2014. május 31., szombat

Sokan hallgatták Jézust, és álmélkodva így szóltak:"Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?" (Mk. 6,2b)
 
A tanítványoknak azt mondta egyszer Jézus: Aki titeket hallgat, engem hallgat! Valóban ez történik, hogyha az ige hirdetésében hűséggel járunk el. Akkor is ez történik, hogyha valakit akár egyetlen bibliai idézettel erősítünk. Tekintsük szolgálatnak ezt a nagyszerű lehetőséget.
Jézus egész életén látszott az, hogy Ő az Atyától jött. Egész életében a kegyelem munkálkodott. Már a születése után olvashatjuk felőle, hogy a kisgyermek növekedett, és lélekben erősödött, beteljesedett bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. (Lk. 2,40). Ezért tudatos nála a szolgálat, ezért mondja alig tizenkét évesen, hogy neki az Atya dolgaival kell foglalkoznia. Ezért magabiztos, amikor elmondja, hogy az ő országa nem e világból való. Prófétánk, tanítónk, főpapunk és királyunk Ő.
Adjunk hálát Istennek kimondhatatlan ajándékáért. Ámen.
 

2014. május 30., péntek

"Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez." (Zsolt. 60,14a)
Az embernek feltétlen szüksége van testi és lelki erőre, hogy munkáját végezhesse. Hogyha valamelyik meggyengül, akkor nehezen tudja betölteni hivatását. Mindkettőre figyelnünk kell tehát. Eszembe jut Jézus beszéde, melyet mennybemenetel előtt mondott tanítványainak: Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanuim! (Ap.Csel. 1) Isten a Szentlelke által segít, és ez mindenre elégséges.
Gyönyörű nyelvünkben különböző kifejezések utalnak erre: lelkesedik, megtelik lélekkel, lelkéből, lélekkel telve, lelkesen. Érezzük, hogy mi ennek az ellentéte: közömbös, lelketlen stb. Elmondható, hogy csak az a szép munka, a szép szolgálat, melyet "lelkesen" tudunk végezni. Isten segítségével hatalmas dolgokat cselekedhetünk. Amikor nagy dolgokba kezdünk, melyeknek nem látjuk a végét, mindig meghaladjuk saját önmagunkat. Ilyenkor csak az a hit tart meg, hogy Isten segítségével ez is meglesz. Ma is mondjuk ezt: Isten segítségével minden jó dolog sikerülni fog. Ámen.

2014. május 29., csütörtök

"És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28,20)
Egy olyan valaki mondja, aki hamarosan eltűnik a tanítványok szeme elől. Az a bizonyos felhő, ami eltakarja a mennybemenetel napján jelképezheti a mi homályos látásunkat, ami a másvilágot illeti.  Az üzenet az, hogy mostantól másképpen van velünk sokkal bizonyosabban. A Szentlélek által. 
Ha Jézus földi körülmények között, csak adott időben kötődne pár emberhez, akkor csak történeti Jézusunk lenne, aki emlékezés tárgya maradna. 
Tér és idő nem kötheti meg a feltámadott Krisztust. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ámen.

2014. május 28., szerda

"Káleb ezt mondta Józsuénak: Társaim... megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat."
(Józs. 14,8)
Habár ez egy visszaemlékezés, mégis pontosan hordozza az igazságot. A negyven éves bűntető pusztai vándorlás után 12 főember ment kémlelni azt a földet, amelyet Isten ígért. Mindenkinek tetszett a föld, csakhogy a többségnek ingyen, harc nélkül kellett volna. Amikor visszatértek, beszámoltak a nép előtt. Valamikor úgy fogalmaztam én, hogy szavazás történt. Tíz hitetlen és teljesen racionalista, félénk, számító ember (a többség) leszavazta a két hívő embert, akik még hittek Isten erejében. A döntés megszületett: nem megyünk fel elfoglalni a földet. Jött is az isteni bűntetés. 
Nagy a gyanúm, hogy hasonló esetek előfordulhatnak a hibásan demokratikusnak nevezett egyházi zsinatokon, közgyűléseken, presbiteri üléseken, ahol közben divat a hitetlenség. 
Szavazatokkal szentesítjük döntéseinket, de az már kevésbé érdekel, hogy vajon nem Istent és az Ő hatalmát szavaztuk-e le. Isten útja sokszor érthetetlen és lehetetlennek tűnik. Hogyan tükröződik döntéseinkben az a hit, hogy nála semmi sem lehetetlen? Függetlenűl a körülményektől. Ámen.

