2015. április 18., szombat

"Az Úr ezt mondta Mózesnek: Most azért menj: majd én segítségedre leszek a beszédben és megtanítlak arra, hogy mit beszélj." (2Móz. 4,12)


     Mózestől kezdve csak a próféták közül is jó páran kerestek kibúvót a rájuk mért feladat alól azzal az ürüggyel, hogy nincs tehetségük a beszédhez. Valóban vannak született, vagy tanult szónokok, akik mesterien képesek fűzni a szavakat, meggyőzve a hallgatóságot akár hihetetlen dolgok felől is. Hozzájuk mérve az átlagember ügyetlennek, alkalmatlannak érezheti magát bármilyen beszédet igénylő hivatásra. De ugyanígy a tehetetlenség és védtelenség érzése foghat el, amikor az ajtónkon bekopogó ügynök ránk zúdítja betanult, jól felépített, meggyőző szövegét. Pedig mindannyian tapasztaltuk már, hogy adott helyzetben váratlanul épp a megfelelő szavak jöttek a szánkra. Senkitől és semmitől nem kell tartanunk, ha Isten Lelkére bízzuk magunkat: ő mindenkor tanít, segít. Ámen.