2014. február 28., péntek

"Jézus mondta: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lk. 6,27-28)

Bár hányszor olvassuk e szavakat, éppen annyiszor képedünk el a benne megfogalmazottakon. Soha senki más nem fogalmazott meg - alkotott meg - ennél képtelenebbnek, ám mégis mindent felülíró szeretetről szóló törvényt, mint az egy igaz Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus. 
Az isteni bölcsesség végtelen csodája ragad lelkünkbe általa, aki ezzel megfogalmazta és gyakorlatba ültette az egyetlen olyan szabályt, amely által képes még az ellenséget is legyőzni, szeretni. Áldassék ezért az Ő csodálatos neve. Ámen.

2014. február 27., csütörtök

"Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet!" (5Móz. 30,19)

Nem tűnik nehéz döntésnek választani az élet és halál, illetve áldás és átok közül, de mégis számos emberi sorsról derül ki az, hogy rossz döntése miatt szenved az az élet. Valójában a döntés pillanatában csupán azt kell felismerni, hogy az élet választásának pillanatában az ember Isten mellett dönt, Isten oldalára áll és vele és általa vállalja a jövendőt. Ebből fakadóan tehát, csupán azt kell mindig tudni és mindenki mással tudatni, hogy az élet mögött mindig az életnek Ura áll, azaz az Úr Jézus Krisztus, aki által a mi életünk is áldássá válhat. Ámen.

2014. február 26., szerda

"Hatalmának erejével feltámasztotta Krisztust a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is." (Ef. 1,20-21)

A világ hierarchiája pedig ezért nem máshonnan és nem másképpen, hanem éppen innen és éppen így szemlélhető az emberi lélek számára a hit és igazság összhangjában. Krisztusra ma is fel lehet és fel is kell néznünk az Atya jobbján, hiszen Ő számunkra mindörökre az evangélium, azaz az örömhír. 
A mai életterünkben ez a Krisztusi kalibráció mégsem erőfitogtatás, egy hatalmával mit sem bíró elszemélytelenedő világban, hanem a szív polcának bensejében boldogan szemlélt hitigazság, olyan amely újra és újra erősíti és szilárdítja azt, aki Őt magában hordozza. Ámen.

2014. február 25., kedd

"Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." (Ézs. 43,11)

Van aki Csernus doktorra esküszik, van aki Barak Obamára, van aki Bill Gates vagyonában látja meg és van aki az egek Urára tekint. A felsorolás korántsem teljes ....sőt, azonban megkísérli a jelenben megragadni a keresett emberi szabadulások alternatíváit: a függőségből, az elnyomásból, az elszegényedésből avagy a hit megélhető napi táplálékából...
Isten ma is áttörő erővel kiáltatja bele az emberi élet zajaiba   - a kereső ember számára -   a leglényegesebb információt: Őt, Őt kell megtalálnia, mert nem más ... és tulajdonképpen senki más nem, hanem éppen Ő, Ő a keresett Úr és Ő a mi alternatívánk...  Ámen.

2014. február 24., hétfő

"Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben." (Ef. 4,22-23)

A világ korszellemének mindennapos módszerévé vált az arculatváltás. Éppen ezért, ha valami elavultnak tűnik, akkor azonnal fel kell újítani, kozmetikázni, átfesteni, színekkel földobni... tulajdonképpen eltakarni, eltüntetni  - feledtetni - az unalmasan kopott, - lepukkant - régit. Trendi módon ez az arculatváltás a legtöbb esetben sikert eredményez és kifizetődő...
A bűnös régi énünk levetése a csalárd és gonosz kívánságok miatt, szintén arculatunk, azaz a teljes belső lényünk átalakítását jelenti. Ebben a szellemileg és lélekben megújított belső emberi arculatban születik meg a Krisztus szerinti sikeres, új énünk! A kihívás pedig az élet és az örök-élet porondján való eredményesség elérése. Sok sikert adjon ehhez nekünk önmaga által az Úr Jézus Krisztus. Ámen.

2014. február 23., vasárnap

"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsolt. 34,20)

Már magam sem tudom, milyen mélyről köszön vissza bennem a félelem a sok baj olvasásának pillanatában. Gyermekkoromban egy teljesen más rendszerben élve, napi szinten nőttünk fel a bajok garmadával együtt, és valamennyien csak abban reménykedtünk, hogy egyszer majd Istenünk megszabadít ezektől.
Ez a gyermeki vágy és remény aztán felnőtté válik mindenkiben és lassan majd meg is öregszik velünk. A kérdés csupán az, hogy tapasztalataink sem írják át bennünk ezt a bölcsességet? Mert aki a bajok tengeréből is Krisztus hajójával a partra ér, az pontosan tudja a mai napi igénk magasztos - de biztos -  igazságát. Ámen.

2014. február 22., szombat

"Krisztus Jézusban van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által." (Ef. 3,12)

      Mennyire mást jelentett a maga korában ez az ige, és mégis mennyire jól példázza a jelen kor emberének helyzetét! Más feltételek mellett, de úton vagyunk ma is mindnyájan.
     Az apostoli korban járatlan utakon indultak el az evangélium hirdetői, és jutottak el távoli országokba, idegen népek közzé, hogy a keskeny utat megmutassák. Mi aszfalton, sztrádán, levegőben könnyedén eljuthatunk a világ bármely szegletére. Közben lehet, hogy csak a szomszédhoz kellene átlépni. Vagy a testvérhez, szülőhöz, gyermekhez. A külső feltételek adottak, csak a belső kérdéses: van bátorságunk és bizodalmunk a Krisztusban való hit által? Hát legyen! Ámen.

2014. február 21., péntek

"Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be?" (Jer. 14,8)

     Micsoda réges-régi kép! Egy vándor szállást kér éjszakára. El se tudjuk már képzelni, hogy egy idegen beállítson hozzánk estefelé és a kötelező vendégszeretet befogadtassa velünk. Pedig, ha eggyel megtesszük a legkissebbek közül, Jézussal tesszük meg.
     Milyen az a társadalom, ahol a jeremiási kép még csak eltorzulva sem jelenhet meg? Ma Jézust még jövevényként sem fogadnánk be, nem úgy vagyunk berendezkedve. Holott neki minden hajlék otthona kellene legyen, vetett ággyal, az asztalon terítékkel, a szivekben szeretettel. Jöjj el Jézus, lakozz nálunk! Ámen.

2014. február 20., csütörtök

"Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek." (Zsolt. 71,18)

     A hagyományos családmodell képe villan fel ebben a rövid fohászban. Ahol az idős ember nem megtűrt tagja a társadalomnak, hanem nélkülözhetetlen tagja a családnak, hiszen tapasztalatait, bölcsességét kell átadja az ifjú nemzedéknek, amely puszta jelenlétével bearanyozza  az öregkort. Ma szakemberek állnak mindkét oldalon: az idősek ellátásában éppúgy, mint a gyermekek nevelésében. A mai aktív korosztály lélekben már nem arra készül, hogy nyugdíjas éveit az unokák nevelésével töltse. Pedig azoknak sokkal inkább szükségük van az érzelmi kötődésre, mint bármiféle megszerezhető tárgyi tudásra. Amíg még lehet, kérjük Istent, hogy hirdethessük nevét késő vénségünkben jövő nemzedékeknek. Ámen.

2014. február 19., szerda

"Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mi módon változtál hát nékem idegen  szőlőtőnek fattyú hajtásává?" (Jer. 2,21)

     Van néha úgy, hogy kell egy pofon ahhoz, hogy az ember magához térjen. Lehet az a pofon virtuális is, de ilyenkor legalább megérti az ember, hogy csakugyan megéri odatartani a másik orcánkat is. Nekem ilyen ébresztő volt ma reggel a "fattyú" szó az igében.
     Az a kép még úgy-ahogy elviselhető, hogy az ember bűnei révén idegenné válik az atyai házban, mert az Atya kegyelme továbbra is befogadhatja őt. De józan ésszel mindenki beláthatja, hogy nemes szőlőn vadhajtásnak keresnivalója nincsen: le kell onnan vágni. Ébresztő, barátaim! Tavaszodik, nehogy későn eszmélve tűzre vettetve találjuk magunkat! Ámen.

2014. február 18., kedd

"Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mk. 6,34)

     Ma már két kattintással elérhető elég jó felbontásban bármely területe a földnek felülnézetből. Tudjuk már, hogy nézünk ki "onnan fentről" nézve, és talán azt gondoljuk, hogy Isten is így lát bennünket: kis fekete pontok, akik hatalmas káoszban kavargunk szerte e világon. 
      A pásztor nem felülről nézi a nyájat. Köztük, velük él szüntelenül. Jézus velünk van minden nap a világ végezetéig. És ez azt jelenti, hogy itt van mellettem most is, és úgy rendezi a világot körülöttem, hogy minden Isten akarata szerint menjen végbe. Nekem pedig semmi más dolgom nincs, mint boldog engedelmességgel élni e gondoskodó kegyelemmel. Ámen.

2014. február 17., hétfő

"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől." (Zsid. 12,15)

    "Kihajolni veszélyes" - rég utaztam már vonaton, de feltételezem, most is ott van a figyelmeztetés minden ablaknál. Tudtuk, hogy miért, de azért mégis csak kihajoltunk, hogy élvezzük a sebességet és a szabadságérzést. Persze, egyikünknek se jutott volna eszébe az egész utat kihajolva megtenni. 
     Isten kegyelmétől elhajolni is veszélyes. Azért mi mégiscsak elhajolunk, mert úgy gondoljuk, nekünk is szabad néha (naponta?) élvezni az életet, a szabadságot. Nem is az el-kihajlóknak szól a figyelmeztetés, hanem mindannyiunknak: vigyázzunk egymásra. Aki elhajol, talán nem veszi észre a közeledő veszélyt. Vigyázzuk hát egymást éberen. Ámen.

2014. február 16., vasárnap

 Jézus Krisztus mondja: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (Jn. 16,23)

     Nem egyszer láttam már filmekben, hogy a milliomosok milyen közönnyel, megszokott nyugalommal kezelik a pénz és hatalom nyújtotta luxusdolgaikat. Egészen természetes számukra az, hogy  életkörülményeik, lehetőségeik teljesen mások, mint az átlagemberé. Sokszor képzeltem el magamnak, hogy bezzeg, ha én lennék olyan gazdag, hogy megbecsülném mindazt, amivel ők bírnak.
     Közben pedig keresztyénként pontosan tudom, hogy a mennyei tárház teljes gazdagsága áll rendelkezésemre. És sokszor tapasztalom magamon, hogy épp olyan közönnyel és megszokottsággal kezelem a Jézus-kínálta lehetőségeim, mint teszik a gazdagok a maguk dolgaival. De ma másképpen lesz. Ma ünnepi lélekkel kérek onnan megannyi kincset. Ámen.

2014. február 15., szombat

"Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest." (1Pt. 5,2)

Kívülről nézve a legeltetés, a pásztori munka könnyűnek tűnhet. Ha azonban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy rengeteg türelem, állandó figyelés és készenlét, erő és bátorság szükségeltetik hozzá.  Türelem kell az engedetlenek, a szófogadatlanok, a háborgók és a támadók elviseléséhez és tanításához. Szüntelen éberségre van szükség, mert az elcsatangolás, a külső támadás vagy a belső háborúskodás veszélye állandóan ólálkodik. Erő és bátorság nélkül, mit tennénk, amikor a veszély valósággá válik? Ha örömmel végezzük a reánk bízottak pásztorolását, akkor mindezeket kérnünk és kapnunk kell naponta. Mindannyian kaptunk egy kisebb vagy nagyobb nyájat, amelyek az Isten tulajdonai és egykor kiderül, hogy béres voltam vagy pásztor. Ámen.

2014. február 14., péntek

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." (Jn. 16,13a)

Annyi mindent köszönhetünk a mi Krisztusunknak. A krisztuskövető nem szokta elfelejteni, hogy megköszönje mindazt, amivel Ura megajándékozta. Házastársunk, gyermekeink, szüleink, testvéreink, barátaink és felebarátaink szeretete, gondoskodása, vigyázása, értünk munkálkodása örömünkre és segítségünkre van a szürke hétköznapokban és a verőfényes ünnepi pillanatokban. Mégis a legnagyobb ajándéka és segítsége Jézus Krisztusnak az, hogy elküldte az igazságnak Lelkét. Ő az, aki nem "besegít", hanem úgy vezet, hogy felismerhessem e földi életben az összefüggéseket. Gondjaim, betegségeim, szenvedéseim, testi és lelki gyötrelmeim kapcsolatát bűneimmel, melyek fel- és megoldódnak a Krisztusban. Most még tükör által homályosan látunk, de látunk. Eljön majd az idő, amikor színről színre láthatunk, amikor megérkezünk a teljes igazság megismerésére. Addig is adjunk hálát a Szentlélek vezetéséért. Ámen.