2014. május 27., kedd

"Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában." (Ézs. 35,6b)
Az elmúlt időszakban, éppúgy mint tavaly, nagyon sokan láthatták és megtapasztalhatták a víz hatalmas erejét. Árvizek puszítottak, árvizek szedték áldozataikat. Érdekes módon mégis van egy pozitív hozadéka, ha már ugyis elkerülhetetlen az árvíz: az az összefogás, ami az embereket közelebb hozza egymázhoz. Ez is egy fontos szempont.
Látni kell azonban, hogy a pusztaságban a víz mást jelent: a régi nagy civilizációk mindig valamelyik nagy folyam mellett jöttek létre. Mert a víz az életet jelenti.
Amennyire nehéz elképzelni a sivatag életre derülését, sokszor olyan nehéz elhinni, hogy kiszáradt lelkünk, vagy életünk meggyógyulhat. Pedig ez az üzenet: Istennél semmi sem lehetetlen. A Szentlélekre várva hallanunk kell a másik igét is:"Kiöntöm Lelkemet, mint folyóvizet a szárazra." Legyen Lélek, legyen élet! Ámen.

2014. május 26., hétfő

"A reménység lelkünknek biztos és erős horgonya." (Zsid. 6,19)
Aki ilyet ír, az biztosan fölszállt a korabeli hajók némelyikére, és megtapasztalta, hogy a végtelen tenger hátán milyen parányi az ember. Olyan a hajó, mintha dióhéj úszna a vizen. Pontosan ilyen az emberi élet a nagy mindenség szempontjából.
A tanítványok is megtapasztalták ezt a viharos tengeren. Annyira kétségbeestek, hogy azt hitték, elvesznek. Mindenkor kell egy biztos pont. Ezt ők Jézus Krisztusban találták meg, aki csendre intette a háborgó tengert.
Kell a biztos és erős horgony, ami megtartja a hajót. A lelkünknek is kell a horgony és milyen szép, hogy a reménység ilyen erős horgonya lehet életünknek. Ezért nagyon fontos: soha ne veszítsd el a reményt! Ámen.

2014. május 25., vasárnap


Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem!”  (Zsolt. 66,20)
     A régi egyházi naptár nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Húsvét és Pünkösd között ugyanis éppen úgy rendet kell tartani a bibliai üzenetek sorrendje terén, mint a nagyobb ünnepeken. Húsvét után újjászületik a hívő ember a feltámadás hite által. Ez indokolja a következő vasárnapok témáit: örvendjetek (Jubilate), énekeljetek (Cantate). Most pedig arra hív: Szüntelen imádkozzatok! (1Thessz. 5,17 – Rogate).
     Az elutasítás, valamint a megvonás szomorú emberi tapasztalatok. Ma az ad új reményt, hogy Istennél ilyen nem létezik. Sohasem utasítja el az alázatos imádságot, és sohasem vonja meg szeretetét tőlünk.
Ezért áldjuk ma Őt a testvérek közösségében! Ámen.

