2014. október 28., kedd

"Uram, csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot." (És.25,1b)

     Még a mélyen hívő ember is hajlamos arra, hogy a teremtett világot a pillanat művének lássa, mintha sem  előzménye, sem következménye nem volna annak, ami itt és most történik velünk. Annál is inkább, mert a jövőt semmiképpen nem látjuk, a múltat csak elménk által válogatott képekben, a jelent pedig tükör által homályosan. Ebben a mi, látszólag felgyorsult időben szűk keretek közé szabott jelenünkben nem is akarunk, vagy tudunk egyébbel törődni, mint túlélni a pillanatot, és valahogy előkészíteni a következőt. Pedig, ha megállnánk, hogy lelkünk csendjében átgondoljuk mindazt, amit Isten megismertetett az emberrel a teremtés és gondviselés titkaiból, láthatnánk mi is csodákat, terveket, igazságot. És lenne sokkal több erőnk és hitünk az örökkévalóság részeként élni a pillanatban. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése