2013. augusztus 31., szombat

"Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." (2Thessz. 3,5)

    Szombat reggel lévén az ember - ha teheti - szívesen engedi lazábbra a hétköznapok gyeplőjét. A modern kor hozadékaként kaptunk egy napot, ami tökéletesen megfelelne az Úr napjára való készülődésnek. Csak éppen eredménye nem látszik, hogy valóban erre (is) használnánk.
     Jól látja az apostol, hogy magunktól képtelenek vagyunk jó irányba terelni érzéseinket. Szívünk iránytűjét folyamatosan zavarja bűneink mágnese, így örülhetünk, ha legalább nem célirányosan törtetünk rossz felé. Magunktól sohasem tudhatjuk, merre van a jó. Istentől kell kérnünk újra és újra, hogy segítsen, irányítson bennünket. Milyen jó, hogy mások is könyörögnek érettünk, és milyen jó másokért is könyörögnünk. Ámen.

2013. augusztus 30., péntek

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban." (Fil. 2,14-15)

     Van egy régi mondás: vakok között a félszemű is király. Alkalmazva a mai igéhez: egy megromlott világban elég egy kicsivel fölötte állni erkölcsileg a nagy átlagnak, hogy kitűnjön az ember. Milyen kár (?!), hogy ez az ige mégsem valahogy így kezdődik: "Ezt-azt tegyetek meg, hogy jobbacskák legyetek..."
     Régóta él egy kép bennem, úgy érzem, szemlélteti az ige üzenetét: Szürkületben hatalmas tömeg áll, többségük feketébe öltözve,  néhányan fehérben. A gyenge fény mellett a fekete egészen feketének, a fehér makulátlan tisztának tűnik. Hirtelen teljes világosság támad, és kiderül, minden fekete világos csíkokkal tarkított, a fehérek viszont piszkosszürkék, foltosak, szakadozottak.
     Az elfordult és elfajult nemzedékben könnyű egy kicsit jobbnak lenni. De Isten elé állva nem a "kicsivel jobb" a mérték. Ma is feddhetetlennek és romlatlannak kell lennünk. Ámen.

2013. augusztus 29., csütörtök

"Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Mt. 5,45)

     Túlságosan gyakran kapom magam azon, hogy pepitában szeretném látni a világot: itt süssön  a nap, ott legyen sötét, itt essen az eső, amott száradjon ki a fű is - aszerint, ahogy ki-ki megérdemli. Ilyenkor bocsánatot kérek Istentől, és megköszönöm, hogy engedte észrevennem cseppet sem keresztyéni hozzáállásomat.
     A jó és gonosz tudásával együtt jár a meg- és elítélés. Kit jónak, kit rossznak gondolunk, kinek megbocsátunk, kire tűzön-vízen haragszunk. És bizony olykor még a levegőt is elsajnálnánk embertársaink elől. Érdekes kép villant be: milyen lenne, ha minden  hazugságunknál elfogyna a levegő körülöttünk és fulladoznánk, ha minden irigység, fösvénység aszállyal lenne sújtva, ha rosszindulatunk miatt sötétség borítana be bennünket... Mennyei Atyánk másképpen gondolta rendezni a világ bűneit. Adjunk hálát meg nem vont áldásaiért. Ámen.

2013. augusztus 28., szerda

"Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!" (Zsolt 60,13)

     Kicsi fiam munkához lát nagy lendülettel, hat évének teljes erejével, úgy ahogy elleste tőlünk, a nagyoktól, hiszen bizonyítani szeretné, hogy már ő is nagy, képes ugyanazt véghezvinni, amit mi. Pár mozdulat után ráébred: nem megy. Annál nagyobb akarással, elszántsággal lát neki, de hiába... Kis szünet után odaszól: "Apa, segíts!"
     Gyakran úgy érzem, ez a gyermekded elszántság, bizonyítási vágy hajtja az egész emberiséget. Teremtettségünkben korlátok között élve próbáljuk véghezvinni a lehetetlent. Amikor nem sikerül, amikor kifulladunk, amikor senki és semmi nem segít, akkor az Atyához kiáltunk, akinek előbb kivettük kezéből a szerszámot, hogy majd mi megmutatjuk... "Adj nekünk mégis segítséget..." És Ő megadja. Mégis, ma is, holnap is. Ámen.

