. Ámen.

2014. június 14., szombat

"A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává." (Zsolt.104,4)

     Míg az ókor emberei szélben, tűzben Isten kezét látták, és üzenetét, akaratát keresték, addig a modern ember meteorológiát és fizikát lát, Istent pedig nem keresi. Van egy jó nagy és sötét kamránk, aminek azt a nevet adtuk, hogy "babonaság", aztán oda bezsuppolunk mindent, ami racionálisan és tudományosan nem magyarázható, mások viszont a természetfelettit vélik felfedezni benne. Értem én, hogy a babonás félelem helyett kívánatosabb a tudományos felvilágosultság, de attól még fűben és fában, szélben és tűzben megláthatjuk a mi Mennyei Atyánkat. Számomra legalábbis nagyon sivár lenne az a világ, amiben csak kémiai folyamatok, vagy légköri jelenségek léteznének. Ha tüzet látok, leginkább az égő csipkebokorra, vagy kettős lángnyelvekre gondolok, a szélben pedig hozzám szóló hangokat keresek. Mert tudom, hogy Isten itt van ezekben. Ámen.

2014. június 13., péntek

"Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától." (Zsid. 11,23)

Menthetetlen a helyzet! Mit is tehetnénk mi a király katonái ellen? Előbb utóbb úgy is meghal a gyermek s vele együtt mi is és többi gyermekeink is. Így is gondolkodhattak volna Mózes szülei. Menthetetlen a helyzet... - kísért meg ma is sokakat a gondolat, amikor kilátástalan életkörülmények közé kerülnek. Mit is tehetnénk, amikor nincs munkahely, amikor gyógyíthatatlan betegséggel kell szembenézni, amikor veszélybe kerül a házasság, amikor megromlik a viszony a másik emberrel... Nem kell félni, mert mindig van kiút a próbából. Istenbe vetett hittel kell a jelenben a jövőre tekinteni és megkeresni azt az utat, amelyet az Úr Lelke és Igéje által felfed előttünk. Menthető a helyzet, nem kell félnem, az Úr velem van. Mózessel terve volt Istennek, velem is terve van, másként nem léteznék. Kellemes érzés és megnyugtató. Ámen.

2014. június 12., csütörtök

"Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be." (Jel. 3,8b)

     Húsvét hajnalán a Jézus sírjához igyekvő asszonyokban merült fel az aggodalom: vajon ki hengeríti el a követ a sír szájáról, vagyis hogy lehet megnyitni a bezárt sírt? Mindnyájan tudjuk, hogy Jézus sírja nyitott volt, s ezzel valóságosan megnyílt számunkra is az ajtó, ami a halálon keresztül az örök életbe vezet. Mégis ott van bennünk az aggodalom, hogy mi van, ha mégsem? Ha Szent Péter nem hajlandó kinyitni nekünk a mennyország kapuját Istentől nyert hatalmánál fogva, vagy valaki-valami más zárja el előlünk? Íme, itt a válasz: az istenfélők előtt (a Filadelfiabeli gyülekezet angyalához szól az üzenet) az ajtó egyszer és mindenkorra nyitva áll. Adja Isten, hogy ma is egy lépéssel közelebb kerüljünk hozzá. Ámen.

2014. június 11., szerda

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket." (1Jn. 1,9)

     A földi jogrendszer (igazságszolgáltatást ebben a kontextusban nem merek írni) képtelen arra, hogy belelásson az emberek lelkébe, így aztán külső jelek alapján ítéli meg egy-egy gonosztett súlyát. Justitia istennő szeme ráadásul be van kötve, ami nem sok jóval biztat a tisztánlátást illetően. A mérleg serpenyője elvileg egyensúlyba kell kerüljön, de van egy furcsa kiskapu: az elévülés. Földi törvények szerint valamennyi idő után a bűnök hipp-hopp eltűnnek. Nem úgy Istennél: nincs elévülési idő, ezzel szemben van megbocsátás, ami tulajdonképpen úgy működik, hogy igazi bűnbánatommal én magam tüntetem el a bűnt, és így már szükségtelen a büntetés, Isten pedig még csak fel sem hánytorgatja soha többet. Legyen ez a napunk tiszta lelkiismerettel megélt. Ámen.

2014. június 10., kedd

"Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt." (1Kir.8,57)

     Belegondoltunk-e már valaha abba, hogy mi mindnyájan, akik csak élünk, Isten megtartó kegyelmének vagyunk a bizonyítékai? Egytől-egyig mindannyiunkkal, kivétel nélkül, megszámlálhatatlan generáción keresztül velünk volt Isten Ádámtól és Évától kezdve. Az a rengeteg baj, veszedelem, éhség, betegség, háború, sok ezer év megannyi szenvedése nem ártott nekünk, hiszen töretlen nemzetségi lánc köt össze bennünket első szüleinkkel. Csak az a kérdés, mi megmaradunk-e? Megmaradunk-e Isten közelében, és ott maradnak-e gyermekeink, unokáink, a következő nemzedékek is? Adja Isten, hogy legyenek bőven, akik sok nemzedék múlva is elmondják ezt a rövid fohászt. Ámen.

