"Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn. 12,24)

      A lehető legegyszerűbb magyarázata, példázata e mondat annak, hogy miért kell az embernek meghalni. Egy kisgyerek is látja, érti, hogyan változik át a búzaszem növénnyé, hogy ismét búzaszem legyen, de immár megsokszorozódva. És mégis, a felnőttek nagyobb része nem érti, nem akarja érteni, nem tudja érteni, hogy a halál szükséges velejárója az életnek. A mi Urunk nem egy meglévő (egyébként romlott) állapotot akar fenntartani, hanem megújítani kíván. Újjá kell születnünk itt, ebben az életben is, és újjá kell születnünk a halálunk után is.  Mi, reformátusok ne értenénk ezt, éppen a reformáció hetében? Távol legyen! Ámen.