2015. augusztus 27., csütörtök

"Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját." (Péld. 14,31a)

Fényessé koptatott témává vált mára a nincstelenek pártfogása. Amúgy mindig is időszerű témaként hol meleg, hol langyos, hol pedig égetően forró kérdésként égette az emberiség száját, de legtöbbször csak azt, hiszen beszélt róla az ember, csak hogy eredménytelenül. A nincstelenek pedig továbbra is voltak, vannak és lesznek a történelem futószalagján...
Ám a mai igénkben a hangsúly viszont az elnyomáson van. Ez az a gyalázatos embertelenség, amely méltatlan és szégyenletes bűne a mindenkori emberi társadalomnak. Kénytelenek vagyunk belátni azt, hogy néha nem is értjük az elnyomás kérdését, hiszen minél inkább a modern kor eszközeivel történik az, annál inkább életünk részévé válik. Vissza kell tehát állítani életünkbe a tisztelet és méltányosság elvét, ugyanis akkor érzékelhetővé és láthatóvá válik a minőségi életkülönbség. Ez pedig mindannyiunk ügye a jelen és a jövő érdekében. Ámen.