2014. június 9., hétfő

"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mt.16,26a)

      Van egy mese, miszerint beteg a király, és hiábavaló minden kúra, orvosság. Végül valaki megállapítja, hogy csak akkor gyógyul meg, ha felveszi annak az ingét, aki maradéktalanul boldog az országában. Minden udvari ember keresni kezd tehát, de senkit nem találnak, mert valami keserűség mindenkinek van az életében. Végül csak kerül egy szegény ember, aki hosszas faggatás után is maradéktalanul boldognak vallja magát. Nagy az öröm, elkérnék az ingét, de kiderül, még csak egy inge sincs a szegény embernek... Jó lesz ma is odafigyelnünk, mi az igazi érték életünkben. Ámen.

2014. június 8., vasárnap

"Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok." (Jn. 14,18)

     A tanítványoknak semmiféle kommunikációs eszköz nem állt rendelkezésére azon kívül, hogy hirdetni tudták az igét ott, ahol éppen voltak, vagy írtak egy-egy levelet. Mégis olyan hatékony munkát végeztek, aminek párja a világon nincs. Ők ugyanis "vettek Szentlelket", akinek ereje által  nem fülekhez, hanem a lelkekhez tudtak szólni. Ma rengeteg eszköz áll rendelkezésre a fülekhez szóláshoz. De a Lélek útja ma is ugyanaz: előbb vennünk kell a mi mennyei Atyánktól, aztán továbbadnunk felebarátainknak. A világ tőzsdéi ugyan ma sem jegyzik a szeretetet és a Lélek egyéb ajándékait, de a teremtett világ azért sóvárogva várja. Vegyük és adjuk hát bőséggel. Ámen.

2014. június 7., szombat

"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." (Gal. 2,20)

"Ha feladod az álmaid meghalsz, élve halsz meg..." énekli az Edda együttes, meghatározva ezzel azoknak gondolkodását, akik komolyan veszik üzenetét. Ha feladod önmagad, halott vagy. Tedd hát mindig azt, amire vágysz, amit szeretnél. Szinte simogatják ezek a mi emberi természetünket. Aztán nem egyszer jönnek e gondolatok nyomán megszületett tetteink, majd a következmények, melyeknek gyümölcse igen sokszor keserű. Pál egészen más utat és gondolkodást választott. Akkor élek igazán, ha nem én, hanem a bennem élő Krisztus szerint gondolkodom és cselekszem. Szentlélek ünnepére készülünk. Arra emlékezünk és azért adunk hálát, hogy Krisztus elküldte a Szentlelket, hogy bennünk éljen és vezessen, minden nappal egyre közelebb a létünk kiteljesedése felé, az örök élet felé. Kérjük, fogadjuk és hagyjuk, hogy a Lélek töltse be életünket, hogy éljünk. Ámen. 

2014. június 6., péntek

"A meggyógyított felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent." (Ap.Csel. 3,8)

       A visszanyert egészség vidámsága érthető. Erőre kapni, ismét talpra állni, járkálni egy sorstalan betegség után kész életöröm. És nem szükséges ehhez időben visszautazni az apostoli korba, hiszen a mindennapok sorjázva hozzák az Úr Krisztus gyógyitásait csodásabbnál csodásabb módon, csak hogy ezeket többnyire már az élet természetes folyamatainak tekintjük. Magyarul mondva: hozzá szoktunk! Pedig Krisztus nélkül nem azok! Talán jó lenne tudatosítani mindenkiben azt, hogy minden áldott gyógyítás, azaz csoda, az Áldott Orvosra utal, Hozzá vezet. És nyílván Neki köszönhető! Nem a mi érdemeinkért! Hanem Krisztusnak, aki a betegségek betegségét, azaz a halált is legyőzte! Őt dícsérni és magasztalni minden visszanyert élet örömével a mindennapok áldott tevékenysége. Ámen.