2014. május 24., szombat

"Jézus így szólt a vérfolyásos asszonyhoz: "Bízzál leányom,  hited megtartott téged." (Mt. 9,22a)

A betegség mindig próbára teszi az embert, ugyanis a test erőtelenségei a lelket is szintén komoly erőpróba elé állitják. Egyes betegségek kényelmetlenségei és tünetei néha szégyennel is párosulnak és ettől még hatványozottabban veszik igénybe a küzdő emberi életet. Bizar képet fest ez így az emberi nyomoruságról, de mégsem reménytelent. Az Úr Jézus az áldott orvos és ezt mindenkinek hasznos tudnia. Szavaiban és irántunk való szeretetében ott a gyógyitás. Bizalom, hit, megtartás. Ezek hangzanak el az Ő ajkairól és Általa erőt, tartalmat, gyógyulást eredményeznek a betegségben küzdő számára. Jézus szavai örök tartalmat közvetítenek: bíznunk kell, mert hitünk megtart! Ha ezzel tudunk mit kezdeni a szenvedés idején, akkor a legjobb úton vagyunk a gyógyulás felé. Ámen.

2014. május 23., péntek

"Élettel és szeretettel ajándékoztál meg és gondviselésed őrizte lelkemet." (Jób 10,12)

Semmi kétség, az élet és a szeretet Isten ajéndéka mindannyiunk számára. Persze amennyire ez természetes és kétségtelen számunkra, éppen annyira bánt és zavar minket annak tapasztalata, hogy sokan közülünk mégis hálátlanok Isten iránt. Nyilván ez mindig is igy volt és lehetett, de nekünk nem az a feladatunk, hogy ezzel a tudattal lelkiismeretünkben megbirkózva ezt el is fogadjuk, hanem az, hogy nap mint nap a hálátlanok tudomására hozzuk az evangéliumot: "Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiai az evangéliumot..." - írja Pál apostol a korintusiaknak (1Kor 15,1) és bizhatunk abban hogy "akinek van füle a hallásra, az hallja mit mond a Lélek" az érintetteknek. Ugyanakkor, mint egy csendes imádság belső monológja úgy tesszük hozzá Jóbbal együtt belső megnyugvásunk hálagondolatát: gondviselésed őrizte lelkemet. Egybeolvasva pedig a mai igét jó érzés tölthet el... megfogalmazódott általa bennünk a hála. Köszönjük! Ámen.

2014. május 22., csütörtök

"Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!" (Zsolt. 90,17)

Mindennapi sóhajként olvashatjuk el a mai igét, pedig nem feltételezzük soha Istenről azt,  hogy Ő rosszindulatú lenne. Viszont nap mint nap mégis sokat jelent számunkra annak tudata, hogy az Ő jóindulata velünk lehet. Ez remélhetőleg nem vallásosságunk tradicionális babonájából ered... abból a babonából, amelyet valamiért sokan életük hiánypótlásaként élnek meg. Mert menet közben ez is hozzácsapódott már sok vallásos ember életéhez és szándékosan fogalmaztam így: vallásos... és nem hívő. Ugyanis a kettő sajnos nagyon nem ugyanaz. Sokan vallják magukat vallásosnak, de baj van a hitükkel és sokan élik meg mélyen a hitüket, de mégsem tartják magukat vallásosnak. Vajon miért van ez így? Lehet rajta meditálni, de sokat sejtetően azonban mégiscsak megnyugtató a mi jóindulatú Urunktól kérni azt, hogy életünket, munkáinkat és fáradozásainkat Ő tegye eredményessé. Ámen.





2014. május 21., szerda

"Jézus mondta: Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Mt. 7,24)

Fiam, ha süket vagy és nem a jót cselekszed, akkor tiszta bolond vagy! - halottam nagyapámtól gyermekkoromban nem is egyszer. Akkor még fel sem tűnt soha az, hogy honnan is eredhet az ő találékony bölcsessége...pedig nem egyszer láttam őt Bibliát olvasni forró nyári délutánokon a hűvös és tiszta szobában. De azt is sokszor mondta: Rendes embernek Jézus a barátja! Neki pedig barátja volt  Jézus és ezért becsületes jó szellemű embernek ismerte mindenki. 
Ma is ugyanaz a titok: Jézus beszédeit kell meghallgatni és aszerint cselekedve kell hitben tiszta értelmes életet élni. Ámen.

