2014. április 30., szerda


„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” (Jer. 3,15)

Isten kegyelmét hirdeti a tény, hogy a történelem folyamán az igehirdetés folytonossága megvolt, hiszen az Ő Igéje soha el nem hallgatott. Éppúgy szólt az Ószövetség idején, mint az új kijelentésben. Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, az utolsó időkben szólott nékünk a Fia által. (Zsid. 1,1) Az igehirdetéssel, valamint a közösség pásztorolásával megbízott szolgák azonban nem mindig voltak engedelmesek Istennek. Ezért történhetett az, hogy szolgálatuk nem hivatásnak, hanem egyszerűen pénzért elvégzett munkának bizonyult.  Isten hirdeti, hogy fölénk emel egyetlenegy pásztort. Az Úr Jézus pedig (a juhoknak nagy Pásztora) egyedül mondhatja el önmagáról: Én vagyok a jó Pásztor! (Jn.10)
Mindannyian őrködünk valami, valakik fölött. Arra vigyázzunk, hogy igazi pásztorok legyünk, nem csupán béresek. Olyanok, akik szeretjük Istent és szeretjük a nyájat. Erre kérjünk kegyelmi ajándékot. Ámen.

2014. április 29., kedd

„Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk ma az Úrtól.”(Józs. 22,29)
Az ünnepélyes fogadalomtételek napja és órája van besűrítve az ige utolsó szavaiba: MA nem, ma nem lázadunk föl...  Józsué átveszi Mózestől a nép vezetését, és Isten akarata szerint történik a honfoglalás. Józsué tudja, hogy csak Isten viheti győzelemre életüket, ezért ünnepélyesen megerősíti hitvallását és hűségét,  amely Istenhez láncolta. „ Ti magatok .... tegyetek, ahogy akartok, de én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk!” Gyönyörű hitvallás, gyönyörű fogadalomtétel, amit igazol egész élete. Hála Istennek, van példa ilyen fogadalomtételre is.  
A fogadkozás, az ígérgetés a legközelebbi  Jézus-tanítványokat is jellemezte. Könnyen elesik az ember ilyen tekintetben.
Most hirtelen az jut eszembe, hogy mennyi hamis, nem őszinte és beváltatlan  ünnepélyes fogadalomtétel van életünkben: keresztszülői, konfirmációi, házassági, úrvacsorai stb. Akik halljuk ezt, azon legyünk, hogy imádságban erősítsük meg Isten iránti hűségünket, hogy megáldjon minket. „Teljesítsd a Felségesnek fogadásidat!” (Zsolt. 50, 14)  Ámen.

2014. április 28., hétfő


„Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról.”  (5Móz. 8,12.14)

Az Úr, a mi Istenünk mindent megadott a pusztában vándorló népnek. Aztán kissé elengedte őket, hadd küzdjenek tovább életük megépítésén. A hálátlanság hamar felütötte fejét.  Hiszen éppen ettől akarta megóvni őket. Természetessé váltak az életnek Istentől adott ajándékai: élet, egészség, kenyér, munka, szerelem, születés,  természet stb. Amikor ezek  már nem csodák, akkor már nem ismerjük a hála fogalmát. A siker, a pénz, az ünnepeltség érzése gyorsan kitörli Istent az emberek szívéből. „Megcsináltam barátom” – ez a jelszó.  Az önmegvalósítás manapság egyetemi katedrák tárgya. Félő, hogy boldogtalanságra ad oklevelet. Nem, nem a tanulás a baj, hanem az Istentől függetlenített törtetés.
Mondta egyszer valaki egy büszke  emberről:  miközben azt a szép autót vezeti, közbe-közbe vissza kellene néznie a tükörbe, hogy honnan is jött. Ugye van visszapillantó tükre mindenkinek? Ámen.

