"Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle elvenni való." (Préd. 3,14a)

      Kezdettől fogva kísérti az embert a gondolat, hogy Istennek teremtőtársa legyen. A felfedezésen, megismerésen, titkok feltárásán túl bennünk van a vágy, hogy valami maradandót, vagy addig nem létezett dolgot alkossunk. Már pedig nem kaptunk hatalmat a teremtésre, ez a ma reggeli "rossz hír". A jó viszont az, hogy pusztítani sem vagyunk képesek, legalábbis nem a teremtés rendjébe belenyúlva. A teremtés kerek, egész, tökéletes. Benne mi darabosak, részek, tökéletlenek vagyunk. De jól meghatározott helyünk és célunk van e földi életben. Ma is Isten munkatársai lehetünk. Ámen.