"Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." (1Thessz. 5,14)

     Bárhogy nézem, ez az ige nem egy tétlen, kívülről  szemlélődő egyház képét mutatja. Korunk betegsége, hogy félnek, vagy kényelemből nem akarnak beleszólni az emberek mások életébe. Sajnos ez már a szülő-gyermek, tanár-diák, lelkipásztor-gyülekezet viszonyára is jellemző. A mindennapos rohanásban ráadásul a türelmünk is ugyancsak véges. Aligha megoldás önmagunkra és korunkra nézve, ha ma csak egy picivel több intés, biztatás, felkarolás, türelem nyilvánul meg általunk. De mégis több, mint tétlennek lenni, magunkat az árral sodortatni. Ma reggel nekem jutott a feladat, hogy intsem a tétlenkedőket, és lesz ma még bőven dolgunk az ige szolgálatában. Ámen.