2014. április 27., vasárnap

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”  (1Pét.1,3)

Húsvét utáni vasárnapon ez is egy igazi Benedictus, akár a Zakariásé, amikor megszületett  Keresztelő János, a Messiás előfutára (Lk. 1,68). Áldott az Úr! Zakariás a születés fölött, Isten ígéreteinek a beteljesedése fölött újjong, és azért ad hálát. A feltámadás ténye és az ebből fakadó élő reménység szintén a születés csodájához hasonlítható. Olyanok vagyunk a hitünk szempontjából, mint újszülött csecsemők (Quasimodo geniti)  (1 Pét. 2,2).
Vágyakoznunk kell a hamisítatlan, tiszta tej után. A tiszta tanítás után.
Még egy egyszerű hajvágás után is így szól az ember: egészen újjászülettem! Rengeteg olyan szép élményünk van az életünkben, amikor ezt érezzük: egészen újjászülettünk. A hit szerinti lelki újjászületés viszont sokkal nagyobb és tisztább örömet eredményez. Ez az élő reménység, amely túlmutat a halálon is, ma hálaadásra buzdít bennünket. Keressük is, találjuk is meg! Ámen.

2014. április 26., szombat

"Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok." (Gal. 4,28)

A helyes és teljes értelmezés szerint, az ígéret gyermekei kifejezés az Istentől kapható biztos jövőt jelenti. Ennek ismeretében jóleső érzéssel nyugtázzuk az olvasott verset. Ahogy gondolatunkban összeáll a kép: miszerint a feltámadott Jézus Krisztus követőiként, mint Isten gyermekei - testvérek - az általa kapható biztos jövő várományosai vagyunk, így teljesedik ki bennünk keresztyéni öntudatunk. 
Szükségünk van jelenünkben is erre a keresztyéni öntudatra, ugyanis a napi aktualitások szintjén számos esetben félünk a pusztulás és a háború gondolatainak fenyegetéseitől. Erre a félelmünkre válaszol hát a mi hitünk Ura igéje által és bátorít bennünket azért, hogy teljes életet élhessünk. Ámen.

2014. április 25., péntek

"Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt." (1Thessz. 4,14)

Gyermekkorom egyik bölcs templomos bácsijának beszéde jut eszembe mai ige kapcsán. Azt beszélték a felnőtt bácsik egymás között, hogy ki hiszi el azt, hogy lesz-e feltámadás és ha lesz, akkor majd vajon mikor? Erre válaszolta az a bölcs templomos bácsika a következőt: Én nem attól tartok hogy lesz-e feltámadás, meg hogy majd mikor lesz! Hanem én attól félek, hogy mire támadok fel! 
A feltámadás hite egész keresztyén hitünk Isten-bizodalmának záróköve. Ne feledjük, ha csak ebben az életben hiszünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk - írja Pál apostol!
Tehát mernünk kell elhinni és ezzel a tudattal magunkat megerősíteni, hogy "Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt." Ámen.

2014. április 24., csütörtök

"Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára." (Jer. 42,6a)

Jeremiás próféta korában az Úr iránti elkötelezettség számos esetben megbukott. A nép ingadozásai ás hajladozásai valamint hűtlen pásztoraik elvetemültségei kivívták Isten haragját. Maradt a bűnbánat és a megtérés útja az irgalom elnyerésére valamint az elkötelezettség-szerű fogadkozás a jövőre.
Nem tudok ma reggel elmenni szótlanul az igesornál: "Akár jó, akár rossz "(???) 
Ösztönből ellenkezik lelkem a gondolattal: Isten szava nem lehet soha rossz, legfeljebb a bűnt és a hamisságot elítélő kemény, tiszta szó. És az ellen pedig nem lehet apelláta. 
A mi Urunk viszont arra vár, hogy mi feltétel nélkül hallgassunk az Ő szavára hiszen az által vezérli az Úr életünket az örök élet felé. Ámen.

