2013. december 31., kedd

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."(Ef. 2,8.)

Az esztendő utolsó napjának reggelére virradtunk. Ez a nap pedig a mindenkori hagyományok szerint a vigasságé azért, hogy minden bút és szomorúságot feledve lehessen átlépni az új esztendőbe. Szintén gyülekezeti hagyomány az is, hogy a református keresztyén ember ezen a napon a templomban istentisztelet keretében Istennek ad hálát a közösséggel mindenért, amit kegyelemből a mennyei Atyától nyert. A Szilágyságban még ma is az a szokás, hogy Szilveszter estéjén éjfélre sokan mennek fel a templom dombra, hogy ott együtt zsoltárokat énekeljenek és az új év pillanatában pedig egymást köszöntsék.
A mai napon éppen ezért jó Atyánk a legfontosabbat juttatja eszünkbe: azt, hogy az Ő kegyelméből van üdvösségünk hit által és az pedig az Ő ajándéka! Tehát örömünkre szolgáljon ez a tudat és lelkünkben pedig a hála érzése fogalmazódjon meg iránta. Ezért magasztaltassék hát az Ő örök és áldott neve és légyen Neki dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.

2013. december 30., hétfő

"Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is."(Fil 2,4.)

A kereskedelem etikájának első szabálya lehetne a mai Ige, de nincs tudomásom arról, hogy ez így volna. Arról viszont igen, hogy Isten szeretetének lelkületében ez minden korban minimális követelmény lehetne a keresztyének számára. Lényegében erre épülne fel a társadalmi egyenetlenségeket megszüntető gazdasági és szociális háló, amely a közösség tagjaiban növelheti az egymás iránti felelősség és szeretet gyakorlásának elvét. 
Nehéz a mai modern korban erről beszélni, hiszen a kapitalizmus korában minden arról szól, hogy ami az enyém az csak nekem hoz hasznot és ennek így kell lennie. Ez a rideg valóság pedig lefagyasztja a lelkek társadalmának kommunikációját, megmételyezi az emberek közötti bizalmat és kapcsolatot, tulajdonképpen teljesen szétaprózza az emberi közösséget.
Ezért a Krisztust követők számára egyszerűen, de közérthetően fogalmaz az apostol, hogy egy jobb és tisztább keresztyén társadalom érdekében mi legyen a követendő. Ámen.

2013. december 29., vasárnap

"Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain." (Zsolt. 143,5)

      Az esztendő utolsó vasárnapjára ébredtünk ma, az 52.-re. Két nap múlva pedig búcsút mondhatunk ennek az esztendőnek. Lelki kezeinkben az idő vándorbotjával ilyenkor jóhiszemüen hajlamosak vagyunk egy kis nosztalgiázásra. Gondolatainkkal végigpásztázzuk az eltelt esztendőt és jót, rosszat, vidámat, szomorút igyekszünk visszaidézni azért, hogy megállapíthassuk: milyen is volt az esztendő. 
      A zsoltár szerzője is ezt teszi: visszaemlékezik, miközben pedig Isten tetteit, azaz cselekedeteit gondolja végig és teszi ezt hálával szívében. Természetesen szép és követendő magatartás ez.
De mindenképpen jó tetten érni szívünkben hitünk és bizodalmunk Urát, aki a cselekedetek és minden történés felett is a legfőbb jó az életünkben. Ámen.

2013. december 28., szombat

"Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok." (Róm. 12,14)

     Kívülálló számára egyszerűen felfoghatatlan az üldözőkért imádkozó keresztyéni magatartás. Ösztönből, zsigerből, eredendő bűnünkből a menekülés, rejtőzés, átkozódás tör elő óhatatlanul. Az áldásmondást tanulni és gyakorolni kell. Épp most végeztünk el egy továbbképzőt Karácsonykor, következik a vizsgaidőszak. Éles helyzetben, meglehet veszélyes bevetésben kell bizonyítanunk, hogy úrrá tudunk lenni rossz, régi önmagunkon. "Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell..." (Váci Mihály) - hát akarjunk és merjünk átok helyett áldás lenni a világban. Ámen.