2013. augusztus 27., kedd

"Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké." (Fil 2,10)

     Térdet hajtani lehet tudatosan vagy önkéntelenül. Jól kiszámítottan, vagy teljesen váratlanul. Megtanulják a diplomaták, ceremóniamesterek, hogy mikor, ki előtt, milyen mértékben kell térdet hajtani. A keresztyén ember - a református is - pedig átéli az Istennel való találkozás fenségét.
     Jézus nevére megmozdul a teremtett világ mindhárom síkja: a mennyei, a földi és a föld alatti egyaránt. E háromból mi egyet ismerünk úgy-ahogy, a másik kettő felől sejtésünk van csupán. Próbáljuk meg mégis elképzelni, hogy a mi földi világunk mellett nem csak a mennyei, Isten feltétlen szolgálatában álló, hanem a föld alatti, Istennel ellenséges világ is akarva-akaratlanul térdet hajt Jézus nevére. Tegyük hát mi is örömmel, minden számítás és protokoll nélkül. Ámen.

2013. augusztus 26., hétfő

"Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást." (Zsid. 10,24-25a)

     Megszokni ugyan aligha fogjuk, de tudomásul venni kénytelenek vagyunk, hogy a XXI. század nem az állhatatosságról és a hűségről szól. A fogyasztói társadalom maga generálja a mindig új, mindig más iránti keresletet. A most felnövő nemzedék abba született, hogy egy-egy használati tárgy pár hónapot, évet tart, utána el kell dobni.
     A mindennapok gyakorlatából áttevődik a lelki életünkre is a rossz beidegződés: nem tervezünk hosszú távra, és hajlamosak vagyunk küzdelem, fáradtság, próbák helyett a könnyebb utat választani. Ennek pedig a szeretetünk és jó cselekedeteink látják kárát, illetve azok, akiknek arra nagy szükségük lenne. Megdöbbentett, hogy már az apostoli korban is felmerültek ezek a gondok. Azóta pedig csak romlott az esélyünk megtartani a jó utat. De  a figyelmeztetés talán célba ér: odafigyelünk ma szavainkra, egymásra. Ámen.

2013. augusztus 25., vasárnap

"Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját." (Jn. 4,34)

     Gyülekezetünkben ma tartjuk Újkenyér ünnepét. A mennyben lakó Jézus Krisztus emléke új testet ölt minden évben: az új búza adja alapját az úrasztalára helyezett kenyérnek. Konfirmálásom óta sokszor és sokfelé ízleltem már ezt a kenyeret. Szemre, állagra mindenhol más és más volt. Az íze csodálatos módon mindenhol hasonló, a mindennapok kenyerével nem egyező.
     A mi Urunk azonban nem csak évente néhány kiemelkedő, ünnepi alkalommal táplál bennünket. Amikor Jézus azt mondja, hogy számára az Atya akaratának teljesítése testi eledel, akkor nem képletesen beszél. Istennel járni mindannyiunk számára éltető táplálék. A Krisztus testét megjelenítő kenyér erre emlékeztet, figyelmeztet bennünket. Vigyük magunkkal a csodát a hétköznapokba: legyen a szolgálat mindennapi kenyerünk. Ámen.

2013. augusztus 24., szombat

"Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra." (Péld. 11,19)

        Inkább figyelmeztető tanítás ez a ma reggeli Ige, mint ismeretlen bölcsesség, de a komolysága azonban igencsak megszívlelendő! Minden elvonatkoztatás nélküli mennyei filozófia és mégis tökéletesen meghatározza a jellemet és a személyiséget. És valljuk be, erre viszont ebben a modernnek csúfolt világban is nem keveset van szükség, hiszen a mai emberek jellemét néha már nem is tudjuk miféle moralitás, izmus, avagy demagógia építi le. Azt azonban bizton érezzük, hogy sokan nem járnak jó úton ez miatt.
     Az Úr Jézus Krisztus önkifejezésében ez olvasható: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Számunkra ezért egyértelmű az, hogy miért... helyesebben kiért ragaszkodunk valójában az igazsághoz. Persze Ő maga ajánlotta fel számunkra az önmaga által(feltámadásával) szerzett jutalmat is: az örök életet. Mindezzel azonban remélhetőleg sokunk számára nem mondtam újat, de a lényeg az, hogy a mi jellemünket pedig ne más (a rossz és annak ura), hanem Ő maga pallérozza az Ő örök igazságával! Ámen.

2013. augusztus 23., péntek

"Adjatok és adatik nektek." (Lk. 6,38a)

     Egyértelmű és érthető tanítás ez, akárcsak a jóság többi Krisztusi elve és mégis picit sikamlós témának, illetve kényes ügynek tekinthető az egyház életében. Hogy miért? Azért, mert ha ezt hirdeti, akkor azonnal anyagiasnak és pénzsóvárnak kiáltják ki, ha pedig nem vállalja fel a tanítást akkor önmagát hozza lehetetlen helyzetbe. Történik mindez persze azért is, mert az adni és kapni gondolat kapcsán számunkra azonnal első helyre fészkelte be magát a pénz, és néha jobb nem gondolni arra, hogy milyen szerepet is tölt be mammon mivoltában emberi létünkben.
      Pedig az adni és kapni Krisztusi tanítás valójában nem a pénzről szól. Nagyon nem! Hanem arról a jótékony, belső, lélekből jövő képességről és megnyilvánulásról, amely önmagából, sajátjából képes adni és ez számára örömet is okoz. Csodaszép tulajdonság ez. Mennyei eredetű! Gondoljunk arra, Aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy mi Általa örök életet szerezhessünk! 
   Nincs megkötve a kezünk és különösen nincs megkötve a szívünk. Alkalmazzuk Mesterünk fenti tanítását, hiszen arra tanít meg Aki és Ami önmaga: önzetlen szeretetre! Ámen.

