"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe." (Lk. 19,8)

A kis emberből nagy ember lett azon a napon. Kíváncsiságának eredménye az lett, hogy teljesen megváltozott. Felmászott a fára, hogy lássa Jézust, az embert, akiről azt beszélik, hogy csodákat tesz másokkal, és megadatott neki, hogy meglássa az Urat, akinek szeretete által átélhette a csodát. Az elvevőből, a harácsolóból, adó, adakozó ember lett. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miként változott meg Zákeusban a szolgálat iránya. Eddig saját magának gyűjtött senkit nem nézve, most másoknak ad magát nem tekintve. Ráadásul nem kényszerből ad, hanem örömmel. A találkozás sorsfordító volt. Ma is az. Tegyünk meg mindent, hogy mi is ott legyünk ma is, ahol át lehet élni a csodát Krisztus által. A csodát, a megmagyarázhatatlanan változást, amire nekünk van szükségünk. Ámen.