"Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit akartak." (Jn. 6,11)

Nem tudom, hogy jegyez-e a történelem olyan esetet, amikor a király és udvartartása a számukra is kevés élelmet megosztotta volna alattvalóival. Ha történt ilyen, akkor az igen nemes és szeretettel teljes cselekedet volt. Egy csodálatos próbálkozás, hogy mindenkinek jusson, ha jut, egy kevés. A Jézus "alattvalóinak" azonban igazi csodában lehetett részük, hisz ők annyit ehettek, amennyit akartak. Mindenkinek jutott bőségesen a kevésből. A Jézust keresőknek, az Őt megtalálóknak, az Őt hallgatóknak. Akkor ott és ma itt ugyanaz az Úr  elégíti meg "alattvalóinak" szükségleteit. A mellette ülőknek nincs mitől félniük. Ámen.