"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket." (1Jn.1,8-9)

A lelkiismeret, ahogyan nevezzük, magával hozott valamit az egyetemes isteni rendelésből. Nem csupán tanítás kérdése a bűnnek ismerete, szinte velünk születik az, hogy tudjuk: mi jó és mi rossz. Nyugtalan a lelkünk, hogyha bűnt követünk el, mert azonnal tudja "lelkünk", hogy újabb merénylet történt. Ha pedig némelyek igazaknak tartják magukat, akkor feltételeznünk kellene, hogy nincs lelkiismeretük. Valószínűbb, hogy nem mondanak igazat. Ahogy olvassuk: önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.

A bűn feltárásában, megvallásában azért van szükség az ember döntésére is, mert azt szeretné a Teremtő, hogy meggyőződésből akarjunk szabadulni bűneinkből.  Az önmagunkkal való küszködésben pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Egyedül kilátástalan lenne a küzdelem, az Úr segítsége viszont győzelmet hoz, és békességet terem. Te segíts Uram ma is a bűn elleni harcban! Ámen.