"Jézus így szólt: Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa."(Mt 6,20)

Olyan szegény senki sem lehet hogy legalább ígérni ne tudjon - hallottam sokszor gyermekkoromban az idősebbektől. Imponált számomra ez a gondolat, hiszen általa sohsem éreztem magamat szegénynek. Persze ma sem érzem, főleg úgy, hogy egészségem, családom, hitem és életem kincseimként még mind megvannak. De talán e gondolat kapcsán is ismét mellkasunknak szegeződik a kérdés: Jól értelmezzük-e avagy jól értelmeztük-e a múltban is a szegénységet? Mert ha ma rágondolunk akkor elsősorban a vagyontalansággal azonosítjuk amely egy állapotot jelöl, aztán pedig ez utóbbira gondolva pedig egy önmagát függetlenűl megjelenítő állapotot érzünk amely végülis egy emocionális helyzetté alakul bennünk. Úgy tünik, mintha ez bonyolult volna pedig nem az, mert a szegénységet úgy is kifejezzük hogy azt jelenti amikor az embernek semmije sincs. Pedig ettől még ez egyáltalán nem szegénység. Ezt pedig csak úgy érthetjük meg, ha elfogadjuk azt amit Jézus tanított erről a mai igében. Jézus szerint ugyanis a szegénység nem boldogtalanság, hiszen akinek hite van annak a legnagyobb gazdagsága van, ugyanis Istene van és Istenének országa az ő jutalma. S ha ezt elfogadjuk, akkor pedig megérezzük azt, hogy milyen gazdagság bírtokába is kerültünk hívő emberekként. Ámen.