2014. február 13., csütörtök

"Maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára." (Róm. 8,21)

Isten nem csak embert teremtett, hanem egy élő-világot hozott létre. Egy szerves egészet, amelyen belül mindennek megvan a maga helye és a maga feladata. Az ember azonban megfeszített próbálkozással igyekszik felül emelkedni mindenen, azzal a tévhittel, hogy minden az övé. Nem használja a teremtett világot, hanem kihasználja. Lassan, de biztosan tönkreteszi. Azt, amiben élnie kell, azt amit őriznie kellene. Bár úgy tűnik sikerrel jár az elvakult pusztítás útján, mai üzenetünk mégis arról győz meg, hogy Isten védelme alatt áll minden amit teremtett, minden amire azt mondta, hogy jó. Megtartja az élő egészet és benne az embert. Sőt, ha eljön az ideje a romlandóságtól is megszabadítja. Ha Istennek a megtartás a szándéka, akkor nekünk is részt kell vennünk e munkában. Ámen.

2014. február 12., szerda

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt." (Ef. 5, 15-16)

Nagyon sok olyan isteni üzenet van, ami homlokegyenest ellent mond annak, amit naponként hallunk, ami szerint leéli megannyi ember az életét. Ez az ige azonban harmóniában van a világi gondolkodással. A szándéka - feltételezem - minden embernek az, hogy ne ész nélkül, hanem bölcsen használja ki az idejét. Jusson idő mindarra, ami e földi életben örömünkre és hasznunkra van. De mi a cél, mert cél nélkül bármit is tenni balgaság. Ha az életünket nézzük, túl tudunk-e látni néhány évtizedbe szorított mulandó örömökön és eredményeken? Látjuk-e a folytatást, ami nincs már időkeretbe szorítva, hanem az általunk nehezen elképzelhető végtelenség, időtlenség jellemzi? Ha látjuk, akkor átértékeljük a bölcsesség és esztelenség fogalmát. Megváltozik a látásunk arra nézve is, hogy hogyan kell élni. Egészen másként osztjuk be az időnket. Elcsitul a saját akaratunk érvényre juttatása és hagyjuk, hogy az Úr akarata szabja meg életünk irányát és célját. Ámen.

2014. február 11., kedd

"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék." (Jn. 7,37)

Vélt vagy valós dolog, nem tudhatom, az, amit egyre sűrűbben hallok, hallunk. Kapuk mögött suttognak olyan hírekről, melyek emberek millióinak vagy éppen milliárdjainak jelentenének segítséget. Gyógyíthatatlan betegségek ellenszerei, környezetbarát hajtóanyag autókba, megtalált kincsek, melyek megoldanák egy ország gazdasági nyomorúságát.
Jézus feláll, hogy lássák, kiált, hogy hallják. Mindenkinek tudnia kell, hogy ha szomjas, ő tud inni adni. Oltani tudja, a lelki és testi szomjúságot. Igen, testi és lelki hiányunkra nála van megoldás. Ez a kiáltás azóta is visszhangzik. Emberi ajkakról, hófehér vagy megsárgult papírlapokról, rádióhullámokról, számítógép képernyőiről. Ez nem vélt, hanem valós dolog. Aki kipróbálta már tudja. Lépjünk ma is elé és tapasztaljuk meg. Ámen.