2013. augusztus 22., csütörtök

"Az Úr pedig meghallotta szavunkat és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat." (5Móz 26,7b-c)

Nagyapámmal ültünk a nyári nap hevében, déli órában megpihenve a kaszálásból, egy terebélyes vadkörtefa árnyékában, a mező szélén. Nagyapám a tarisznyában matatott, hogy a nekünk szánt túrós buktákat, amelyeket nagyanyám gondosan számunkra becsomagolt elővegye, de egyszerre rádöbbent, hogy bizony az étel otthon maradt. Szinte másfél órányi gyalogút onnan hazáig és mi pedig kissé kifúladva éhesen néztünk egymásra. Nagyapám halkan az üres tarisznyára dünnyögött, de arcán láttam, hogy bosszúságának szavai fogalmazódnak meg. Kérdően néztem rá és szóltam, hogy miért nem mondja hangosan, amit mondani akar, hiszen rajtam kívül az ég-világon senki sem hallja meg. Akkor nagyapám odahajolt a fülemhez és halkan belesúgta: Na fiam megette a fene a mai napunkat, mert nincs rajta áldás, olyan csúnyát mondtam mérgemben. Csodálkozva szóltam vissza: De hiszen itt mondhatta volna, mert nem hallotta volna senki. Nagyapám bölcsen visszaszólt: Dehogy nem fiam! Az Isten mindent hall...és azért mondtam halkan, mert azt hittem, hogy ha már öreg, akkor nehezebben hallja meg a csúnyát a számból! Keserűen dőltünk le, hogy legalább pihenjünk az árnyékban. Fél óra sem telt bele, amikor nagyanyám érkezett meg a vállán étellel tömött batyuval. Nagyapám diadalmasan szólalt meg: Na fiam mit mondtam? Az Isten mindent hall! Látta a bajunkat, oszt küldte is nagyanyádat!
Isten valóban meglátta életünk nagy bajait és küldte az Ő Fiát az Úr Jézus Krisztust. Ahol pedig Jézus van az élet tarisznyájában mindennapi kenyérként, nos ott szükség nincsen! Ámen.

2013. augusztus 21., szerda

"Békét hirdet a népeknek." (Zak. 9,10c)

  Puskaporos modern világhangulat uralja korszakunkat. Ez a megállapítás pedig komoly politológus figyelmeztetéseként, bármennyire is ódzkodunk tőle, sajnos igaz. A gazdasági hatalom gyakorlástól, a globális felmelegedésen át az olajkészletek feletti rendelkezésig, a drogkereskedelem és a drogmaffiák csatározásai vagy az emberkereskedelem buja őrületein át az emberi társadalmat belső feszültségek ingerlik haragra. Külsőre ezek csak nagy vonalakban a harag-partitúra egyik-másik kellékei. Ami azonban több mint szomorú, amikor vallási nézetek intoleranciája szít és feszít egymásnak törzseket, népeket, nemzeteket. Sajnos ez is jelen van napi szinten korszakunkban. 
       Számunkra azonban a "békesség fejedelme"(Ézs. 9,6) hirdetett új világkorszakot. Az Ő békéje nyugalmat teremt szíveinkben és gondolatainkban, az alázat és türelem erényeit modellezve önmagán át egyetlen tökéletes áldozatával ártatlan vére a világ szennyét tisztította!
     Minden népnek fel lehet és előbb utóbb fel kell ismernie azt, hogy Jézus Krisztus mindnyájunk békéjének egyetlen kimeríthetetlen forrása! Ámen.

