"Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt. 32,5b) 

Elhatározásainknak se szeri, se száma. Bár bizonytalan talajon áll a világgazdaság, az erkölcs, a társadalmi és sokszor az egyházon belüli együttélés, mi mégis naponként elhatározásokkal vágunk neki napjainknak. Tegnap arra döbbentem rá, hogy engem is behálózott az előítélet bűne. Észre sem vesszük, hogy milyen egyszerűen kerít hatalmába az a fajta gondolkodás, hogy csak a rosszat, csak a negatívumokat vetítjük rá egy másik emberre. Hát elhatároztam, hogy szétszakítom ezt a fojtogató hálót. Te mire döbbentél rá? Te mit határoztál el? Te milyen bűnt vagy bűnöket szeretnél bevallani az Úrnak? Miben vagyunk hűtlenek a Krisztushoz? Mert az Úr Jézustól távol állt az előítélet bűne és minden más bűn. Jól tudjuk, hogy az elhatározás csak az első lépés. Mert csak a megvallott és megbánt bűnöket veti háta mögé az Úr. Hát kérjük az erőt Istenünktől, hogy fizikai életünkre néző és krisztusi tisztaságra igyekvő elhatározásainkat véghez is vihessük. Ámen.