2014. február 10., hétfő

"Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen." (Ézs. 40,26)

Sokszor mintha megmeredne a nyakunk és nem tudnánk mozgatni fejünket: csak vízszintesen, földi síkon látjuk az életünket, világunkat. Talán a munkáshét első napján is így ébredtünk. Látjuk, ami várható és várjuk, ami láthatatlan a munka, a szolgálat mezején. Ebből az állapotból, akar kimozdítani Isten szava, hogy felemelve szemeinket észrevehessük, amit egykor Nabukonodozor: "Én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll." (Dán. 4,31) Nem csak Ézsaiás vagy Nabukonodozor, hanem mindannyian megláthatjuk az Isten hatalmát, erejét, amelyekkel az egész univerzumot és benne minket vezetni, megtartani és segíteni akar. Ámen.

2014. február 9., vasárnap

"Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?" (Róm. 8,35)

Egy szerelemben, egy barátságban, egy rokoni kapcsolatban el tud bizakodni az ember. Úgy érzi, hogy nincs, ami egy ilyen kapcsolatot tönkre tehetne. Még akkor is, ha megannyi példa sorjázik már előtte, hogy bizony megtörténhet a szakítás, az el- vagy szétválás. Nincs ez másképpen a Krisztussal való kapcsolatban sem. Az ige kérdéseiben ott vannak a válaszok is. Mert egy hosszan tartó, erős fájdalmaktól lüktető betegségben, egy felkínált lehetőségben, hogy jobb, kényelmesebb földi körülményt teremthessünk, egy figyelmeztetésben, hogy mit kell és szabad tennünk, ha jót akarunk, egy nem éppen tisztességes és becsületes pénzszerzési lehetőségben - mindig ott leselkedik a lehetőség, hogy elszakadjunk a Krisztus szeretetétől! Vigyázzunk hát és szívleljük meg a Heidelbergi káté hitvalló szavait: a kedvünk ellenére levő dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve, pedig krisztusi reménységgel éljünk! Mert így semmi nem szakíthat el minket a Krisztus szerelmétől, de egymástól sem. Ámen.

2014. február 8., szombat

"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt Jézus, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott." (Mk. 1,35)


Nagyon régen az imádkozó ember meg volt győződve afelől, hogy imádsága nélkül a Nap sem úgy kel föl, ahogy kellene. Ezért hajnalosan kezdte reggeli imádságát. Ha kitartóan imádkozott, akkor ahogy fokozatosan világosodott, a felkelő nap első sugarai meggyőzték őt Isten jóságos kegyelme felől.  Egyszer jó reggelt köszöntem, és a válasz ez volt: Hála Istennek! Milyen gyönyörű kép ez arról, hogy a hívő ember tudja ezt: az Úr kegyelmessége, hogy nincs végünk! 
Luther elmondta egyszer, hogy amikor nehezebb nap elé néz, és több dolga van, akkor az időt nem a reggeli imádságon spórolja meg. Ilyenkor hosszabban imádkozom – mondta.  Maga Jézus mutat ebben nekünk példát.  Minden reggel merítsünk erőt az imádság által! Ámen.

2014. február 7., péntek

"Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét." (Zsolt. 20,8)

A lovak és harci kocsik bevonása az ütközetbe szinte verhetetlenné tette az ókor erős népeit. Azok elől nem volt menekülés.  Így tapasztalták, és így tudták a hatalmasok. Van valami megnyugtató azonban a kegyesek bizonyságtételében. Ez pedig a felismerés, amit máshol is megtalálunk: készen áll a ló az ütközet napjára, de az Úré a szabadítás. (Péld. 21,31) Számtalanszor olvashatjuk ezt a zsoltárokban: az Úré a szabadítás.
Lehet győzni a kedvezőtlen külső körülmények ellenére is? Lehet bízni a győzelemben akkor is ha lehetetlennek tűnik? Igen. Erről győznek meg hívő emberek vallomásai.  Mit kell tennünk?  Ismét az Úr válaszol: hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem! (Zsolt. 5o) Ámen.