2013. augusztus 20., kedd

"Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket." (Ap.Csel. 16,25)

        Senki sem lehet büszke önmagára, ha börtönt kell viselnie, ám ez alól mégis kivétel az, ha ártatlanul szenved meg hitéért. Viszont még a bezártságban, avagy a "tisztes" társadalomtól való elzártságban sem mindegy az, hogy az ember bármely élethelyzetében hogyan éli meg és hogyan juttatja érvényre Istennel való kapcsolatát. Az imádság erre olyan "eszköz", amely bármikor és bárhol Isten közelségébe emeli őt lélekben, azért hogy kitárulkozhasson az emberi lélek és belső csatornáján keresztül a szív tiszta monológja pedig eljut az Úrhoz. Külön érzelmi felfokozottságot és lelki szépséget közvetít az Istent magasztaló ének is. Pál és Szilász még a börtönben is, kiszolgáltatottnak tűnő helyzetükben is, evangéliumot hirdettek magatartásukkal: imádkoztak és Istent magasztaló éneket énekeltek a nap utolsó pillanataiban... Példás magatartás ez és követendő (...persze ha lehet azért senki se kerüljön ártatlanul börtönbe!), de íme méltán üzeni ez az igei tudósítás azt, hogy a hit megtartó erő minden élethelyzetben!
         Legyen ez az üzenet a mai napon, azaz az államalapítás nemzeti ünnepén, bátorítás és biztatás hitünk büszke felvállalásásra és megélésére! Ámen.

2013. augusztus 19., hétfő

"Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak." (Zsolt. 86,11a)

         Lassan a nyár derekán is túl jutottunk már és a hét végi vasárnapon pedig újkenyéri hálaadó ünnepünkhöz érkezünk. Megterítjük az Úr asztalát - a régiek ez idő tájt haza vitték az első lisztet a malomból és befűtötték a kemencét azért, hogy kisüssék az esztendő termésének új kenyerét! Bármekkora is volt a termés - akár gazdag, akár szegény - ők hálát adtak Istennek és megköszönték azt, hogy Isten megáldotta kezük munkáját és termést adott belőle. Gyülekezeteink idősebb tagjai jól ismerik ezt a leírt folyamatot, hiszen ők ezt így élték meg. Gyermekeink előtt viszont mindez az újdonság erejével hat, mert ők ebből ma már csupán az üzletből vásárolt kész pékárut látják és talán ezért nem is fogják fel ennek az Isteni gondoskodásnak csodálatos nagyságát. 
       A mi feladatunk, hogy minderre megtanítsuk őket. A krisztusi új kenyér örömét szívükbe plántáljuk azért, hogy bennük is a hála érzése foganjon. Tanítanunk kell tehát őket... akárcsak önmagunkat is, alázattal az Isten útjain való járásra, hogy lehetőség szerint az Ő igazsága szerint járjunk! Ámen.

2013. augusztus 18., vasárnap

"Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?" (Zsolt. 106,2)

Királyok, hadvezérek, írók, költők, filozófusok, fizikusok, matematikusok, feltalálók vagy éppen apostolok, teológusok, Isten szolgálatában állók méltatása rendjén, a méltató legtöbbször hozzáteszi, hogy képtelenség teljes egészében átfogni és értékelni egy-egy kiváló személyiség minden tettét, az emberiség hasznát szolgáló összes cselekedetét. Nem lekicsinylés, de életünk és jövendőnk szempontjából  nagyjaink minden munkája és cselekedete, csak egy szegmense, egy része annak az emberi teljesítménynek, ami az emberiség megmaradását, előrehaladását elősegíti.

Az igazi megtartó, a helyzeteket megoldó, a mindenben megsegítő nem más mint az Úr Isten, aki teremtett, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket. Ezt fogalmazza meg az zsoltáros, ezt ismeri fel és általa ezt akarja felismertetni velünk is. Csak a magunk egyéni és családi vagy gyülekezeti életét tekintve, fel tudnánk-e sorolni Istenünk minden nagy tettét és összes dicsőséges cselekedetét? Ha nem is sikerül az összeset, de ami eszünkbe jut, azért adjunk hálát Neki. Ámen.

2013. augusztus 17., szombat

"Miután tehát Krisztus felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt." (Ap.Csel. 2,33)

     Augusztusi éjszakán, ha valakinek kedve és alkalma van, elmerülhet a csillagos égbolt páratlan látványában. Valahányszor mélyen belenézek a csillagokba, az az érzésem támad, hogy el akar nyelni, vonz magához, képes lenne felemelni a földről. Nem egyszer hunytam már le a szemem, hogy szabaduljak ettől az érzéstől.
     Egészen más képet látok akkor, ha hitem lencséjén át nézem az eget. Nem kell hozzá felhőtlen nyári éjszaka, még csak a szabadban sem kell lennem, hogy lássam a láthatatlant, magam módján elképzeljem a felfoghatatlant: ott fent Krisztus van az Atya jobbján. Az a vonzás, ami a nyitott égboltból árad, Szentlélek ereje, aki szüntelenül arrafelé irányítja gondolataimat. Áldott legyen érte az Úr neve! Ámen.