2014. május 20., kedd

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt. 4,10)

Használd az adottságaidat: tehetségedet és a pozitív képességeidet - olvasható a mai igében. Azért tartom fontosnak ezt a bibliából eredő értékes szemléletet, mert általa biztat és bátorít mindnyájunkat mennyei jó Atyánk arra, hogy értékes életet éljünk. Ugyanakkor ez a szemlélet rendkívül jó értelemben tudja meghatározni a keresztyén ember lelki habitusát is hiszen kezdeményezővé, szorgalmassá és állhatatossá teheti őt.
A világ nap mint nap halad. Jó azonban tudni azt, hogy ebben a haladásban a keresztyén embereknek szerepe még a mennyből is támogatva van. Ámen.

2014. május 19., hétfő

"Dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban." (Ef. 1,12)

Isten szolgálatának létértelmezése meghatározza a jövő útkeresését. Nem szabad és nem is célravezető úgy tekinteni Isten szolgálatára, mint egyre a többi más választható hivatások, munkák avagy emberi tevékenységek közül. Mert ezt a szolgálatot Szentlélek Isten munkálja bennünk, amely az Ő dicsőségének ránk áradó öröméből fakadva magasztalja a győztes Krisztust. Nem véletlen tehát az, hogy Pál apostol igy fogalmaz: Mi pedig a Krisztust prédikáljuk... Ő a mi reménységünk és áldásunk minden munkánkban. Magasztaltassék hát az Ő neve. Ámen.

2014. május 18., vasárnap

"Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom." (Zsolt. 38,10)

Amit az ember önmagából bátran feltár Isten előtt, az meg is alkotja szívében a bizalom erős fedezetét iránta. Sokszor viszont éppen az emberi kívánságok tusolódnak el leginkább bennünk. El sem merjük mondani, titkolózunk, adott pillanatban pedig eszünkbe sem jut, hogy mennyire közel is járunk ahhoz, aki kívánságainkat, sóhajainkat teljesítheti.
Pedig az emberi imák jelentős része éppen ezeket fogalmazza meg: a kívánságokat és a sóhajokat.
Több őszinteség szükséges Istenhez és nagyobb bátorság előtte ahhoz, hogy gyakorlott keresztyéni lelkülettel érezzük meg hitünk bennünk munkálkodó mennyei hatékonyságát nap mint nap. Ámen.


2014. május 17., szombat

"Ő képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal." (Zsid.5,2)

     Néhány napja kérdezte egy ismerősöm, hogy Jézus a hegyi beszédben miért támaszt teljesíthetetlen elvárást velünk szemben azzal, hogy legyünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk? Azzal válaszoltam, hogy a kitűzött cél nem lehet ennél alább, mindannyiunknak igyekeznünk kell ezt elérni, noha Jézus ismeri gyarlóságainkat, tévelygéseinket, és jól tudja, hogy ebben az életben legfeljebb közelíteni tudjuk a tökéletességet. Nem a lehetetlent várja el tőlünk, hanem mint hajótörötteknek a felsejlő partot, megmutatja a ránk váró menedéket. Közben pedig - miután emberként körül volt véve gyarlósággal - teljes együttérzéssel vigyázza törekvésünket, hogy ha csüggedünk is, fel ne adjuk küzdelmünket. Ámen.

2014. május 16., péntek

"Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen." (Júd. 2)

      Korunk egyik alapfogalma az infláció. Az értékvesztés nem csak a gazdaságban jelentkezik, hanem a lelkekben is. Amiből sok van, azt hajlamos az ember kevésbé megbecsülni. Isten mennyei tárháza végtelen, ezért aztán vajmi ritkán folyamodunk hozzá, inkább azt a keveset próbáljuk gyarapítani, amit a világtól kapunk: pénzt, hatalmat, élvezeteket. Az "irgalom, békesség, szeretet" fogalmakra egy pillanatra szelíd mosoly ül arcunkra, vagy egy sóhajtás hagyja el lelkünket, de aztán futunk tovább a pénzünk után. Holott minden dolog, minden pillanat mögött irgalmat, békességet és szeretetet keresünk. Adassék ma nekünk bőségesen! Ámen.