2013. december 27., péntek

"Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei." (Ef. 5,8)

     Még bennünk az ünnep, még csak pár napja vártuk, hogy a világ világossága megszülessen, s lám az ige már úgy szólít meg, mint akik valamikor a régmúltban voltunk a sötétség gyermekei. Mert ami mögöttünk van, azzal tovább már nem kell foglalkoznunk. Nem a felszínes, pillanatnak élő hanyagság ez, hanem a nagyon is céltudatos jövőépítő magatartás. Mert ugye már a világosság gyermekei vagyunk? Ma reggel, amikor felkeltünk az volt a szemünk előtt, hogy mi szépet, jót tehetünk, hol segíthetünk? A bennünk lakozó világosságot nem rejthetjük el az emberek elől. Mosoly, kedvesség, derű áradjon általunk a világra, Isten nagyobb dicsőségére! Ámen.

2013. december 26., csütörtök

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban." (Ef. 1,3)

     Karácsony másodnap  a jászolbölcsőtől a menny felé fordítja tekintetünket és gondolatunkat az ige. Megszólal benne - és általa bennünk is -  a hála mennyei Atyánk irántunk mutatott jóakaratáért. Tudom vannak, akik szépen csomagolt, kézzel fogható ajándékokat vártak ezen az ünnepen is: pénzt, csecsebecsét, egészséget, jobbulást... Attól, hogy a lelki ajándékok ingyen vannak, és bármikor hozzáférhetők a mennyei tárházban, többet érnek mindennél, ami anyagiasult e földi világban. Egy jó szó, egy mosoly, egy simogatás, egy kedves pillantás semmibe sem kerül, de bearanyozza a magunk és mások életét. Kérjünk és vegyünk bátran ma is szeretetet, megértést, türelmet amennyit csak elbírunk, s át tudunk adni másnak. Ámen.

2013. december 25., szerda

"Jézus Krisztus mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn. 10,27-28)

     Különlegesen finom hangolású a Karácsony szimbolikája, azzal együtt, hogy az egész Szentírást átszövi egy nagyon tudatosan felépített jelképrendszer. Karácsony éjszakáján Isten angyala pásztorokat szólít meg, hogy az elsők között legyenek, akik a Megváltó előtt hódolhatnak. A "jó pásztor" születése pillanatában magához rendeli a munkatársait, hogy feladattal lássa el őket. De ezek a pásztorok Jézussal együtt egyben az Ábel szolgálatának folytatói: a bűn és erőszak ellen békességgel, szeretettel szembenálló istenképűséget hordozzák. Jézussal eljött az ideje a szelídség diadalának: nincs már hatalom, ami győzhetne az isteni szeretet felett. Menjünk hát mi is Betlehembe, vállaljunk szolgálatot, hogy senki ki ne ragadhasson minket Jézus kezéből. Ámen.

2013. december 24., kedd

"És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk. 2,13-14)

      Öt ember volt a földön, aki úgy-ahogy tisztában volt vele, hogy Karácsony éjszakáján rendkívüli dolog történik: Mária, József és a napkeleti bölcsek. Mindenki más élte "nyüzsgő, zajos, mohó életét", nem szerezve tudomást arról, ami mennyen és földön készül. Néhány pillanatra a pásztorok felett megnyílt az ég, és láthatták azt, ami épp úgy része a teremtésnek, mint a fű, amit a bárányok legelnek: mennyei seregek sokasága dícséri az Istent. Ma este mi már tudni fogjuk, kit keressünk, hova nézzünk. Adja meg a Mindenható, hogy láthassunk megnyílt egeket, s tiszta szívvel, bátran zengjük mi is: "Dicsőség a magasságban Istennek...!" Ámen.

Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánunk!
Bancea Gábor
Képíró Gyula
Simon Attila
Szatmári Elemér

2013. december 23., hétfő

"Az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt. 1,20-21)

      Az evangéliumok keveset beszélnek Józsefről. Annál fontosabb minden szó, ami hozzá kapcsolódik. Rendkívül zaklatott élethelyzetben álmot lát: Isten angyala jelenik meg neki, és innentől kezdve József egész további élete hűséges szolgálat. Kedves férfitársaim, legyünk őszinték: ki az közülünk, aki egy álom nyomán minden szokást, elvárást, kételyt félretenne, és követné az álomban kapott parancsot? Hát mivé lenne a világ, ha álmainkat kergetnénk rendes, becsületes, tisztességes, realista életmód helyett??? Nos, úgy gondolom, hogy szebb, boldogabb, élhetőbb lenne. Merjünk álmodni szépet, nagyot, boldogat és ne féljünk véghezvinni. Ámen.