2014. április 23., szerda

"Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" (5Móz. 6,5)

Negyven év pusztai bolyongás után megérkezve lassan Kánaán történelmi határaihoz, Mózes elismétli és összegzi a zsidó népnek Isten törvényét. A hazaérkezés, azaz a honfoglalás előtti utolsó főpróba ez az élet gyakorlatához és általa pedig Isten alkotmányának véglegesen át kell vennie a szívek fölötti hatalmat. Az alkotmány legfontosabb és leglényegesebb passzusa: Istent szeretni! 
Húsvét utáni fényben látva Isten szeretetének ajándékát, a mi számunkra, azaz a mai keresztyének számára, Krisztusunk szeretete szívünk hálájából fakad. Erre minket nem kell szabály kényszerítsen, mert megy ez nekünk belső ösztönből és spontán megnyilvánulásból..., és ez egyedül Neki köszönhető. Ámen.

2014. április 22., kedd

"Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!" (Zsolt. 141,3)

Átkozódás, káromkodás, csúfolódás, évelődés, csúnya beszéd, lejáratás, hazugság, megszégyenítés, titok kifecsegése, tagadás, árulás, köpködés, rossz, azaz gonosz szándék közlése... szóval csak azért ez a felsorolás, hogy fehéren-feketén olvasható legyen néhány azok közül a bűnök közül, amelyek nemcsak illetlenek, de egyenesen tilosak a Krisztusban hívő keresztyének számára és mégis egyre többen követik el őket! Hitünk és reményeink szerint a feltámadt Krisztusnak meg kell újítania az egész emberi társadalmat azért, hogy az emberiség beszédével, szándékával, bölcsességével, nyájasságával az Istent dicsérje és felebarátait, azaz embertársait becsülje és szeresse. Ámen.

2014. április 21., hétfő

"Jézus így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik nekik más jel, csak a Jónás jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel." (Mt. 12,39-40)

Utólag összeegyeztetni Jézus szavait és az általa adott Jónási jelet egyszerű, azonban minden másként hat lelkünkben az, ha az Ő feltámadásának hitbeli örömével tekintünk rá. Az Úr Jézus tehát komoly kritikával illette a jelt követelő nemzedéket és ezért félelmetesen hat, ahogy az Ő tisztasága gonosznak és paráznának írja le a bibliai kor generációját. Számunkra úgyszintén belehasít kijelentése világunk, generációnk, azaz nemzedékünk önérzetébe és érik bennünk a szándék: az Ő megújító erejével, a feltámadott Krisztus hitének csodájával nekünk is meg kell tisztulnunk, meg kell újulnunk. Ez legyen a mi életünk húsvéti ajándéka. Ámen.

2014. április 20., vasárnap

Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai." (Jel. 1,18)

Húsvét hajnala Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe az idő referenciájának középpontja és egyben az a mérföldkő, amely kétség nélkül nyit utat az emberi hit számára a halálból az örök életbe.
Krisztus büszkén beszél arról, hogy megjárta az általunk rettegett halált és diadalmasan jelenti ki, hogy íme Ő él örökkön-örökké. Szavai nemcsak vigasztalnak, hanem egyben erőt is sugároznak a felettünk múló idővel való szembenézésünk számára.
- Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be megtartatik, és bejár és "kijár" majd és legelőt talál. - Ennek tudatában válik érthetővé mindaz, ami halál feletti győzelmének következményeként mindnyájunkat biztat és bátorít. Íme a halál és a pokol kulcsai is kezében vannak. Ez a hatalom mutatja meg a nagypénteki sötétség megszűnésének titkát is. A pokol és a halál nem az Isten Fia felett uralkodó hatalom, hanem a Krisztus kezében tartott és felügyelt "állapot".
Legyen mai ünneplésünk ennek tudatában lelkünk számára felemelő és örömteli nap. Ünnepeljük az örökkön-örökké élő Urat, a mi szeretett Jézus Krisztusunkat. Ámen.

2014. április 19., szombat

Jézus Krisztus mondja: "Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek." (Jn. 16,22)

      A lélekgyógyászok szerint a gyász legnehezebb időszaka a temetést követő néhány nap. A csend, ami körülveszi az embert. Az Ószövetség szerint a Seol az a hely, ahol Isten nélkül, teljes csendben sínylődik a lélek. Annyira természetes, megszokott számunkra, hogy velünk az Isten. Hogy a körülöttünk lévő világ élettel, hangokkal teli, s benne újra és újra megszólal Isten. Csak egy sóhajtás, egy mozdulat, és máris "kéznél" van. Nagyszombat a csend szomorúságának napja. Meg kell élnünk ezt a megszomorodást, hogy azután elvehetetlen örömmel teljünk meg a feltámadott Jézus Krisztus mindent megújító Lelke által. Ámen.

