"Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket." (Zsid. 13,7)

Krisztusi jövővárásunk nem telhet úgy, hogy nincs ott a gondolkodásunkban az emlékezés. Biztosan szükséges, hiszen akkor Isten szava nem szólna figyelmeztetésképpen. Azokat az élethelyzeteket kell megkeresnünk a múlt emlékképei között, amelyek minket is segíthetnek abban, hogy milyen legyen az életmódunk. Mert minden fajta életmódnak lesz kimenetele, eredménye. Feleségem anyai nagyapja jut eszembe. Beszédével, viselkedésével, de sokszor még tekintetével is hirdette az Igét. Özvegységében is csendes, derűs, békés megnyugvással várta az élete végét. Virágot ültetett a járda mellé, kitakarította az udvart, még a koszorúknak is elkészítette az akasztókat a kerítésen. Végezte napi teendőit, s mikor eljött az ideje, lefeküdt az ágyra, lassan és engedelmesen várta meg, míg Atyja magához vette a lelkét. Emlékezzünk és kövessük az előttünk járó igehirdetők életmódját és kövessük hitüket. Ámen.