„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát.” (Zsid. 12,1)

Iskolai kiránduláson a hegyek között, cipelve a nehéz „csöves hátizsákot”, valaki megtalálta a forrást. Ösztönösen ledobtuk magunkról a zsákot, és futottunk a forráshoz, mert akkor az valami nagyszerű felfrissülést jelentett. A katonaságnál viszont tapasztaltunk olyat, hogy gyakorlaton a legnehezebb felszereléssel bírni kellett a menetelést. Micsoda különbség.

Az a nagyszerű üzenet ebben a rövid igében, hogy le lehet tenni a ránk nehezedő terheket. Boldog, aki úgy érzi és boldog, aki tudja, hogy Krisztus magára vállalta terheinket. Figyelnünk kell, mert állandóan megkörnyékez a bűn. Olyan, mintha agyagos, sáros utcán menetelnénk, és folyamatosan rétegekben ránk ragad a sár.

Tegyük le ma terheinket, a forráshoz hívogat ma is az Úr: megtisztulni és felfrissülni.  Ha tehetjük, legyünk ott közösségeinkben, és dicsérjük az Urat! Ámen.