„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” (Jer. 3,15)
Isten kegyelmét hirdeti a tény,
hogy a történelem folyamán az igehirdetés folytonossága megvolt, hiszen az Ő
Igéje soha el nem hallgatott. Éppúgy szólt az Ószövetség idején, mint az új kijelentésben. Isten sok rendben és sokféleképpen szólott
hajdan az atyáknak a próféták által, az utolsó időkben szólott nékünk a Fia
által. (Zsid. 1,1) Az igehirdetéssel, valamint a közösség pásztorolásával
megbízott szolgák azonban nem mindig voltak engedelmesek Istennek. Ezért
történhetett az, hogy szolgálatuk nem hivatásnak, hanem egyszerűen pénzért
elvégzett munkának bizonyult. Isten
hirdeti, hogy fölénk emel egyetlenegy pásztort. Az Úr Jézus pedig (a juhoknak
nagy Pásztora) egyedül mondhatja el önmagáról: Én vagyok a jó Pásztor! (Jn.10)
Mindannyian őrködünk valami,
valakik fölött. Arra vigyázzunk, hogy igazi pásztorok legyünk, nem csupán
béresek. Olyanok, akik szeretjük Istent és szeretjük a nyájat. Erre kérjünk
kegyelmi ajándékot. Ámen.