2013. december 22., vasárnap

"Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait." (1Jn. 2,3)

      Két lépéssel Karácsony előtt jó, ha tisztázni tudjuk, hogy milyen ünnepet várhatunk. Aligha közömbös az elkövetkező napokra nézve, hogy milyen Krisztus-kép él bennünk. Máriát és Józsefet az angyali üzenet töltötte el mindent felülíró boldog várakozással. Ők feltétlenül engedtek az isteni parancsnak. Bennünket a betlehemi jászol képe szelidít karácsonyi szeretetteljes önmagunkká, amennyiben Krisztus parancsolatait megtartjuk. Hogy ne legyen a nekünk született kisded idegen: figyeljünk oda még sokkal jobban, hogy parancsolatai mindenben mértékül legyenek. Ámen.

2013. december 21., szombat

"Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj." (2Móz. 34,21a)

A negyedik parancsolat, kicsit szokatlanabb szóhasználattal, került ma lelki asztalunkra. Ha meggondoljuk, akkor rádöbbenünk, hogy igen furcsa nekünk ez az Úr. Pihenj? Nem ehhez vagyunk szokva, hiszen legtöbb úr, főnök, vezető ma nem ezt parancsolja. Dolgozz még a hetedik napon is, hogy nekem több legyen!
A mi Urunk a mindenség Ura, övé minden, a föld, az ég, az ember. Az ember, aki legtöbbször nem veszi észre, hogy pihennie kell. Természetesen testileg is, de lelkében is meg kell nyugodnia. Erre adta Isten a templomot, a nyugalom napot, az Igét, az adventi időt, az ünnepet. Hallgassunk erre az Úrra, és használjuk arra a földi életünket amire adta, és úgy ahogy meghagyta. Ámen.

2013. december 20., péntek

"Semmit se tegyetek az igéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek." (5Móz. 4,2)

Ha az ember nem lenne képes arra, amiről az ige beszél, akkor nem kellene az Úrnak Mózes által ezt a kikötést meghagynia. Sajnos igen sokszor megtörténik velünk is, hogy hozzáteszünk az igéhez vagy elveszünk belőle.  Ha azt mondjuk: igaz, hogy Isten szava azt mondja, de... - és folytatjuk, akkor mit tettünk? Ha egy igével szándékszunk valakin segíteni, de csak a kényelmesebb részét mondjuk el, mit teszünk? Ráadásul még csodálkozunk is, hogy nem a rendes medrében folyik az életünk.
Az életünknek, terveinknek, tetteinknek csak az Isten tiszta igéje tud olyan irányt szabni, ami itt a földi létben jó és az örök élet felé tart. Vegyük hát komolyan mi is a Mózes által kapott üzenetet. Ámen.

2013. december 19., csütörtök

"És egy Lídia nevű, Thiatira városbeli bíborárus asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala." (Ap.Csel. 16,14)

A világ és az ember megteremtése után Isten abbahagyta a teremtő munkát. A világ megteremtésének munkáját hagyta csak abba, mert minden jó lett és készen volt. Teremtő, újat létrehozó, formáló cselekedeteivel azonban azóta is tesz értünk. Mondta és lett, mondja és lesz. Az Isten szava megváltoztatta Lídiát, az üzletasszonyt is. Háza istentiszteleti hely lett a keresztyének számára, még akkor is, ha ez nem igazán tett jót az üzletnek. Egy új embert formált. 
Az Isten teremtő szava ma is kész arra, hogy újat hozzon létre, ma is azért van köztünk, hogy hallgatva rá, ereje által formáljon. Legyen új ember, új élet, új lehetőség, új advent, új ünnep. Olyan, ami Isten szerint is jó. Ámen.

2013. december 18., szerda

"Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak." (Ézs. 42,8)

Reggel ahogy megkotortam a hamut tűzrakás előtt, a parázs még izzott a hamu között. Ez az ige pedig arra döbbentett rá, hogy, ha megkotorjuk lelkünket, akkor észrevehetjük, hogy bennünk is parázsként izzanak a következő szavak: úr, dicsőség, dicséret. Milyen csábítóak, milyen édesen csengnek. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy én úr vagyok, enyém a dicsőség és a dicséret.
Isten azonban lehűti bennünk az izzást és világossá teszi, hogy kizárólag ő az Úr, sem dicsőségét, sem a dicséretet nem engedi át senkinek. Ez így van jól, hiszen ami vagyok és minden amit elértem, az ő érdeme. Ha ezt belátom, akkor az advent síkjába olvadva tudok az ünnepre és ama napra várni. Ámen.