2014. április 18., péntek

"Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt." (Lk. 23,46)

     Ma reggel nem léphetünk tovább ennél az utolsó szónál: meghalt. Nincs magyarázkodás, feloldozás, kegyelemmel való takarózás. Ma mindannyian teljes bűntudattal és bűnbánattal kell megálljunk Urunk színe előtt. Nagypéntek elől nem lehet elrejtőzni, Nagypénteket nem lehet megúszni. Péter tagad és elszalad, így neki majd később - amikor a teljes öröm ideje lenne - kell megszomorodva felelni Jézus kérdésére: "Szeretsz-é engem?" Tegyünk ma félre minden mást, éljük át Megváltónk szenvedését és halálát. Tegyük mi is kezébe lelkünket bizalommal, hogy megszomorodásunk öröm követhesse. Ámen.

2014. április 17., csütörtök

Jézus mondta: "Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (Jn. 16,33)

     Nagycsütörtök. Ünnepre készül a nép, a tanítványok is a vacsora előkészítésével vannak elfoglalva. Az egy Júdást kivéve, aki az árulást készíti elő. Látszólag béke és nyugalom van a világban, közben viszont a holnap árnya vetül minden történésre.  Az Istennel való szövetség, tehát a megbékélés ünnepén ki-ki a maga módján keresi a békességet: Júdás Kajafásnál, Kajafás Jézus halálában, a tanítványok a rejtőzködő magányban. Ők még nem tudhatják, hogy Jézus legyőzi a világot. A szemük előtt zajló események felülírják mindazt, amit Jézus mellett tanultak. Mi ne hagyjuk, hogy a világ nyomorúsága kiűzze lelkünkből Krisztust. Őbenne keressük meg lelkünk, életünk békéjét. Ámen.

2014. április 16., szerda

Jézus Krisztus mondja: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn.8,12)

     Nagyhétről a legkevésbé a világosság jut eszünkbe. Az utolsó vacsora, az elfogatás, Péter tagadása, mind napyugta után történnek. A nagypénteki eseményekben sem a fény kap szerepet. Vagy mégis? Míg szemünk, képzeletünk csapong a tanítványoktól Pilátuson át Arimátiai Józsefig, a világ világossága járja végig a maga üdvözítő útját érettünk. Csak félünk követni őt, vagy elalszunk, megtagadjuk, ha kérdőre vonnak... "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk..." Éppen a legnagyobb sötétségben, a nagyheti látszólagos emberakarat-diadalban fénylik legtisztábban a világ világossága. Emeljük rá bátran szemeinket és kövessük őt. Ámen.

2014. április 15., kedd

"Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és terméshozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." (ApCsel. 14,17)

     Néhány évvel Virágvasárnap után Pál és Barnabás meggyógyít egy születésétől sánta embert Lisztrában, mire isteneknek kiáltja ki őket a tömeg, majd rövidre rá Pált megkövezik. Mert a tömeg az mindenkor csak tömeg. Nem imádkozik, csak kiabál. Akár hozsannázik is, de épp úgy gondolkodás nélkül, mint ahogy "feszítsd meg"-et ordít. Pál próbálja gondolkodásra bírni őket, ezúttal hiába. Az Istenről szóló bizonyságtétel csak a fülükig jut el, eszük és lelkük zárva van. Vannak helyzetek, amikor nem használ sem a szép szó, sem a józanság, sem a csodatétel. Ezért kell idejekorán vigyázni és imádkozni, nehogy újra Pilátus udvarában találjuk magunkat. Ámen.

