2016. május 24., kedd

"Mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?" (2Kor. 6,14)

     Ámulva nézzük egy-egy bűvész jól sikerült trükkjeit, és próbáljuk megérteni mutatványának titkát. Tudjuk, hogy becsap, hogy kihasználja érzékszerveink tehetetlenségét, és mégis ott van a gondolat, hogy talán mégsem, talán valóban csoda az, ami szemeink  előtt végbemegy. Mindeközben mindnyájan magunk is bűvészkedünk. A feketét fehérnek, a gonoszságot igazságnak, a sötétséget világosságnak igyekszünk beállítani. Érdekes, hogy fordítva nem igazán működnek ezek a dolgok. Senki sem akar aranyat sárgarézként eladni. Nem szoktuk bizonygatni, hogy megrögzött hazudozók és csalók vagyunk. Mintha attól félnénk, hogy elfogy az igazság vagy a világosság, ha túl sokat használjuk... Pedig élhetünk velük bátran. Ajándékozzuk meg ma egymást igazi értékekkel, hisz van bőven, mit adhatunk. Ámen.