"Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn. 20,29)

     Bármely részét olvassuk Jézus életének, tanításainak, bátran kijelenthetjük, hogy mindegyik olyan igazságokat tartalmaz, melyek egyszer és mindenkorra helyreigazítják az emberi gondolkozást. Hát ki szeretne Tamásként még egyszer megszégyenülni (vagy Péterként a háromszori tagadás után)? És mégis, nem csak alkalomszerűen, tévedésből tamáskodunk, hanem valósággal elválaszthatatlan része az életünknek a gyanakvás, a bizonyosság keresése. Talán csak a hozzánk legközelebb állóknak hiszünk, vagy kivételesen tisztességesnek ismert embereknek. De hiszen itt van a megoldás: legyünk egymáshoz közelállók, és kivételesen tisztességesek, hogy nem látva is hihessünk és boldogok legyünk. Ámen.