2014. április 14., hétfő

"Azután bement Jézus a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: "Meg van írva: Az én házam imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek." (Lk. 19,45-46)

     A Virágvasárnapon királyként bevonuló Jézus egyetlen hatalmi cselekedete: megtisztítja a templomot. Az ugyanis az imádság háza kellene legyen, de főpapja és főtanácsa halálos ítéletet mond az egyetlen igazra. Közben egyszer sem kérdezik meg Istent, vajon mit kellene cselekedjenek. Valamikor jóval azelőtt a templomudvar egyik sarkában egy atyafi óvatosan, halkan kérdezte a közelben lévőket, nem kell-e pénzt váltani? Aztán már ketten voltak,  hangosabbak lettek, azután ellepték az egész udvart, és már csak az ő hangjukat lehetett hallani. És már senkinek sem tűnt fel, hogy nem jól van ez így. Hiszen mindenki jól járt, csak az imádság hangja halkult. Kérdezném, hogy a mi templomaink vajon mitől hangosak, de tartok a választól. Imádkozzunk... Ámen.

2014. április 13., vasárnap

Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt. 21,9)

      Csörög a vekker. Álmosan nyúlok elnémítani, mint minden reggel. Ugyanaz a mozdulatsor évek óta. Megszokott rutin. Ma mégis más. Az álmom is ünnepre készített: épp sorakoztunk a templomajtó előtt, s azon gondolkodtam, hogy a jelenlévő tíz palástos lelkipásztornak mikor osszam a szent jegyeket. Úgy döntöttem, a szertartás végén, amikor én magam is venni szoktam. Ezzel ébredtem. Úgy hát sokan leszünk ma az ünnepen. A világ minden részéről összesereglünk, hogy örömkiáltással fogadjuk Királyunkat. Akkor leszünk a legboldogabbak, ha szégyen nélkül fára mászunk, hogy láthassuk őt, vagy díszes ruhánkat  gondolkodás nélkül a porba terítjük elé. Ilyen áldott, örömteli legyen az ünnep! Ámen.

2014. április 12., szombat

"Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!" (Zsolt. 37,8)

Milyen megnyugtató a lassan ringó végtelen tenger, a kifeszített víztükrű tó, a játszi könnyedséggel csendben tovakúszó folyó. Órákat tudunk eltölteni mellettük, s szinte egybeolvad velük a lelkünk. Ugyanilyen megnyugtató, ha nyugodt lelkű, kiegyensúlyozott életű ember vagy emberek mellett kell élnünk. Biztonságot áraszt lényük és közelségük. Néha mi is tudunk ilyenek lenni, néha. Sok minden van, ami felkorbácsolja lelkünket és háborgóvá változtatja gondolatainkat, beszédünket és cselekedeteinket. Így, miként az elemi erővel tomboló tenger, mi is sok kárt okozunk. Szeretnénk, de legtöbbször nem tudunk uralkodni indulatos lelkünk felett. Olyan jó, hogy van, aki Úr mindenek felett és ahogy a háborgó tengert le tudta csendesíteni, a mi lelkünket is meg tudja nyugtatni, hogy mások számára csak a jót, a biztonságot és a nyugalmat jelentsük. Kérjük ma és mindig legyen így mellettünk a mi Krisztusunk. Ámen.

2014. április 11., péntek

"Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mond!" (2Krón. 18,13)

Hitvalló mondat. Milyen sokszor elhatározza ezt az Isten gyermeke és milyen sokszor csak az elhatározás marad. Érezzük, hogy nem jól van ez így, mert ha az Isten emberei ma mind így tudnának élni, beszélni és ezzel utat mutatni, nem járnának oly sokan idegen utakon. Ha így érzek, akkor az első lépés, hogy naponta meghallgassam mit mond az Úr, hogy tudjam mit kell mondanom. A Szentlélek pedig majd a számba adja a meg felelő szavakat. Le kell vetnem az embereknek való megfelelés kényszerét és hinnem kell, hogy egyedül csak az én Istenem tudja, hogy mi a jó nekem és azoknak, akik közé küldött, hogy az ő akaratát közöljem. 
Mi is, akik naponta elolvassuk az Isten hozzánk szóló szavát, az első lépést teljesítjük. Adjon a mi Urunk hallást, bátorságot és erős hitet, hogy a Krisztus lábnyomát követhessük javunkra, mások javára és Isten dicsősségére. Ámen.