2014. február 6., csütörtök



„Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd. 12,13b)
 
     A Prédikátor könyvének bölcsességeit mindannyian ismerjük. Sokan azt mondják, hogy 99 százalékban realista, és csak egy százalékban hívő. Azt gondolom, hogy a realizmus nem lenne lehetséges az egy százalék igazság nélkül.  Anélkül, hogy tudnánk: Isten a teremtő, Ő a gondviselő, Ő a megváltó és szabadító. Nem lenne semmiféle valóság ezek nélkül a premisszák nélkül.  A sok emberi csalódás ellenére ebben az egy kijelentésben, ebben a summában összegezhető az ember kötelessége: féld Istent, és tartsd meg parancsolatait! Istenfélelem és engedelmesség nélkül nem is vagyunk az ő gyermekei, nem is vagyunk megváltott nép, nem is vagyunk keresztyének. Azok vagyunk-e? Ámen.
bgabor

2014. február 5., szerda



„Hazug hírt ne terjessz!”    (2Móz. 23,1a)


     A csepűtelefontól az internet nyilvánosságáig van egy  kis idő, de a lényeg ugyanaz, miután az embert az Úristen társas lénynek, közösségi embernek szánta, arra hívta el, hogy személyválogatás nélkül élje meg a szeretet parancsát. Könnyű valakit szeretni, aki közel van, de a másik emberrel való interakció mutatja meg, hogy van-e bennem elég szeretet, elég empátia. Ahogy az emberi testben fertőző gócok alakulnak ki, éppenúgy a közösségben vannak fertőző gócok, amelyek terjesztik a halált és pusztulást.  Nem is tudjuk elképzelni, hogy mennyit rombolunk egy közösségben a felelőtlen beszólásainkkal, az ellenőrizetlen tényközléseinkkel, a  magunk dicsőségét szolgáló fellépéseinkkel. A szó veszélyes fegyver. Ölni lehet vele.  Mi pedig szabadon használjuk. Arra kellene figyelni, hogy feleslegesen ne beszéljünk, és főleg arra kellene figyelni, hogy hazug hír és rágalmazás terjesztésében ne legyünk összekötő kapocs.  Sokszor kimutatható ugyanis, hogy a problémát az okozta, hogy szeretetlenül mi voltunk azok, akik beszóltunk. Ámen.
bgabor

2014. február 4., kedd



„Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.”   (Ézs. 46, 10b)


     Nagyon érdekes az, hogy ami emberi bennünk, az tulajdonképpen isteni jellemvonás. Az alkotás lehetősége, a tervezés, az esztétika – minden azzal magyarázható, hogy Isten képére formáltattunk mindannyian. Az adottságaink, az ember alkotókészsége, a rendszerezés, mind–mind isteni tulajdonság. Milyen kevésszer gondolunk arra mi emberek, hogy Isten nélkül semmik vagyunk. Tőle kaptunk mindent. Van itt egy bökkenő: amit az ember tervez, amit alkot, amit megtesz tervei megvalósulásáért, csak akkor éri el a célját, hogyha nincs Isten akarata ellenére. Ez az emberi oldal. Mi, keresztyének, abban reménykedünk, hogy  amit Isten eltervezett, az meg fog valósulni, mert tetszett az Istennek, hogy  fiában, a Krisztusban adjon nekünk mindent.  Itt mindig az a kérdés: hiszel-e abban, hogy a világon minden, de minden Istentől függ, és mindig megvalósul az Ő akarata? Ámen.

bgabor

2014. február 3., hétfő



„Így szól az én Uram, az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! ”  (Ézs. 56,8)


     A gyűjtögetés az ember benső részévé vált. Automatikus cselekedet. Amíg az ember a túlélésért gyűjt, amíg a földi berendezkedés a lényeg, addig az Úristen az örökéletre gyűjti  a lelkeket. Sokszor nem tudatosul, hogy minket is hozzá akar adni a megtérő, üdvözülő sokasághoz. Azt kérdezzük sokszor, hogy mi baja van velünk, hiszen, mi igaz emberek, tisztességes kálvinisták vagyunk. Igen ám, de tudja az Úr, hogy mi minden hozzáköt földi javainkhoz. Amikor már megelégedtünk azzal, hogy elég a gyülekezetünk, amikor már lemondtunk arról, hogy egyházunkban missziót folytassunk, akkor megszólal az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! A teljes számot nem mi döntjük el, Isten tudja meddig kell munkálkodnunk, hogy a teljes szám meglegyen.  De, vajon én benne vagyok-e ebben a számban? Még az is meglehet, hogy az Úr engem kerítget, hogy belépjek. Ámen.

bgabor