2014. május 15., csütörtök

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld. 19,17)

     Mennyi gyanakvás, visszaélés, előítélet, közöny, cinkosság, bűnszervezet kapcsolódik a nincstelenséghez. Milyen könnyű meg sem látni, észre sem venni, természetesnek tartani, sőt megmagyarázni a mások nyomorúságát. És milyen nehéz könnyű szívvel segíteni...
     Történt már velem, hogy olyannak adtam támogatást, aki átvert, csak megjátszotta nincstelenségét. És történt olyan is, hogy nem adtam olyannak, aki igazán rászorult. Az előbbit nem bántam meg, az utóbbit nagyon.  Ha nem tesszük meg eggyel a legkisebbek közül, Jézust hagyjuk cserben. Az Úr megtéríti a jótéteményt: soha nem találkoztam még jótéteményekben tönkrement, elkeseredett emberrel. A jókedvű adakozót szereti, és megáldja Isten. Ámen.

2014. május 14., szerda

"Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak." (Ez.13,3)

     Önjelölt próféták voltak régen, és vannak ma is. Önjelölt prófétává könnyen válunk mi magunk is, amikor vélt-valós igazunkat, véghezvinni akart szándékunkat Istenre hivatkozva támasztjuk alá. Holott Isten igéje nem azért van, hogy bennünket igazoljon, hanem, hogy mi igazoljuk életünkkel azt. Ezért szól a figyelmeztetés Ezékieltől: nem mindegy, hogy Isten szolgálatába akarunk állni, vagy Istent akarjuk szolgálatunkba állítani. Szólni kell az Igét alkalmas és alkalmatlan időben, de egyedül Istené a dicsőség. Ámen.

2014. május 13., kedd

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (1Jn. 3,1a)

     Mindannyian néven neveztetünk: nevünk egyik felét szüleinktől kapjuk, a másikat örököljük. Szerencsés esetben büszkén viseljük nevünket, és örömöt jelentünk azoknak is, akik adták.
     A keresztségben Isten is gyermekeivé fogad minket. Olyan ez éppen, mint az örökbefogadás. Nem egy jelképes cselekedet, hanem húsunkba vágó, vérünkké váló folyamat indul el. Nem is lehet másképp, hiszen úgy is nézhetjük a dolgot, hogy Isten a mi igazi szülőnk, s a test szerintiek csak ideiglenesen örökbe fogadnak.
     Már csak az a kérdés, hogy örömet jelent-e nekünk és másoknak is az, hogy Isten gyermekei vagyunk? Legyen ez ma különösen fontos nekünk. Ámen.

2014. május 12., hétfő

"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." (Ef.5,19)

     Annyi mindenről tudunk beszélni, amikor egymással találkozunk. És mennyi közte a fölösleges, semmi haszonnal nem járó. És mennyi vajon a zsoltár, dicséret, lelki ének? Na igen, annak ott a helye a templomban, istentiszteleten, bibliaórán. Hát ne tudnánk, hogy mi Szentlélek templomai vagyunk? Legalább néha rajtakapjuk magunkat, hogy önkéntelenül egy templomi éneket dúdolunk? Egyáltalán nem mindegy, milyen a háttér, ahonnan szavaink, cselekedeteink elindulnak. Legyen ma zsoltáros, dicséretes, lelki énekes. Ámen.

2014. május 11., vasárnap

"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." (Zsolt.121,1-2)

     A történelem hajnalán kérte számon Isten Kainon, hogy miért csüggeszti le a fejét? Az önmagába forduló, reményvesztett ember ereszti el magát, aki nem vár külső segítséget, és nem keres távoli célokat. 
     Mindnyájan tudjuk, hogy milyen fontos a szemkontaktus. Az orvoslásban, krízishelyzetben életmentő lehet. De akkor a mindennapokban nem lehet szükséges, vagy éppen életmentő?
     Ha tudom, honnan várhatok segítséget, a figyelmem arra összpontosul. A zsoltárossal együtt emeljük szemünket az Úrra hittel, reménységgel, teljes bizalommal. Ámen.
    