2014. április 10., csütörtök

"De az Úr beszéde megmarad örökké." (1Pét. 1,25)

A tegnap az országos vallásolimpiász záró ünnepségén az egyik felszólaló azt mondta, hogy a legfontosabb dolgokat mindig egyszerű szavakkal és röviden el lehet mondani. Ma reggel ennek a kijelentésnek az igazságával találjuk szembe magunkat. Az életünk nem szól egyébről, mint a maradandónak a kereséséről. Még egy örömteli pillanatot is elraktározunk s szeretnénk, ha örökre megmaradna emléke gondolatainkban. De így vagyunk hazánkkal, otthonunkkal, szeretteinkkel, hitünkkel, reménységünkkel, szeretetünkkel. Minden vágyunk, hogy ezek megmaradjanak, de közben ott rág belül titkos féregként a gondolat: lehetetlen. Jól érezzük, de van ami nem egyszerűen maradandó, hanem örökre megmarad. Azzal, hogy minden reggel keresed az Isten szavát, lehet csak sejted, lehet erősen hiszed ezt. Ne hagyd abba ennek naponkénti keresését, mert most bár emberi szavakon keresztül, vagy a Lélek benned megszólaló szaván át, de egyszer majd szemtől szembe állva az Úrral, örökre hallhatod. Ámen.
 

2014. április 9., szerda

"Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?" (Róm. 2,4)

Ha a mi Istenünk egy listát állítana össze, amelyben rangsorolna minket jócselekedeteink szerint, a legelső helyen  lévő ember sem érdemelne semmi jót, nem hogy örök életet. Milyen jó, hogy nem készít ilyen kimutatást a mi Urunk, hanem inkább hosszan elnézi, sőt eltűri hibás gondolatainkat, gondolkodásunkat és megnyilvánulásainkat. Miért? Egyszerűen azért, mert szeret minket egyen-egyenként! Ezt a szeretetet pedig viszonoznunk kell teljes gondolkodásunkkal, összeszedve minden lelki erőnket. Nem azért kell hát ma is arra törekednünk, hogy a krisztusi erkölcs szerint járjunk, mert ezzel többek leszünk, mint a másik ember vagy kedvességet nyerünk Istenünk előtt, hanem azért mert az Ő jóságáért, elnézéséért, hosszútűréséért tartozunk Neki. Ha ezt érzed jó úton vagy! Ámen.

2014. április 8., kedd

"Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén." (Fil. 1,3-4)

Csak kevés emberrel szemben tudjuk naponként megélni a felebaráti szeretetet, hiszen legtöbbször ugyanazokkal találkozunk a mindennapi életünk során. Akikkel találkozunk vagy akikkel valamilyen kommunikációs csatornán keresztül érintkezünk, azoknak tudunk segíteni tanácsainkkal, bátorító szavainkkal és érintéseinkkel, vagy éppen szó szerint tudunk segítő jobbot nyújtani. Az ige azonban kinyitja a felebaráti szeretet megélésének lehetőségét. Bár már reggel korán, de aztán napközben is telve leszünk megoldásra váró feladatok gondolataival, de szakítanunk kell időt arra, hogy emlékezzünk azokra is, akikkel nem találkozhatunk és imádkozzunk értük, hogy ha nem is általunk, de a mi Istenünk gondviselése gazdag tárházából azt adja nekik, amire szükségük van. Tegyünk így ma és mindenkor. Ámen.