2013. december 17., kedd

"Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Lk. 12,34)

Gondolom Lukács orvosként tisztában lehetett azzal, hogy hol van az ember szíve és mi a funkciója. Irányítja, szabályozza, meghatározza a vérkeringést, ezáltal a biológiai létet. Biztosan értette, hogy Jézus nem erről beszél. Nem csak a zsidók, hanem mi is, átvitt, lelki értelemben is sokszor használjuk a szív kifejezést, ha az életünk legfontosabb dolgairól beszélünk. Szívembe zártam valakit vagy valamit - mondjuk, azaz az életem fontos részévé vált. A kincs pedig mindig azt jelenti, ami a legnagyobb értékű dolgot vagy személyt jelenti az életünkben. Ami számomra a legfontosabb azért mindent megteszek. Azért élek, állandóan azon gondolkodom, csak az a valami vagy valaki tudja bennem a boldogság érzését kiváltani. Ha testben nem is, de lélekben mindig ott vagyok, ahol a kincsem van. Hasznos most az adventi időben, Karácsonyra készülve mérlegelni, hogy mi vagy ki az én kincsem? Tudhatom, hisz ott van a szívem. Adja Isten, hogy várakozásunk, keresésünk eredménye a Krisztus legyen! Ámen.

2013. december 16., hétfő

"Vegyétek fel a hitnek paizsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;" (Ef. 6,16)

Gyakran halljuk és tapasztaljuk annak a mondásnak a valóságát, hogy "a baj szapora". Ilyenkor, mintha össztűz alá kerülne az életünk. Nem látni a kiutat, mert igen erőteljesen és sűrűn érkezik a gonosz támadása. Egyik gond a másikat követi, érkezik a harmadik és nagyedik sem várat magára... Mi legyen?

Vedd fel a hit pajzsát! Könnyű azt mondani - gondolod vagy talán ki is mondod. Igen, könnyű. Isten oda tette melléd, egy karnyújtásnyira van. Vedd fel és használd! Adja Isten, mint egykor Géházinak, hogy mi is megláthassuk a minket körülvevő gonosz és közöttünk az Isten védangyali seregét.(2Kir. 6,17) A hit pajzsának felvétele ugyanis a seregek Urának minden erejét és hatalmát jelenti ma is az embernek. Ámen.

2013. december 15., vasárnap

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt fogja aratni is."  (Gal. 6,7)

Gyermekként a téli estéken nagy érdeklődéssel figyeltem, amint anyai nagyapám gondos odafigyeléssel válogatta ki a legszebb kukoricacsöveket, azokról is a legszebb szemeket, hogy ha eljön a tavasz legyen jó mag a vetéshez. Ezeken az estéken dőlt el, hogy milyen lesz majd az aratás.
Az adventi idő lehet az az alkalom is, amikor gondos odafigyeléssel megvizsgálom gondolataimat, terveimet. Milyen karácsonyra vágyom? Mire fektetem a hangsúlyt az előkészületekben? Csak a karácsonyfa csillogjon, vagy az emberi szemek is, akikkel együtt töltöm az ünnepet? Vigyázzunk, "mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet." (Gal. 6,8) Az örök élet boldogsága már itt elkezdődhet, ha Istennek és embertársaimnak szeretetet vetek. Ámen. 

2013. december 14., szombat


"Keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is  mind ráadásul megadatnak nektek."  (Mt. 6,33)

Hirtelen eszembe jutott az eset, amikor Salamonnak megjelent az Isten, és felajánlotta neki: Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked. (2Krón. 1,7) A fontos, sőt a legfontosabb dolgok ismerete szükséges ahhoz, hogy valaki boldog lehessen, és szolgálhasson másoknak is. Abban a történetben Salamon nem a gazdagságot, nem a hosszú életet kérte, hanem a kormányzáshoz való bölcsességet és tudományt. Ez pedig tetszett Istennek, és ezért egyébbel is megáldotta.