2014. május 10., szombat

"Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: mind önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izrael fiai." (2Móz. 35,29)

A felmérések szerint az európaiak hatvankét százalékát nem érdekli az EP-választás. Vajon a keresztyének hány százalékát nem érdekli a munka, amelyet az Úr parancsolt, hogy végezni kell, annak minden lelki, szellemi és anyagi velejárójával? Biztosan ki lehetne mutatni ezt is százalékban. Azonban azt is, hogy vannak ma is olyanok, akiket a szívük indít, hogy áldozzanak a keresztyén feladatokra. Ezért nem keseregnünk kell, hanem hálát adni mindazokért, akik nem kényszerből, hanem hittel és tiszta szívvel végzik Istentől kapott szolgálatukat. A kérdés azonban a levegőben lóg. Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk? E csendes percben nézz magadba, mert a szíved válaszol. Adja Isten, hogy magadra ismerj a mai igében. Ámen.

2014. május 9., péntek

"Aki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel. 22,17b)

A tegnapi hírek arról is beszámoltak, hogy óvodás korú gyermekek kerültek kórházba, mert ételmérgezés következményeként kiszáradás veszélyeztette egészségüket, és akár életüket is. A vízbevitel a szervezetbe életfeltétel. Nemrég egy multicég vezetője arról beszélt teljes meggyőződéssel, hogy a víz nem jár az embereknek alanyi jogon, hanem fizetni kellene érte. Amit lehet, ők megtesznek, hogy ez meg is történjen. Ezek a megrázó emberi hírek, amelyek, ha belegondolunk, elkeserítőek. De nem csak a test száradhat ki, hanem a lélek is. Erőtelenné válik, megbetegszik, sőt... Isten pedig felajánlja, hogy aki lelki szomjúságtól szenved, ha akarja veheti az élet vizét, ingyen. Szerinte ez mindenkinek alanyi jogon jár, csak élni kell ezzel a felajánlott, Krisztus által számunkra megszerzett joggal. "Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." (Jn.6,35) Ámen.

2014. május 8., csütörtök

"Megízleltétek, hogy jóságos az Úr." (1Pét.2,3)

     Isten jóságát gyakran lehet látni, tapasztalni, bőrünkön érezni. Lehet benne gyönyörködni, sütkérezni, lubickolni. Ezek mind külső tapasztalatok, kívülről érkező ingerek, amik legfeljebb a testünk felületén érintenek meg bennünket.
     Ha valaki, hát Péter pontosan tudja, milyen az Úr jóságát legbelül megtapasztalni. A háromszor tagadó, majd háromszor bizonyságot tevő tanítvány megízlelte a keserűt és az édest egyaránt. Ezért használja ezt a szokatlan képet: megízlelni az Úr jóságát. Töltse el szánkat, belsőnket, tápláljon, édesítse meg napunkat. Ámen.

2014. május 7., szerda

"És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett." (1Móz. 3,6)

Azon a napon beindult az emberi faj pusztulásának láncreakciója. Az is evett, majd a következő is evett, és a következő is evett... Folytatódik a sor, melyet megszakítani nincs ereje az embernek. Mennyi tiltott gyümölcs van ma is, ami kedves a szemnek és kívánatos a bölcsességért. Leszakítjuk az élet édes gyümölcsét, melyet tudjuk, hogy nem szabad, sőt még másat is, a társat is fogyasztásra csábítjuk. Pedig ott az Élet fájának csodálatos gyümölcse is. Talán nem olyan kedves és kívánatos a mi emberi szemünknek, de aki megízleli, az soha meg nem éhezik. Örökké tartó boldogságot nyújt, mindenre elég erőt, igazi Isten-i bölcsességet a mindennapokhoz. Milyen jó lenne, ha mindenki az Élet fájáról szakítana naponta, és adna a másik Ádámnak, azaz a másik embernek is. Ő is venne és ő is adna a következő embernek... Így e láncreakció folytán Isten akarata és terve valóra válna, minden ember megtérne és az örök életre eljutna. Ámen.