2014. június 5., csütörtök

"A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket." (Zsolt. 103,12)

Minden reggel megújul a kérdés: mit ad nekünk a mi Istenünk ezen a napon? Tudjuk, hogy a jót és rosszat, az áldást és ítéletet, a segítséget és próbatételt, akarata és bölcsessége szerint váltogatja életünkben. Mindig aszerint, ahogy szükségünk van rá. Ma egy jó hírrel kezdhetjük a napot. Jókor jön, hisz bűnbánat ideje van. Ha... Ha megbánjuk életünket eltorzító vétkeinket, csodálatos ajándékban részesít. Olvasom az igét. Olvasom, azon gondolkodva milyen messze van a napkelet a napnyugattól? Bár ma már időben és térben tudunk választ adni, mégis csodálatos, hogy leválasztja rólunk azt, ami bemocskol, megköt, amit magunkról letépni sem tudunk: a bűnt. Messzire veti, de emberileg meghatározható távolságra, hogy tudjuk volt bűnünk, s viszolyogjunk, hogy újra hozzánk ragadjon. Ámen. Ámen.

2014. június 4., szerda

"Azon órában örvendezett Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted." (Lk. 10,21)

Isten ismerete a legmagasabb szintű tudás, amit az ember magáénak tudhat. Fontos része az életünknek a nanotechnológia, az érsebészet, a filozófia, a teológia, és sorolhatnánk. Kimagasló értelmi szint szükséges ezeknek az ismereteknek a megszerzéséhez. Fontos ez a fajta tudás és mégis kevés. Kevés, mert csak a földi életben való boldogulásunkat segíti. Már ha hasznunkra használjuk, nem ellenünkre. Márpedig tudunk mi atombombát is gyártani. Az Istenről való tudás megszerzése nem értelem és emberi bölcsesség kérdése, hiszen az Úr a kisdedeknek is kijelentheti magát, az egyszerű lélek is feltöltekezhet vele. Ez a tudás pedig hosszútávú segítség, hisz túlmutat a földi idő keretein az örökkévalóság felé. Adjunk hálát, mint Krisztus, hogy így volt kedves Atyánknak, hogy mindenkinek felkínálja. Vegyük ma is örömmel. Ámen.

2014. június 3., kedd

"Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!" (Mik. 7,18)

Egy Isten van. Ezt a kijelentést nagyon sokszor megfogalmazza a keresztyén ember is. Igaz is, meg nem is, - mint ahogy a magyar népmesében megfogalmazódik.  Hitünk szerint valóban egy Isten van, aki teremtő, gondviselő, bűnbocsátó és irgalmas. Így jelentette ki magát a Szentírás által. Így ismerhetjük meg. Vannak azonban más istenek is, amelyeket az ember teremtett magának. Elég csak a görögök panteonjára gondolni, vagy a modern ember bálványaira. Csak egy igaz Isten van, akiről így tesz bizonyságot a zsoltáros: "Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között." (Zsolt. 86,8) A próféta pedig azt kérdezi: kicsoda olyan, mint te? Kérjük hitünk erősítését a mi Urunktól, hogy a prófétai kérdésre a zsoltáros bizonyosságával felelhessünk ma és mindenkor. Ámen.

2014. június 2., hétfő

"Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?" (Jer. 23,23)

Nem csak a reggeli fáradtság van, nem csak az újabb hat napos feladatözön, nem csak a felelősség a mienk és nem csak a nehéz keresztek vannak, hanem Isten is van. A régi Házi áldás szerint pedig, hol Isten ott szükség nincsen. Jelenti ez az erőt, a bátorságot, a bölcsességet, a hitet, a szeretetet, a békét, azaz az áldást. Isten van. Mégpedig közelben és távolban egyaránt. Bárhova mész, akármilyen messzeségbe, ott van. Bátorítás. Bárhova menekülnél, nincs olyan hely ahol Ő nem lenne. Figyelmeztetés. Mindenütt ott van és mindenütt szeretni akar. Fogadjuk hát örömmel és hálával, hogy mindenütt jelenvalóságával Úr a mi életünk felett. Ámen.

2014. június 1., vasárnap

"Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak vala." (Ap.Csel. 4,13)

Nem is olyan nehéz feladat a Krisztus követés. Hallgatni kell az igét, fogadalmakat kell tenni, részt kell venni az istentiszteleteken, tanulni kell, figyelni kell az Úrra. Mi ebben a nehéz? Semmi, ameddig a vasárnapok és ünnepnapok idején Krisztussal és a tanítványokkal együtt vagyunk. Akkor azonban, amikor szembe kell nézni a világgal, annak gonoszságával, amikor vállalni kell a Krisztust, az ő igazságát, hirtelen forróvá válik a talaj a láb alatt, kiszárad a torok, s égetni kezd a félelem tüze. Péter három évi intenzív tanítványi kurzus után, amikor fel kellett volna vállalnia a Krisztust, azt mondja: nem voltam Vele. Az ige szerint azonban megváltozott. Most már látják a bátor Krisztus hirdetést. Megváltozott, mert felismerte Krisztusban a világ Urát és már nem tagadja, hogy Krisztussal volt. Íme a példa, ami megszégyenít vagy megerősít, de mindenképp követendő. Ámen.