A boldogságunk és békességünk egy nagyon fontos szempont a mennyei Atyánk előtt. Ezért hangsúlyos a dolgok sorrendje: ha valaki Isten országát és annak igazságát keresi, és megtalálja, akkor minden egyéb viszonylagossá válik. Nem úgy, hogy többé nem lényegesek, hanem úgy, hogy szent eszközökké válnak Isten szeretetének hirdetésére. Fontos, hogy szép legyen a hajó, hogy legyen eledel rajta, de mit ér az egész  a nyílt tengeren, hogyha nincs iránytű, nincs kormánykerék és nincs vitorla. Keressétek először, azaz mindenek előtt Isten országát. Ámen.

2013. december 13., péntek

"Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!" (Zsolt. 119,73)

   Ha lehet kitartó imádságról beszélni, akkor az csak a leghosszabb zsoltár lehet. De még lehet gondolkodni a Jézus könyörgése felől, amikor a tanítványok nem bírtak virrasztani mellette. Sokszor azt tartjuk szem előtt, hogy ne legyünk sokbeszédűek, mint a pogányok. Máskor éppen az elmélyült imádságban adatik meg a Lélek kijelentése. Utólag jövünk rá, hogy olyat kértünk, ami nem is volt szívünkben tudatosan.
   A Szentlélek súgja meg nekünk, hogy Isten alkotott minket. Azt is, hogy tőle nyerünk erőt. Azt is tőle tanulhatjuk meg, hogy értelmünk egyetlen célra adatott, hogy általa megtaláljuk a Teremtő Istent és Őt dicsőítsük. Tanuljuk meg újból a szeretet parancsolatait, hogy megtaláljuk Őt! Ámen.

2013. december 12., csütörtök

"Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni."
(Róm 4,21b)
   Valamikor volt ilyen filozófiai spekuláció, hogy tud-e Isten olyan nagy követ teremteni, amit nem tud fölemelni. Ehhez csak annyit fűzök, hogy Mindenhatónak nevezik emberemlékezet óta. A zsoltárok és a prófétai iratok Világteremtőt, egy igaz Istent dicsőítenek. Amikor Isten népe saját gyengeségei folytán alulértékelte önmagát, és amikor ebből fakadóan nagyon lecsúszott a történelem létráján, akkor az igazhitűek, az erős lelkek mindig arra emlékeztették a népet, hogy egyedül Istennel is többségben vagyunk.
   Valamikor a sötét adventben Messiást ígért, aztán elküldte Őt. Sokan elnyerték a békességet. Ne kételkedjünk Isten ígéreteiben! Ámen.

2013. december 11., szerda

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (1Jn. 3,1a)
Nagyon valószínű, hogy az első időkben világosabban látható jegyei voltak annak, ha valaki Krisztus-követő lett, mint manapság. Szinte irigyeljük János apostol megállapítását: Isten gyermekeinek neveznek minket... Most gyorsan jön a kérdés, bocsánat: ma Isten gyermekeinek neveznek minket? Jó, persze én református vagyok, ő meg római katolikus, ő meg evangélikus... de neveznek-e így bennünket, hogy "Isten gyermekei"? János nagy meggyőződéssel folytatja, hogy ez nem véletlen, hiszen ez az igazság. Milyen nagyszerű lehetett...
A Károli Biblia perikópa fölötti beírás most eligazít bennünket. Ezt írja a fejezet fölött: ismertető jelei azoknak, akik az Isten gyermekei: a bűnt nem teszik, felebarátaikat szeretik, és Istenhez bizalommal viseltetnek.
Az is kiolvasható, hogy életünk, cselekedeteink, szolgálatunknak földi elismertsége, tekintélye Isten irántunk való szeretetéről beszél. Fontos a sokféle képzés, de az "evangélium sikere" nem az ügyességünkben keresendő. Hiszen azt is Isten szeretete adta nekünk.
Adventben hangsúlyos a János evangéliumának tanítása (Jn 1,12). Akik befogadták a világ világosságát, azok Isten fiai, Isten gyermekei. Az Istentől született gyermekek. Csak ők látják meg az Ő dicsőségét. Nagy dolog, ha ma újabb adventi kérdések fogalmazódnak meg a lelkünkben. Ámen.