2013. augusztus 16., péntek

"Keresztelő János így válaszolt mindenkinek: ...eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam." (Lk. 3,16)

     Milyen könnyű az embert elámítani: egy kis hízelgés, vagy akár jól megérdemeltnek gondolt dicséret, egy kis figyelmesség, hírverés, és tucatszámra születnek celebek, sztárok, idolok, függetlenül  a befektetett munkától vagy tehetségtől. Korunk, a fiatalság példaképei a pillanat lehetőségét meglovaglók, a tizenöt perc hírnévért mindent bevállalók.
     Mihez kezdjünk ebben a mi környezetünkben Keresztelő Jánossal? Semmi fény, csillogás, szereplés. Lehetne egzotikus különc teveszőr ruházatában, de aligha hízelgő számunkra, ahogyan megszólít... ("mérges kígyóknak fajzatai...")
     És mégis az ő nevére emlékszünk holnap és holnapután is, amikor a ma sztárjai már sehol sem lesznek. Mert ő azt tette, amit - mindnyájan tudjuk - tennünk kell nekünk is: teljes alázattal hirdetni Jézus Krisztust. Ma is, holnap is, örökké. Ámen.

2013. augusztus 15., csütörtök

"A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok." (Ám. 5,14a)

     Akciófilmek elején hangzik el egy-egy figyelmeztetés, amiről később kiderül, a főhős élete múlik rajta. Egzotikus országokban, vagy extrém körülmények között vannak szabályok, amiket feltétlenül be kell tartani, hogy az ember ne kerüljön bajba.
     Talán túl sok akciófilmet néztünk már, vagy nagyon is otthonosan mozgunk a magunk egzotikus világában: nem vesszük komolyan a figyelmeztetéseket. Azt gondoljuk, jelentéktelen szereplői vagyunk ennek a történetnek, amit életnek hívnak, ránk más szabályok vonatkoznak. Van pedig néhány alapszabály, ami egyformán vonatkozik mindenkire. Ez a fenti is ilyen. Az életben maradás - földi és mennyei vonatkozásban egyaránt - alapfeltétele, hogy jót cselekedjünk. Egyéni, családi, közösségi, nemzeti viszonylatban egyaránt. Az óra ketyeg, az elszalasztott alkalom nem jön vissza. Álljunk készen és cselekedjünk. Ámen.

2013. augusztus 14., szerda

"Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké." (Zsolt. 125,2)

     Ha kinézek az ablakon, a távolban hegyeket látok. Némelyikén jártam már. Ismerek egy-egy követ, sziklát, patakot, völgyet. Tudom, hogy túl a szemhatáron körbefutják a hont, amit akkor is a magunkénak tudunk, ha mások is magukénak érzik, vagy csak maguknak akarják.
     Ha végignézek a hegyeken, a síkon, a mezőn, falvakon, városon, mindenhol a Teremtő keze nyomát látom. Mint apró kis hangyák sürgölődünk gondviselő szeretete nyomán: a magunk morzsáját igyekszünk célba vinni, de az Ő karja rendez mindeneket. Nemzeti imánk kérése ("nyújts feléje védő kart...") így válhat állandó, megnyugtató jelenné: legyünk az Úr népe. Ma is. Ámen.
    

2013. augusztus 13., kedd

"Mert valahány ígérete van Istennek, azokra Jézus Krisztusban van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk." (2Kor. 1,20)

     Csodálatos egyszerűséggel tárja elénk ez a néhány szó Istennek örökkévaló akaratát, amellyel a teremtéstől kezdve irányítja a mindenséget, pontosan kijelölve benne az ember helyét is. Ahogy a szeretet parancsa szab irányt az ember cselekedeteinek, úgy segít megérteni a világ rendjét ez az ige.
     Isten minden ígéretére Jézusban van a válasz. Többet jelent ez annál, hogy "üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet": a világ minden dolgát, Isten minden kijelentését rajta keresztül lehet csak megérteni.
     A teremtett világot kutatni, szemlélni bárhonnan, bármilyen nézőpontról, ideológiával lehetséges. Megérteni csak úgy, ha Jézus tanítványaiként Isten dicsőségének szolgálatába állunk. Legyen úgy ma is. Ámen.
    

2013. augusztus 12., hétfő

"Az Úr ezt mondta Jóbnak: Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? És ezt mondtam a tengernek: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!" (Jób 38,4a.11)

     Hajlamos az ember - főleg így hétfő reggel - azt gondolni, hogy a világ vele kezdődik és végződik. Nem látjuk át a végtelen időt és teret, még annyit sem tudunk megőrizni belőle, aminek részesei voltunk: emlékeink kitörlődnek, vagy nem is rögzül a pillanat. Mégis elvárjuk, hogy a világ kedvünk szerint működjön, s megmozgatunk mindent, hogy kényelemben, bőségben élhessünk. Ha mégsem jön össze, Istentől kérjük számon...
     Jób igaz, istenfélő ember volt. De még őt is, a próbáltatásban szilárdan megállót emlékeztetni kell, kicsoda Isten és kicsoda az ember. Hát akkor minket hogy ne kellene... Segítsen ez a ma reggel alázattal végigszolgálni a hetet. Ámen.