2014. május 6., kedd

"Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!" (Ézs. 7,9b)

Ez így túlságosan egyszerű. Ettől bonyolultabb és összetettebb  ez a kérdés. Annyi minden van, ami külső és belső tényezőként befolyásolja az embert. - Így okoskodik sokszor az ember. Azt hisszük, ha agyonbonyolítjuk a kérdést, akkor megnyugtathatjuk önmagunkat. Isten szava azonban leegyszerűsíti, lecsupaszítja az igazságot és fájdalmasan egyszerűvé teszi megmaradásunk feltételét. Minden életrezdülésünkkel, minden kézmozdulatunkkal, minden lépésünkkel, utolsó lélegzetünkkel is megmaradásunkért teszünk. Rádöbbenünk minden hiábavaló. Megmaradásunk egyedüli feltételét fogalmazza meg ez az Isten-i axióma. Egy valóban élhető földi lét és az azt követő mennyei életfolytatás a hitünk eredménye. Nincs elég hitem? Hát kérni kell az Urat, kitartó buzgó könyörgéssel, újra és újra: Növeljed a mi hitünket! (Lk. 17,5) Ámen.

2014. május 5., hétfő

"Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le." (Neh. 9,6)

Kétféle emberi gondolkodással találkozunk, ha a világmindenség tulajdonjogát vizsgáljuk. Az egyik szerint, azt mondja az ember: minden az enyém, én vagyok az úr a világ felett. Így szennyezhetem a vizeket, elorozhatom a másik elől a természet kincseit, dönthetek minden élőlény élete felől, azt teszek, amit én akarok. A másik látásmódot az emberi lélekből valami magasztos erővel feltörő kijelentésben fogalmazza meg az Isten választott embere. Minden kétséget kizárva hirdeti: Isten, egyedül te vagy az Úr a mindenség felett, tőled van az életünk! Olyan jó lenne, ha ma ez nem csak a szavak szintjén lenne igaz, hanem cselekedeteinkkel is ezt tudnánk bizonyítani! Kaptunk mára egy feladatot, te is én is. Beszéljünk és tegyünk úgy, hogy Isten mindenek felett való uralmát lássa a teremtett mindenség. Ámen.

2014. május 4., vasárnap

"Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok." (Zsolt. 25,16)

A gyermek, ha éjszaka megébred, mert rosszat álmodott vagy beteg, édesanyja után kiált. Ha az udvaron játszik és bajba kerül, édesanyját hívja. Tudja, érzi, megszokta, tapasztalta, hogy ilyenkor érkezik a segítség, jön a fáradhatatlanul figyelő és gondoskodó szeretett lény. Hitben felnőve ugyanígy vagyunk Istennel is. Ha bánat, gyász, magányosság sötétsége körülkerít, ha életünk teendői közben baj ér minket kiáltani, imádkozni kezdünk, mert tudjuk, érezzük és tapasztaltuk, hogy Istenünk örök figyelemmel és gondoskodással őrzi életünket. Milyen jó, hogy ilyen a földi létünk. Milyen jó, hogy ha a kiszolgáltatottság, magányosság, az árvaság, szegénység érzése ránk tör, mi azzal a biztos tudattal kiálthatunk, hogy van édesanyánk és van Édes Atyánk, aki érkezik gondviselő szeretetével. Adjunk hálát ma Istenünkért és az ő meghosszabbított kezeiért, édesanyánkért, szüleinkért. Ámen.