2013. december 10., kedd


"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak. 1,19b-c)

Az engedetlen gyermek vagy diák nem hallja meg a fenyítést, a figyelmeztetést, és ez később az előmenetelét akadályozza. Az úgynevezett szelektív hallás csak úgy alakulhat ki, hogyha minden olyat kiszűrök a hangokból, ami nekem nem tetszik, vagy amit nem szeretnék megtenni. Bántódást is okozok ezzel, nem keveset. A probléma akkor jelentkezik főképp, amikor az üdvösségemet szolgáló jézusi figyelmeztetést is semmibe veszem. Az indulatos fecsegés sajnos nagyon elterjedt közösségeinkben. Leszóljuk egymást magasról, közbevágunk akkor, amikor más beszél. Ezzel gyorsan azt jelezzük, hogy az ő véleménye nem érdekel, nem fontos. Ismét bántódást okozunk.
A Krisztus világosságára vágyakozók éppen adventben vigyáznak arra, hogy fényesedjen az ő lelkük is. Jakab a beoltott igére irányítja a figyelmet, melyet szelídséggel kell befogadnunk, engedelmesen. Ha meghallottuk, akkor cselekedjük is az igét, mert ez tartja meg lelkeinket. Ma ebben gyakoroljuk magunkat. Halljuk meg az igét, a segítségért kiáltó szót, de szabjunk határt a felesleges beszédnek, indulatnak. Akkor méltó a mi várakozásunk. Ámen.

2013. december 9., hétfő

"Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!" (Jer. 8,9b)
Jellemző a mai világunkra, hogy bármi történjen is, pozitívumként és felnagyítva kell közölni újabb és újabb találmányokat. Az emberi ész isteníti magát, hétmérföldes csizmával törtet előre, hogy megismerje saját világát. Az emberi tudás egyre rövidebb időn belül duplázódik meg. Az is igaz, hogy közben feldarabolódott, részletekben turkál, az egyes tudományágak nagyon messze kerültek egymástól. A részletekről viszonylag sokat tudunk, de az a félős, hogy nagyban elveszítettük az összefüggéseket. Ma már az a félelmünk, hogy az okosság a bölcsességnek rovására ment. Ma attól tartanak sokan és jogosan, hogy az emberiség kezében lévő eszközök mellett a bölcsesség és az erkölcs hiánya általános romlásba sodorhatja világunkat.
Ebben a folyamatban kell meghallani az apostol buzdítását: a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róm. 8) Olyanokat, akik ismerik a bibliai tanításokat, és akik felelősséget éreznek önmaguk, családjaik és a közösség iránt, a világ iránt. Akiknek szívébe van írva az ige: a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. (Zsolt. 111,10) Mert semmit sem érünk okosságunkkal, hogyha a Teremtő Isten beszédét semmibe vesszük. Adventi feladat ez is: törekedjünk az Úr szerinti bölcsességre, és készítsük az Úrnak útját, ahol éppen vagyunk. Ámen.

2013. december 8., vasárnap

"És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet." (2Móz. 23,25a)

A világban és az egyházban élő emberek elvárásai között, melyeket igen nagy vehemenciával képesek elénk tárni, sokszor nagyon nehéz meglátni, mi is a teendőnk. Erőszakos kívánságok, mézédes csábító ajánlatok között nekünk, akik Istennel szövetségben, hadd ne mondjam szimbiózisban élünk vagy kellene élnünk, meg kell lássuk a szolgálatot. A szolgálatot, melyet az Úr elvár tőlünk. Őt szolgálni az emberek között. Kinek szolgálunk? Ha nem az Úrnak, akkor miért nem neki?

Joga van kérni ezt, joga van elvárni ezt. Vitassuk? Ne vitassuk, hisz ahogyan egykor a zsidó nép vállalta ezt ott a Sinai hegynél, éppen úgy mi is vállaltuk. Ha nem kérné is ma ez ige által, nekünk akkor is tudnunk kell, tudnunk kellene. Ma, amikor lélekben a Sion hegy lábaihoz járulunk, amikor az Úr házában vele találkozunk, emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy áldása rajtunk és közöttünk maradjon. Ámen.