2013. augusztus 11., vasárnap

"A te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé." (1Krón. 29,12c)

     Kicsi gyermek ég felé kinyújtott két keze jelzi vágyát, hogy valaki "nagy" felvegye, karjára emelje, ahol biztonságban érezheti magát és talán ő maga is naggyá, erőssé lehet. Több vallásban is az imádság külső megnyilvánulása az ég felé párosan kinyújtott kéz, de minden ember tehetetlenségében önkéntelenül fölfelé nyújtja kezeit.
     Isten lélek - tanít Jézus a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésében, de mégis szívesen képzeljük el, ahogy kezeivel lenyúl utánunk, ég felé nyújtózó kicsi gyermekekért, hogy naggyá és erőssé tegyen bennünket. Ugyan termetünket meg nem növeli, testi erőnket sem sokszorozza meg, de nagysága, ereje mégis átáramlik belénk, valahányszor karjaira vesz minket. 
     Ismerjük a kamaszodó gyermek elutasító mozdulatát is, ahogy elsiklik a számára már fölöslegesnek gondolt szülői ölelés elől. Innen nézve talán jobban megértjük Jézus másik tanítását: ha olyanokká nem leszünk, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mehetünk be Isten országába. Ma jó alkalmunk van kezünk az égre nyújtani, használjuk ki. Ámen.

2013. augusztus 10., szombat

"Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit." (Róm. 13,12)
Éppen virrad. Egyre jobban körvonalazódik mindaz, ami az éjszaka fénytelenségében láthatatlan volt. A legtöbb ember, amit az éj leple alatt meg mer tenni, azt a nappal világosságában meg nem teszi. A cselekedetek metamorfózisa, átváltozása történik napfelkeltekor.

A ma reggeli ige lelki metamorfózisra ösztönöz. Jézus szolgálatának kezdetekor a Szentírás arról tudósít: "A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot..." (Mt. 4,16a) A keresztyén ember számára, aki valóban Krisztus tanítványává lett, nem lehet már alkalom, amikor a sötétség cselekedetei határozzák meg az életet. Nincs olyan dolog, ami Isten előtt rejtve maradna. Az éjszaka elmúlt, s még a kert fáinak árnyéka sem rejt el, mint ős szüleink remélték. Legyen hát mindig  úgy az életünkben, ahogy az igénk folytatódik: "Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben:" (Róm. 13,13) Ámen.

2013. augusztus 9., péntek

"Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet." (Józs. 1,13b)
A választott nép nem egy reggel ébredt nyugtalansággal. Kérdések tömkelege zaklatta lelküket: mikor ér véget a vándorlás? meddig kell még bizonytalanságban járni? képesek lesznek átkelni a Jordánon, hogy birtokba vegyék a földet? le tudják-e győzni az ellenséget? 

Mi is sokszor ébredünk és járunk ebben a lelkiállapotban. A mi problémánk is a létbizonytalanság. Érezzük mi is, hogy gyengék vagyunk egy-egy feladathoz. Sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy miként lehetne egy elénk tornyosuló problémát megoldani. Megvannak az egyéni, családi, gyülekezeti kérdéseink, amelyek nyugtalanságunkból születnek.

Józsué emlékezteti a rá bízott népet, és az általa megszólaló Isten, pedig minket is emlékezésre ösztönöz. Isten megnyugtatott, hogy minden gondotok megoldódik. A történelem szerint Izrael népe megtapasztalta. A mi történelmünk sok helyzete is azt bizonyítja, hogy mi is tapasztaltuk már Isten megsegítő és megőrző hatalmát. Így lesz ez ma is, és így lesz ez ezután is. Ámen.

2013. augusztus 8., csütörtök

"Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr." (Zak. 2,10)

Egy megözvegyült asszony egyedül vezette a gazdaságot. Gyermekei rég kirepültek a családi fészekből. Nagyon fárasztó volt a mindennapi munka. Néha már-már feladta, amikor érezte, hogy tennivalói meghaladják erejét. Ráadásul a magányosság  terhe is nyomasztotta. Sokat kesergett. Egy nap azonban levelet kapott, amelyben fia megírta, hogy hazaköltözik. Leírhatatlan öröm áradt el szívében, arcán az örvendezés fénye ragyogott.