2014. május 3., szombat


„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil. 2,13)

Jó lenne helyre tenni egy fogalmat. A Krisztus születését bejelentő angyalok hirdették a békességet a földön és a jóakaratot az emberekhez. Ez főképpen arról szól, hogy Isten jóakarattal fordult felénk.  Egyes fordításokban megjelenik ez a változat is: Békesség a jóakaratú embereknek! Habár az előző a nyelvtanilag pontosabb,  ez mégis elgondolkodtató. Ha pedig van gondolat, akkor már jó úton járunk. Létezik-e a bűneset után jó akarat? Általában negatív töltettel hallunk erről: valaki akaratos, valaki megátalkodottan akaratos, valaki akaratával ellenszegül Istennek. Van nyoma annak, hogy az akarat is elromlott, de annak is, hogy az embernek meghagyta Isten az akarás szabadságát. Még az üdvösséget is akarnod kell. Az nem kényszer. Szabad feltételeznünk mégis, hogy egyes emberekben ez az akarat kevésbé romlott meg.

Az üzenet az, hogy Isten dolgozik folyamatosan a mi akaratunkon. Akkor is, ha már reménytelen. Saulból Pál lesz, a római százados megtér, Zákeus megtér, Festus majdnem keresztyénné lesz stb. Isten igéje tanít, és alakít. J.A.Hasslocher imádságát idézem: „Istenünk és Atyánk, aki megtanítasz, mit kellene tennünk: add nekünk kegyelmedet. Adj a tudás mellé akarást, az akaráshoz pedig megvalósulást.” Ámen.

2014. május 2., péntek


„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim. 2,4)
Olyan ifjút kell tanítani Pálnak, aki majd folytatja a missziót, és aki közösségeket vezet majd. Timótheust, aki gyerekkorától kezdve ismeri a Szentírást, ami elegendő bölcsességet kölcsönöz neki az üdvösség eléréséhez (2Tim. 3,15). Nagyon fontos dolgot tanít Pál: Isten senkit nem akar kizárni az üdvösségből. Zsidó vagy görög, szolga vagy szabad, férfi vagy nő, gazdag vagy szegény – mindenki előtt nyitva van az üdvösség a Jézus Krisztusban való hit által. Befogadó az Isten szeretete.
Ezzel szemben gyakran kirekesztő a mi viselkedésünk. Intézményesítettük a szeretetet és az üdvösség kérdését. Feltételeket szabtunk a gyülekezeti tagságot illetően.  Mindenre van magyarázatunk, hogy mit miért szabályoztunk. Ezzel védekezünk, és úgy gondoljuk sokszor, hogy jogosan tesszük.  A közösséghez való tartozás egyedüli fontos feltétele mégiscsak az Isten iránti vágyakozás. Vágyakozol-e megismerni Isten szeretetét? Szeretnél-e üdvözülni és eljutni az igazság megismerésére? Ha igen, akkor jer közénk. Egyebet majd szabályozni fog az isteni gondviselés és szeretet. És ez bőségesen elég. Vagy netán egyebet kínálunk? Ámen.

2014. május 1., csütörtök


„Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr.” (Zsolt. 111,4)

Az Ótestamentumi kegyesség egyik alapjellemzője az Úr cselekedeteiben való gyönyörködés. Csak a gyönyörködés, csak a csodálat képes úgy megtölteni a lelket, hogy abból hálaadó zsoltár szülessen. Amíg nem tudunk ilyen szemmel és ilyen szívvel járni, addig nem születik igazi zsoltár bennünk.
Épp egy ilyen napon, amelyet az ő kegyelme is szabadnak rendelt – épp egy ilyen napon legyen időnk elmélyülni a teremtés, a gondviselés, a naponkénti ajándékok csodáinak szemlélésében. Hamarosan rájövünk, hogy mennyire kegyelmes és irgalmas az Úr. S az egyszerű sóhaj utána, vagy az egyszerű hála és köszönet nagyszerű zsoltárnak bizonyul majd. Mert lelked érezte, mert meglátta Isten mosolyát ezen a mai napon is. Hála legyen! Ámen.