2013. december 7., szombat

"Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem."(Jn. 10,14)

   A mindenkori lelkipásztori lelkiismeretesség Krisztusi mintájaként szolgálhat a mai ige, de kisajátítása mégsem ajánlott. Hovatovább megjegyezhető, hogy a gondolat eufémiaként még veszélyes is lehet. Hogy miért? Csak azért mert Jézus Krisztus a jó pásztor és csakis Ő mondhatja ezt el önmagáról...a mindenkori földi lelkipásztorok csak az örök bojtárok tanuló fázisaiban leledzenek.
      Bennem azonban az ige kapcsán határozottabban megmaradt egy kellemes tanulság. Jézus Krisztus nemcsak beszél a jóról és azt egyféle nehezen elérhető célként tünteti fel, hanem önmagában hordozva azt minden és mindenki irányába kinyilvánítja, hogy mi érzékeljük ezt a jóságot. Ez által pedig az ember ízelítőt kap a mennyei jóságból és egyben módszert is kap belőle az ebben a világban való érvényesítésére. 
       Legyen ez mindnyájunk előtt követendő példa és ugyanakkor nyújtson számunkra kellő nyugalmat, hogy a legjobb pásztor oltalma alatt hajthatjuk le mindenkor fejeinket. Ámen. 

2013. december 6., péntek

"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt Jézus, kiment, elment egy lakatlan helyre és ott imádkozott."(Mk. 1, 35)

       Istennel kezdeni a napot nagyszerű érzés. A korai kelés azonban sok emberben visszatetszést, kiszolgáltatottságot és örök fáradtságot jelent, azt ami miatt maga az élet nyűgnek tűnik. Pedig nem hiába lett ám jellegzetes, szép és igaz magyar közmondásunk, hogy aki korán kel az aranyat lel, mert a korai kelésnek és a vele járó hatékonyság lehetőségének meg lehet a maga áldása és eredményessége. 
       A régi emberek életét meghatározta a Nap járása minden értelemben. Hajnalban keltek és napnyugtakor igyekeztek lepihenni. Nem maradtak fent késő éjszakákig indokolatlanul. Gondoljunk csak bele: nem volt villanyáram, kevés volt a lámpaolaj, nem volt televízió, nem volt számítógép és internet... Számukra csak este volt és a reggel. Az Isten alkotta természet határozta meg életüket és napbeosztásukat.
       Jézus korai ébredése és lakatlan helyen való imádkozása azonban egy nagyon szoros és mindent háttérbe szorító, csupán és kizárólag a mennyei Atyával együtt kívánó lelkületet tükröz... Megragadhat mindnyájunkat ez az Istenre hangolódás. Hihetjük hogy az Ő imádsága értünk történt, amelyért örök hála Neki és magasztalás. Ámen.

2013. december 5., csütörtök

"Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta el tőlem." (Zsolt. 66,20)

      Jól indulhat annak az embertársunknak a napja, aki már kora reggel első imájaként hálaadással kezdheti el a napot. Természetesen azért, mert lélekben már arra az optimális pördület számra jutott, amely sajátos lendületet szolgáltat egész napjára az ő jókedvű szolgálataihoz. Talán ezért is szinte érezhetjük a ma reggeli zsoltáros igénk imasodró áradását, amely alaphangján felér egy magasabb ívű lelki szárnyalással.
      Mindig jó kimondani ezt imádságban hogy: "Áldott legyen Isten" mert ebben a hálálkodásban már benne van az emberi lélek csúcspontja. Oda ért az ember a szavak szintjén, ahol lélekben már gyógyul, épül, szárnyal, növekedik ...és tulajdonképpen hálát ad, köszönetet nyílvánit.
Hogy van-e miért? Hát persze, mert mindig van, de talán a legfontosabbnak tűnik az,  hogy Isten  nem utasította el imádságomat, és szeretetét sem vonta el tőlem. Ettől kezdve pedig, már a mai napra is lelkem boldogan áll be Krisztus szolgálatába. Ámen.

2013. december 4., szerda

"Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik." (2Pét. 3, 13)

      A réginek múlnia kell ahhoz, hogy egy új elkezdődhessen. A múltnak el kell tűnnie azért, hogy helyét felválthassa a jövő, hiszen ez a dolgok rendje. De vajon mi is így képzeljük ezt el, vagy pedig ezt el sem merjük képzelni? Mert első olvasatra ígéretesnek, de ugyanakkor elég rémítőnek is hat a szavakban is elképesztően nagynak tűnő változás.
Számomra ilyenkor a belső emberi aggály hangja kezd el erősödni, amely számos emberi magatartást tükröz: sokan nem hisznek ebben a változásban... Nem hisznek a mindent átformálni kívánó és képes Üdvözítő ígéretében, hiszen életük megrekedt az ócska, beteg világ sodrásában. Jelenük a bűn és ez számukra természetes, múltjuk a rombolás és pusztítás, és a jövőjük éppen ezért félelmetes.
       Krisztus népének múltját azonban meghatározza a bűnbocsátó kegyelem, jelenét koronázza a mennyei oltalom, jövője pedig az új ég és új föld amelyet vár az Ő ígérete szerint. Olyan amelyben az igazság lakozik majd. Ettől a jövőtől pedig nem félni kell, hanem vágyakozva élni érte az Ő szolgálatában. Ámen.