Ma reggel én is levelet kaptam, és bár úgy ébredtem, hogy a napi munka, az elvégzendő feladataim nyomasztó terhe ült nyakam között, most felszabadultan, és igazi örömmel indulok mégis. Itt fog ma is lakni az Úr közöttünk, velem. Megvan a segítség, megvan a biztonság. Ő jól látja, hogy övéi legtöbbször fáradt, kesergő, egyedül nem boldoguló emberek. Hát üzen és érkezik. Mi pedig hívjuk és várjuk biztos hittel: "bizony jövel Uram Jézus!" (Jel. 22,20b) Ámen.


2013. augusztus 7., szerda

"Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." (Zsolt. 71,3)

Magyar történelmünk számos olyan esetet jegyez, amikor őseink az ellenség elől menekülve a hegyek, a sziklák menedékében találták meg a megmenekülést a biztos haláltól. Arról is tudunk, hogy olyan vidéken, ahol nem volt közelben lehetőség az elrejtőzéshez, bizony mindahányan odavesztek. Mi ezt, ma élők, nem láttuk, mégsem kételkedünk abban, hogy ezek az események megtörténtek. Mert írva van.

A zsoltáros tudja, a ma élő Istenben hívő emberek is tudják, hogy az Úr sziklavár, kőszál, erődítmény. Egyrészt írva van, másrészt naponta íródnak az események, amikor egy ember, egy család, egy közösség megtapasztalja, hogy Istenhez menekülve találja meg a megmenekülést a biztos elveszéstől. Sajnos azt is láthatjuk, hogy az Istent tagadók, a máshol megtartatást keresők belevesznek kudarcaik tengerébe. Legyen ma is imádsággá számunkra a zsoltáros könyörgése, de vigyük Jézus Krisztus üzenetét is másoknak: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt. 11,28) Ámen.

2013. augusztus 6., kedd

"Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg Izrael háza?" (Ez. 33,11b-c)

        Míg az ember a természet nyers erői ellen sokszor képtelen felvenni a küzdelmet, addig saját természete ellen  viszont számos esetben szükségszerű harcolnia. Tennie kell ezt főleg akkor, amikor természete bűntől terhes, vagy pedig különös hajlam mutatkozik lényében az eltorzulásra, az elhajlásra. De még inkább tetézi a bajt az, ha a bűnben pártfogója, netalán pártfogói akadnak és egész környezetével népével együtt, mint egy kollektív bűnös közösség Isten ellen fordul. Van és volt erre példa az ószövetségi nép életében is nem egyszer... Szinte megszokott lett a próféták korában az, hogy a nép eltévelyedett Istenének helyes útjáról és hűtlen lett Istenhez, ezért konkrétan az Úr ezzel a üzenettel volt kénytelen felhívni önmagára népe figyelmét: Térjetek meg! 
De ez a kiáltás viszont még ma is több mint egy figyelemfelhívás, hiszen konkrét tartalma az Istenhez való visszatérést, és a Hozzá való visszatalálás mennyei szándékát fogalmazza meg! Hogy ez pedig mennyire lényeges és igaz...nos erre látványos példa az, hogy az Úr Jézus Krisztus is éppen ezekkel a szavakkal kezdte igehirdetését és nyilvános működését! Ő pedig pontosan tudja és ezért velünk is tudatni kívánja azt, hogy rendkívül fontos a Hozzá való megtérés és visszatalálás! Ámen.

2013. augusztus 5., hétfő

"Rajtatok túl is hirdessük az evangéliomot..." (2Kor. 10,16a)

Nem egyszer megkísért bennünket az a gondolat, hogy valamilyen munkát vagy feladatot nem végzünk tovább. Lehet azért, mert belefáradtunk, lehet azért, mert értelmetlennek látjuk, lehet azért, mert valami vagy valaki elvette a kedvünket, lehet azért, mert meguntuk. Sorolhatnánk az okokat, hisz abban jók vagyunk, hogy kifogást találjunk. Megannyi abbahagyott feladat, megannyi keserű ízű eredménnyel. Magukra maradt házastársak, kallódó gyermekek, elfelejtett öregek, sínylődő, csonka gyülekezetek...

Pál tudja, hogy a munkát, a feladatot, melyet Isten adott, de önként fogadtunk el, tovább kell végezni. Az evangéliumot minden határon túl hirdetni kell. Igehirdetés házastársnak lenni, gyermeket nevelni, öregekre gondot viselni, gyülekezeti tagnak, presbiternek lenni... Igehirdetés, mert Isten örömet adó akaratát végezzük ezekben a feladatainkban. Így tekintsünk életünket, a mai napot és így tekintsünk feladatainkra, munkáinkra. Az Úr Isten dicsőségére. Ámen.

2013. augusztus 4., vasárnap

"És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?" (Lk. 8,25b)

Az ember mindig is tudta, hogy a természet erőivel szemben tehetetlen. Egy olyan, rajta kívül álló és tőle független hatalommal találja szembe magát, aminek ki van szolgáltatva. Bár gátakat állít, villámhárítókat szerel fel, földrengés biztos épületeket tervez és épít, mégis szíve mélyén tudja, hogy a természet erejét nem lehet megállítani. Mi nem tudunk parancsolni a természeti elemeknek.

