"Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak." (Ézs. 65,17)

Vannak olyan mondataink, kijelentéseink, amelyeket tudatmódosító szerként alkalmazunk. Egyik ilyen: Csak a szépre emlékezünk! Szeretnénk, de jól tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Néha vagy sokszor elemi erővel törnek ránk olyan emlékek is, amelyek megkeserítik, megmérgezik boldogságunkat. Elemi erővel törnek ránk veszteség-emlékeink, bűn-emlékeink. A bennünk megszólaló lelkiismeret hangja újra és újra fel tudja kavarni lelkünk állóvizét. Legyen ez bármilyen nehéz teher, tudnunk kell, hogy ez is Istenünk munkája, hogy az előkerült emlékek által tanítson vagy bűnbánatra vezessen. Ez ég alatt és e földön ezzel meg kell békülnünk, ezt el kell fogadnunk és hasznunkra kell fordítani, hogy majd az új ég és új föld világában megtapasztalhassuk a véget nem érő boldogságot. Ámen.