2014. április 7., hétfő

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon." (Jn. 15,16)

Milyen büszkén tudjuk mondani, hogy én választottam feleséget, iskolát, autót, házat, hivatást. Az eredmény, amelyet elértem az én eredményem, a terv, ami megvalósult az én kitartásomnak a jutalma. A bő gyümölcstermés nekem köszönhető. Ezek vagyunk mi legtöbbször. Olyan a világlátásunk, mint a mai reggel: ködös. Jézus azonban azon igyekszik, hogy nekünk is visszaadja a tiszta látást. Minden ami az enyém, minden amit elértem, minden ami megvalósult, annak az eredménye, hogy Ő úgy akarta. Ha ezt már látjuk, akkor látni fogjuk, megannyi kudarcunkat, tévedésünket is, amelyekben azért volt részünk, mert elbizakodottak és nagyravágyóak voltunk. Ezek vagyunk mi, magunktól, de ha krisztusi kiválasztottságunk teljes tudatában cselekszünk, az ő rendelése nyomán járunk, akkor gyümölcse lesz munkánknak és e gyümölcsök megmaradnak mások javára és Isten dicsőségére. Ámen.

2014. április 6., vasárnap

"Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jak. 1,27)

Jól tudjuk, hogy az elmélet és gyakorlat között különbség van. Hogyan minősítenénk egy  családfőt, aki a rábízottak számára rajzolna vagy rajzoltatna egy csodálatosan szép  házat, tetőtéri szobákkal, rendezett udvarral körülvéve, de nem tenne egy lépést sem azért, hogy ez a ház megépüljön, csak beszélne róla nap, mint nap gyönyörű barokk körmondatokban? Hogyan minősíti Isten azokat a felelős keresztyén embereket, akik újra és újra csak beszélnek a szeretetről, a tisztaságról, becsületességről, hűségről, de egy lépést sem tesznek az árvák és özvegyek, a kiszolgáltatottak, rászorulók felé? Azokról milyen véleménye lehet, akiknek életén, cselekedetein, beszédén kirívóan éktelenkednek az Isten nélküli világ szeplői? Ma is vigyázzunk az istentiszteletek után, hogy az igének pedig megtartói legyünk és ne csak hallgatói, megcsalván magunkat. Ámen.

2014. április 5., szombat

„Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.” (Jer. 31,25)
Több olyan élethelyzet is eszembe jut, amikor hosszas erőfeszítés után végre megpihenhettünk. Ilyenek voltak gyerekkoromban a hegymászások, főleg amikor két három évvel idősebbekkel gyalogoltunk erdei turista utakat jelölve. Az iram nagyon gyorsnak tűnt. Aztán jött a megmentő pihenő. Mintha az árnyas erdő nekünk őrizte volna a forrást. Vagy a katonáskodás idején a kegyetlen hadgyakorlat. Na, ott tényleg elhagyott az erőnk, hogy aztán végre elérkezzen a felüdülés pillanata. A lelki fáradtság, a csüggedés még mélyebbről pusztítja az embert. Olyan is létezik, hogy a test kész, de a lélek erőtelen. Sok lelketlen munkát láttunk már, és egyáltalán nem tetszenek.
Rendszeresen vegyünk magunkhoz lelki táplálékot, mert földi életünk minden napján erre van a legnagyobb szükségünk. Kérjél őszintén Istentől, és adni fog neked lelki erőt biztosan. Ahogy a megöntözött növény, úgy tud sarjadni és növekedni az ember is a Lélek által! Ámen.

2014. április 4., péntek

„Most már fölkelek – mondja az Úr – a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.” (Zsolt. 12,6)
A szabadítás utáni vágyakozás, a sóhajtás, az imádság nem hiábavaló dolgok, ahogyan sokan gondolják. Éppen az ad létjogosultságot ezeknek, hogy ilyenkor igazán csak egyetlen reménység marad, az Isten. Ilyenkor tudjuk szívből remélni mindazt, amit csak Isten adhat nekünk.  Áprily valahogyan ezt a lelki helyzetet tükrözi soraiban: „Mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen, Egyetlen kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.” Valóban, az Ő hűsége soha el nem múlik.
Az ún. felszabadítási teológia innen meríti alapgondolatát: Isten az elnyomottak oldalán, a kicsik, az erőtelenek oldalán áll, hogy megmutassa hatalmát a szabadításban. Az Ő viselkedése többre tanít bennünket. A szegények és nyomorultak gondjainak enyhítését sokszor éppen rajtunk keresztül akarja elvégezni. Igen, isteni szabadítás közvetítői lehetünk, ha halljuk a hívást. Ámen.