2013. december 3., kedd

"Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek."(2Móz. 6,7a)

     A miheztartás helyett, a Kihez tartozás végett jó ismét elolvasni ezt a kijelentést úgy is, mint Jézus Krisztus által megerősítettet a megújított Szövetségben. Tiszta és felemelő érzést kelt teremtményi mivoltunkban a hatalmas Isten hozzánk való ragaszkodása. Kijelentése összetartó és egységessé formáló különleges hatalom. Olyan, amely kezében tartja a minden idők feletti legbölcsebb kormányzást és az Ő biztonsága élettért biztosít az örökkévalóságban is. 
    Ne feledjük el azonban azt sem, hogy Istenünkhöz való tartozásunk közösségi ügy. Közösség Vele és egymással. "Népemmé fogadlak"... így szól a kijelentés. Népről szól, azaz a Hozzá tartozók közösségéről, azokról akik egymással is elfogadják a közösségnek mennyei összekovácsoló erejét és az azzal együtt járó áldást.
   Nos... kedves keresztyén magyar nemzet: ... ebben segítsen minket a mi Istenünk, Szent Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus által, a Szent Lélek Isten közösségében. Ámen

2013. december 2., hétfő

"Ne állj a rosszat akaró többség mellé." (2Móz. 23,2a)

         Ha ez a mondat csupán csak egy jó tanács lenne, akkor meggondolandó döntési helyzetet idézne elő bennünk. De mivel Isten igéjéről van szó, nos ezért kétségünk sem lehet arról, hogy a mennyei döntés sietett segítségünkre. Persze az ember éppen abban láthatta meg saját nyomorúságát már az ősidőktől kezdve, hogy függetlenítette magát Istentől, hiszen jó és gonosz tudásának birtokába jutva megszegte Isten tilalmát. A gond viszont az lett, hogy azóta is állandóan bajban van a jó és rossz döntésének pillanatában, ugyanis a sátán még ma is elhiteti vele azt, hogy könnyű azt a jót választani, amivel ő csalárd és látható módon kecsegtet. Így az ember hamar ott találja magát azok táborában, akiket a sátán észrevétlenül a saját táboraként toboroz... és nem kétséges ennek a tábornak a szándéka.
       De aki Isten szerint mérlegel hitből és szívből, nos az hagyja, hogy a mennyei jó Atya döntése vezérelje őt. Mert ugye: jól csak a szívével lát az ember, s ami igazán lényeges az a szem számára láthatatlan. Ámen.

2013. december 1., vasárnap

"Királyod érkezik hozzád aki igaz és diadalmas." (Zak. 9,9)

Ma Advent első vasárnapja van és egyben december 1-je. Míg mi az Advent reményteljes napjának örvendezünk, addig némileg belehalványít gondolatunkba a dátum román vonatkozása, miszerint ezen a napon egyesült - persze nem jószántából - Erdély Moldvával és Havasalfölddel. A múlt Erdélyi magyar traumája egyféle soha nem feledhető sebet ejtett bennünk. Persze világviszonylatban is van renoméja  december első napjának, hiszen ezt a napot nyilvánították az AIDS-ellenes mozgalom világnapjává.
Tehát van mire nézni a mai napon...
Ám nekünk mégis inkább nem mire, hanem inkább úgy helyesebb a kérdés, hogy kire kell néznünk? Hiszen talán éppen ezért hangzik - különösen erdélyi keresztyén magyarokhoz - még fokozottabb aktualitással Adventünk ünnepi ígéje: "Királyod érkezik hozzád aki igaz és diadalmas". 
Ez a biztatás egyben reményteljes ígéret is, olyan, amely számunkra igazi ünnepi lelkületet teremt. Köszönjük ezt Neked jó Atyánk! Ámen.