Ma reggel azonban ezt a félelmünket akarja Isten eloszlatni. Jézus Krisztus parancsol a víznek, a szélnek. Nem csak parancsol, hanem azok engednek is neki. Milyen csodálatos lehetett ez a felismerés a rettegő tanítványoknak, akik reménytelenül és kiszolgáltatottan néztek farkasszemet a háborgó tengerrel. Ugyanolyan nagyszerű ma nekünk is, amikor a hőség, a viharok, a szárazság szorításában reménytelenül félünk. Megőriz, megment, megsegít? Igen, az övéit soha nem hagyja cserben. Kérjük hát, hogy a természet feletti hatalmával legyen mellettünk. Mi pedig tegyünk meg mindent, hogy Vele maradjunk. Ámen.

2013. augusztus 3., szombat

"Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk. 18,14b)

     Eleink úgy tartották, hogy az élet után a lélek fordított világba kerül, amely mintegy tükörképe ennek a mostaninak. Ezért takarták le a tükröket a házban, ahol halott volt, hiszen azokban ilyen fordított képet lát az ember, és így átjárót képezhettek a hiedelem szerint. Több igét is találunk a Szentírásban, amely azt a látszatot keltheti, hogy az embernek valóban mindent fordítva kell csinálni a megszokotthoz képest ahhoz, hogy az üdvösséget elnyerhesse.
     Gyermekkoromban egy darabig gondot okozott elképzelni, hogy a déli féltekén hogy tudnak élni az emberek, hiszen nekik fejjel lefelé kell járni. Aztán megtanultam, hogy mint minden más, ez is nézőpont kérdése. Ebben a világban ugyanaz az isteni rend uralkodik, mint a mennyeiben. Ami attól eltérő, a gonosztól van. Semmi mást nem kér tőlünk Isten, mint az eredeti, örökkévaló rendnek a megtartását, helyreállítását. E szerint mi mindnyájan porból vett gyarló teremtményei vagyunk a Mindenség Urának, akiket Ő mégis mennyei magasságokba emel. Kínáljuk fel magunkat neki. Ámen.

2013. augusztus 2., péntek

"Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1Thessz. 5,23)

     A kimondott szónak ereje van. Ősidőktől kezdve figyelték, tapasztalták, használták az emberek jó vagy rossz szándék kivitelére, áldás vagy átok gyanánt. Van olyan, aki babonás félelemmel rettegi a szó hatalmát, van olyan,  aki szuggesztív egyéniségével visszaél azzal és van a keresztyén ember, aki tudja, hogy a szó mögött Isten ereje van.
     Ahogy elolvastam mai igénket, kisimult a homlokom. Igaz, hogy nem gond-felhőben, súlyos terhek alatt nyögve kezdem a mai napot: talán ezért, de lehet, hogy ennek ellenére is jól esett a szavakból sugárzó szeretet, biztatás, erő. Láttam már embert egyetlen szótól teljesen új erőre kapni, és láttam másikat összeomlani. Ha szavaink nem gépiesen, megszokásból, közönyösen hagyják el a szánkat, ha lelkünket tesszük egy-egy áldás, jókívánság mellé, hiszem, hogy sok embernek segíthetünk ma is. Ámen.

2013. augusztus 1., csütörtök

"Krisztus hatalmas közöttetek." (2Kor. 13,3c)

     Könnyű felismerni korunk hatalmasait, pontosabban azokat, akik valamilyen hatalmat ragadnak magukhoz. Minden korban volt megkülönböztető jegyük azoknak, akik kiemelkedtek pénzük, rangjuk szerint. Még templomainkban is kitüntetett hely illette meg őket, és bizony ma is előre ültetjük a gazdasági, politikai rendszer vezetőit.
     Ha Jézus testben közöttünk megjelenne, beengednénk-e egyáltalán otthonunkba? "Ha megcselekedtétek eggyel is eme legkisebb atyámfiai közül..." - csendül fülünkbe az intés. Jézus hatalmát bizony nem külső jegyek alapján ismerhetjük fel.
     "Nékem adatott minden hatalom..." - ezzel az igével fogadunk minden csecsemőt anyaszentegyházunkba, hogy azután egy életen át próbáljuk minden látszat, rész szerint való ismeret ellenére megértetni, elfogadtatni, hogy valóban övé a hatalom és a dicsőség. Ma kinek fogunk szolgálni? Kinek köszönünk előre? Kinek a nevét említjük tisztelettel? Kit szeretnénk hatalmasnak tudni magunk között? Krisztus legyen az. Ámen.