2014. április 3., csütörtök

"Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen." (Péld. 17,5)
Így utólag azt mondom, hogy azért volt több évszázados fogságban Izrael, hogy később lehessen emlékeztetni: szolga voltál Egyiptomban. Azért volt ellenreformáció, azért volt Trianon, azért volt két világégés, azért volt diktatúra, hogy lehessen emlékeztetni bennünket: szolga voltál, és Isten kegyelme tartott meg. Ha a te nagyszüleid és szüleid nem lettek volna Isten irgalmában, ma nem olvashatnád e sorokat.
A helyes kérdés nagyon fontos: mire tanít a történelem? Mert nem csupán a tegnap tanít, hanem a nagyobb összefüggés. A szegénység és a veszedelem azóta vannak, amióta bűnbe esett az ember. De jaj annak, aki ezekből áprilisi tréfát csinál. Nem tehet róla a szegény, hogy koldusboton van. A veszedelemnek pedig csak olyasfajta emberek örültek, akik harapófogóval a csatatéren a holtak aranyfogait lopkodták. Sokan gazdagon távoztak egy-egy csatatérről. Több együttérzés, több segítség, több alázat illik hozzánk. Ámen.

2014. április 2., szerda

Jézus mondta: "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát." (Mt. 18,15)
Az egyházfegyelem evangéliumi mintájának egyik részét olvashatjuk ebben a versben. A lényege pedig az, hogy a keresztyén közösségben elsősorban személyesen történt az intés, abban az esetben, ha valaki ártott a közösségnek. Voltak bizonyos fokozatai a fegyelmezésnek. Mindez azért történt, hogy tiszta maradjon maga a közösség. A szeretetlen ítélkezéstől, a csoportban való megszégyenítéstől éppen ebben a személyes vonatkozásban különbözik.
Manapság sokat panaszkodunk, hogy mindenki nagyon érzékeny ilyesmire. Ha figyelmeztetünk valakit, akkor rögtön megsértődik. Pedig evangéliumi szabály, és hinnünk kell, hogy Isten akarata van ebben is. Isten szeretetével közelítsünk testvéreinkhez, és akkor megvan a remény, hogy a személyes intésünk Isten szavának erejével meggyőzi a vétkezőt. Mindenfajta fegyelmezésnek egyetlen helyes alapja: Isten megbocsátó szeretete. Ámen.

2014. április 1., kedd

"Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek minden cselekedete szerint!" (Péld. 24,29)
A bűneset után törvényszerűen elindult a rossz példa másolásának folyamata, mint olcsó lehetőség. Nem kerül semmibe, ellesem a gesztusokat, utánozom az érzéseket, azt hazudom, hogy lelkileg nem sérültem meg, összevonom szemöldökömet: kemény vagyok, testvér! De minden rosszindulat visszafordul, érzem, hogy magamnak is nagyon sokat ártottam, mert a bennem lévő istenkép eltorzul, és minden torzulás lelki, majd fizikai fájdalmat eredményez. Volt hatalmam visszavágni, de minden vágással én is vérzek. A barátok ellen felhasznált tőr, először a saját szívünkön ejt sebet.
A szeretet parancsa megállította ezt a folyamatot: szeresd ellenségeidet! Ha nem állította volna meg, eddig már senki sem élne a Földön. A kérdés az, hogy miként kezelem a gonosz provokatív próbálkozásait. Ha engedek neki, akkor sötétebb lesz a föld, és kilátástalanabb az élet. Ha elszámolok ötig, mielőtt válaszolnék, a Szentlélek méltónak tart majd arra, hogy áldását adja rám, és győzzön a megbocsátó szeretet. Erre tanít a mi Istenünk Krisztus-története. Nem semmi! És ennek személyes tanúja lehetek! Ámen.