"Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek." (Mk. 9,24)

Hiszek, ezért nekem semmi nem árthat. Kijelentjük, teljes meggyőződéssel és valami leírhatatlan bizalommal Krisztus iránt. Csakhogy képesek vagyunk makacsul megragadni e mondat mellett akkor  is, ha vízben süllyedő Péterek vagyunk, ha az élet kötéltáncosaiként megrezeg alattunk a kötél. Jó lenne azonban megragadni azt a lehetőséget, melyet ez az apa, akinek fiát gyermekségétől fogva néma lélek gyötörte. Ha lehet, segíts Jézus! - könyörög. Ha lehet... Ugye, hogy nyelvünkre jön nekünk is szorultságainkban. Hiszek és mégis hitetlen vagyok. Ekkor jön el a pillanat, amikor e lelki feszültséget fel kell oldanom a ma tanult imádáságban. Nem a bennem visszhangzó hitetlenkedés a bűn, hanem az, ha nem tudom, hogy nekem ezt is be kell vallanom Istennek és segítséget kell kérnem. Ha megrezeg a kötél tanítványokként kell kérjük az Urat: növeljed a mi hitünket. Ámen.